Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-26 / 234. szám

1987. augusztus 26., szerda Dunántúlt napló 3 Hozzászólás Az amatőr mozgalom kérdőjeleiről A gáncsoskodókat állítsuk félre! Érdeklődéssel olvastam az Amatőrmozgalom kérdőjelei cí­mű cikket. Nem voltam, most sem va­gyok az amatőr művészeti moz­galomnak tagja és szervezője sem. Szeretem a művészetet, bármelyik ágazata legyen is az. Legyen az bárki, ha önként va­lamelyik művészeti csoportban, együttesben szerepel, őzt meg kell becsülni, tiszteletben kell tartani. A született tehetséget még tovább kell fejleszteni. Ez legtöbbször nem megy magától, hanem segíteni is kell erkölcsi­leg és anyagilag egyaránt. Szinte személy szerint kell meg­vizsgálni, hogy az önkéht vál­lalt szereplést mennyiben tud­ja a családja, munkája mellett teljesíteni. Csak igazán az tud­ja, mennyi mindenről le kell mondani az eredményért, aki azt szívvel lélekkel végzi. Nem szabad azt sohasem szem elől téveszteni, hogy azok, akik népünk igazi amatőrmoz­galmában kiveszik a részüket több megbecsülést, elismerést érdemelnek. Azon aztán érde­mes volna minél előbb elgon- ' dolkodni, hogy anyagilag is kel­lene őket honorálni. A tiszta forrásból eredő népi kultúrát hazánk népe és a kül­földön élő magyarok is igény­lik. Mindenhol a hivatásos mű­vészeket nem lehet szerepeltet­ni, mert nincsen megfelelő kul- túrház, meg költséges is. Éppen ezért az amatőrmozgalmat a jö­vőben az eddigieknél jobban kell szervezni. A cikk tulajdonkép­pen nem is azt kifogásolja, hogy az együttesek nem szere­pelnek, hanem azt, hogy sok helyen nem segítik elő az uta­zásukat. Sajnos, azt is több­ször lehet hallani, hogy nem ki­fizetődő, nem gazdaságos! Hogy lehet ezt a művészetre megfogalmazni? Erre csak azt lehet felelni, hogy a művészet nem azért van, hogy az gazda­ságos legyen, hanem, hogy elő­segítse az embereknek a napi szebb, boldogabb életüket, mindennapi termelő és hasznos munkájukat. A cikkhez a hozzászólásom lényege: aki bármilyen szinten felelős a mai népi kultúránkért, ne legyintsen könnyelműen — mondván, szórakozzanak és utaz­zanak, ahogy tudnak. Erre csak azt lehet mondani, hogy nem értenek, vagy nem akarják el­ismerni, hogy az amatőr művé­szet nélkül egy nemzet sem lé­tezhet. Minden emberi közös­ség csak akkor igazi közösség, ha nemcsak a munkában, ha­nem a munka utáni szabad idő­ben, a szórakozásban és a mu­latságban is együtt lehetnek. Úgy vélem, nemcsak engem, hanem több olvasót is megle­pett, hogy: „Amikor azt mond­juk, nagy baj, hogy az említett rendelet egy kalap elá veszi az amatőr művészeti mozgalom­ban kifejtett tevékenységet a bumlizással, a lógással, arra a felmérhetetlen kárra, s elmaradt haszonra nem gondolunk, amely a rendelkezés merev betartásá­ból következik, következhet." Teszem hozzá: én Is amellett vagyok, hogy valóban azok menjenek külföldre szerepelni, akik a légjobbak. Ezt viszont az illetékesek szíveskedjenek a jö­vőben jobban elősegíteni! Itt is érvényesüljön, hogy azok kapjanak erkölcsi és anyagi el­ismerést, akik a művészetért tesznek is valamit. Javaslom az amatőrmozga­lom érdekében, hogy a jövőben, ahol ez még nincsen költség- vetésben, vegyék be, s ne fon- tolgasság, hogy nem gazdasá­gos! így egy mozgalmat soha nem szabad értékelni! Koráb­ban az országban elindult egy zenei kultúrmozgalom. Megépül­tek a kultúrházak, kezdetben jártak is az emberek, míg a saját népi nyelvükön kapták a kul­túrát, de amikor olyan együtte­sek szerveződtek, amelyek csak egy szűk réteget szórakoztattak, elmaradtak. Ezt idejében észre kellett volna venni, hogy ne maradjanak üresek a kultúrhá­zak. Nem szabad, és nem is le­het mindent a televízió számlá­jára írni. Az amatőr kultúrmozgalom- nak el kell kezdődni már az óvodában, majd azt tovább kell ápolni az általános iskolában, munkahelyeken, úttörőmozga­lomban, telepen, lakóterülete­ken. Erre a népet meg kell tanítani, mégpedig úgy, hogy saját magukat tudják szórakoz­tatni. A mi társadalmunkban akkor nemes, tiszta emberi a muzsika, ha az eredeti forrás­ból táplálkozik. Szocialista közművelődésünk évtizedeken keresztül elhintette a szórakozás igazi magját, sok helyen jó talajra is talált, ki­kelt, de gondozása, ápolása nem mindenhol történt meg. Azt javaslom, hogy inkább ma, rrttnt holnap elemezzük az amatőr művészeti mozgalmun­kat! Az illetékesek segítsék elő, hogy az arra érdemesek minél többször szerepeljenek itthon és külföldön. Legyen az amatőr művészeti mozgalom is köz­ügy! A gáncsoskodókat pedig állítsuk féjre! Jeli József Az Erzsébet-díjról A szép magyar beszéd ápo­lásában kimagasló teljesítményt nyújtó művészek és alkotók el­ismerésére díjat alapított egy külföldön élő magyar asszony, Spéter Erzsébet, aki korábban már jelentős összeget adomá­nyozott az új Nemzeti Színház felépítésére. Az alapítvány célja az élő­szóban előadott magyar iroda­lom ösztönzése, művelőinek megbecsülése. A színészek, operaénekesek, írók, a szép magyar beszéd művelésében ki­magasló teljesítményt nyújtó művészek közül a legjobbakat évenként egy alkalommal Er- zsébet-díjjal ismerik el. A díj alapja 200 ezer USA dollár; en­nek - a szerződésben meghatá­rozott feltételek szerinti - ka­matait osztják ki. A díjat minden évben Erzsé­bet napon — november 19-én —, legfeljebb 12 művész nyerheti el: színházban, filmen, rádió­ban, televízióban nyújtott ala­kításért, az operában magyar nyelven előadott produkcióért egy-egy színész, színésznő, ope­raénekes és operaénekesnő; egy magyar nyelvű színműíró színpadon, rádióban, televízió­ban, vagy filmen megvalósított alkotásáért, egy rendező, egy díszlet- vagy jelmeztervevő, aki­nek munkássága hozzájárul a szép magyar beszéd megőrzésé­hez, végül a szép magyar be­széd művelésében nyújtott tel­jesítményéért, életmű jelleggel, több művészeti ág alkotó, vagy előadóművésze. A díjat a szakma, illetve a közvélemény javaslata alapján nyerhetik el a művészek, alko­tók. ©SS}* i tf vJTzJfft e 8 txXgXxx^fi^y n.J f > j i Bánk Mindig várakozás előzi meg nemzeti tragédiánk, a Bánk bán színrevitelét, hisz mindig arra keressük a választ, mi min­dent tud elmondani rólunk, ma­gyarokról Katona drámája. Va­lóban az érzékeny pontokra tapint-e rá, s melyek azok a konfliktusok közös és magán­emberi történelmünkben, ame­lyek megvoltak II. Endre korá­ban, éltek az 1948-as forrada­lom előtti korszakban, s élnek napjainkban is? Napjainkban, amikor — már csak augusztus 20. okán is -, több szó esik népről, nemzetről, magyarság­ról, hazánk felemelkedéséről' és a fenyegető válságokról. Az ünnep előestéjén sugár­zott, Szőnyi G. Sándor által rendezett televíziós Bánk bán­nak először persze, a külsőségei tűntek fel: a puritán díszletek s jelmezek, a középkori vár fo­lyosói, tömlöcöt rejtő mélységes udvara a hóban. E csupasz, nyers kőfalak, ez az egyszerű díszlet és a cicoma nélkül va­ló jelmezek hitelesebbé tették a tragédia eseményeit. E miliőben nem kellett har- sogtatni a tragédia nemzetet s egyént, a bánt és Bánkot ért sérelmeit: visszafogottan, szin­te csak suttogva és sziszegve hangzottak el a monológok és a dialógusok. A Bánk bánt rég nem játszók már kulisszahasogató hangos tirádákkal, széles gesztusokkal. Nem engedi ezt a mai ízlés, pe­dig ugyanazok a sérelmek seb­zik a mai Tiborcokat, a béjrét- leneket, és ma is fáj a Bánkok­nak, Petúroknak, amikor pré­dáim látják az ország javait. A tragédia mostani színrevi- vői az előadásmódot tekintve is, mai tragédiává változtatták Katona remekművét. Blaskó Pé­ter Bánkja szenvedő krisztusarc: r~—; m ""'*wj A-;::—r^-r-r--—-­Pályakezdő logopédus ■&.-.: .............................:^i...............ä____________Í____./,................... B enkő Vanda Az első a tapasztalat éve volt Beszédművelő. Talán ez az egyik olyan magyar szó, amelynek idegen megfelelője jobban belopta magát a köz­nyelvbe, hiszen sokkal töb­ben ismerik úgy p szóval ta­kart hivatást, hogy logopé­dus. Sajnos, napjainkban egy­re nagyobb szükség van erre a foglalkozásra: főleg a felnövő gyerekek közül szorul­nak mind többen és többen a szakértő beszédművelők se­gítségére. Benkő Vanda egy éve vé­gezte el a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fő­iskolát, azóta' foglalkozik a pécsi beszédhibás gyerekek­kel. — Annak idején, a gimná­ziumban is részt vettem né­hány szavalóversenyen, két alkalommal a Kazinczy szép­kiejtési verseny országos dön­tőjébe is eljutottam. Akkor még oz ELTE pszichológia szakán szerettem volna to­vábbtanulni. Édesanyám sze­rint azonban reálisabb esély- lyel próbálkozhattam a gyógy­pedagógiai főiskolán, amely­nek profilja kicsit azért kö­zelít a pszichológiához. A két dolog kapcsolódása folytán lettem logopédus - mondta el dióhéjban pályaválasztása történetét a fiatal beszédmű­velő. Az iskola elvégeztével azon­nal munkába állt. A Belvárosi Óvodából egy éve járja Pécs három óvodáját és hét álta­lános iskoláját, hogy a be­szédhibás gyerekekkel foglal­kozzon. — A három óvodai csopor­tot főállásban, az alapmun­kaidő alatt vezettem, míg a hét általános iskolában — többnyire a korrekciós, fel­zárkóztató osztályokba járó gyerekekkel — délutánonként, túlórában foglalkoztam. Saj­nos, még mindig elég sok a segítségre szoruló gyerek, kö­zülük nem egy olyan, akinek komoly gondot okoz az olva­sás és a helyesírás elsajátí­tása. Szaknyelven ezt a jelen­séget dyslexiának nevezzük. Ennek lehetnek organikus okai, ilyenkor évekig is eltarthat a terápia, de vannak, akik csak időszakos kezelést igényelnek. — Az elmúlt évben a há­rom óvodában kísérleti jelleg­gel dyslexiaprevenciás foglal­kozásokat indítottunk be. Ko­rán felismerve a problémás gyerekeket, már iskolakezdé­sig is hasznosak lehetnek az említett foglalkozások, az is­kolában sem kell alapfokról indulni a felzárkózásban. Az első év a tapasztalat éve volt. Tovább szeretném foly­tatni ezt a munkát, sokban seqítene azonban, ha a dél­utáni órákban egy állandó helyen tudnám fogadni az ál­talános iskolás beszédhibás qyerekeket - beszélt a mun­kájáról Benkő Vanda. A fiatal, pályakezdő logo­pédus a szüleivel él együtt. Idén teljesült régi vágya: fel­vették az ELTE pszichológiai szakára. Az iskolát a munka mellett levelezőn szeretné el­végezni. Mivel azonban már van egy diplomája, a má­sodik megszerzése a tanulás mellett komoly anyagi terhe­ket is ró majd rá. — Mégis vállalom a nehéz­ségeket. Mindig is szerettem, ha tevékenyen élhettem. Egy logopédus elég ahhoz, hogy hanghibákat javítson. A mun­kám során azonban nagyon sok, különböző okból gátolt gyereket ismertem meg, akik­nek Dszichológusra, vagy lo­gopédusra is szükség van. Sze­retnék segíteni raituk, ezért örülök, hogy sikerült a felvé­telim. Kiderült még, hogy az em­lített tevékeny élet magán­órákat, különböző alkalmi munkákat is takar, sőt nyelv­órák egészítik ki mindennap­jait. Mindezek ellenére az el­ső mégis a hivatás, a logo­pédia és a pszichológia ma­rad. Kaszás E. bán szemében ott tükröződnek az országban látott bajok, az egyént, s közösséget fenyegető tragédia, visszatükröződnek Ti­borc panaszai, s ott a magán­ember, a férj, az apa, oz ide­genek által megcsúfolt férfi fáj­dalma. Gertrúdis, Almási Éva előadásában modern hisztérika, aki csípve, karmolva incselke­dik öccsével, fél szavával éle­tek, országrészek felett ítél, s aki mindaddig nem éri fel tet­tei következményét, míg bele nem kerül a kutyaszorítóba. Kállai Ferenc, Petúr bán szere­pében szerencsésen találja meg a középutat a nemzeti dráma hagyományos patetikus elő­adásmódja és a visszafogottabb, inkább értelemre ható dikció között. Éppen ezáltal képes ér­zelmeinkre hatni. Bűnhődését — amelyről mások elbeszélésé­ből értesülünk —, megrázó téli képsorral teszi teljessé a ren­dező és az operatőr, Ráday Mi­hály. Remekül kidolgozottak a mel­lékalakok is ebben az előadás­ban: a megszokott kevés, de hatásos eszközzel formálja meg Szilágyi Tibor az örök Biberac- hot, akinek a hazája ott van, ahol a haszna. Bubik István Ottója újabb sajátos szín ezen a palettán. Ő dolgozik a leg­intenzívebben arcjátékkal. S végül Melinda és Tiborc, (Szir­tes Ági, ill. Koncz Gágor), akik sokkal többet jelentenek Kato­na darabjában, mint a felesé­get, s a népet, a parasztot. Ök, kivált Melinda, hordozza mind­azt az erkölcsi értéket, amit a haza jelent, ami régtől való, s amit óvni kell. Borzongató tragédiát láthat­tunk augusztus 19-én a televí­zióban. A Bánk bán egy újabb, méltó feldolgozását. G. O. A diszkó sose bús... Hangulatok, pillanatképek, Somogyapátlból A diszkó sose bús, harsány, hivalkodó, ideget, kedélyt bor­zoló. „Nekünk csúcsöröm", mondják a Somogyapáti Ál­talános Művelődési Központ Ifjúsági Klubjának tagjai. Bált pótol: az apró zse­lici falu 30—40 fiatalja fel­ocsúdik pár órára, elfelejti a magány szürkeségét, vígan ki­kapcsolódik. Valaha bál volt a sikk, havonta, kéthetente egy alkalomra pár ezer fo­rintból meg lehetett szervez­ni. Ma egy bál 10—12 ezer forintnál kezdődik. Legfeljebb a vasárnapi olcsóbb, de ki­nek van akkor kedve mulatni? A hétfő hajnali munkábaállás nyomasztó tény. Marad a szombati diszkó, méghozzá a videodiszkó. Jön­nek a lemezlovasok már 1500 —2000-ért is. Szupertechnikát hoznak: Bruce Lee és nindzsa- filmek, videoklippek sokfélesé­gével kedveskednek. Eljár Apátiba a pécsi Földessy-Mé- száros tanár-duó, az ugyan­csak pécsi Barna Braun Ró­bert, Kishárságyról egy csa­pat, akik szigetváriakkal szö­vetkeznek. Van olyan előadó, akinek a klub adja a videó- tévét és beéri négy láda sör árával. Engedélyezett előadók, egyik se zugamatőr. Mindegyik jól kifejezi magát, és ami a leg­főbb: hatásos. Az egyik el­vonul a hangfalak, a villogó műszerek színes függönye mö­gé és meg se szólal. Pótol­ja őt a zenei válogatása. A másik beszél, s ezzel mozgó­sít, rábúgja humoros csatta­nóit, bókjait szivtiprós hanq­gal a lehalkított zeneszá­mokra. Versenyeztet, ingyen belépőt osztogat. Barátkozik, feldob, bókol, bohóckodik és ez nagyon is kell, töményen, sziruposon, mindenhogyan. Szívküldit szervez, üzeneteket bömböl a maqnó, szívbemar- kolókat, vérlázítóakat. Mindez ingyen, jópofán, fiatalos hév­vel. Vidámak, derűsek a disz- kós fiatalok. Dúdolják, dob­ják a számokat, mintha nép­dalok lennének. De túl a diszkó lázán, öröm, hogy találkoznak a tizen- és hu­szonévesek, sőt újabban a harminc év felettiek is. Ismer­kednek, híreket cserélnek, mint hajdan a fonóban vagy a főtéren. A zenének híre van, a ze­ne esemény, rendkívüli do­log. Sokáig beszélnek róla. Hatásos, nemcsak izmokat megmozgató. A diszkó egé­szen más, mint a bál, szaba­dabb, oldottabb, nem kell párokra szakadni. Jellemző, hogy fiúk ' táncolnak fiúkkal, vagy ugyanezt teszik elkülö­nülve a lányok. Szemek csil­lannak, tenyerek verődnek össze, nagy a kiabálás, tetszésnyilvání­tás. Hümmögnek, bólogatnak: hogy no lám, táncol Lakatos Ban­di; a Kovács Zoli sem bús- komorkodik magában, hanem nekilendült a tömegben. Fény, zene, harsogás, zsi­vaj, dobhártyát repesztő za­jok. Idővel hozzászoknak a megengedettnél nagyobb hangerőkhöz. Kis és nagy cso­portokra hullámzónak, ringa­tóznak. Nincs itt divatozás, mindegy, hogy ki miben jött. A fény, a félhomály váltako­zásai sejtelmessé, érdekessé tesz minden ülő, álló és moz­gó alakot. Amúgy minden te­ret a gépek, a technika zö­rejei dübörögnek tele, néha a zeneszámok is élvezhetetle­nek, mert eltűnnek a techni­kai eszközök hivalkodásában. S ekkor is él, liheg, hajlado­zik, mocorog a táncos tömeg, s nincs megállás, este hattól éjjel egyig szünetek nélkül tart a zene. Közben pörögnek a két sa­rokban a videoklippek és a fil­mek. A csúcsban a színpadra ug­rálnak a bátrabbak, 10—15- en mindig csak fiúk — és nagy szenvedéllyel táncolnak, mozoqnak. Mindnyájan egyé­ni stílusban, felvett DÓzok nél­kül. Taps foqadia őket. Izzad­nak, patakzik róluk a veríték. Levetik ingüket. Mire képesek a zenére ma­guktól, szervezés nélkül! Ezt az erőt — ami egyben szel­lemi enerqia is — kellene más közművelődési formákban kamatoztatni. Ilyen videos ha­tásokkal villanyozni a keddi előadásos és más rendezvé- nvű klubnapokon is. De a diszkóemlék addigra sajnos, szertefoszlik. A társközségekből busz nincs. A 3—4—5 kilométeres sugarú körzetből bejárnak a gyerekek — ekkor az alkal­mankénti létszám eléri a 100—120-at — főleg a pata­kiak. noklosiak, adorióniok, viszlciak hatvaniak. A Kulók, Kalatckik RiDoertek, a Kalá- nyosok. Zsivkók. Orsósok. La­katosak, Simonitsok törzsta- aok. S az env év alatt, amió­ta az anyaközséai Anótiban diszkóznak, nem volt botrány. A Pnx- és á Nostraa-bólok ke­veseket szívtak el a közönség­ből. Legven csak diszkó! S állí­tom. hoav ez is eqy közmű­velődési forma. Eqv művelődé­si házban kedves, fénves eni- zód. Méq akkor is. ha aliq van meq a bevétel: kapus, "énztáros, büfés senki se akar lenni — méq felváltva se: mert táncolni akarnak a ren­dezők is. így zajlanak a diszkók Apá­tiban,. Szigetvártól öt kilomé­terre — általában két—há­romhetente. Csuti János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents