Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-23 / 231. szám

1987. augusztus 23., vasárnap Dunántúli napló Mit ígér Sugár András? — Az adás gördülékeny, pergő maradjon A Magyar Televízió a „HÉT" című műsora immár a XVIII. évfolyam, 34. számá­nál tart. Fennállása alatt a világ és hazánk mozgásával együtt alakult, változott. — Milyen szerepet tölt be, ma, 1987 derekán? Mond­hatjuk-e, hogy a HÉT közép- útón áll a híradók és a pa­noráma között? — Semmiképpen — vála­szol Sugár András, a műsor főszerkesztője. A HÉT egy magazin, amely úgy arány­lik a Tv-híradóhoz, mint he­tilap a napilaphoz. Még az előző a mélyben zajló folya­matokat hozza felszínre, elemzi azokat, új módszere­ket, érdekes embereket mutat be, addig az utóbbi fontos napi információkat közöl. A kéthetenként megjelenő Pa­norámával már nagyobb a rokonság — mivel az is hát­teret világít, meg — azzal a különbséggel, hogy amíg az alapműsorblokk ott 10- től 40 percig terjed, nálunk maximum 10 perc lehet, hogy az adás gördülékeny, pergő maradjon és minél több témára sor kerüljön. — Milyen anyagokból, A HÉT - ma hány ember munkájának eredményeként áll össze az egy óra? — Hetekre előre is ter­vezünk, így kialakul egy mű­sorgerinc, ezen a héten pél­dául bemutatunk egy hat gyermekes családot, stúdió- beszélgetés keretében lesz egy idegenforgalmi évadzáró gyorsmérleg, és egy összeál­lítást adunk arról, hogyan alakul a helyzet Közép-Ame- rikában guatemalai megál­lapodás után. Ehhez jönnek még az eseményanyagok. Ál­talában törekszünk arra, hogy legyen szó külpolitiká­ról, csakúgy mint gazdasági, szociálpolitikai és egyéb kér. désekről. Nincsenek kőbevé­sett szabályaink a nézők adott érdeklődésének, az ország hangulatának a vi­lágpolitikai és hazai aktuali­tásoknak megfelelően rugal­masan állítjuk össze a mű­sort. — A belső munkatársak létszáma alacsony. Rajtam kívül van három riporter, két állandó operatőr, és a gyár­tás szakemberei. Ök a ki­adott feladatok szerint dol­goznak, készülnek a hét vé­gére. Vasárnap, a stúdióna­pon pedig az ügyeletes szer­kesztő, a műsorvezető és a rendező veszi át a főszere­pet. Épp a csekély létszám miatt fogadunk szívesen jó ötleteket. Az újságírók közül, bárki aki tehetséget érez magábap, van egy jó témá­ja, és megkeres bennünket, megadjuk neki a lehetőséget önmaga kipróbálására. Egy­szóval nyitva állunk az új­ságíró-tábor előtt. — Milyen szerepet kap a vidék? — Minden héten-forgatunk vidéken, nem érzem Buda­pest centrikusnak a Hetet. Ko­rábban próbálkoztak avval hogy kitelepül a stáb egy választott megyébe, és ott készíti az anyagait ilyen címmel például „A HÉT Győr-Sopron megyében”. En­nek azonban nem lett folyta­tása, s talán Egysíkú is vol­na. Odamegyünk, ahol jó téma van. — A HÉT előtt a külpoli­tikai szerkesztőségnél dolgo­zott. Mennyiben határozza ez meg a mostani munkáját? Nem volt éles váltás a bel­politikára való áttérés? — A külpolitika szerkesz­tőség előtt 10 évet már el- töltöttem a HÉT-nél, s az, hogy külpolitikai újságíró voltam, nem jelenti azt, hogy nem érdekeltek az itthoni dolgok. Mindig megvolt a belpolitika iránti érzékenysé­gem, sőt az előző munkám során egy bizonyos szemlé­letet kaptam, mellyel talán most jobban eligazodom a belső problémák között. Any­nyiban volt csak éles a vál­tás, hogy más a mozgási te­rület, időbe telik 'míré ki­építem a megfelelő kapcso­latrendszeremet.-— Mi az, amiben követi elődjét, és mi az amiben más a mostani HÉT, mint ko­rábban. Milyen távlati céljai vannak? — Hasznosnak és követen­dőnek tartom Hajdú János­nak, a gazdaságpolitika iránti 'mély érzékenységét. Talán még inkább az úgyne­vezett mikrovilág, az egyes emberek élete, munkája, gondolatai felé fordulunk, váltogatva az általános és a konkrét, az egyéni és a tár­sadalmi feltételek dimenzió­ját. Ezen és a nyitottságon túl nem veszem észre, hogy döntő változás következett volna a munkánkban és nem is törekszem látványos fordu­latokra. Céljaim évekre szól­nak, lassú, folyamatos átala­kulást ígérnek. Hogy mire kell a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetni? Nincsenek prekoncepcióim, előítéleteim. Mindenre ami fontos. Németh Anita Ünnep után a kereskedelemben lf**l Tejből és kenyérből is nagy volt a kínálat a Konzum ABC-ben Hétvégi múzeumi körkép A tegnapi meleg napsütés­ben jólesett betérni a múzeu­mokba, kiállítótermekbe. így voltak ezzel azok is, akik a Néprajzi Múzeumban az ál­landó anyagok, fafaragások, kerámiák, tájházbelsők mellett megtekintették „A népi hím­zés Lengyelországbán" című, szeptember végéig látogatható kiállítást. Főként a vidékről ideérkezetteknek érdekes a Ja­nus Pannonius Múzeum termé­szettudományi osztályán kiállí­tott, a Mecsek- és a Villány- hegységből származó kőzet-, állat- és növénygyűjtemény. A Szabadság úti Modern Magyar Képtárban a kortársművészek képei és Forgách Hann Erzsé­bet bronzszobrai mellett jelen­leg Bizse János festőművész időszakos kiállítása látható. Leglátogatottabbak a Szé­kesegyház környéki múzeumok voltak. Az ókeresztény mauzó­leumot tegnap több mint két­ezren tekintették meg. Ottjór- tunkkor éppen egy kubai és egy spanyol csoport váltotta egymást. Főként a csoportok látogatják a Vasarely Múzeu­mot is, húsz társaságot fogad­tak tegnap. Velük szemben az Endre Nemes Múzeumra az egyéni látogatások jellemzőek. Kedvezően alakult a Zsolnay forgalma. A Pécsi Galériában még tart a X. országos kisplasztikái biennálé, a Széchenyi tér 7. szám alatti kiállítóteremben pedig az argentínai Sammer Makarius kiállítása. Közkedvelt a külföldiek körében a Csont- váry Múzeum. N. A. Nem volt zavar az ellátás­ban „Már a rómaiak is ismerték" — oly gyakran helytálló ez a hivatkozás a kultúrtörténeti fej­tegetések bevezetéseként. S bi­zony már az ókori rómaiak is ismerték az ünnepek utáni na­pok sajátos hangulatát, meg különböztető jelzővel szinte fo­galomként tartották számon ezeket. Pedig akkoriban bizo­nyára nem volt olyan bevásár­lási mizéria, mint nálunk szo­kott lenni több napos ünnepek előtt és után. Most nem volt, vagy legalábbis megcsönde- sedve érvényesült, pedig augusztus 20 ünnepe a sza­bad szombattal együtt három­naposra kerekedett, s biztosan akadtak szép számmal olyanok is, akik a szabadságukkal ügyeskedve az egyébként mun­kanap vasárnapot is hozzá­csatolták. Mégsem futott be jelentősebb panasz a kereske­delmi ellátásra. A „hallgatás beleegyezés" alapon mondhat­juk ezt a vásárlók nevében, de így nyilatkozott néhány na­gyobb pécsi ABC áruház veze­tője is. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal jóvoltából rend­hagyó volt az elmúlt szombat, hiszen ma munkanap követte. Rendhagyó volt a vásárlási, szokásokhoz képest is, hiszen a háztartások kifogyó készle­teit a kétnapos ünnep után pó­tolni kellett, de elhagyható lett a hétvégi bevásárlás. Sokan mégsem tértek el a szokástól, de a forgalom - kivéve azokat az üzleteket, amelyekben a vá­sárlóközönséget a tejtermé­kekért beutazó külföldiek duz­zasztók - a kora reggeli órák­ban ugrott a máskori szomba­tinál is magasabbra. Viszont 11 óra tájban már a legtöbb ABC-ben épphogycsak lézen­gett néhány vevő. A rövid csúcsidőszakban legjobban a kenyér fogyott. A Supermarket- ben például a hétfői mennyi­ségnél 20 százalékkal többet rendeltek, de így is 300 kilo­grammos pótrendelést kellett feladniuk a délelőtt közepén. Félórán belül meg is kapták. Most nem becsülte alul a kenyér iránti igényt a kereske­delem. A Baranya Megyei Élel­miszerkercskedelmi Vállalat üz­letei 715 mázsa kenyeret ren­deltek az ünnep előttre, fél - vagonnyi maradt is ebből a mennyiségből. Szombatra a hét­főre szokásos 180 mázsa he­lyett 206 mázsát rendeltek és plusz 10 mázsát tartalékolnak. A Baranya Megyei Tejipari Vál­lalat 19-én 200 000 liter tejet,- 25 százalékuk féltartós volt — 60 000 darab poharas tejfölt, 30 000 darab negyedkilós túrát, 15 000 liter kakaót szállított az üzetekbe, hogy csak a nagyobb tételeket említsük a tejtermé­kek közül. Szombaton — tekint­ve, hogy ma munkanapi az üz­letek nyitva tartása - a más­kor szokásosnál 20 000 literrel kevesebbet, 105 000 liter tejet, 35 000 darab dobozos tejfölt. 14 000 csomag túrót szállítottak a megye boltjaiba. Az üzletek nem jelentkeztek pótmegrende­léssel, csak Mohácsra kellett pótszállítmány sajtból, vajból. Az élelmiszer-kereskedelemnek valamennyi szállítója a szoká­sos túraajánlatait indította teg • nap, a Baranya Megyei Élel­miszerkereskedelmi Vállalat pe­dig három gépkocsit tartott készenlétben a pótigények ki szolgálására. Számottevő zavar - ha időlegesen is - a gyár városi üzletekben fordult elő a tejszállító kocsi lerobbanása miatt. Húsféle is korlátlanul volt az üzletekben, de erről részletesebben nem érdemes szólni, hiszen alig mutatkozott: kereslet. Nemhiába ünnepe-; után vagyunk: jólesik egy kis böjtölés. D. I. Búcsú a táboroktól Elmúlt hót ez a nyár is. Az utolsó csoportok készülődnek táborbontáshoz. Egy hét még az „élet" a diákok számára. Fanyalogva gondolnak az is­kolára, mert ez a szokás, de tudom, sokan várják már az évnyitót. Tegnap délután Grőczpusztán a Sikondáról át­költözött tehetséggondozó tá­bor fiataljaival találkoztunk. Gazdag program kellemes be­tetőzéseként a Szélkiáltó együttes műsorát hallgatták. Suta szó ez a tehetséggon­dozás. A gyerekek akkor te­hetséggondozottak? Nyilván ügyesebbek, értelmesebbek az átlagnál, s szép dolog, hogy velük külön is foglalkoznak. De vajon hány kisdiák töltötte a nyarat unalomban, elhanya­goltan, bandába verődve a faluszélen, vagy a városok háztömbdzsungelében? Most, a nyár végén, hallgassuk meg az ő beszámolójukat is. Hasznos adalék lehet a készülő nap­közis és jutalomtábori statisz­tikákhoz. Vannak iskolák, melyeknek tanulói szinte hazajárnak Csil­lebércre, Zánkára. Vannak is­kolák, ahonnan szökőévenként jut el egy-egy diák az orszá­gos táborokba. A nyár tovább örökíti az esélyek különböző­ségét. Jöjjön hát egy olyan szeptember, s egy olyan tan­év, amely nem szélesíti, hanem szűkíti a szakadékot iskolák, gyermekek, pedagógusok kö­zött. H. J. A mester A mester fölemeli — a még majdnem új - székek egyikét és a karfa a kezében marad, fejét csóválva vizsgálgatja, a csapok rövidek és vékonyak, ha kiszárad az anyag, meglazulnak és kipotyognak a fúrt lyukak­ból, némelyik bele is törik. Nem a gyári szalagmunka a bosz- szantó, hanem a tervező gon­datlansága. De hát a nyug­díjas asztalosmester, Makaró Ferenc ezért van itt, hogy majd megragassza a székeket. Ezt vállalta. — Ilyen munkát egy inas nem adhatna ki a kezéből - mond­ja. — Mikor tanulta a szakmát? - kérdem tőle, de már fönt a hegyen, a Karvaly dűlő egyik kis hűs lugasa alatt. — Régen, amikor még négy évig tartott az inasidő. Tudja hol von Csörnyeföld? Göcsej­ben, ott születtem, aztán a szomszédos Csernecen Boczkó János asztalosmesternél kezd­tem. Napi tizenkét órát dolgoz­tunk, gázlángos lámpa mellett. Tudja, azt a vidéket, szép, ne­mes lelkű nép lakta, még ma is jó szívvel gondolok szülőföl­demre. „A másik ember meg­becsülése!" — ezt adta útra- valóul nekem a Göcsej. Ami azt illeti, az „út" elég hosszú volt. Tizennyolc éves ko­rában elkerül Baranyába, Bok­sára, mint asztaloslegény, Maj- czán Péterhez, a neves iparos­hoz. Ha valaki a harmincas években csak félévet is dolgoz­ni tudott az asztalos-szakmá­ban, az örülhetett a szerencsé­jének. Makaró Ferenc öt évet dolgozott a mesternél, aztán jött a háború, sebesülés, fog­ság, hazatérés. Kiváltja az ipart, ötvenben visszaadja és még abban az évben Téseny- ben tanácselnök lesz, később Görcsönyben, majd Boksán tölti be ezt a tisztséget, egészen 1978-ig, amikor nyugdíjazzák.- Ennyi az egész — tárja szét a kezét a zömök, jókedélyű mester. Joggal használja-e a „mesteri" rangot a szakmában?- Még negyvenben letettem a mestervizsgát, a felkészülés­ben komoly segítséget kaptam az akkor Pécsett élő Kóbor Já­nos iparművész remek könyvé­ből. A fa kitermelésétől kezdve a bútorig, mint végtermékig mindent tudni kellett, a költ­ségvetésről nem is beszélve. Jó, ha az ember alaposan is­meri szakmáját. Vagy szak­máit ... — Hogy érti ezt? — Van másik szakmám is — és körbemutat a lugasból a néhányszáz négyszögölnyi sző­lőjére. — Másnak is van szőleje . . . — Igen, csakhogy annak ide­jén, hatvanhétben beiratkoztam a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumba, ott tanultam egy évig, a következő hármat pedig Siklóson. — Mi ösztönözte erre, hogy a meglévő szép szakmája mellett és hát a tanácselnöki tényke­dése mellett is még tanuljon? Félbeszakad rövid időre a beszélgetésünk, mert megérke­zik kocsival a fia és menye, a fia velünk marad a lugasban:- Hogy a kérdésére választ adjak - folytatja. - Az én nagyapámnak annak idején volt négy hold göcseji szőlője. Én az öreg mellett szinte belesze­rettem a szőlőbe, mint kultúr­növénybe. Látja ezt a szőlőt? A zöme csemege, ezt kedvelem jobban, a borszőlő mustja szin­te must korában elfogy nálunk. Itt fönt több olyan szőlőtulaj­donos van, akiknek végeztem már szőlőoltást. Kedvtelésből, vagy hobbiból, mindegy hogy minek nevezzem. A nehezebb műnk 'ba bese­gít a fia. — A szívem már nem jó — mondja az asztalosmester — vigyáznom kell magamra. Ami­kor már az ember gyógyszere­ket szed . . . Érti ugye? - A mester szavai fölött el is tű­nődünk egy ideig. Rab Ferenc Életképek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents