Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-21 / 230. szám
Tolna megye legszebb tornya A kenyérgyár igazgatója a friss fehér kenyérre esküszik. Állítólag a korszerűen táplálkozó Nyugaton is, ha jót akarnak enni, ők is iehér cipót vesznek ... A többség azonban rendszeres fogyasztáshoz különböző árnyalatú rozsos barna kenyeret vásárolja, mert könnyebben emészthető, mert nagyobb a tápértéke s kevesebb a kilokalóriája (magyarán: kevésbé hizlal). Magam ez utóbbi pártján vagyok, tudom, idehaza ke- vesedmagammal. Tehát e kérdés ma még Magyarországon ízlés, szokások kérdése. Nem a legjobb szokásoké... Ámbár az is tagadhatatlan, hogy bennem a friss, fehér kétkilós cipóforma kenyér illata, látványa még mindig nosztalgiákat ébreszt. Gyerekkoromban az Alföldön vakációztam, s ott, az udvarban kemence is volt. Hetente egyszer sütöttek az asz- szonyok. Előtte korán tértek nyugovóra, miután „beková- szoltak", a langyos konyhába bekészítve a finomlisztet. Éjszaka dagasztottak, kelesztet- tek, s hajnali 5 óra tájt már jöttek is; jókora szakajtókban a sütésre kész kenyértésztó-' val, hárman is, négyen is. Addigra kukoricaszárral felütötték a kemencét, s mikor „kifült”, gondosan kitisztogatva, már vetették is be a! két - harmadatájt haránt megvágott tésztát. Előtte azonban öreganyám egyetlen nyisz- szantással kimeste a lángos- nak valót, amely mindig utoljára került sorra. Négy-öt jókora, olyan 6-8 kg-os hasas, piros-barna cipó tetejét vizezték meg egy külön kefével a sütés végén. Magasságuk a 40—45 cm-t is elérte; s kockás vászonszalvétában tartva egy hét múlva is finom, puha maradt ez a kenyér. Dehát ez régen volt, s elismerve, hogy a magyar ízlés szerint ennél finomabb nincs, vigyázó szemeimet, már régóta a városokban kapható, szerencsére többféle rozs-, illetve rostos kenyerekre vetettem. S nemcsak azért, mert ízlik . . . A Pécsi Sütőipari Vállalat csaknem 50-féle készítményéből 9 a 21-100 százalékos rozsos, illetve rostos-diabetikus lisztből gyártott kenyérféle. Ebből 7 jelenleg kapható is. A fehér kenyér jellegű választék (ide számítva a zsemlec- pót, veknit is) hétféle. Ismert okokból tömeges rendelést ez utóbbiakból igényelnek" a boi- "tok. És az előbbiekből? Dr. Csaba Istvánnak, a vóllalat igazgatójának ez a tapasztalata: - Jó ideje érzékeljük, hogy a korszerűbb, illetve diabetikus készítmények iránt fokozatosan nő a vásárlók igénye. Ezzel mindenképp foglalkoznunk kell. Különösen, hogy az utóbbi hónapokban a kétféle, kifejezetten rostos (diabetikus: búzatöretes, búzakorpás) készítményünkhöz a Csongrád Megyei Gabonaipari Vállalat nem küld annyi alapanyagot, hogy gyártani is tudjuk, noha a vásárlók egy rétege ezt egyre jobban igényli. Helyette bővítettük termékeinket az 5 százalékos korpatartalmú, ugyancsak kétféle, ún. Dávid- kenyérrel (szójás, korpás).- Amint a szegedi vállalat ' elkezdi szállítani ismét a megfelelő mennyiségű alapanyagot, továbbra is gyártani fogjuk a búzatöretes, illetve búzakorpás kenyerünket is, elsősorban cukorbetegeknek és fogyó'kúrázóknak. W. E. Buzakenyer, barna kenyér Férfias helytállás, férfiak között is Salamonfia Simon 1277-ben kezdte az építkezést A pesti és a balatoni főúttól viszonylag távol esik, de legszebb tájainkkal vetekszik a Kapos völgye Dombóvár és Si- montornya között. A valamikori vad bozót, süppedős berek ma gazdag legelőt kínál az állatoknak (vagy legalábbis kínált, amíg az agyonszennyezett Kapós-vízből meg nem tiltották az öntözést), a völgyet keletről festői dombsor szegélyezi. Régészeti lelőhelyekben, középkori emlékekben is igen gazdag vidék. Kurdnál például a múlt század végén még hajómaradványokat is találtak! Az egykor bővizű Kapóson föl-alá jártak a területet a rómaiak előtt birtokló kelták gályái. Simontornyára igyekszünk, rimely már a Sió partján fekszik. Tolna megye, de egész Dél-Dunántúi egyik legszebb középkori építményét találjuk itt: a várat, amelyet Salamonfia Simon alországbíró 1277- ben kezdett el építeni, aztán a Lackfiak, majd a Garaiak bővítették, szépítették. Fénykorát Gergellaki Buzlay Mózes tulajdonlása idején érte el. Buzlay Mátyás király diplomatája és a Jagellók főudvarmestere volt, gazdagsága a humanista eszmék pártolásával párosult. Az általa kezdeményezett átalakítás a szakemberek szerint a kor egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélyává formálta át a régi várat. (Lásd Horlai Miklós—H. Tabajdi Márta írását a Tájak, Korok, Múzeumok 138. kötetében.) Az átépítés 1509-ben fejeződött be, ezután jószerivel csak hátrányos beavatkozás történt a várban. A török 1545-ben kaparintotta meg, majd a félhold lehanyatlása után 1702 táján a szépségét megőrzött várkastélyt vaskos erődítménnyé alakították át. 'Az udvari reneszánsz loggiát, az ajtókereteket és míves kandallókat kibontották és meszet égettek belőlük! Az erőd fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc idején; a császáriak 1709-ben tudták csak nehéz ostrom árán bevenni. Ezután osztrák, majd olasz katonaság állomásozott benne, magtárnak is használták, míg többszörös tulajdonos- váltás után végül a zirci apátság adta bérbe a simontornyai bőrgyárnak. Ez már 1930-ban történt. 1954-ben a gondozatlan épület tetőzete beomlott, feltárása, helyreállítása csak jó tíz évvel később kezdődött meg, s tartott 1975-ig. Ma a látogatót nem hivalkodó, de szerénységében is imponáló látvány fogadja a község központjában. A kaputorony és a vár öreg tornya a lépcsőházzal az egyetlen épségben maradt reneszánsz együttes a XVI. század elejéről. (Föltekintve az öregtoronyra, jól láthatók a falba szorult ágyúgolyók - egy ostrom sok időt kiállt emlékei.) Ugyancsak páratlan ritkaság a kapuőrök szobája, amely a szakemberek szerint ugyancsak ,,az egyetlen épségben fennmaradt hazai példája az ilyen jellegű reneszánsz tereknek". Nagyon szép és stílusos a korabeli okleveleket és fegyvereket bemutató kiállítás (a szekszárdi Béri Baligh Ádám Múzeum anyagából), és illúziót keltőén jól sikerült a kőtár szerepét betöltő lovagterem rekonstrukciója. Ugyanakkor nem tartom jó ötletnek, hogy az emeleti termekben már keverednek a funkciók. Bármilyen felemelő érzés Illyés Gyula dolgozószobájának bútoraival, könyveivel találkozni, az emlék- kiállításnak intimebb környezetben volna igazán jó helye. Még kevésbé tudom elfogadni, hogy a másik nagytermet időszaki kiállításokra használják, amikor például nem látunk kö- zéokori bútorokat, s a várélet relikviáiból is csak gyéren állít- gattak ki. H. J. Nő a pilótafülkében 1500 felszállás 1800 óra ég és föld között Mi kell ahhoz, hogy a gyengébb nem képviselője egy eredetileg férfias sportágban, a vitorlázórepülésben szerezzen hírnevet? A recept a következő: végy egy apukát, aki a modellezés szerelmese, és végy egy anyukát, aki gimnáziumod első évében magas tanulmányi eredmény eléréséhez köti azt, hogy repülhess. Mindezt az indíttatást fűszerezd egy kis akaraterővel, némi szerencsével, és néhány év múlva mint Európa-bajnoki második, harmadik helyezettről írnak rólad az újságok. A boszorkánykonyhák eme titkairól a Tolna megyei Őcsény község vitorlázógépekkel teli repülőterén beszélgettünk dr. Daróczy Évával, a női vitorlázó- repülés egyik nagy egyéniségével. Időnk van, ugyanis a légköri viszonyok immár sokadik napja most sem kedveznek a XIV. Gemenc Kupa vitorlázórepülő bajnokság és a IV. női utánpótlás bajnokság résztvevőinek.- Azt szerettem meg a vitorlázásban, hogy ezek a köny- nyű kis gépek motor nélkül órákat képesek fennmaradni a levegőben - vallja a Csepel vitorlázónője, akinek e csendes repülésben már 1800 órán keresztül része lehetett. Ezerötszáz felszállás eredményeképpen 75 napnyi időt töltött ég és föld között. Többnyire 2000 méter magasban, bár volt alkalma már 3000 méterről is letekinteni a ponttá zsugorodott emberek, a makettméretűvé tör- pülő fák és épületek közé. Magasság és mélység. E két pont között vitorlázott eddigi 16 éves pályafutása alatt, a szó földrajzi és átvitt értelmében is. Versenyszerűen 1974-ben kezdett repülni, éppen beszélgetésünk színhelyén, az őcsényi repülőtéren. — Hát, akkor nagyon tehetségtelennek bizonyultam — meséli most már nevetve’ Éva, aki copfos hajával, azonnal légkört teremtő mosolyával, ugyanakkor határozott mozdulataival - ahogy beszáll a jugoszláv gyártmányú Cirrusba, ahogy beköti magát, ahogy állít valamit c műszerfalon — egyszerre tűnik számomra csupaszív gimnazista lánynak és megfontolt nőnek, fegyelmezett pilótának.- Abszolút nulla pontos lettem első versenyrepülésemkor. A leghosszabb távom ekkor 11 kilométerre sikeredett. Két számnál pedig már a reptéren landoltam. Hát igen. Innen már csak feljebb lehetett jutni. 1976-ban ugyanitt, Öcsényben már új géppel, a lengyel Pirattal repül. A harminc induló között csak két nőt találunk — külön női verseny csak négy éve van hazánkban —, Éva, (aki mellesleg jogász és két gyermek édesanyja) ekkor a hetedik helyen végez és eredménye alapján meghívást kap a válogatott keretbe. Pályafutásának fontosabb mérföldkövei azóta: több EB-helyezés - köztük második és harmadik hely —, magyar bajnoki cím és egyetlen női versenyzőként részvétel az idei férfi vitorlázórepülő világbajnokságon, Ausztráliában. Sikereinek azonban másvalaki is részese:- Igazán akkor jöttek az eredmények, amikor együtt kezdtünk repülni a Postás versenyzővel, Bolla Máriával. No nem egy gépben, hanem úgynevezett géppárban. Vagyis egymást segítve, egymással kapcsolatot tartva repülünk a cél felé. Ez nagyon sokat számít és alapszabály persze, hogy egymás ellen nem versenyzünk. így, ha valamelyőnk jó eredményt ér el, az mindig közös siker. Ezért az írás elején az a bátortalan állásfoglalás, hogy Éva a magyar női vitorlázórepülés „egyik" nagy egyénisége. A másik ugyanis Bolla Mária. Azt viszont már határozottan állíthatjuk: ők ketten együtt a legnagyobbak . . . Balog N. Négyszáz szárnyas a terítéken Vadkacsavadászat Alsókövesden Kétezerötszáz lövés - négyszáz elejtett vadkacsa. Röviden így összegezhető a Ten- kesi „Kittenberger Kálmán" vadásztársaság augusztus húszadikai vadászata a Sásdi Erdészet alsókövesdi kacsatelepén. Ami mögötte van: korai kelés, lázas készülődés, heccelődés, az ébredő természet csodálata és elsősorban a szigorú önfegyelem. A Kittenberger Kálmán vadásztársaság — immár hagyományosan — harmadik éve indul az alkotmány ünnepének reggelén vadkacsa vadászatra. Tavaly ilyenkor So- mogyapátiban tették próbára vadászkészségüket. Tegnap reggel útjuk az alsókövesdi tavakhoz vezetett. A negyven vadásznak nem kellett aggódnia a zsákmány bőségét illetően, puskáikat ugyanis a tavak szomszédságában tenyésztett, kisebb-nagyobb csoporokban szabadba engedet vadkacsákra emelhették. No így sem volt ez egy „állovad lövészet”. A kacsarajok ugyanis nagy magasságban, tempósan húztak a röptetőből a tavak irányába, ahol a parton kiképzett lő- állásokból és a stégekről dördültek el a sörétes fegyverek. Egyszerre, húsz vadász lőtt, cserélgetve a jó és kevésbé előnyös lőállásokat. A társaság másik felének — a kibiceknek — ez idő alatt a társak buzdítása, netán cukko- lása maradt. Eredménytelen vadászoknak gyakran ajánlották: jobb lesz, ha inkább az állatvédő egyesületbe kérik felvételüket. Éva László, a vadásztársaság elnöke viszont bizonyára elutasításra talált volna az állatbarátoknál. Legeredményesebb lövőként egymaga ötven szárnyast ejtett el. A sportos alkatú kacsák nem adták könnyen életüket. Reggel a puskás emberek még azt állították: ezer lövésből leterítik az engedélyezett négyszáz vadat. Nem így történt. Mivel az alsókövesdi körülmények kísértetiesen hasonlítottak a természetes vadkacsa vadászat viszonyaihoz, 2500 lövésnek kellett eldördülnie. A Tenkesi vadásztársaság ennék1- ellenére elégedetten távozhatott a szép környezetből. Indulás előtt azonban, igazi vadászokhoz méltóan megadták a végtiszteletet a terítéken fekvő állatoknak. A kacsák persze ezt meg is érdemelték, hisz a négyórás „küzdelem" folyamán egyetlen ízben sem lőttek vissza ... Herbek E. Kedvezett az időjárás tegnap délután a pécsi vidámparkban augusztus 20. alkalmából immár 26. alkalommal megrendezett zenés műsornak. Több mint 2000 vendéget fogadtak, ami egy erősebb forgalmú vasárnapnak felelt meg. Az igazi vonzerőt a tombolasorsolás jelentette, melynek főnyereménye egy póni csikó volt. Már az első háromnegyed órában elkeltek a jegyek. A kultúrpark szabadtéri színpadán a Hantosi Band nyitotta meg a műsort, majd Gábor József és Hamberger Margit közéleti dalokat énekelt. Őket követte Fülöp Gyula és feleségének bűvész-showja, melybe a gyermekközönséget is bevonták. A Konzum Áruház nyári konfekcióválasztékából, csinos manekenlányok késő nyári és őszi kosztümöket, ballonkabátokat mutattak be. A programok idején természetesen folyamatosan üzemeltek a park játékszerei. A legnagyobb sikert vitathatatlanul a tombola aratta. Az értékes, kisorsolt nyeremények közül azonban több még nem talált gazdára. Ennek oka az lehet, hogy a jegyek már előre is megválthatok voltak az IBUSZ-irodákban. A főnyeremény, a póni csikó a 7057-es, a kuvaszkölyök az 5018-as, a Sokol táskarádió a 7028-as, a Sokol zsebrádió a 7330-as, egy 200 forintos vásárlási utalvány a 7110-es, egy pár hullámos papagáj a 6653- as, végül az egy pár tengerimalac a 7682-es számú jeggyel a pécsi állatkertben vehető át. N. A. vasárnapi Vidám műsor a vidámparkban
