Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-04 / 182. szám

leszűkUit mezőnyben

Három országosan díjazott közül kettő pécsi

Nagyjából megfelelt annak a képnek, amit a megyében magánerős lakásépítésként láthatunk, s ez az összetételt illetően is érvényes, hiszen volt új építés és felújítás, korszerűsítés és tetőtér-beépítés, családi ház és társasház. Azt mondhatjuk tehát, hogy a pályázaton értékeltek közül a díjazottak összességükben elfogadható keresztmetszetét nyújtották a baranyai magánerős lakásépítésnek. Ez azonlehet. Ezt a házat szívesen láttuk volna az év lakóházaként, hiszen egy ősi baranyai településen a maga egyszerű formáival kínál jó megoldást a megújhodásra. (Megyei dicséret.)

Lassacskán felújítódnak a pécsi belvárosban a Váradi Antal utca zömében földszintes lakóházai. Ezek egyike a

2. sz. .ház, amely a felújítás után (tervezője Erb Jenő) jelentékenyen javítja az utcaÚj ablak a villányi házon — Siklós különdija

ban senkiben ne keltsen olyan érzést, mintha az előzőkben foglalt megállapításainkat vonnánk kétségbe.

Az István u. 5. sz. ház (tervezője Dévényi Sándor) belül jobb, mint kívül. Az építész ismételt formavilága jelenik meg egy, a belváros külső peremén lévő utcácskában, ahol megindult egy józan átépítési folyamat. A zsűri is úgy vélte, hogy nem lenne jó, ha ez a homlokzat többször visz- szaköszönne. Viszont alig vehető észre a homlokzaton, hogy voltaképpen kétszintes házzal állunk szemben, maga a lakás vitathatatlanul jó, kitűnően lakható, s elkészülte után a csöppnyi udvar hangulatos kiegészítő eleme lesz a falak közti életnek. (Országos és baranyai Év lakóháza.)

A Déryné u. 47-en (tervezői Weiler Árpád és társai) leegyszerűsítve jelenik meg mindaz, ami ebben az utcában már régtől jelen van. Jól illeszkedik a környezetéhez, csöppet sem zavarja a parányi Flórián tér megszokott hangulatát. A lehetetlenül keskeny telek következtében a füqqőfolyosókról szinte karnyújtásnyira van a szomszéd ház tűzfala, így udvarról beszélni sem lehet, de csak ilyen áron lehetett elfogadhatóan jó belvárosi lakásokat létrehozni. Amit kifogásolhatunk: a Kis-Flórián utcai homlokzat zárterkélyei a szűk utcácskához képest túlméretezettek. (Év lakóháza, megyei dicséret, PVVE-különdij.)

Festői környezetben, a Ja- kabhegv lábánál áll Csetkú- ton a Petőfi utca 27. sz. ház (tervezője Cserna Sándor). Ennél jobbat ide elképzelni sem

képet. Udvar felőli ráépítéssel kétlakásos lett az előzőleg egylakásos ház, az eredeti használati érték a többszörösére növekedett. (Megyei dicséret.)

A Mecsek-oldalt egyre jobban benépesítő házak közül pályáztak a Kiss József utcai 15978/2, hrsz. házzal (tervezője Bachmann Zoltán), amely a nagylejtésű telken viszonylag kis alápterületen sokrétű használati lehetőséget teremt, egyaránt biztosítva a család reprezentatív térigényét és a családtagok elkülöníthetően használható helyiségeit, s ebbe bevonja a környezetet is. (Pécs különdija.)

A régi sémákból kilépő Komló tág teret kínál a magánerős építés színvonalának a

növeléséhez. A Damjanich utca 22. sz. ház (tervezője Petényi Margit) szolgáltat jó példát arra, hogyan lehet egy ma mind gyakrabban megfogalmazódó igényt kielégíteni: a lakóház teret adjon a kenyérkereső munkának is. Jó lakás és jó munkahely igényesen megkomponált formák között. (Komló különdija.)

