Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-11 / 189. szám
1987. július 11., szombat Dunántúli napló 3 Egyesületi jogunk fejlesztésre szorul Társadalmi önszerveződés +*m Beszélgetés dr. Adóm Antallal, a JPTE államjogtudományi tanszékének professzorával — Mi az oka az egyesületi élet ilyen mértékű lellendülé- sének?- Az eddig kiépült társadalmi szervezeti formák nem elégségesek: nem elég sokszínűek a mai magyar társadalom rétegződéséhez és valóságos érdekpluralizmusához viszonyítva. Az újabb szervezeti formák keresése, létrehozásuknak a szándéka természetes igény. Egyre többen ismerik fel, hogy ezek a szervezeti keretek előnyt jelentenek, lehetővé teszik, hogy sajátos törekvéseiket egymást támogatva biztosabban valóra válthassák. Az egyesületek mint meghatározott közösségi célokat követő társulások egyben sajátos érdekcsoportosulások is. Ebből következik, hogy érdekeik érvényesítését nem korlátozzák belső tevékenységükre, hanem érdekeik képviseletében és szolgálatában fellépnek a politikai társadalmi szervezetekhez .és az állami szervekhez fűződő kapcsolatok keretében is. A politika nemcsak lehetővé teszi, de igényli is a társadalmi önszerveződés felvállalását, azt, hogy a különböző érdekű, érdeklődésű állampolgárok kiéDÍtsék a céljaik eléréséhez előnyös szervezeti kereteket, s abban az alapszabályuknak megfelelően munkálkodjanak a maguk és a társadalom hasznára.- Milyen szerepe lehet az egyesületeknek szocialista társadalmi rendszerünk I ejlődé- sében?- Az egyesületekben az állampolgárok általában sajátos egyéni hajlamaik, képességeik és ambícióik alapján tömörülnek azzal a céllal, hogy egyéni képességeiket kollektív összefogással eredményesebben gyümölcsöztethessék. S bár az egyesületek elsődlegesen nem politikai, és nem érdekvédelmi szervezetek, a politikai és társadalmi viszonyok jelenlegi fejlettségi szintjén számolni kell azzal, hogy az alapszabályban meghatározott céljaikhoz igazodva fellépnek egyes tagjaik, illetve a tagok összességének egyesületi érdekei védelmében és különböző. módon formálják a közvéleMárciusban tartotta közgyűlését a TIT Baranya megyei szervezete az egészségvédelem joga stb. - érvényesítéséhez és több állampolgári alapkötelezettség teljesítéséhez nyújtanak fórumot. Tevékenységük révén színterei és formálói a közösségi önnevelésnek és a társadalmi demokratizmusnak. Bővítik annak gyakorlatát, erősítik a társadalom szervezettségét, kiterjesztik az önkéntes közösségi érdekű társadalmi aktivitás lehetőségeit. Mentesítik az államot attól, hogy az egyesület által szervezett, illetve végzett közösségi feladatokat költségvetési fedezet felhasználásával, közhatalmi, hatósági eszközökkel lássák el. Enyhítik az állam- szervezet túlméretezettségé- nek, a közhatalmi tevékenység túlsúlyának veszélyét. Az alkotmány követelményeinek megfelelő egyesületek léte és működése tehát mind a tagok személyiségének fejlődése, mind pedig a közösség szolgálata, az ország gyarapodása, a társadalom haladása szempontjából hasznos. Az egyesületek hálózatának kiterjesztése, működésének élénkülése ezért szervesen kaDCsolódik a maqvar politikai rendszer továbbfejlesztését célzó törekvésekhez.- Politikusok, történészek mostanában gyakran mutatnak rá arra a sajnálatos tényre, hogy eddigi történelmünkben meglehetősen kevés idő adatott a demokrácia gyakorlására, tanulására. Igaz ez a megállapítás az egyesületi életre is? — A fenti tétel igazsága ellenére az egyesületi életnek komoly hagyományai voltak a második világháborút megelőző időszakban, majd az 1945 utáni koalíciós korszakban. Szocialista társadalmi viszonyok között a korábbi egyesületek jó része megszűnt, mert céljaik, tevékenységük jellege összeegyeztethetetlen volt az új társadalmi renddel. A nem ebbe a körbe tartozó intézésében. A belső demokrácia és ellenőrzés fejlesztése lehetővé tenné, hogy az egyesület belső gazdálkodása felett csökkenjen az állami felügyelet szerepe.- Az egyesületekre vonatkozó jogszabályanyag ma meglehetősen szétszórt. Nem lenne szükség a rendelkezések korszerűsítésére, magas szintű jogszabályban való egységesítésükre?- Természetes igény, hogy az egyesületekre vonatkozó jogalkotás fejlődjön, s változ zanak az egyesületek és az ál lami szervek közötti kapcsola tok. Ma a politika előzéke nyebb az egyesületek iránt mint a hatályos jogszabályok A jogi normák konzervatívab bak, mivel korábban születtek A Hazafias Népfront Országos Tanácsának közjogi bizottsága megkezdte az egyesületekre vonatkozó törvény előkészítésével való foglalkozást. A kormány jogszabály előkészítő programjában is szerepel olyan törvény kidolgozásának szándéka, amely a társadalmi szervezeti formákra vonatkozna, s ezen belül az egyesületekre. Egyesületi jogunk több tekintetben is fejlesztésre szorul. Az egyesületek és az állami szervek viszonya kettős irányú fejlesztésre szorul. Az egyesületek autonómiáját a mostanihoz képest bővíteni kell, s egyben világosabban meghúzni annak határait. Azt is pontosabban kelt meghatározni, hogy milyen célra alakulhat, s milyenre nem egyesület. Az autonómia bővülése nem zárja ki, hogy az állami szervek törvényességi felügyeletet gyakoroljanak az egyesületek felett.- Az egyesületek társadalmi hasznossága különböző mértékű. Hogyan lehetne olyanok alapítását fokozottabban szorgalmazni, amelyek a legfontosabb közérdekű célok megszerzése érdekében a társadalmi szervezeti 4 minősítés elérésére törekednek. A társadalmi szervezetnek nyilvánított egyesületek körét azonban fölösleges lenne tovább szélesíteni. Lehetővé kellene tenni ezért olyan megállapodás intézményesítését, amelyben a partnerek kölcsönös érdek- egyeztetéssel állapodnának meg arról, hogy milyen közérdekű tevékenységre vállalkozik az egyesület, s ennek alapján milyen anyagi támogatást kap az illetékes állami szervtől.- Az államjogtudomány számára mennyire jelentős kérdés most az egyesületi jog továbbfejlesztése? — A kormány középtávú kutatási tervének egyik legfontosabb területe az alkotmány továbbfejlesztésének elméleti megalapozása. Alaptörvényünk továbbfejlesztésére várhatóan még az évtized fordulóján sor kerül. Az eddigi kutatásokból, a politikai és gazdasági rendszer mozgásából arra lehet következtetni, hogy a továbbfejlesztés érinti majd az alkotmány valamennyi fejezetét. Az alkotmány nemcsak az államszervezet, hanem az egész magyar társadalmi, politikai rendszer alaptörvénye lesz. Várhatóan bővül az állampolgári alapjogokra vonatkozó rendelkezések köre. Kívánatos, hogy részletesebben határozza meg az alkotmány az egyes alapjogok rendeltetését, tartalmát, korlátáit és biztosítékait, valamint a társadalmi szervezeti ' formák, köztük az egyesületek szerepét és jogi helyzetét annak érdekében, hogy hatékonyabban érvényesülhessen a társadalmi szervezeti formák társadalmi rendeltetése, világosabb legyen az állami és a társadalmi szervek jogi helyzete közti különbség, és eredményesebb legyen az egymás munkáját ösztönző, támogató, ellenőrző tevékenységük. Dunai Imre Hazánkban az egyesületek a nyilvántartott tagsággal lendelkező, önkéntesen létrehozott, öntevékeny társadalmi szervezeti alakzatok egyik nagy csoportját alkotják. Létezésük legfőbb jogi alapja alkotmányunk, amelynek 65. §. (1) bekezdése kinyilvánítja: „A Magyar Népköztársaság biztosítja qz egyesülési jogot." Az egyesületek hasznos működésével a társadalmi élet legkülönbözőbb területein találkozhatunk. Munkájuk az utóbbi években erőteljesen megélénkült, tevékenységük egyre bővül, sokszínűvé válik. Napjainkban mind több újabb egyesület alapításának lehetünk tanúi. Tevékenységük számos társadalompolitikai és óllamjogi, közigazgatási, jogi kérdést vet fel. Ezekről beszélgettünk dr. Adóm Antallal, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem államjogi tanszékének tanszékvezető professzorával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagjával, a Baranya Megyei Népfrontbizottság elnökével, aki a közelmúltban könyvben tette közzé a társadalmi, szervezeti formákra irányuló kutatásainak eredményeit. ményt, sőt, befolyást gyakorolhatnak a politikai akarat- képzésre, az állami döntésekre is. Közreműködnek értékes társadalmi kompromisszumok, egyetértések kialakításában. Ezek alapján nem lehet kire- keszteni ezeket a szervezett közösségeket a politikai rendszer összetevői köréből. Az egyesületek az egyesülési jogon kívül is számos jelentős állampolgári alapjogot — így a véleménynyilvánítási jog, a közérdekű javaslattétel és kritika joga, a tudományos és művészeti alkotószabadság, egyesületek jelentős hányada indokolatlan adminisztratív intézkedések hatására elsorvadt, mert az ötvenes években a politikai vezetés nem tartotta szükségesnek működésüket. Való igaz, hogy mai egyesületeink többségében továbbfejlesztésre szorul a. belső demokrácia rendje. Nem biztosítja kellő mértékben a választott vezetőség nyílt működését, beszámolási feladataik ^számon kérését, a felelősség érvényesítését, a tagok rendszeres és érdemi közreműködését az egyesület dolgainak szolgálatából vehetnék ki részüket? — Természetesen, hogy a legfontosabb közérdekű célok szolgálatában álló egyesületeket az állam anyagilag is támogatja. A jelenlegi szabályozás szerint állami támogatásban részesülnek olyan korábbi egyesületek, amelyek fontosságuk miatt társadalmi szervezeti rangra emelkedtek, mint például a TIT, az MTESZ, a Vöröskereszt. Az is természetes, hogy más egyesületek is az állami támogatás Reform közben Meghaladni a mát! Legalább tíz éve kellett volna, ha nem tizenöt. Hogy mit? Például az új adóformákat bevezetni. Akkor ma nem. Nem ennyire . . . Vagy az autógyártást. Akkor ma nem lenne ennyire elöregedve a gépkocsipark... Akkor mint, húzóágazat... Akkor ma nem kellene sorbaállni . . . Tele vagyunk észrevételekkel, hogy mikor, mit kellett volna. Tíz éve ezt, tizenöttel ezelőtt azt, hússzal amazt. S hogy egyáltalában nem kellett volna meg-megtorpanni, leállni a reformmal. Akkor kellett volna! — hallom még reformpártiak szájából is. S nem tetszik ez a mondat. Mert leszerelő. De azok a mondatok is berzenkedtetnek, amelyek így kezdődnek: — Most ezt kellene, most azt kellene ... A, feltételes mód: ez az, amin nem szeretek, hogy kellene. Aztán végképpen nem tetszik az a mondat, amiben az van, hogy kell. Az olyan pél r dóul, amiből azt kell megtudnom, hogy többqt kell dolgozni. S nemcsak többet kell, hanem jobban is kell. Hogy ilyennek kell lennünk, olyannak meg nem kell. S nemcsak az ingerel ezekben a mondatokban, hogy pontosan nem tudni meg belőlük, hogy, kinek kell, mikor kell, milyen módon kell, mely eszközökkel kell - hanem, sokkalta inkább az, mert a kell-t tartalmazó mondatokat mindig valaki mondja, s mindig másnak. Egy másvalakinek. Akinek kell. Neki többet, neki jobban. Ennél már csak az bosz- szantóbb, ha a kell után többes szám első személyben az ige. Bosszantó, mert a többes szám első személy elfedi a felelősséget. Látszólag min- denkihez szól, de végül is kihez. Az például, hogy nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit megtermeltünk. Húsz évvel idősebbnek képzelem magam, húsz év még elképzelhető jövőmnek. Deresedik a halántékom, de még nem vagyok öreg. Nem nagyon. Emlékezetemből rné<£ nem hullanak ki lényeges dolgok. Deresedik a halántékom, s hallgatom, mit kellett volna cselekednünk húsz évvel ko ; rábban. Azaz ma. Mert szeretném tudni a mát. így, pszéudóhúszéves távlatból talán megtudom. Hallom is húsz évvel későbbről: elemezni kellett volna — egyenesen és nyíltan — a nyolcvanas évek második felében, hogy akkor mi, miért volt úgy, ahogy volt. Például milyen okok vezettek oda, hogy például a nyolcvanas évek második felében, a reform kellős közepén a kormányzat így és így foglal állást a munkahelyi- szabadság kiadásának kérdésében, majd egy évre rá úgy és úgy. Húsz év múlva, az elképzelt jövőben bizo- Tíyára már tudni fogjuk: milyen történelmi eredő vezetett oda, hogy egy reformkormány a reform' újbóli fellendülése idején reformellenes módon szóljon bele az önálló, sokhelyütt vállalati tanáccsal igazgatott termelő üzemek és az önálló munkavállalók közötti kapcsolat egyik részlet- kérdésébe. Akkor — húsz év múlva — talán már nem kell kormány- rendelet erre: mindenki majd akkor megy szabadságra, amikor az neki és a vállalatának jó. Kölcsönösen jó. Személyes érdekének tudatában a dolgozó tudni fogja, amit hús/, évvel korábban egy balatoni fagyialtos is tudott már: akkor dolgozni és annyit kell, amikor és amennyire szükség van ahhoz, hogy jól meg tudjak élni belőle. Mert a balatoni fagyialtos ma nem azért nem síel a déli féltekén júliusban, mert kormányrendelet van arra, hogy a fagylalto- sok nem mehetnek nyáron szabadságra, hanem azért dolgozik, mert ekkor sok fagylaltot el lehet adni. Húsz év múlva talán már nem kell megvédeni a fő- munkaidő-alapot kormányzati állásfoglalásokkal. Húsz év múlva talán nem kell egy- egy nap szabadságot kivenni, szétaprózni. Mire is? Hízót leadni, tápot venni, permetezni, borsót szedni, szüretelni. S azért nem kell — talán —. mert a főmunkaidőnek úgy áll helyre a rangja, hogy jövedelméből újratermelhető a munkavégző képesség — társadalmi szinten. Mindamellett értékelni fogjuk a nyolcvanas évek második felének azon törekvését, hogy a munkaidőnek megteremtse a rangját, mégha megmosolyogjuk is a tüneti kezelést ezek mellett, Mint ahogy már mosolyogni fogunk azon a várakozáson is, mely átitatta a nyolcvanas évek második felét: a várakozáson, hogy az inflációt kordában tudjuk tartani; a várakozáson, hogy a reform meg-meglendül, s nem megmegtorpan. Húsz év múlva! — reform- ellenességen kapom magam: befejezett feltételezés jócskán ezekben a sorokban. Holott a reform jelenidejű, s folyamatos cselekvés, a mindennapi múlt folyamatos kri- tikóia, a mindennapi jövő állandó formálása. Az elvethető elvetése, a beépíthető beépítése. Nem jó munkára bíztatás, hanem a jó munka feltételeinek megteremtése, a jó munka maga: nem az önállóságra való bíztatás, hanem az önállóság gyakorlása, gyarapítása — ha kell, akár sa-, jót jól bevált rutin ellenére is. Mert azt könnyű megmondani, hogy másnak, mikor, s mit kellett volna tennie. Hogy most nekem mit kell csele-i kednem? — ezt felismerni, s megtenni, leggyakrabban saját magam ellen: ez talán a legnehezebb. A ma feltételei között meghaladni a mát — ez a reform. B. L. Bányalakó dúvadak Dúvadak vertek tanyát az egykori badacsonyi kőfejtőkben, ahol környezetvédelmi okok miatt már régebben felhagytak a bányászattal. A hegynek a kőbányák által ütött sebhelyeit már másfél évtizede gyógyítják: cserjékkel, kúszónövényekkel, fákkal telepítették be a régi kőfejtők területét. A növényzet azóta szépen elburjánzott, és a bozóttal benőtt elhagyott bányagödrök, a sza- kadékos mélyedések jó búvóés' tanyahelyet kínálnak a vadaknak. A szőlőtermelő és turisták által sűrűn látogatott vidéken annyira elszaporodtak a rókák, és különösen a vaddisznók, hogy meg kellett kezdeni tervszerű ritkításukat. Az utóbbi időben évente 30—40 vaddisznó is terítékre kerül ezen a környéken. Jóval nehezebben kaphatók puskavégre a rókák, akiket kotorékebekkel és füstöléssel igyekeznek odúik elhagyására bírni.
