Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-07 / 185. szám

1987. július 7., kedd Dunántúlt napló 3 Ez a szekér elakadt Felvonóvezérlés - mikroszámítógéppel Hódító útra indult az Unililt család Az idei tavaszi BNV-ről az OKISZ elnökségének vásári dí­jával tért haza a Pécsi Villa­mosipari és Gépjavító Szövet­kezet. A díjazott termék a mik- roszámítógépes felvonóvezérlő Unilift család legújabb tagja, a Miniilift. E korszerű vezérlő- berendezésből már működnek mintapéldányok Pécsett, az új- mecsekaljai hétemeletesek­ben és az Enyezd utcai tíze­sekben. A BNV 46-os pavilonjában a VILLGÉP standján egymást váltották az Uniliftek iránt ér­deklődő ingatlankezelő válla­latok, valamint épülő társas­házak képviselői és a felvonó- szerelő kisiparosok. Hogy meny­nyire fontos berendezésről van szó, azt jól érzékelteti a kö­vetkező adat: Magyarországon huszonnégyezer felvonó műkö­dik, ezek fele felújításra szo­rul. A hagyományos relés ve­zérléssel szemben a VILLGÉP és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola szolgálati szabadal­ma, a mikroprocesszoros felvo­nóvezérlő berendezés olyan- előnyökkel rendelkezik, hogy nem is lehet kérdéses a vá­lasztás a kettő közül, az Unilif­tek olcsóbbak a relés megol­dásnál, energiatakarékos üze­melést biztosítanak, meghibá­sodásuk valószínűsége csekély, kijeleznek és minimális kar­bantartást igényelnek. Negy­ven hibafajtát mutat meg a kijelző: például az elromlott ajtóérintkezőt, a rossz villany­égőt, a fékmeghibásodást vagy azt, hogy a felvonón kívül, azaz netán a jelzőgombnál van a hiba. A szerelés gyorsa­ságán kívül a biztonságossá­got is növeli a konkrét üzem­zavar elhárítása. A VILLGÉP jelenleg a kü­lönböző típusú Uniliftből évi százat gyárt: lefelé és mindkét irányba gyűjtőt, egy, kettő, há­rom, illetve négy felvonót együtt vezérlőt, speciális igé­nyeket kielégítőt (egy épületen belüli eltérő magasságú szin­tek ellenére liftvezérlés — Széchényi Könyvtár, kórházban a mentős kulcsára soron kívül érkezik a lift — Szolnok). Együttműködési szerződést ed­dig a Budapesti Gép- és Fel­vonószerelő, valamint a Fővá­rosi Felvonójavító Vállalattal kötött a szövetkezet. A vidéki városok közül Pécsen kívül Szolnok, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Győr liftes házai­ban, intézményeiben már itt- ott Unilift működteti a felvonót. Hasonló berendezés a szo­cialista országokban nincs, ezért is szerepel a mikropro­cesszoros felvonóvezérlés kifej­lesztése a KGST komplex prog­ramjában. A VILLGÉP az OKISZ-szal együttműködve a TRANSELEKTRO Külkereske­delmi Vállalattal és a TRADE- COOP kereskedőházzal felvette a kapcsolatot. Az NDK és a csehszlovák felvonógyárakkal a tárgyalások megkezdődtek, ők új liftekbe építenék be ezt a korszerű vezérlést, a lengye­lek viszont felújításoknál alkal­maznák. A VILLGÉP szövetkezeten be­lüli átszervezéssel négy—öt­százra tudná felfuttatni az évi termelést. További gyártásbő­vítést a sellyei kisüzem jelent­het, ahol elkészült az épület­felújítás és megkezdődik a munka. L. Cs. K. Szállításhoz készítik elő a paprikát és a vágott szegfűt a hajtatóház dolgozói. Läufer László felvételei Veszteséges a szigetvári kertészet A fölújítás segíthetne Erőfeszítések az előrelépésért A főágazatvezető elköszönt gőzök elavult ösztönzőrendsze­rében is változtatásra lenne szükség. Sz. Koncz István Családi Haza« építünk...(6.) többi tégla és falazóanyag is megfelelő lehet erre a célra más anyaggal kiegészítve. Az előírás megszületett, az igény is adott tehát. De tulaj­donképpen alig van olyan anyag, amivel technológiailag kezeteknél nagyon gyorsan észlelhető. Az érvényben lévő szabvá­nyos technológiai utasítások sem a legjobbak. Maguk a hőtechnikai anyagok sem bír­ják az előírt technológiai sze­A pécsi napház Hőszabvány? A Szigetvári Állami Gazda­ság kertészeti főágazatának korábbi' neve Zöldségszaporító és -hajtató Vállalat, szigetvári olvasóinkban nyilván cikkek sorát idézi fel. A nehézségek­kel küszködő vállalatot néhány éve az állami gazdaság vette át. Palkó Jenő, aki az utóbbi hónapokban a főágazat veze­tője voít, úgy fogalmaz, hogy bár a szerkezetátalakítás je­gyében az ágazat felélénkült, hajtatott virágot is forgalmaz­nak ugyanis —, a kedvező vál­tozás mégis elmaradt: a ta­valyi évet nyolc és fél milliós veszteséggel zárták. Palkó Jenőt beszélgetésünk­höz jóformán az ajtóból kel­lett visszahívni: felmondási idejét tölti.- Nem sikerült elképzelései­met megvalósítani — mondja. — A rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel, technikai feltételekkel, a magam képes­ségével nem tudom a helyes irányba kormányozni a szeke­ret. Felmértem a lehetősége­ket, aligha valószínű, hogy a három tényező közül bármi is változna. Bizakodom, hogy utódom megtalálja a megol­dást. Mik is hát ezek a technikai feltételek? Mindenekelőtt a termélkutakkal van baj. A ter­vek szerint ezekből négyet fúr­tok volna, de csak három ké­szült el. Egyet a strand hasz­nál, kettőt pedig a meleghá­zak fűtésére rendeltek erede­tileg. Kezdetben bő volt a víz­hozam, szivattyúzásra sem volt szükség. Aztán, ahogy apad­tak a források, kiderült, hogy az egyes és kettes kút össze­függ egymással. Tehát, ha a kettes működik, meleg víz nél­kül marad a strand. A hármas kút viszont - bár az utóbbi években állandóan szivattyúz­zák - a szükséges energiának csak háromnegyedét szolgál­tatja.- Kapcsolatot kerestünk a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolával, az ésszerű gaz­dálkodást a még rendelkezés­re álló meleg vízzel ők terve­zik meg — mondja Palkó Jenő. A helyzethez alkalmazkodó megoldásra félmillió forintot fordít az állami gazdaság. Va­lamennyi baj felszámolásához körülbelül nyolcmillió forintra lenne szükség. Bár a beruházás igazán nem tekinthető réginek, már meg­valósítása pillanatában elavult technikát konzervált. Ráadá­sul mérete sem szerencsés: nem nagyüzem, de nem is kis­üzem. A tervezett fűtési rend­szer nem vált be - hogy tudni­illik, a vázszerkezet csőveze- teiben keringessék a vizet —, a pótlólagosan felépített há­lózat pedig minőségileg igen gyenge, korrodált, a termelés biztonsága nem szavatolható. Egy-egy szakasz kiesése téli napokon hatalmas vesztesége­ket okozhat. Alkalmatlannak bizonyult a szellőzési rendszer is. Vetemednek a szerkezetek, kitöredeznek az üvegtáblák, egyre rosszabb a szigetelés hatásfoka. A hatvan méter mé­lyen működtető búvárszivattyú javítása egészen az utóbbi ideig öt-hat napot is igénybe vett.- Itt sikerült új módszert be­vezetnünk, eredményeképpen ugyanennyi óra alatt lehet vé­gezni a cserével — mondja a főágazatvezető. Megindult egy másik folyamat is: megvalósít­juk a hiányzó kiegészítő be­ruházásokat. Kisebb hűtőt hoz­tunk létre, ez enyhíti napi tá­rolási gondjainkat. Többedma- gammal elkészítettem a mani­puláló helyiség tervét, ott ke­zelnénk a zöldséget, virágo­kat, készítenénk elő a szállítá­sokat. A rosszul kivitelezett beru­házás mellett a palántaigé­nyek rohamos csökkenése is sújtja a szigetváriakat. Idén például már alig neveltek, a környező gazdaságok ugyanis nem igénylik. A szállítások so­rán keletkező károk, melyek a kis növények megfázásából, fajtakeveredésből adódnak, elég tetemesek. Egyedül a dinnye lenne keresett, azt vi­szont a dinnyések nagy távol­sága miatt nem innen viszik. A palántához rendelt konzerv­gyári termeltetés is megszűnt az utóbbi időben. — Elég rossz tapasztalatunk van a zöldséggel is - teszi hozzá Palkó Jenő. — A haszon gvcLorta a viszonteladóknál csapódik le, olykor nehezen értékesíthető, elég bizonytalan és kevéssé jövedelmező. Ter­mékszerkezetünket emiatt a végett virág felé toltuk el. Bő­víteni kellene a skálát, a ha­gyományosnak mondható ame­rikai szegfű és vágott díszítő zöld mellé becsempésztük a vadvirágot és tulipánt, de ér­demes volna kálóval és rózsá­val is foglalkbzni. A továbblépés lehetséges útjai tehát fölvázolhatok. Az is érzékelhető, hogy a főágazat eddigi vezetője igyekezett lö­kést adni a kátyúba ragadt szekérnek. Végleges megoldás­sal azonban csak egy rekonst­rukció kecsegtet. Az üveghá­zak és technikai felszereltsé­gük felújítása mellett a dol­Sorozatunkban a saját ott­hont teremtőknek .szeretnénk segíteni úgy, hogy körbejárjuk a házépítéssel kapocsolatos valamennyi tudnivalót. A telek kiválasztásával! kezdtük, most a hőszabvánnyol kapcsolatos tudnivalókról lesz szó. * A hagyományos és az új épí­tési rendszereknél óhatatlanul felmerül egy manapság már kötelezettséget jelentő foga­lom: a hőszabvány. A magán­erős építkezéseknél ennek be­tartása különösen sok gondot és nagy többletköltséget je­lent. A korábban egyedural­kodó vastag falszerkezetek je­lentős hőtároló képességűek voltak: nyáron nehezen mele­gedtek, télen viszont nehezen hűltek ki az ilyen épületek. A ma építkezéseinél mit je­lent ez a fogalom: hőszab­vány? — kérdezem dr, Bach­man Zoltán építészt. Általános, ugyanakkor téves nézet, hogy a hőtechnikai igé­nyek kielégítésé csupán csak azon múlik, hogy az építkezés­hez tudunk-e szerezni Porot- ront vagy gázbetont. .. Nagyon sok múlik a épület tájolásán és sok máson. Ahogy fontos a megfelelő hőszigetelés, leg­alább annyira fontos maga az árnyékolás is. Tudatosan ezt a célt szolgálja, hogy például a hálószoba keletre, a tárolóhe­lyiségek északra néznek . . . Mert fűteni azt lehet, ahogy pénzzel győzzük. De önmagá­ban csak azzal mégsem old­juk meg a kérdést. Mert a komfortérzethez az is hozzá­tartozik, hogy a ház a nyári tűző nap ellen is védelmet nyújtson. Ezt növényzettel el lehet érni — csak idő kérdése. A régi parasztházak- nál a diófa az árnyékolóer­nyő szerepét is betöltötte. A ma műszaki-technikai megoldásaival a hagyományos vastag szerkezetek elvékonyod­tak, viszont az épülettel szem­ben támasztott komfortigény talán még fokozottabban je­lentkezik, mint a múltban. En­nek meg kell(ene) felelni. Ha­zánkban viszont nincs említés- reméltó kultúrája a többréte­gű, úgynevezett szendvicsszer­kezeteknek. Nincs is meg hoz­zá az ezt fellendítő ipari hát­tér. Olyan vékony monolitikus szerkezet, amely önmagában is kielégíti a hőszabvónyt szili- kótbázisú anyagként, az jelen­leg csak a PF-36 és a Mátra gázbeton. De a kisméretű tég­lával is lehet(ne) ilyen épüle­teket tető alá hozni, kettős fal­lal, közte kiszellőztető légrés­sel, csak meg kell tervezni, ki kell számítani és jól meg kell csinálni. De a hagyományos egyszerű lenne az építkezés (tehát bárki megcsinálhatja), ellenálló a mechanikai hatá­soknak, bírja az időjárás vál­tozásait, védelmet nyújt a kor­rózió ellen, ugyanakkor tartós és feltétlenül variábilis. De, ha van is, ilyen anyagból új há­zat építeni roppantul drága, és nincs is rá támogatás. A hő­szabványt nemcsak azért ta­lálták ki, hogy olcsóbb legyen a fűtés (évtizedek alatt sem térül meg ,.fűtésben” a több­letráfordítás), sokkal inkább a szerkezetek, tehát maga az épület védelme a célja. A pá­ralecsapódás, a falpenész, a salétromos fal, a vizesedés, a vasbetonszerkezetek korradá- lása mind azért következik be, mert hötechnikailag nem meg­felelő az épület. A hőhíd, te­hát a külső és belső hőmér­sékletkülönbség okozta káro­sodás a mai vékony(abb) sze­relést, a lapostetők szinte ki­vétel nélkül ezt bizonyítják. De hol vannak a jó anyagok? Miért nem gyárt az ipar hab­üveget, magnezithabot, poró- zusított kerámiatermékeket? A különféle cell-eket (Nikecell, Hungarocell, Bévcell stb.) a könnyűszerkezetekhez találták ki a fejlett nyugati országok­ban, s ha a könnyűszerkeze­tes épületek 8—10 év után er­kölcsileg elavultak, lebontot­ták azokat. A cell-ek idővel el­fáradnak, összeesnek, elbom­lanak. Az ásványgyapot mint anyag jó, de csak többlépcsős technológiával alkalmazha­tó. A gyakorlatban viszont fő­leg a vízszintes födémek járó­felületén vannak vele gondok: a súlytól, tehertől összenyo­módnak és máris megváltozik (jelentősen leromlik) a hőszi­getelő értékük. Az Isorost és a Rostra hötechnikailag meg­felelnek, de házilagos kivitele­zésnél félő, hogy leromlik ez a kedvező tulajdonságuk. A hötechnikailag megfelelő progresszív anyagok viszont már profi kivitelezőt igényel­nek. A magánerős építkezése­ken közreműködők között saj­nos nagyon is minimális az el­méleti tudás. A krízisállapot- feloldhatatlannak tűnik: az el­mélet nagyon elszakadt a gya­korlattól. A jövő mindenképpen csakis a társadalom lehetősé­geit figyelembe vevő anyagipa­ri kutatás és műszaki fejlesztés lehet. De épp a magánerős építkezéseknél lenne rá égető szükség — a technológiailag is egyszerűbb (primitívebb), ám gyakorlatilag mégis jó megol­dásokra. Mert minél bonyolul­tabb e kivitelezési technológia, annál nehezebben nyer tért a magánerős építkezéseknél. Az építészeti kultúra nálunk nem tömegméretű, a hályog­kovács merészsége kell az építkezéshez, a ház használa­tához. Hiányaik a szellemiség. Egy jó mérnöknek mindent ki kell találni és akármiből is meg kell jól csinálnia a jó házat. Ezzel szemben a gya­korlat mást mutat: a kőműves nem nagyon érti (nem is csi­nálja), az építkező meg eláll a pillanatnyilag mindenkép­pen költségtöbbletet jelentő „cifrázástol”. Az építtetőnek — ha tetszik, ha nem - meg kell tanulnia a házépítést. Sok mindent csak empirikus alapon csinálunk: úgy gondol­juk, hogy az majd iá lesz. Az anyagot, a terméket önmagá­ban minősítik és nem a hasz­nálat során igénybe vett hely­zetben. Például: egy ablak ön­magában lehet jó, de északi vagy déli falba építve már más minősítést kap(na). Régen nem véletlenül építettek az épület szélirány felőli oldalára kifelé nyíló ablakokat. Azok­nak a szél (légnyomás) is se­gített, hogy jobban záródja­nak. A külső zsalugáterek és a belső spalettók is roppant hasznosak (voltak). Épp a pécsi napháznál bi­zonyosodott be, hogy télen is gondoskodni kell árnyékolásról. A mérések ezt egyértelműen bizonyítják. A szabvány él, építkezni csakis annak betartásával le­het. De vajon milyen anyago­kat és szerkezeti megoldáso­kat hívhatunk segítségül, hogy majdani lakóházunk megfelel­jen a szigorú (ugyanakkor mégis a sajátunkat védő) elő­írásoknak? A jövő héten kedden ebben a kérdéskörben -igyekszünk segíteni. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents