Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-12 / 221. szám

1987. augusztus 12., szerda Dunántúlt napló 3 Újfajta mecenatúra Boksán Festők a faluban Tíz év után Munka és Művelődés-vetélkedő résztvevői. Archiv felvétel. Hogyan tovább munkahelyi művelődés? A tankötelezettség gondjai Tíz éven át hirdették meg évről évre a Munka és Műve­lődés elnevezésű, Pécsett mél­tán ismert kulturális játékot. Vállalatok, gyárak szocialista brigádjait vonták be a játék­ba, meghatározott feladatokat nyújtva a számukra. Az egy­éves felkészülés „megmérette­tése" a vetélkedőkön zajlott. A vetélkedőkön, amelyek nép­szerűek, vonzóak maradtak a brigádok, számára. Könyveket olvastak, múzeumba, színházba, moziba jártok a brigádtagok és a feladatokat egymás kö­zött elosztva örömmel teljesí­tették. Több alkalommal állt módomban elmenni a városi döntőre. Volt, amikor túl lexi­kálisnak találtam a kérdése­ket, de mindig megállapíthat­tam, hogy a csapatok széles­körű ismereteket szereztek és egyenként beszélgetve a ta­gokkal, kiderült, ha néha idő­ben nehezen is tudták beosz­tani maguk között a tenniva­lókat, nem bánták meg. „Ami­óta elolvastam a Pécsről szó­ló könyvet, önkéntelenül is fel­pillantok a házakra, megcsodá­lom a szép épületeket, felfigye­lek apróságokra, míg korábban csak rohantam, nem is gondol­tam rá, hogy megnézzem! mi­lyen kedvesek is”, mesélte az egyik vetélkedőn valaki. Már-már szokássá vált a já­tékba való benevezés, állan­dó résztvevőkkel is találkozhat­tunk a döntőkön. — Nagyon hasznosnak tart­juk a most lezárult Munka és Művelődést. Nem állítom, hogy egy-egy brigádból az MM előtt senki sem járt moziba, vagy nem olvasott könyveket, viszont ebben a formában jobban hangsúlyt kapott a művelődés fontossága, felkeltettük sokak érdeklődését - összegzi véle­ményét Ujváriné Füzy Ágnes, a városi tanács művelődési osztályának közművelődési cso­portvezetője. — Mi voltunk a „rendszer- gazdák”, a DOZSO-ban szer­veztünk módszertani vetélkedő­ket, állandó kapcsolatot tar­tottunk a benevezettekkel — Kert László, a Doktor Sándor- Zsolnay városi művelődési köz­pont igazgatója kis statiszti­kát is hozott a beszélgetésre. 1984-ben 29 vállalat 209 bri­gádja 3228 résztvevővel, 1985- ben húsz vállalat 141 brigád­jának 1822 tagja, 1986-ban ti­zenhárom vállalat 173 brigád­ja nevezett az MM-re. A bri­gádok 'hatvan százaléka volt törzstag, sokan rutinos ver­senyzőkké váltak. — Nekik is örültünk, ám be kellett látnunk, hogy nem vált tömegessé az MM, viszonylag kisebb körből jöttek a brigá­dok évről évre. Változott a gazdasági, társadalmi helyzet is az elmúlt tíz, illetve tizen­egy év alatt (egy évig Válto­zó valóság néven hirdettünk játékot) - más lett a brigá­dok igényszintje, érdkelődési köre. Ezért gondoltuk, hogy a tíz év elteltével újítunk más­fajta, a munkahelyi művelő­dést méa erőteljesebben szol­gáló kínálatot nyújtunk a dol­gozóknak — mondta Ujváriné. — A Szakszervezetek Megyei Tanácsa is nagyon fontosnak tartja a munkahelyi művelő­dést, tavaly például három íz­ben is foglalkoztunk a kérdés­sel. Megvitattuk a vállalati mű­velődési bizottságok, a mun­kahelyi közművelődés helyzetét és a szocialista brigádok ne­velőtevékenységének hatását. A művelődésről nem szabad le­mondani, akkor sem, ha a gazdasági tevékenység jobban előtérbe kerül, hiszen a ket­tő egymást erősíti — folytat­juk a beszélgetést az SZMT- ben Szőke Attilánéval, az SZMT titkárával. .. — Korszerűsítésre vár a bri­gádmozgalom is. Szeretnénk, ha a jövőben az állami mű­velődési intézményhálózat és a vállalatokon belüli nem válna el egymástól az üzem kapu­jában. Az MM-t is több intézmény hirdette meg, és még további résztvevők bevonásával közö­sen gondolkoztak, vitatkoztak az elmúlt hónapokban, milyen formában is fogjanak hozzá a munkahelyek művelődésének fellendítéséhez, mit tartsanak meg az MM hagyományaiból és milyen területeken keres­senek új formákat. — Kulturális ajánlatot kívá­nunk adni a munkahelyeknek, amelybe bekapcsolódhatnak brigádok, de a játék idejére szerveződött alkalmi közössé­gek is. Az egvének és a kö­zösségek érdeklődésüknek meg­felelően vállalják a játékot, az ismeretszerzési lehetősége­ket; vagy nem érdeklődnek iránta. Gondoltunk például egy ötfordulós vetélkedőre, ahol minden fordulónak más a gaz­dája és a hagyományos ve­télkedőktől el is tér a megva­lósítása. Témákat hirdetünk meg, például az egészséges életmód, a művészetek világa, barátaink - hogy csak néhány ötletet említsek. Egy forduló három rendezvényből állna, előadásból, találkozókból, ki­rándulásból. A brigádok vagy kis csoportok nevezhetnek akár mind az öt fordulóra, de egy­re is lehet. Fizetnének nevezé­si dijat, és minden fordulóban jutalmat kapnak. A pontszá­maikat nem viszik maaukkal - sorolja az elképzeléseket Szőke Attiláné. Mozgalmas, játékos forduló­kat szeretnének, amelyekre kü­lön nem kell jegyzetelni. Gon­dolkoznak egy ajánlatfüzet ösz- szeállításán is, amely nem műsorfüzet szerepet kapna, ha­nem állandó tómDontot nyújta­na az érdeklődőknek, kérdé­seikkel, igényeikkel hova for­dulhatnak, hol milyen szakkö­rök működnek, általában mi­lyen igényeket tud kieléaíte- ni a város, a város intézmény- hálózata, közművelődése. Koor­dinációs tanácsot alakítanak, és a DOZSO vállalja továbbra is a bázisintézmény feladat­körét. Színvonalas lehetőséget kí­vánnak biztosítani, a legszé­lesebb értelemben vett műve­lődéshez alkalmat, kedvcsiná­lót nyújtani, bíztatni a munka­helyi művelődést. Barlahidai Andrea Az ember 5-dik X-e után va­lahogy visszakívánkozik gyer­mekkora színtereire. Meggyő­ződni arról, hogy lóm, csak a fák nőttek, más minden meny­nyire kicsi lett! „összeszűkült" az udvar, a szérű, pedig mek­kora tágas, végigfutni való hely volt ez valaha!... S szem­ben Froni néni kuvasza se csahol már örömittasan, ha meglát(na); az udvart is fölverte a gaz . . . El kell sétálni az iskolaépület­hez is, a hajdani padlóolaj- és olmaillatú tanteremben felködlő nádpálcás-tenyeres-körmös em­lékekhez, a gyermekkor semmi mással nem rokon, tarka, gyö­nyörű világához. * Hasonló visszatérő látoga­tásra indult 1983 nyarán, váz­latfüzetével a kezében Kelle Sándor Pécsett élő festőmű­vész Boksára és környékére. S részben ennek köszönhető, hogy évek óta, nyaranta, az új isko­la vendégszobáiban (illetve át­alakított sporttanári-, úttörő-, tsb. helyiségeiben) alkotótábor működhet. Azért részben, mi­vel korábbi előzmények is egyengették a falu kapcsolatát az élő képzőművésszel. Helyi indíttatással — ösztön­zésre?, kezdeményezéssel? — a közművelődés hagyományos formái, a TIT-előadások, szín­háznéző buszok, ' s hasonlók mellett, 1982 nyarán Platthy Györggyel kezdve a sort, min­den évben meghívtak egy-egy neves alkotóművészt, s kama­rakiállítás nyílt . műveiből a tanácsteremben. Kelle Sándor 1983 nyarán egy hétig járta füzetével a kö­zeli Rádfapuszta, Téseny, Ócsárd, Kisdér, s a többi apró­falu dombtetőit, erdőszéleit, horhosait. S a szemhatárral be­fogható élmények vázlataiból alkotott festményei még akkor ősszel kamarakiállításként ke­rültek falra Boksán. Már nem tudni mikor, de ak­kor nyáron, meghitt beszélgetés közben Lukács László tanács­elnökkel és Gáspár Gyulával, a tsz üzemgazdász közművelődési emberével született meg a Képernyő Múlik-telik a nyár, ez a sze­szélyes, de mégis nyár. Im­már rezignálton figyeljük a zöldség- és gyümölcsfront moz­dulásait, meg az illetékesek fogadkozását, aztán fizetjük a súlyos forintokat a főzelékbe- valóért. És a közelgő adóre­formhoz készülünk fel testileg- lelkileg. Azt hiszem, olyan nyár ez, amikor mindenki számol, kalkulál, oszt-szoroz. Van, aki nyaral. De nyaralás közben is olvassa a bankókat, amelyek úgy elszállnak, akár a füst. Az idei nyár rémtörténetei a rekordot döntögető vizbe- fúlások mellett arról szólnak, miként csapják be szinte min­denütt a nyaralóvendégeket. Két hete Bertha Bulcsu me­sélte el nem kevés beletörő­déssel a Jelenségek ÉS-beli ro­vatában, miként lopták ki a Balaton parti boltban a neki eladott Amazonas kávé dobo­zából a kávé felét, és mint képzőművészeti alkotótábor gondolata. Meghívták a — mint jelenleg látható képeiből is kitűnik, időközben alkotói stílusváltással alighanem pályá­ja csúcsaira érkezett - kapos­vári-nagykanizsai Szekeres Emilt, s most már ketten töl­töttek itt két-két hetet. A meghívásokba, az alkotó­telep támogatásába időközben bekapcsolódott a Képzőművész Szövetség területi szervezete, s a Baranya Megyei Tanács is. A következő nyáron már né­gyen, az idei nyáron, július 20— augusztus 15. között már tervek szerint hatan töltenek itt a tájban szemlélődő, emberek­ben gondolkodó, elmélyült két­hetes alkotó időszakot. A köz­ség és a támogató szervek vendégeként. A művészek egy-egy itteni hatású és témájú képet hagy­nak itt kézjegyül. Előző nyári élményeik terméséből pedig csoportos kiállításon mutatkoz­nak be a falu és a környék tár­latlátogatóinak. Mint ezen a nyáron Kelle Sándor, Molnár Tamás, Pandur József és Sze­keres Emil. Vagy ahogyan a jö­vő nyáron a tábor idei vendé­gei: Soltra Elemér, Kelle Sán­dor,* H. Barakonyi Klára festők, és Harnóczy Örs fotóművész. A falubeliek pedig szívesen megnézik a kamarakiállításo­kat. S a jelenlevő művészek kö­zül mindig akad tárlatvezető is. De külön öröm, ha egy-egy környékbeli tsz-brigád bejelenti: mikor szeretné látni - vezetés­sel — a kiállítást. * A község, illetve az iparszerű termelést (is) folytató neves mezőgazdasági termelőszövet­kezet, nehéz időkben is valami egyéni módját találta ki a me­cenatúrának. Azt már másoktól tudom, amiről szerényen hall­gatnak, hogy a tsz nemcsak emlékbe fogad el képet képző­művész vendégeitől. Az utóbbi években mintegy százezer Ft értékben vásárolt is az alkotó­tábor eddigi résztvevőitől. Vajh’ ha példájuk másutt is követésre találhatna! . .. W. E. csapta be egy százassal és szemrebbenés nélkül az ifjú pincér, egyik jóbarátjának a fia. És hogy ő már voltaképp nem is dühöng, mivel, mint írja: „...naponta becsapnak valahol az embertársaim és elfásultam. Nincs erőm véde­kezni és dühöngeni." A rádió délelőtti szolgálta­tóműsorának' vezető rémtörté­nete arról szólt, miként lett rosszul valaki a balatoni szál­loda előtt, mint kértek hozzá­tartozói a szállodában egy po­hár vizet, s mint fizettettek velük 45 azaz negyvenöt fo­rintot. Végtére is ott ennyibe kerül egy pohár víz. A televízió Új reflektor ma­gazinjának riporterei is efféle nyári huncutságok nyomába eredtek: nem átallották a KÖ­JÁL ellenőrei mellé szegődni, és belekukkantottak a ma­szek éttermek konyháiba, hű­tőszekrényeibe. Bizonytalan ren­Országszerte romlanak a tankötelezettség teljesítésének mutatói, egyértelműen ez ol­vasható ki az átlalános iskolai statisztikákból. Az utóbbi öt év adatai szerint a tanköteles idő­szakban, azaz 16 éves korig a tanulóknak csak 92,3-92,8 szá­zaléka végzi el az általános is­kolát. Valamelyest derűsebb a kép, ha ideszámítjuk azokat is, akik gyógypedagógiai intéz­ményben, illetve dolgozók álta­lános iskolájában fejezik be tanulmányaikat, de így is alig- alig jutunk túl a 95 százalé­kon. A hiányzó csaknem öt szá­zalék évente több mint 11 ezer fiatalt jelent, akik végbizonyít­vány nélkül léptek ki az általá­nos iskola kapuján. Kitelnék belőlük egy kisebb város lakos­sága. Mi lehet a magyarázata a visszaesésnek, hiszen a hetve­nes években jobban álltunk en­nél? Miért nem jut hozzá eny- nyi ifjú ember a harmonikus társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen alapművelt­séghez? A válasz nem a peda­gógiai és a tanügyi irányítás belügye. Közös feladatunk ez, mert az iskola a jelenleg ren­delkezésre álló pedagógiai esz­közökkel, fölszereltséggel és személyi állománnyal eljutott teljesítőképessége határáig. Ha a tankötelezettség el­mulasztásának okait keressük, hamarosan kitetszik, hogy mély­re nyúlnak'á gyökerek, vagyis társadalmi problémák rejle­nek az iskolázási fegyelem la­zulása mögött. Az alapfokú is­kolából idő előtt kimaradók zöme ugyanis olyan családok gyermeke, amelyek huzamosan a társadalom perifériáján él­nek, ennélfogva a társadalmi munkamegosztásban is rop­pant alacsony fokon állnak. Divatos szociológiai kifejezés­sel élve: halmozottan, azaz szociálisan és kulturálisan is hátrányos helyzetűek. Nem ti­tok, hogy jelentős részük ci­gány származású. E réteg gyermekeinek isko­láztatása ■ nagymértékben attól függ, hogy a zilált csalódok gondozását - a helyi erők ösz- szefogásával, a társadalmi szervekkel együttműködve - a tanácsok miként tudják meg­oldani. A nehéz helyzetű csa­ládok gyerekeinek gondozásá­hoz szükséges anyagi és sze­mélyi feltételek nem javultak, sőt több helyütt romlottak az utóbbi esztendőkben. Olyasmi­re gondolunk, hogy esetenként éppen azon a településen nin­csen óvoda, illetve ott akado­zik az óvodáztatás, ahol a legtöbb rászoruló gyerek él. Természetesen az iskoláknak is vannak gyenge pontjaik a tankötelezettség érvényesítésé­ben. Itt van mindjárt a hatéve­deltetésű, koszos ron­gyokról faggatták az üzletve­zetőket, s utánamérették a vá­sárolt sült hurkát, kolbászt. Egy-két dekával mindegyik ke­vesebbét nyomott, üzletvezető és alkalmazottja teljesen gya­nútlannak és tudatlannak, úgy is mondhatnánk, hülyének tet­tette magát. Aztán az Alföldre látogatott a kamera, ahol az idei ’gyü­mölcsszegény esztendőben a termelőkre rohad az export­cseresznye, amiért előbb 35, végül pedig 12 forintot kínált a felvásárló áfész. Elnöke szem­rebbenés nélkül, flottul nyilat­kozik, s hárítja el a gyümölcs gazdáinak, tisztes munkásem­bereknek a felháborodott pa­naszát. Látszik, hogy van gya­korlata a válaszadásban. De ugyanilyen flott válaszo­kat kapunk mindenütt, ahol beütött a baj az idei szeszé­lyes nyáron: mint a HÉT ri­sek beiskolázása, s az adatok­ból kirajzolódó helyzetkép eny­hén szólva nyugtalanító, mivel évente 10—12 ezer között mo­zog azoknak a gyerekeknek a száma, akik nem jutnak be az általános iskolába. Leggyak­rabban a következő okok miatt: iskolaéretlennek nyilvá­nítanak 8-9 ezer gyereket, mintegy másfél ezren csak gyógypedagógiai intézményben tanulhatnak, s közel háromez­ren sajátos egyéni okok miatt óvodában maradnak még egy évig, körülbelül kétszázan ké- pezhetetlenek, és évenként négyszáz-ötszáz gyerek tartóz­kodási helyéről egyszerűen nem tudnak sem az iskolák, sem a tanácsok. Lám, a le­morzsolódás előbb megkezdő­dik, mint az iskolába járás! Legtöbben vannak az iskola­éretlenek, aminek egyik oka volt a tanköteles idő merev megálla­pítása. Az új oktatási törvény életbe lépése számottevő javu­lást ígér e tekintetben. Az öt­venedik paragrafus azt mond­ja ki, hogy a gyerek általában attól a naptári évtől tanköte­les, amelyben a hatodik élet­évét — külön jogszabályban meghatározott időpontig — be­tölti, de hozzáfűzi, hogy a tan­kötelezettség kezdetének idő­pontját a gyerek fejlettsége alapján kell megállapítani. Persze, ha bekerül a gyerek az iskolába, ebből még nem következik, hogy el is végzi azt. Közbejöhet betegség, vagy családi gond, rendkívüli eset, vagy egyszerűen a család és a gyerek hanyagsága játszik sze­repet. Az általános iskolából önkényesen kimaradó, vagy a túlkorosság miatt fölmentett tanulók száma évről évre nö­vekszik. (A tanévvesztés követ­keztében az általános iskolá­soknak kilenc százaléka túlko­ros!) Tanulmányi elégtelenség miatt aggasztóan sok tanulót kell évismétlésre utasítani, és magas a mulasztás miatt osz- tályozhatatlanok száma is; a kettő együtt évente negyven­ezer fölött jár. A fölvillantott nehézségekből is látszik, hogy az általános is­kolának még igen sokat kell tennie azért, hogy közoktatási funkcióját eredményesen szol­gálhassa. Mindenekelőtt a kezdő, szakasz, ezen belül is az első osztályosok iskolázta­tási körülményeinek alapos ja­vítására, a gyengék felzárkóz­tatására kell nagy figyelmet fordítani. A türelmes pedagó­giai munka persze csak akkor lesz igazán sikeres, ha talál­kozik a tanulóifjúság aktivitá­sával, céltudatos erőfeszítésé­vel, és támaszkodhat a szülők együttműködésére, a társada­lom megértésére is. P. Kovács Imre portjából kiderül, a vízügy sza­bályozási munkálatai semmi­képp sem felelősek a Nyugat- Zalában bekövetkezett árvize­kért, amilyeneket a 90 éves nagypapa sem látott, de még az ő öregapja sem. És a Veszp­rémben tönkreázott lakások fe­léléseit sem lesz könnyű meg­találni. A leázott, elöntött, meglo­pott, megkárosított kisember, akinek nincs semmi kapcsola­ta, aki nem rendelkezik a megfelelő információkkal, pe­dig ír az újságnak, a rádió­nak, a televíziónak. Félő, ha így „haladunk” tovább, pár év múlva a kamera által meg­mutatott csibészség, a ráme­nős riporter által végigvitt le­leplezés sem bír majd elég kényszerítő erővel. Hisz ma sem a baiok meaelőzésére, inkább némi kárpótlásra szolgál a tá­jékoztató eszközök által , való leleplezés. G. O. Nyári huncutságok Kelle Sándor: Jégverés után Boksán című rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents