Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-20 / 229. szám

, -.. - . . . MM—MtWWW Az 1988. évi ár- és adóre­form előkészületei során sok­szor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető véle­mény, többnyire abban az ösz- szefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befo­gadását. E vélemények - ki­mondatlanul - azt sugallják, hogy a bérreform gyors végre­hajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a ke­reseti arányok, nagyobb moz­gástere volna a vállalati bér­politikának, kedvezőbb meg­ítélést kapna a lakosság köré­ben a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreform» mai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak állásfoglalása a gazda­sági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérre­form szükségességének lénye­gére, amikor kimondja: „Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, mely elősegíti a munka sze­rinti elosztás elvének érvénye­sülését. Első lépésként csök­kenteni kell a keresetszabályo­zás kötöttségeit. Hosszabb tá­von olyan bérarányokat kell ki­alakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznossá­gát." Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bér­lemaradásokban, az alacsony átlagkeresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunk­ban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyak­ran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültsé­gekkel. Elsőként kell megemlí­teni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékeny­ségből, kisvállalkozásból eredő jövedelmekhez képest. Az el­múlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költséj^k nö­vekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azok­nak okozott és okoz ma is gon­dot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségfor­rás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve Miért van szükség bérreformra? irta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke tágabb értelemben a munka- jövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönző erőt hoz lét­re a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajö­vedelmek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonalpolitikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gyakorlat. Tehát, a társadalmi­gazdasági reformfolyamat lé­nyeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri ele­mekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagá­ban c bérezési gyakorlat válto­zása? A válasz: nem. A jelenlegi bér, illetve munkajövedelmi fo­lyamatokban igen sok feszült­ség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek eny­hítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri vál­toztatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat követke­zetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérre­form alatt? A munkajövedelmek - ezen belül a bérek — képződésénél továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövede­lemkeletkezés. A különböző munkajövedelem-szerzési szfé­rákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedel­mek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizá­rólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alap- követelmény, hogy a keresetek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utób­bi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatá­ra tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösz­tönzés - minden szinten - min­denekelőtt világosan megfo­galmazott, szigorúan érvénye­sített és ellenőrzött teljesít­ménykövetelményt jelent annak kilátásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meg­határozott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában - az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedve­zőtlen alakulása több éves tá­von. A reálbérek (reálmunka­jövedelmek) emelése a társa­dalmi-gazdasági előrelépés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan teremthetők meg. Biztosítani kell, hogy a gaz­daság egészének megújítására elsősorban hivatott szocialista szektor - illetve e szektor di­namikusan fejlődő területeinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasógi-társadalmi- politikai szempontból kiemel­kedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfelelően a vég­zett munka társadalmi hasz­nosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kere­seti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szinttől nagy­mértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakem­berek (mérnökök, orvosok, köz­gazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kap­ják meg a kívánatos kereseti többletet a magasfokú kvali­fikáltsággal és a nehéz mun­kakörülmények között tevé­kenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők, terme­lésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dol­gozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mi­előbb teremteni (például va- gyonérdekeltség, kemény gaz­dálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, ha­tékonysági megfontolások alapján döntheti el. A döntési jogkörök megosztásának vál­toztatásával kapcsolatosan va­lamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmu­sát. Ki kell alakítani az álta­lános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, in­tézményesített érdekegyeztetés mechanizmusát. Indokoltak a változások a vézetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifa- rendszerben és nem utolsó­sorban a vállalati bérrendszer­ben (pótlékok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérre­formra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazda­ság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állo­másaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év ered­ménye. A bérreform fokozatos - a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. Így a bérreform, a bérrendszer átalakítása ön­magában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud ki­váltani. Amennyiben a gazda­ság egésze nem a kívánt irány­ban hat, s ennek nyomán . a gazdaság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munka­jövedelmi folyamatok elsősor­ban ezek negatív következmé­nyeit fogják tükrözni,, nem pe­dig a bérrendszer módosításá­nak valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős • emelését, a kereseti feszültsé­gek feiszámolását. Belvízrendező GT Sásd körzetében Szervezett árvízvédelem 43 település együttműködése - Idén hétmillió forintot költenek el - Évtizedes tervszerű munka A nyári rendkívüli időjárás intő jel volt arra is, hogy a községek rádöbbenjenek, több millió forintos károk keletkez­tek a belvízvédelem területén megspórolt pénzek miatt. A tanácsi költségvetésekből rend­re kimaradtak ezek a mun­kák, s amit nem terveztek, nem is végeztek el. Nem maradtak ki a súlyos károkból Baranya északi részé­nek települései sem. Szeren­csésebbek azért voltak, mert egy hosszal előbb léptek, a rendkívüli helyzetben volt hova fordulni, gyors és szakszerű se­gítséghez jutni. S reményük van arra is, hogy együtt előz­hetik meg a bajokat. Az előzmények: az elmúlt év végén alakult meg sásdi szék­hellyel a Belvízrendező Gazda­sági Társaság. Tizennégy köz­ségi tanács a tagja, amelyek negyvenhárom települést kép­viselnek. A tanácsok a belterü­leti vizeik és közcélú vízfolyá­saik nagyságának arányában járultak a közös vagyonhoz, ez összesen 2 000 037 forint, ehhez a Megyei Tanács kétmillió fo­rintot adott, míg a társasági szerződés értelmében a Sásdi Vízgazdálkodási Társulat, egy­ben a GT műszaki bázisa. 265 710 forintot. A községi tanácsok elnökei, egyben az igazgatótanács tag­jai ez év elején összeállították az idei feladattervet: minden tanács rangsorolta a saját gondjait, végül közösen össze­gezték a legfontosabb felada­tokat. Májusban megváltoztatta a terveket az időjárás, a sásdi árvíz után az igazgatótanács rendkívüli ülésén módosította a szerződést és rögzítette az ár- vízvédelmi munkákat is. Ennek köszönhetően a nyári árvizek­nél a községek minden segít­séget megkaptak a GT-től, a Sásdi Vízgazdálkodási Társu­lattól. A gazdasági társaság első évének munkáit az az ötmillió forintos kár rangsorolja, amit a tizennégy községben szen­vedtek a nyáron, A Megyei Ta­nácstól kapott hárommillió fo­rinttal együtt ez évben össze­sen hétmillió forintot költenek a belterületi vizeik rendezésé­re. A tizennégyből kilenc tele­pülésen dolgozik a GT. Amit eddig elvégeztek: Mecsekná- dasdon rendezték a patakot, Magyarszéken elszállították az iszapot, helyreállították a tönk­rement támfalat, Mindszent- godisán és Kishajmáson kitisz­tították az árkot. A következő hónapokban, árkot tisztítanak Baranyaszentgyörgyön, Vósá- rosdombón, Mágocson a pusz­tai árok első szakaszát teszik rendbe, Alsómocsolqplon a közút melletti árkot tisztítják. Mázaszászváron a piócás és a császtai árkot' rendezik — 750 000 forintba kerül —, Ma­gyarszéken a Baranya-csatorna tisztítását idén megkezdik. Sásdon a paléi és a vargai árkon dolgoznak. A székhely­községben a gödrei és az or- fűi árok rendezése meghalad­ja a helyi erőforrásokat, a VÍZIG most tervezi, illetve fel­méri, hol szükségesek azok a tározók, amelyek a Baranya- csatorna vízszállító képességét; fokozzák. . Azokon a helyeken, ahol idén dolgoztak, már csak kar­bantartó munkára kell vissza­térni, a szerződés, értelmében a jól karba helyezett belterü­leti vizeket a Sásdi Vízgazdál­kodási Társulat üzemelteti, en­nek a költségeit neki utalják majd a községi tanácsok. Gáldonyi M. Bevásárlás a Konzum Áruházban Export, vám nélkül Bevásárló turizmus Baranya megye határátkelő- helyein közel kétmillióan ér­keztek az országba tavaly. Ez 40 százalékkal több az előző évinél. Legjelentősebben, 78 százalékkal a jugoszláv forga­lom emelkedett. Köztudott, hogy déli szomszédaink főként vásárlási szándékkal lépik át a határt. A bevásárló turizmus azon­ban számunkra is kedvező, hi­szen feldolgozott élelmiszere­ket, például tejtermékeket adunk el anélkül, hogy ezért szállítási költséget, vagy vámot kellene fizetni. Ez az export tu­lajdonképpen közvetve és köz­vetlenül is az állami bevétele­ket növeli. Baranyában például tavaly 51 százalékkal emelkedtek a valutabevételek. A dinórvétel megduplázódott, az Intertourist boltok forgalma 90 százalékkal emelkedett és meghaladta az egymillió dollárt. Becslések szerint a pécsi Konzum Áruház évi 1,3 milliárdos forgalmából 100 millió köszönhető a bevá­sárló turizmusnak. Dr. Biró László, a Konzum igazgatója az eredményekkel elégedett, azzal viszont már kevésbé, hogy a forgalom nö­vekedése időnként együtt jár p vásárlási körülmények rom­lásával. Vannak napok, amikor szinte elviselhetetlen a zsúfolt­ság és néhány árucikk rövid időre eltűnik a polcokról. — Az alapvető feladatunk­nak tekintjük, hogy a vevőket - legyenek hazaiak, vagy kül­földiek — tisztességesen kiszol­gáljuk. Ez főleg az ABC-ben jelent komoly terhet, hiszen a forgalom — éppen a turisták miatt - kiszámíthatatlan. A külföldiek gyakran tömegesen jönnek és lényegesen többet költenek, mint a magyar vevők. Átlag 20 000 vásárló fordul meg nálunk, napi ■ bevételünk 4 millió forint körül mozog. Jelentős a valutaösszeg, amit az áruház befizet az ál­lamkasszába. Júliusban 13,4 .millió forint értékű devizát vál­tottak át forintra. Tízmilliót ad­tak jugoszláv dinárért, 2,4 mih- liót nyugatnémet márkáért, de szerepelt a listán svájci frank, ausztrál dollár, belga frank, svéd korona, sőt, kuvaiti dinár is. Augusztusban még kedve­zőbb a mérleg, két hét alatt 9 millió forint értékű külföldi fi­zetőeszközt váltottak át. A megnövekedett turistafor­galom tehát a bevételeket te­kintve mindenképpen figyelem­re méltó. A pécsi üzletek egy részében mégsem vesznek tu­domást a betévedő idegenről. Kevés az idegen nyelvet beszé­lő eladó, hiányoznak a tájé­koztató táblák, néha még az udvariassággal is baj van. Visszatetszést kelt, ami például egy Kossuth Lajos utcai üzlet­ben történt: létrával torlaszol­ták el az ajtót, hogy így tart­sák távol a magyarul nem tu­dó vásárlókat. Néhány éve a pécsi Cent­rum Áruház kirakatában felirat hirdette, hogy a külföldi náluk nyugodtan megszólalhat anya­nyelvén, értik, amit mond. A táblácska eltűnt, pedig né- gyen-öten most is rendelkeznek nyelvvizsgával. Persze, hiba lenne azt hinni, hogy a hozzánk látogató kül­földiek csak a megyeszékhe­lyen vásárolnak. Idegen szót Komlón, Szigetváron, Siklóson, Harkányban épp úgy hallani az üzletekben, mint például Mohácson. Nagy István, a Du­na Áruház vezetője pécsi kollé­gáihoz hasonlóan gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezik:- Legjobb vevőink a szovjet turisták, újabban gyakran ér­keznek csoportjaik a városba. Minden nemzetre kicsit más a jellemző: a németek méterárut, szőtteseket, abroszokat, a jugó- szlávok rengeteg gyerekcipőt, bébi- és csecsemőárut, pelen­kát visznek. A külföldiek szívesebben vá­sárolnak az olyan üzletekben, ahol nagyobb és gazdagabb a választék. A Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat megpróbálta a saját boltjaiba csábítani a jugoszláv vevőket. Kétnyelvű szórólapokat nyom­tattak, hátoldalukon térképpel. De a hazai és külföldi turisták legszívesebben a Konzumot keresik fel. * A nyolcvanas évek közepére az idegenforgalom a világ egyik legjelentősebb iparága lett. Lehet, hogy ez bennünket váratlanul ért. Mindenesetre tény, hogy az előző tervidő­szakban a turizmusból Szárma­zó valutabevételek 60 száza­lékkal nőttek. Tény, hogy a magyar gazdaság más ágaza­tai nem fejlődtek ilyen haté­konysággal, s hogy a turizmus segítségével egy dollár meg­termelése lényegesen kisebb forintráfordítással lehetséges, mint áruexporttal. Ferenci Demeter 1987. augusztus 20., csütörtök MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents