Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-27 / 235. szám
1987. augusztus 27., csütörtök Dunántúlt napló 3 Elmaradt beszélgetések, hiányzó humán szolgáltatások Pszichológia - anyagi gondokkal Megtanulhatjuk önmagunk okos érvényesítését... Az elmúlt évek során a Dunántúli Napló is gyakran hirt adott a pécsi Családi Intézetben folyó kapcsolatlélektani tanácsadásról. Ma már hiába keresnénk ezt a népszerű szolgáltatást. Miért hagyták abba? — kérdeztük Simon Angyalkától, a tanácsadó vezetőjétől. „Az egészség minden pénzt megér” Diabetikus ételek az Eszékben- 1975-ben, az országban elsőnek, egy kétéves kísérleti programként indult a szolgáltatás. Ezután pontosan tíz évig tartotta fenn néhány elkötelezett ember személyes lelkesedése, de mára ez kevésnek bizonyult. Április elsejével átszervezték a Megyei Művelődési Központot; volt mecénásunk a jövőben csak olyan rendezvényeket menedzsel, ami anyagi hasznot hoz.- Úgy tudom, az ,,egyéni és páros beszélgetésekért" is fizettek a résztvevők.- Óránként száz, illetve százötven forintot, többeknek anyagi nehézségeik miatt ezt elengedtük. Ugyanakkor fizetnünk kellett a teremdíjat, s a propagandára, a tiszteletdijakra is sokat költöttünk. Kedvezőbb volt a helyzet a személyiségfejlesztő csoportos tréningeken. Mivel ezeket egyszerre többen vették igénybe - óránként negyven forintért - ezek önellátóak voltak.- Milyen problémákkal keresték meg önöket az emberek?- 1986-ban a résztvevők 40 százaléka házassági konfliktus, 19 százaléka kapcsolatteremtési nehézség, 3 százaléka szexuális zavar, 10 százaléka önértékelési, életvezetési zavar miatt keresett fel, 2 százalék a társtalansógtól, magánybetegségtől félt, 1 százalék pedig mások ügyében kért tanácsot. A résztvevők jelentős része - 25 százaléka - önismeretszerzés és személyiségfejlesztés céljából fordult hozzánk. A kísérlet kezdetén toboroznunk kellett a résztvevőket, az elmúlt években már csak előjegyzéssel tudtunk dolgozni.- Pedig sokakat visszatarthatott az elöitélet is. Nem lehet könnyű valakinek az elrontott házasságáról beszélgetni és tanácsot kérni legintimebb magánügyeiben. Sokan inkább az italhoz menekülnek.- Tagadhatatlanul könnyebb megoldás, bár nem valószínű, hogy ettől megoldódnak a gondjaik, legfeljebb nem vesznek róluk tudomást. Ha valakinek jogi problémái vannak, elmegy a jogsegélyszolgálat fogadóórájára, megvárja, míg sorra kerül, elmondja a gondjait és közben egyszer sem jön zavarba. Olyan nagy a különbség a két ismerethiány között?- Nem tudom. Azt hiszem, nem minden országban egyformák az előítéletek. Amerikai filmekben látni, hogy szélsőséges élethelyzetekben nem templomot vagy gyógyszertárat, hanem a legtermészetesebb módon pszichológust keresnek lel az emberek.- A gazdaságilag fejlettebb országokban a humán szolgáltatásoknak igen erős hálózata jött létre, különböző egyesületek, egyletek, klubok, önsegélyező csoportok, s nem utolsósorban az egyház közreműködésével. Hazánkban ezek a szolgáltatások csak most kezdenek kialakulni. Az állami politika ma már bevonja az egyházakat is a drogfüggőségek visszaszorításába, a vallásos alkoholistáknál a hit erejét is felhasználják szenvedélybetegségük gyógyításában. Svájci egyházi szervezetek kastélyt vásároltak a Bakonyban, ahol az egyre szaporodó „szipósok” önsegélyező csoportjai gyógyulnak. Családsegítő szolgáltatások jöttek létre, és egyre több egyéni kezdeményezéssel találkozunk.- Nem jelent veszélyt a pszichológiai szolgáltatások elszaporodása? Úgy értem, nem fognak megjelenni az áltudósok, a kóklerek és sarlatánok?- Hazánkban az ilyen szolgáltatásokat társadalmi szervek felügyelete alatt több képzett szakember együttesen végzi. A megfelelő színvonalú segítőmunka legjobb garanciája, hogy a szakemberek ellenőrzik egymás munkáját.- A klasszikus hivatásokról az emberekben egységesnek tekinthető kép alakult ki. Ha orvosról beszélünk, fölényes tudás, fehér köpeny, sztetoszkóp jelenik meg képzeletünkben, ha papról: méltóságteljes nyugalom, áhitat, fekete reverenda; de milyen képet kellene kialakítanunk a pszichológusról? Sokak képzeletében a lilmvigjátékok lürkésztekintetű, vesébelátó, komikus figurája él.- A pszichés tényezőkkel foglalkozó embereket az átlagosnál nagyobb misztifikáció lengi körül, s hogy a róluk alkotott kép mennyire közelít a valósághoz, az a társadalom pszichológiai kulturáltságától függ. Nem csak hivatásokat övez ez a misztifikáció. Aki nem ismeri a számítógépek működését, nem ismeri a robottechnikát, az ámulva figyeli a villogó képernyőt és titokban a sci-fi irodalom megvadult gépeire gondol, de mihelyt megismeri őket, hétköznapi eszközeivé válnak. — Nem véletlenül említettem az orvost és a papot, úgy érzem, a jó pszichológus mindkettőből magába ötvöz valamit. — Valóban, a ma pszichológusa a régi háziorvos és a pap szerepéből is átvesz, részint annak betöltésére is szolgál; akárcsak a Vöröskereszt, a Népfront különböző szervezetei és általában a humánszolgáltatások, beleértve a pedagógusokat és a közművelődést is. — Magyarország a civilizációs betegségek elterjedésében világelső: szivinlarktus, öngyilkosság, alkoholizmus, gyomorfekély stb. Javulhat-e a helyzet, ha a mentálhigiéné és a pszichológus munkájának társadalmi rangja nő? Feltétlenül. Az úgynevezett civilizációs betegségek nagy része kapcsolatba hozható a megnövekedett számú stresz- helyzettel. Az az ember, aki ismeri önmagát, aki kontrollálni tudja indulatait, kevesebb ilyen helyzetbe kerül. Az egészséges ember kritériuma a testi, lelki és szociális jólét, melyek közül a lelkit napjainkig elhanyagoltuk. Nem csak a kóros eseteket kell kezelni, hanem az egészséges pszichét is fejleszteni kell. A pszichológus segítséget nyújthat abban, hogy adottságainkat jobban megismerjük, erősítsük, előre felismerjük és így elkerülhessük azokat az élethelyzeteket, amelyek veszteségesek lesznek számunkra, és meglássuk azokat, amelyek nyereséggel kecsegtetnek. Megtanulhatjuk önmagunk okos érvényesítését úgy, hogy másoknak ne ártsunk; párkapcsolatainkat úgy irányíthatjuk, hogy az kedvező legyen számunkra. — Most, hogy megszűntek az „egyéni és páros beszélgetések", önök is befejezettnek tekintik munkájukat? — Sajnos, patthelyzet alakult ki. A gazdasági nehézségek növekedésével egyre nagyobb szükség van a pszichológusok munkájára, ugyanakkor egyre nehezebbek lettek az anyagi feltételek. A szolgáltatásunk éppen akkor került válságba, amikor az állami vezetés is látja a mentálhigiéné fejlesztésének szükségességét. Mi nem adtuk fel, ha nem találunk olyan társadalmi szervet, amely támogat bennünket, akkor megpróbálunk létrehozni egy pszichoprogram-stúdiót, s annak keretében folytatjuk a megkezdett munkát. Ősz László Hat éve változatlanul csupán 3-5 (!) adag diabetikus menü fogy el naponta az Eszék étteremben, holott az egyetlen hely a megyében ahol van ilyen. Rajtuk kívül a Baranya Megyei Vendéglátóipari Vállalathoz tartozó „Borostyán" étterem próbálkozott cukorbetegek által is fogyasztható ételsor készítésével, de vállalkozásuk csakhamar kudarcba fulladt. Néhány étterem, így a Pannónia és a Nádor készít kímélő ételeket, de a vendégeknek csupán 5-6 százaléka veszi igénybe. Az előfizetéses étkeztetésben pedig - amelynél több fogás közül választhat a vendég -, egyértelműen háttérbe szorulnak a főzelékek. Ugyanakkor a cukorbetegek száma nő, a lakosság fele elhízott. — Fő profilunk a munkahelyi étkeztetés, így társadalmi érdekünk a cukorbetegek kiszolgálása csakúgy, mint más vendégeinké. 1981 óta megvan a lehetőség a diabetikus menük fogyasztására, de nincs rá igény. - mondja Nórái Jánosáé, a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. — A „Szíves látás — vendéglátás" sorozatban szereztük be a zsírszegény, a kalóriaszegény és a szénhidrátszegény táplálkozás című kiadványokat. Ezt valamennyi kereskedelmi egységünkbe elküldtük, hátha szükség lesz az elkészítési módokra, az előírt mennyiségekre, de sajnos, eddig nem volt rá példa. Amikor ott jártunk az Eszék étteremben, Vég József kony- hafőnök-helyettes éppen csontlevest készített, kelkáposztafőzeléket és sertéssültet. Tőle tudtuk meg, hogy mindkét fogás ízben megegyezik az eredetivel, csak zsír helyett napraforgó olajjal, liszt nélkül készül és előírt mennyiségű nyersanyagokból. Elmondta, hogy akkor választják inkább ezt az étkezni vágyók, ha olcsóbb vagy ha konkréten azt a menüt keresik. A levest azonban visszaviszik és a zöldség mellé tészta betétet, a főzelékre a sovány hús helyett zsírosabb pörköltet kérnek, s így az étel elveszti diabetikus jellegét. A vendégeket megkérdezve kiderült, hogy legtöbbjük nem tud a lehetőségről, egyszerűen átsiklanak a kiírás fölött. Sokan állították: szükségük van a kalóriamennyiségre, mert ledolgozzák, lesportolják. Mások megszokták az otthoni főztöt, az „igazi, magyaros” ételeket. Meglepő, de beszéltem olyannal, aki nem tudta, mitől diabetikus az étel - „Kispóroltak belőle valamit?” — emelte meg a szemöldökét. Végül találtam valakit, aki már megkóstolta többször is és ízlett neki. Som- lyay István volt, az étterem törzsvendége és úgy nyilatkozott, ha volna előfizetésesben, akár mindennap azt kérne, s mivel az egészség mindent megér, szívesen fizetne érte akár többet is.- A fentiek is igazolják, nem igénytelenségről, inkább tájékozatlanságról van szó. 14 betegem közül — ebből 10-en cukorbetegek — kettő tud az Eszék éttermi diabetikus menüről, de egyikük sem próbálta. — mondja dr. Rúzsa Csaba, a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinikájának adjunktusa. - Hiszem, hogy a helytelen étkezési szokásokat, az ezzel járó pszichés idegenkedést és az árakat is le lehet küzdeni megfelelő tájékoztatással, propagandával. Biztos, hogy vannak olyan cukorbetegek, akiknek kényelmesebb, ha készen kapják, mintha nekik kell kiméregetni, elkészíteni az ebédet. Az odaszoktatásukra azonban megbizhatóságra, komoly felkészültségre van szükség. Mert ha bármilyen összetevőből egy pici eltér az előírt mennyiségtől, a beteg rosszul lehet, így nagy a felelőssége az étkeztetőnek is. Az előrelépés, az együttműködés érdekében felajánlom, hogy — ha az étterem is elfogadja — az I. sz. Belklinika diabetikus klubjának következő foglalkozását az Eszékben tartjuk. Az 1988 áprilisában Pécsett megrendezésre kerülő Magyar Diabete- szes Kongresszus keretében pedig akár bemutatót is szervezünk, vagy ott látjuk vendégül a résztvevőket. Németh Anita Készülnek a diabetikus ételek az étterem konyháján M ilyen természetes dolognak számít ma a kenyér - mindennapi kenyerünk -, ami hétfőtől hétfőig elkísér bennünket, amit hivatalos nyelven alapvető élelmiszernek hívunk, s manapság már fel sem ötlik senkiben, hogy ugyan kik és mikor találták ki? Hogyan jöttek rá őseink, hogy a gabonából kenyeret is lehet sütni? Pedig valóban érdekes a története és figyelemre méltó is, hiszen a későbbiekben a szegényeknek ez lett valóban a mindennapi eledelük, ez volt az „életet adó kenyér”. Nem véletlen, hogy közel százötven közmondás, s ezeknek csaknem félszáz további változata keletkezett már a középkorban. S a közmondásokon kívül gondolhatunk olyan kifejezésekre is, amelyek egyike-másika még ma is ismert: kenyerespajtás, ami az őszinte testvériességet hivatott kifejezni, vagy az „egy kenyéren élnek", vagy például a munkaadó megnevezése mint kenyéradó, s ami a legkevésbé veszett ki, az a kenyérkereset. Ezek mind-mind azt hirdetik, hogy a mai napig is egyik legfontosabb élelmiszerünk a kenyér, mégpedig sokkalta jobban, mint más országokban, hiszen ha Európához viszonyítjuk magunkat, talán mi esszük a legtöbb kenyeret, mi vagyunk a legnagyobb „kenyérpusztítók". Térjünk hát vissza az emberiség leleményes őseihez, akik hosszú-hosszú idő során kikísérletezték é nélkülözhetetlen táplálékot. A már kenyérnek nevezhető valaminek a legrégibb maradványait a svájci tavak vidékén, ai kő- korszakbeli cölöpházak feltárásakor találták meg. Időszámításunk előtt tízezer évvel rájöttek, hogy a vadbúza és a vadárpa magvait pörköléssel, összezúzással fogyasztásra alkalmassá lehet tenni - s ez volt az első nagy lépés a kenyér felé. Az összezúzott mcgvakat vízzel összegyúrták, melegítették, majd lapos kövön megsütötték - így kezdődött. A darált, vízzel összekevert gabonapempő sült kenyérré válásának folyamatát pusztán csak feltételezhetjük: lehet, hogy véletlenül ejtette rá valaki egy forró kőre, s az eredmény sugallta a továbbiakat. De az is lehet, hogy készakarva próbálták ki, hiszen az ember, az alkotó ember mindig kísérletezget. már különbséget tettek a ko- vásztalan és a kovászos kenyér között, s egyre inkább a kovászos-lett a népszerű. Egyébként a kelesztést ugyancsak az egyiptomiak találták föl. Igen-igen sok ideig a kovászt használták erre a célra, s csak a tizennyolcadik században kezdték Európában Kenyértörténet A legelső fehér kenyér Egyiptomban jelent meg. Itt már nem gyűjtögették a gabonát, hanem céltudatosan termesztették, sőt nemesítették is. Papirusztekercseken, domborműveken lehet látni olyan rabszolgaábrázolásokat, amint éppen kézimalommal őrlik a gabonát. Ez már komoly földművelő munka, s eredménye sem megvetendő. A Biblia szerint a Közel-Keleten gyártani az első élesztőféléket! A sütés módja is sokat változott: a kezdeti forró lapos kő helyét fölváltotta az agyagból készült sütőharang - elsőként ez is a Nílus völgyében jelent meg -, ezt később fölváltotta a bronzból készült. Ma már a mi számunkra hagyományosnak a kemence számít — ez volt a következő lépés. S most néhány érdekesség: ki hinné, hogy az ókori görögök a későbbi korokat is túlszárnyalva rekordot állítottak föl kenyérsütés terén? Márpedig így van: hetvenkétléle kenyeret sütöttek. Az ókori rámában ennél már jóval kevesebb fajtát, de az időszámítás előtti 2. században itt is kifejlődött a pékmesterség, sőt a kenyerek minőségének hatósági ellenőrzése is! Olyan kenyérmaradványokra is rábukkantak a régészek, amelyeken a feltáráskor egyértelműen leolvasható volt a pék neve — ez nyilván azt a célt szolgálta, hogyha nem találták a kenyeret megfelelőnek, azonnal tudták, kit kell felelősségre vonni. Az európai középkorban az ókori finom fehér kenyerek helyett ismét valami szörnyű kemény, lapos, fekete cipók, kovásszal kelesztett kenyerek, kerültek az asztalra. De ez sem tartott a végtelenségig, mert Mátyás király asztalán mór, a korabeli krónikák szerint, ismét finom fehér cipók várták a vendégeket. Még annyit magunkról: már a honfoglalók is ismerték a gabonatermesztés és feldolgozás módját. A szárazmalmok és vízimalmok után, amikor megjelent a Mechwart-féle hengermalom, ennek a technológiája világhírnévre tett szert, ezt még a Brit Enciklpédia is megemlíti, sőt az Újvilágban napjainkban is látható olyan reklámfelirat egyes malmoknál, hogy ott magyar módra őrlik a gabonát. Hogy ma hányféle kenyeret sütnek Magyarországon, azt nem tudom pontosan, de hogy sokfélét, az biztos. V an, aki ezt, van aki azt szereti jobban. Szerencsére van miből válogatnunk, most már olyanokból is, amelyek a régi-régi házikenyerek ízét hozzák visz- sza nekünk, s meg is kell, hogy becsüljük, hiszen — ismét egy mondásra hivatkozva — mindannyian arcunk verejtékével szerezzük mindennapi kényé rünket. Dücsö Csilla Bő a választék az pnkiszolgáló pultnál
