Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-17 / 226. szám

1987. augusztus 17., hétfő Dunántúlt napló 3 Hasonmás kiadvány Mohácson Két tanulmány a „II. mohácsi csatáról” Mohács őrzi, ápolja törté­nelmi emlékeit. Erre bizony­ság a Mohácsi Városszépítő Egyesület munkásságának egy része, amellyel történel­mi évfordulókról ünnepségen emlékeznek meg; vagy pl. Várostörténeti Füzetek c. ki­adványsorozatuk is. Ennek a különkiadásaként jelent meg a napokban a város egykori jeles helytörté­neti kutatójának, dr. Horváth Kázmér alpolgármesternek két tanulmánya, hasonmás kiadványként - mint az egyesület elnöke, Kispál Ti­bor előszavából kitűnik —: hozzáférhető forrásanyagul a baranyai helytörténészek szűk táborának. E két tanulmány 50 évvel ezelőtt jelent meg a Nagy- harsány közelében, illetve a Villány-Nagyharsány-Lapán- csa háromszögében levő te­rületen - a szövetséges eu­rópai hadak és a török had­erő között - lezajlott sors- - döntő ütközet 250. évfordu­lóján. A facsimile-kiadást a csata 300. évfordulója tisz­teletére adták közre Mohá­cson. Az első tanulmány Mo­hács városát mutatja be 1687-ben, majd a szerző ma­gát a csatát ismerteti Az 1687. évi hadjárat és a II. mohácsi ütközet címmel. Ér­dekes, hogy a fél évszázada — érthetően — büszkén és önérzettel emlegetett „II. mohácsi csata" elnevezés át­vételére ma is hajlik egyik­másik történészünk, mivel az „az első mohácsi csata" színhelyétől „légvonalban alig 15—16 km-re ment-vég­be”. Ellentétben a napokban megjelent Budától - Belgrá- dig c. vaskos kötettel, amely a legújabb kutatások ered­ményeit adja közre, s egy­értelműen az 1987. augusz­tus 12-i nagyharsányi csatá­ról beszél. Erről történészeink is élénk vitát folytattak a napokban megtartott siklósi tudományos konferencián. A mohácsi városszépítők nemes törekvéseit tükröző hasonkiadású két tanulmány szép és figyelmes színfolt az évforduló alkalmából meg­jelent kiadványok sorában. Wallinger E. Olcsó, könnyen kezelhető, jó hőszigetelő Uj találmány a Durisol Gyógykozmetikumok Hollandiában Megnőtt az érdeklődés a Kőbányai Gyógyszeráru- gyár Richtofit gyógynö- vénykréme iránt külföldön; az első nagyobb üzletet egy holland céggel kötöt­ték meg. Holland partne­rük június óta már több mint 40 ezer tubussal vá­sárolt ebből a hazai koz­metikumból, s megrende­lésére hamarosan egy újabb szállítmányt indíta­nak útnak a Pharmatrade Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. A kré­met Hollandiában visszér- és aranyér-bántalmak ke­zelésére is alkalmas gyógykozmetikumként hoz­zák forgalomba, drogéri­ákban és patikákban árul­ják. A Richtofit gyógykozme­tikumként való külhoni forgalmazásához egy sor hazai klinikai és farma­kológiái vizsgálatot kellett elvégezni, amelynek ered­ményei alapján a készít­ményt Hollandiában a gyógyszerekhez hasonlóan törzskönyvezik. A hazai boltokban azonban egy­szerű kozmetikumként áru­sítják, elsősorban a fá­radt, fájós lábak kezelé­séhez ajánlva, mert a gyártás megkezdésekor, öt évvel ezelőtt még nem létezett a gyógykozmeti- kum kategóriája. Azóta ezt a kategóriát nálunk is bevezették, s a Richtofit törlőkendőt már mint gyógykozmetikumot hozták forgalomba. A krém gyógykozmeti­kumként való törzskönyvez­tetése jelenleg több or­szágban is folyamatban van, s egyebek között Finnországból és más skandináv államokból, va­lamint Nagy-Britanniából is érdeklődnek iránta. Mit szeretne minden építke­ző? Olyan építőanyagot, ami olcsó, amivel gyorsan felhúzza a falakat, ami könnyen, minél kevesebb szakember igénybe­vételével (tehát olcsóbban I) kezelhető. Úgy tűnik, ilyen fa­lazóanyag a Durisol. Nem igazi újdonság, hiszen két év­vel ezelőtt már megépült be­lőle az első ház, mégis keve­sen tudnak róla. Mi ez a Durisol? Osztrák licenc, ami fafeldolgozó üze­mek fahulladékát hasznosítja. A faaprítékot először vegyi­anyaggal kezelik, majd ce­menttel kötik és formába ön- tik. A különböző célra szolgá­ló és különböző nagyságú ele­mek úgy készülnek, hogy csak egymásba kell illeszteni az egymáshoz passzoló felülete­ket — mint a kisgyermekek a Lego játékot, - és az üregeit betonnal kitölteni. A kalákába építkező nem szakemberek sem tudják elrontani, mert másképp nem illeszthető, csak úgy, ahogyan kell. A székesfehérvári legelső kí­sérleti ház tulajdonosa Pretz lános meséli, hogy amikor épült, állandó nagyszámú ér­deklődő nézte a munkát, a tévé stábja is kivonult. De el­jött a licencet adó osztrák cég igazgatója és főmérnöke is, akik viszont nemcsak né­zelődtek, hanem beálltak ma­guk is falazni. Ezekkel az elemekkel a falakat a tetőig egy nap alatt felhúzták. (Az alapozás kivételével). Eredetileg a Sárszentmihályi ÁKami Gazdasághoz tartozó Velencei Nádgazdaság nád­hulladékát kívánták az osztrák technológiával hasznosítani. A nádat a kísérlethez kiszállítot­ták Ausztriába és így az első ház elemei ott készültek. Eb­ből húzták fel a belső tartó­falakat. Pretz János akkor a gazdaság dolgozója volt és vállalkozott a kísérleti ház fel­építésére. Ezért az osztrák cég meghívta, hogy a helyszínen tanulmányozza a technológiát, illetve a felhasználás módját. A Durisol üzemszerű gyártá­sát végül is a Komárom Me­gyei Állami Építőipari Vállalat kezdte meg. Mécsért Ottó, a vállalat műszaki-fejlesztési osz­tályának vezetője mondta: a nád felhasználása nem vált be gazdaságossági okok mi­att. Ök a bábolnai kombinát fafeldolgozó gazdaságának hulladékát használják fel. Bár az elmúlt évben már elkezd­ték a gyártást, de az igazi ki­futás az idei év. A környékén már több családi ház épült belőle, de Mecséri Ottó el­mondta, szeretnék eloszlatni azt a tévhitet, hogy csak az ilyen típusú építkezésekre felel meg. Az elmúlt évben Tatabá­nyán egy ipari épület ebből készült, és a közeljövőben in­dul Dorogon egy 180 lakásos lakótelep építése, amelynek valamennyi háza Durisolból készül. A Durisol, mivel értéktelen fahulladékot hasznosít, olcsó. A hagyományosan készült fal­felületek ára négyzetméteren­ként 1200—1600 forint, Durisol­ból 960 forint. Az olcsóságán és azon kívül, hogy könnyű bánni vele, még jó hőszigetelő is, nem kell, mint a hagyo­mány blokktéglánál az új hő- szigetelési szabvány szerint külső szigetelő réteggel ellát­ni. Természetesen elmondták, csak oda érdemes ilyen gyár­tó üzemet telepíteni, ahol a közelről tudják biztosítani a megfelelő mennyiségű faap- ríték-alapanyagot. S. Zs. „Magyar módra" vagy egészségesen?... Nem a pörköltben a hiba!... Túltáplált ország vagyunk, a lakosság 35-40 százaléka súly­fölösleget cipel, ami köztudot­tan különböző szervi betegsé­gek hajlamosító tényezője vagy már súlyosbítója -, mint ezt nemrég az országgyűlés egész­ségügyi és szociális bizottsá­gában is szóvá tették. Korszerűbben, egészségeseb­ben kellene táplálkoznunk, és többet mozognunk - halljuk legalább két évtizede, egyre többször. A hízás ellenben oly mértékben növekszik, hogy mór-már a vészharangkonga- tás se lenne túlzás. A tenden­cia néhány legkritikusabb pont­járól: megállítása, illetve a védekezés lehetőségeiről - s közülük a legfontosabbról, a testsúlyleadás helyes, opti­mális eszközeiről - beszélget­tem dr. Mózsik Gyula belgyó­gyász egyetemi docenssel (POTE), az orvostudományok doktorával, aki a hazai táplál­kozás-egészségügy egyik nem­zetközileg is elismert szakte­kintélye. Beszélgetésünk lényegét há­rom felé osztva összegezem. Mindenekelőtt: az elhízás társadalmi jelensége rendkívül összetett a maga valóságában. Tehát a védekezésnek ellene ugyancsak sok irányból kell ha­tékonynak lennie. Legelsősor­ban is táplálkozásunk, s ezen belül kenyérfogyasztásunk szer­kezetében, illetve a magyar konyha lözéstechnikájában szükséges alapvető változás. Hazánkban ugyanis a kialakult étkezési, főzési és kenyérfo­gyasztási szokások szilárdan tartják hadállásaikat.- Nem a pörköltben van a hiba! -, hangsúlyozta dr. Mó­zsik Gyula —, hanem ott, hogy ha bárhová (étterembe, ven­déglőbe) bemegyek és megké­rem őket, ne legyen zsíros a pörkölt, akkor legalább két ka­nál zsírt még mindig le tudok fölözni belőle. Ami fölösleges, egészségtelen, káros. És ez a magyar háztartások túlnyomó többségében sincs másképp. A pörkölt voltaképpen jelképe le­het annak a kialakult rossz szemléletnek és gyakorlatnak, miszerint a paprikás, a pörkölt stb. ételféle akkor jó, ha vas­tag zsírréteg fedi. Magyarán rá kellene szoknunk a főzésre — kevés zsiradékkal. Vagy leg­alább a fogyasztásban .. . A másik a kenyér-ügy, étke­zésünkben. Nem arról van szó, hogy ne fogyasszunk fehér ke­nyeret, olykor néhány szeletke kalácsot, süteményt stb. Az a baj, hogy a kialakult magyar ízlés szerint a búzalisztből ké­szült fehér kenyér az igazi, a háztartások nagy többségében ezt fogyasztják (illetve falun: amit kapnak), de mindenkép­pen ezt igénylik. (Lehetőleg forrón vagy még langyosan, hiszen a kihűlt kenyér sokak szemében már nem is „jó" kenyér. ..) S ami még nagyobb baj: a magyar kenyérfélékben nincs vagy kevés a rosttartalom. (A rozsos, ún. víkend kenyér ki­vételével.) Az elmúlt évtől a sütőipar Pécsett is szállított kétfajta rostos barnakenyeret is. (Búzatörekes, illetve búza­korpás rozskenyeret.) Sokan megszerették, szívesen fogyasz­tanák, de hónapok óta eltűnt. Miért, s lesz-e később, vala­mikor? Legközelebb erre keresünk választ, a magyar kenyérfo­gyasztás szerkezetéről szólva. W. E. A külső nagyon fontos Helia D - világsztár Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a Helia D, miután födijat nyert az Eurostar versenyen, elnyerte a Woldstar, azaz a Vi­lágsztár dijat is, mégpedig nem mással, mint esztétikus, szép csomagolásával hiszen ez a két verseny csomagolási verseny, s a nemzetközi mezőny rendkívül erős. A szocialista oszágok közül elsőként a mi árucikkeink ve­hettek részt ezeken a verse­nyeken, de a valóban magas elismerés ellenére be kell lát­nunk: még csupán néhány olyan cikkünk van, ami cso­magolását tekintve - megállja a helyét a nemzetközi me­zőnyben. Az árunak, különö­sen, ha élelmiszer vagy koz­metikum, már első ránézésre is kedvet kell ébresztenie a po­tenciális vásárlóban. Mert ugyan kinek van kedve szaka­dozott papírban, átzsírosodott dobozban, szétnyílt tasakokban megvenni bármit is? A Helia D esete a minden­napi életben azért nem hozha­tó föl, hiszen a tégely rajzát Szász Endre tervezte, s gyá­rainknak, vállalatainknak nincs annyi pénzük, hogy művészek­kel, iparművészekkel terveztes­senek meg minden csomago­lást. Eddig nálunk nem képez­tek csomagolástechnikai szak­embereket, de a gyakorlat be­bizonyította, hogy erre iqenis szükség van, s a Könnyűipari Műszaki Főiskolán már két éve folyik a képzés. A csomagolás- technikai szakembereknek há­rom évig kell nappali tagozat­ra járniuk. Ez azt jelenti, hogy nemsokára végeznek az első, ilyen képzésben részt vett üzemmérnökök. S ezt biztató jelnek lehet venni a jövőre nézve - remélhetőleg egyre több, esztétikus csomagolású árucikkel találkozunk majd boltjainkban mi is. Érdemes fölsorolni néhány igen jól bevált és szép, prak­tikus csomagolású árut. Egyre nagyobb tért hódítanak a do­bozos gyümölcslevek, hiába drágábbak, több előnyük is van. Például az, hogy a vásárlásból hazatérőt nem húzza még az üveg súlya is, nem törik el, s ezeknek még a tartalma is jobb, mint az üveges üdítőké. Ugyanígy kapható ma már li­teres dobozos asztali bor is. Aztán, ha már a bornál tar­tunk, bár alig-alig látni még hazai forgalomban, mégis gyártják nálunk is a „bag in box" magyar változatát, az öt­literes hordós bort. Ez a doboz gyakorlatilag hét hétdecis üvegnek felel meg, csappal el­látott, s úgy, ahogy van, a hű­tőbe is állítható. Ritkán kapha­tó, s egyelőre még csak a legdrágább, nemes borokkal töltik meg, de talán előbb- utóbb ez is mindennapos cso­magolásfajta lesz. Említésre méltó még a Lisette teasütemény csomagolása: a kerek fémdo­boz nemcsak szép, de belül is igen ügyes a megoldása: a süteményeket adagolva helyez­ték el benne, s minden egyes adag selyempapírba van kü- lön-külön csomagolva. Nagyon szép még az Aranymokka hen­ger alakú fém kávédoboza is, melynek dísze egy régi, kézi kávédaráló rajza. De említhet­nénk még a Nap Gyöngyé-t is, amivel a felsoroltak közül ta­lán a legtöbbet találkozunk: az ötletes csomagolású szotyolát. A dobozban húsz darab, 15- 15 dekás vákuumos zsacskó ta­lálható, amiben már héj nélkül, pörkölve, sózva találhatjuk meg a napraforgómagot. Az egyre szaporodó szép csomagolású cikkeknek mind­ez csak töredéke, de valóban bízunk abban, hogy a nemrég kezdődött szakemberképzés iránt a jövőben is érdeklődni fognak, s mennél több a cso­magolástechnikai üzemmérnök, annál több lesz az ízléses, ver­senyképes külsejű áru is. D. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents