Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-03 / 212. szám

1987. augusztus 3., hétfő Dunantoii napló 3 Elégtelen Tojáshiány a gyermelyi copfocs- kában, s<ok só a bugaci mustár­ban, elbarnult, elöregedett zöld­ségek a mohácsi vágott "Savanyú­ságban ... A kifogások a Bara­nya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás júniusi és júliusi gyorsjelentései­ből valók, melyekből egyszersmind az is kiderül, az ellenőrök egyre gyakrabban élnek a helyszíni bírsággal. A minőség őrei visszatérő hi­ányosságként tapasztalták a tojás hiányát a Gyermelyi Tész­tagyár Társulás termékeinél. A félkilós csomagolású, első osz­tályú, hat tojásos nagykocka tészta 4,8 tojást tartalmazott, szemben a szabvány szerint előírt, minimum 5,5 tojással. Hasonló elmarasztalást kapott az ugyancsak első osztályú hat tojásos copfocska tészta. Az első esetben fegyelmi kivizsgálást kér­tek ennek során megállapították, gondatlan munkavégzésből technológiai hiba történt. A vétkezőket ekkor felelősségre vonták. A második esetben - mivel a copfocska tészta gyár­tása még a fegyelmi vizsgálat előtt történt —, nagyobb szank­ciót nem alkalmaztak. Mind­azonáltal a gyermelyi tésztákra a jövőben jobban ránéznek a nagykereskedelem raktáraiban. Tömeghiányt mutatott a Győri Keksz- és Ostyagyár 33 dekás, Zoo elnevezésű omlós keksze. Fegyelmire tettek ja­vaslatot. A Szegedi Paprikatel- dolgozó Vállalat mórahalmi te­lepén készített, 20 dekás csalá­di puncsfagylaltpor érzékszer­viig élvezhetetlen, összetétele hibás, az alapanyag feltehető­en elöregedett, külseje a zsira­dék kiválása miatt előnytelen. Figyelmeztetés. A bugaci Arany­kalász Termelőszövetkezet 880 grammos mustárja a maximum 3 százalékkal szemben 4 szá­zaléknyi sót tartalmazott. A gondatlanságért fegyelmire tet­tek javaslatot. Ugyancsak az emberi mu­lasztás, a gondatlan munka­végzés bosszulta meg magát a Baranya Megyei Sütőipari Vál­lalat mohácsi 1-es sütőüzeme kakaós foszlós kalácsán, mely az előírtnál kisebb súlyú és térfogatú, rossz érzékszervi tu­lajdonságú. Az élelmiszer-elle­nőrzők helyszíni bírsággal éltek. Ugyancsak helyszíni bírságot róttak ki Hegyi József kisiparos­ra, mert a kétkilós, házi jellegű kenyere kis átlagtömeget és fajlagos térfogatot, rossz alaki tulajdonságot mutatott, a cím­ke is hiányzott, s mint kiderült, a pék a szabvány előirásait sem ismeri. A tartósító üzemek gyakori hibája, az elrontott, rosszul ke­zelt, elöregedett nyersanyagok minden áron való megmentése, bedolgozása, a rosszul értelme­zett takarékosság, mellyel hosz- szú távon az üzem hírnevét ront­ják, a fogyasztónak is bosszú­ságot, kárt okozva. Példa erre a ZÖLDÉRT mohácsi üzeme, ahol elbarnult, elöregedett paprikát, zöldparadicsomot, hagymát dolgoztak fel. Az elő­állított, 5/4-es vegyes vágott savanyúság sem külső megjele­nésre és állományra, sem pedig ízre nem feleit meg a fogyasz­tói követelményeknek. A barnás, összenyomódott, ráncos, elpu- hult alapanyag ugyanis szabá­lyosan már nem szeletelhető, zömében szecskás alakúvá vált, íze a jó fűszerezés ellenére sem ütötte meg a kívánt mértéket Hasonló okokból nem felelt meg a szabványban előírtaknak a mohácsi vegyestál sem. Az állomás a savanyúságokat csak árcsökkentéssel engedte érté­kesíteni, továbbá fegyelmi eljá­rás lefolytatását kérte. Romlóhibás volt a zöldpapri­ka, fonnyadt a sárgarépa és petrezselyemgyökér a Szigetvári Álész 212. sz. boltjában. Hely­színi bírság. Miklósvári Z. Politikai műsorszerkeszt-és a rádióban A 168 őrá, a Szorító és a Bagoly... Az országos átlagnál több egészséges termék A zsemlecipó korpásítása Német, holland, dán. és olasz kiscsomagolású kenyér- féleségek sorakoznak Fónai Lászlónak, a Pécsi Sütőipari Vállalat főmérnökének irodai polcán. Mintakénti tartásukat két szempont is indokolja: ré­szint a csomagolás praktikus és esztétikus volta, részint ezeknek a termékeknek a bél­tartalma, ugyanis valamennyi alárendelt az egészséges táp­lálkozás szempontjainak. Az „ősi ellentét”, magyar konyha és az egészséges táp­lálkozás közötti szakadék az utóbbi években mintha kezde­ne feltöltődni, de legalábbis a hézag mind kisebb. Része van ebben a vállalatnak is, de általában is mondható, hogy az élelmiszeripari ágazatok­nak egyre több termékében je­lennek meg az ésszerű táplál­kozást biztosító alapanyagok. Mindez a sütőiparon belül is jelentkezik, egy lassú, de ér­zékelhető termékösszetétel-vál­tozásban. Korábban a barna kenyér lenézett volt, a kereslet a fehérek felé irányult, s ezt a vásárlói beidegződést a ter­mékek ára is segítette rögződ­ni. Másrészt a gyártó vállala­tokat sem ösztönözték az ilyen termékek költségkalkulációi az egészségesebb, például a ro­zsos kenyerek gyártására. A Pécsi Sütőipari Vállalatnál az­zal együtt törekedtek a kor­szerűbb termékek forgalomba- hozatalára, hogy ezek veszte­ségesek voltak. A nyereséges készítményeik terhére szállítot­ták a boltoknak a soroksári rozskenyeret, a fűszeres rozs­cipót, a Graham-kenyeret, a csomagolt bakonyi barnát. Ez azonban csak az első lé­pés volt: pár éve az iregszem- csei kutatóintézet ajánlott fel nekik alapanyagként szójagra­nulátumot — ám a fogyasztók egyelőre idegenkedtek. Ma már ez is tűnőben. A vállalat a múlt évben elkezdte gyártani a megfelelő lisztkeverék fel­használásával készült búzakor­pás és -töretes kenyereket. Az alapanyagot a Csongrád Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat szállította — egészen egy hónappal ezelőt- tig. Azóta újabb szállítmány nem érkezett, egyelőre Ígéret sincsen arra, hogy mikor ér­kezik, az említett két kenyér­fajta gyártásával tehát átme­netileg le kellett állniuk. Üj termékkel mégis jelent­keztek: megindították a szó- jás csillag gyártását a Kon- zum megrendelésére, s csinál­ják a szójás nagykiflit is. Sa­ját kísérletsorozat eredménye­ként jelentek meg a közel­múltban a piacon a magasabb rozstartalmú kenyérrel, illetve a különböző ízesítésű, sok kor­pát (50 százalék) tartalmazó ropogós ostyákkal. Egyelőre tetszik a fogyasztóknak. • - - n^v. A legújabb termék: a Dá­vid kenyér, mégpedig két vál­tozatban: szójás-korpás-rozsos, illetve szója nélküli. A 70 de­kagrammos kenyereket egy hó­napja küldik a nagyobb élel­miszerboltokba, minden előze­tes propaganda nélkül - a vásárlók keresik. Ugyancsak új a vállalat termékei között — gondolva azokra is, akik kife­jezetten a finomlisztből készült pékárut kedvelik - az olyan zsemlecipó, amelynek alap­anyagába korpát is kevertek. Az új termékek az úgyneve­zett diétát kiegészítők közé tartoznak, éspedig az engedé­lyezési eljárás bonyolultsága miatt. Ezeket ugyanis egysze­rűbb forgalomba hozni. Bár a vállalat által gyártott termékek össztömegéhez viszonyítva az egészségesebb táplálkozást biztosítók aránya még mindig alacsony, törekvéseik eredmé­nyeként az országos átlagot meghaladó mennyiség fogy ezekből Pécsett és közvetlen környékén. Mészáros A. A Magyar Rádió több mű­sora már-már eseménynek szá­mít. Mást ne említsünk, mint például a havonta jelentkező Bagolyt, aztán a Mester Ákos nevéhez kötődő 168 órát, vagy éppen az Eco-mix című gazdaságpolitikai magazint. Valamennyi komoly, politizáló műsor, s mint ilyen a PAF, a Politikai Adások Főszerkesz­tősége kebelében jön létre. — Egy esztendeje, hogy a Magyar Rádió új politikai el­nökhelyettese hivatalba lépett, ön két esztendeje vezeti a lőszerkesztőséget. Változott-e a rádió politikai hangvétele az elmúlt időben? — kérdeztük Réger Antalt, a PAF vezető­jét. — Természetesen, de ez a változás nem annyira személy­hez kötődik, inkább a felgyor­sult köz- és politikai élet kö­vetkezménye. A műsor akkor jó, ha tükrözi a változásokat, a napi életet. Legkeményebb munkájuk a napi aktualitá­sokkal dolgozó krónikásoknak és a gazdaságpolitikával fog­lalkozóknak van. Nem vélet­len, hogy a krónikások köré­ben a legnagyobb a fluktuá­ció. Mindkét szerkesztőségben nagy tudású, jól képzett új­ságírók dolgoznak. A külpoliti- kus Kulcsár István neve foga­lom, vagy itt van Bernát György. A gazdaságpolitikai újságírók közül említhetem Farkas Zoltánt vagy Gálik Mihályt, aki most Írja kandi­dátusi disszertációját. A fő- szerkesztőség egyik legsikere­sebb műsora: a Szorító, Ha­vas Henrik és Tárnái Gizella vezeti, melyben kényes, olykor tabunak tekintett gazdasági-, társadalmi témákat vitatnak meg. A Szorító elismerést ví­vott ki magának szakmai kö­rökben is. — Izgalmas témát választot­tak éjszakai műsoruknak, a Bagolynak, amikor a hazai antiszemitizmus létét vagy nem létét leszegették . . . — Újabb politizáló műso­raink egyike, az általunk dü- höngőnek nevezett Bagoly. Az antiszemitizmusról szóló műsor anyagát több újság szeretné közölni. A Világosság jelente­ti meg először. Legutóbbi adásban neves politikusokhoz, közéleti szemé­lyiségekhez intéztünk kérdést: mi a véleménye a politikai intézményrendszer reformjáról, a reform szükségességéről? A válaszolók között volt például Berecz János, Pozsgai Imre, Ágh Attila. — Ismeri a szólás-mondást: a szó elszáll, az Írás megma­rad. Valóban könnyebb hely­zetben van a rádió, mint a tömegkommunikáció más ága? — Időnként áltatjuk magun­kat. A technika azonban le­hetővé teszi, hogy a szó, a rádióműsor maradandó marad­jon. Feltűnt az utóbbi időben, hogy a hallgatók közül töb­ben szalagra rögzítenek bizo­nyos műsorokat, amelyeket ké­sőbb hivatkozási alapként fel­használnak. Nem igaz, hogy a rádió könnyebb helyzetben van. — Megítélése szerint melyik eszköz politizál jobban? — Természetesen a rádió — mondja nevetve Réger Antal —, óriási előnye van: a gyor­sasága. Természetesen a tv az első számú médium. Átme­netileg csökkentette a rádió hallgatóinak számát. De mi akkor dolgozunk rosszul, ha állandóan a televíziót figyel­jük: mi történik náluk? A rá­dió gyorsaságban verhetet­len. Hogy visszatérjek a kér­désére: ki csinál jobb politi­kát? Az, aki reálisabban, va­lósághűen tükrözi mindazt, ami az országban történik. Ez persze igen nehéz. Állan­dó kettősségben élünk: nem akarjuk riogatni az embere­ket, de ugyanakkor őszintén kell beszélni a aondokról, hogy ne csak a saját kerítésükig lássanak. Ehhez olyan újsáa- irnk kellenek, akik nem a fő­városi flaszteron nevelkedtek, íav is, sainns, Budapest-cent- rikus a rádió. — A közeljövő tervei? — Különböző műsorszerkeze­ti, szervezeti változáson töri a fejét a rádió vezetése. A PAF szervezeti felállása igen régi, egyre tarthatatlanabb, hogy olyan szerkezetbe tömörítsük a munkatársakat, ami gátat szab mobilitásuknak. Akit egy­szer felvettek a krónikához, az ott is marad. Ez a gyakorlat merevíti a tartalmi munkát is. Az a véleményem, a műsorpo­litika, műsorszerkezet az elsőd­leges, az alap. Ennek kell alá­vetni mindent. Először meg kell határozni a műsorszerke­zetet, tulajdonképpen a mű­sorok köré hoznánk létre, il­letve szerveződnének a teamek. E belső mozgással a gyen­gék, a középszerűek kiszorul­nának a perifériára. Nem tu­dom eléggé hangsúlyozni: el­ső a jó műsor. A mai kere­tek felbontása irányába ta­valy tettük meg az első lé­pést. Amikor összevontuk az ipari és a mezőgazdasági szerkesztőséget. Ezzel kialakul­hatott egy egységes gazdasá­gi-politikai koncepció a rádió­nál. Horváth Teréz Görög igazságügyi küldöttség látogatása Dr. Márkája Imre igazság­ügyminiszter meghívására hi­vatalos látogatásra küldött­ség élén szombaton Buda­pestre érkezett Elelteriosz Verivakisz, a Görög Köztár­saság igazságügyminisztere. A látogatás során a mi­niszterek tájékoztatják egy­mást országaik jogi életé­ről, az igazságügyi szervek munkájáról és eszmecserét folytatnak a magyar-görög jogi és igazságügyi kapcso­latok fejlesztésének lehetősé­geiről. Értékelik továbbá az 1979-ben aláírt magyar—gö­rög polgári és bűnügyi jog­segélyszerződés alkalmazásá­nak tapasztalatait. A küldöttség fogadásán a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Emmanuel Kalpadakis, a Görög Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Pék, hentes, hintókészítő, hegesztő, öntő A jó kovács mindenhez ért ' — Fiatal koromban Dráva- fokon laktunk, ott volt műhelye az édesapámnak. Szemben volt a pékműhely, át-átszök- tem dolgozni. Ott tanultam ki a pék szakmát — mondja Bern­hardt Zoltán, miközben odaké- szíti az üllő mellé számtalan szerszámának egyikét. — Per­sze édesapám, aki kovács volt, nem hagyta, hogy pék legyek. Heten voltunk testvérek, köz­tük öt lány, nekem kellett az ő örökébe lépnem. Azt mondják, még mindig jó perecet meg túróslepényt csinálok. A diósviszlói tsz kovácsát mindenki Zoli bácsinak isme­ri. Mesél a pékmesternél töl­tött időről, a legnehezebben; az éjszakázást bírta, 11-ig ko- vászoltak esténként, és kettő kor már kelni kellett dagasz­tani, a fűtéshez használt ro­zsét bekészíteni. A szigorú atyai parancs el­lenére nyughatatlan természete később újra elsodorta, így sa­játította el a hentes mester­séget. — Régebben, ha hívtak, el- eljártam még disznót vágni, ma már csak a rokonoknak csinálom. Később, ahogy meg­nyugodtam, patkolókovács let­tem, sokáig dolgoztam Siófo­kon. A hintógyári munkát mór Pécsett tanultam, pár éve még a viszlóiaknak is csináltam egy hintát a halottak szállítására, aztán földet hordtak benne, és tönkrement. Itt, a tsz-ben mór csak a kovács szakmámat meg a hegesztővizsgámat haszná­lom. De szép munka ez is. Minden percben mást kell csi­nálni. A villanykalapács csattogá­sára egyszeriben megtelik a helyiség. Hamar híre megy, hogy vendége van az „öreg­nek", és a szomszédos műhe­lyekben dolgozók már tudják, hogy különleges mutatványok következnek. Két dirib-darnb vasból így lesz szabályos ka­rika, és formálódik szív egy kis rudacskából. Járnak ide isko­lások is, évente több osztály megfordul a mesternél, látni szeretnék, amit ma mór csak kevés helyen látni. Bernhardt Zoltán elmosolyodik: — Szívesen fogadom őket. Örülök, ha jönnek, megmuta­tom amit tudok. Azért figyelni kell, nehogy megfogjanak egy egy tüzes vasat. Aztán itt van az öntészet. Ugye, nem lehet szíjtárcsákat kapni, hiányzik ez-az. Ilyenkor jönnek, hogy így Zoli bácsi, úgy Zoli bácsi. Mu­száj volt megtanulni az önté- szetet. Most már vannak sab­lonjaim, és öntöm az alumí­niumot. Mindent tudni kell egy jó kovácsnak. Olyan nincs, hogy valamit nem csinál meg az ember. Sz. Koncz I.

Next

/
Thumbnails
Contents