A Szigetvár, Szabadság út 57. sz. ház (tervezője Cungl Antal) esetében többgenerációs családi házról van szó, amely az építtető családnak, valamint a férj és a feleség egy-egy szülőjének ad elkülönült, óm mégis egységbe foglalt otthont. Példamutató az idősek elhelyezése: a földszinti utcai szobákat kapták. A jól szeparált lakrészek lakóinak a találkozóhelye a magas légterű, a gondozott belső udvarra nyitható tágas nappali. (Szigetvár különdija.)

A Villány, Rákóczi út 25. sz. műemlékjellegű, gazdagon faragott díszítésű kétlakásos ház tetőtéri bővítéssel (tervezője Havacs Zoltán) újább két lakással gazdagodott, amire két, egymásra merőleges padlástér kínált lehetőséget; a feladatot becsületesen oldotta meg a tervező. Figyelemre méltó a főhomlokzatra kreált új kerek ablak, amely tökéletes összhangban van a ház faragott díszítéseivel. Nagy kár, hogy az új tetőablakokat palával fedték, így kiáltó az ellentét az épület jellegéhez eqyedüf illő cserépfedéssel. (Siklós különdija.)

A Magyarürögi út és környezete hovatovább Pécs egyik építészeti különlegességévé válik: különféle korú és színvonalú épületek teszik jellegzetessé. Jó érzéssel mondhatjuk, hogy az átlagszínvonal jócskán meghaladja a közepest. Sok olyan ház épült ott is, amivel szívesen találkoznánk a pályázaton. Az új házak egyike a 103. sz. ház (tervezője Vida Gyula), ami zárt, egyszerű tömegével, különleReprezentativ belső tér a Kiss József utcában — Pécs különdija

gesen megfogalmazott homlokzati erkélyével vonja magára a figyelmet. (Megyei külön- dij.)

Nagyhajmáson a Fő út 18. sz. ház mint régi, jellegzetes parasztház kapott új értelmezést (tervezője Kürtös Laborc- né), korszerű lakófunkciót, s ezt úgy, hogy az épület maga küllemében csupán annyit változott, amennyit az új nyílászárók jelenthetnek. Jó példa a takarékos, az építészeti értékeket tiszteletben tartó falusi épületkorszerűsítésekhez ott, ahol a meglévő épületállomány gazdaságosan elégítheti ki a lakásigényeket. (A Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának különdija.)

Érdemes lenne a nem díjazott házakról is szólni, melyek közül kifejezetten alaki hibák miatt el kellett utasítani a zsűrinek azt a kollekciót, amit Soltész János építész küldött be. Négy épület, amely három faluban — Nagypeterden, Dencsházán és Mozsgón —valósult meg. Változatok egy gondolatra — mondhatnánk, hiszen nem nehéz felismerni a házakon a variációs szándékot. Valamennyi azt a kispénzű falusi építtetőt szolgálja ki, aki mást szeretne az ajánlott tervek kínálatánál, de a lehetőségei folytán csak egyszerűbb megoldásra vállalkozhat. íqy aztán az építész kicsit talán már túlhaladottnak vélt formákkal uqyan, de a falusi hagyomónvokba gyökerező „parasztházakat" hozott létre.

Hársfai István

Festői környezet Cserkúton — Megyei dicséret

Képeinken balról: Egy a Magyarürögi út új házai közül — Megyei különdij, Jó lakás és jó munkahely egy fedél alatt — Komló különdija.

Sarokház a Déryné utcában —Év lakóháza

Nemrég adtuk hirül, hogy az Épitésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban „felszállt a fehér füst” - megszülettek az idei „év lakóházai". Erre vártunk tulajdonképpen a megyei pályázat értékelő ismertetésével, hiszen bizonyosra vettük, hogy amint a pályázati rendszer eddigi éveiben, úgy most is szerepelni fog Baranya az országosan díjazottak között. Arra viszont azért nem számítottunk, hogy a három díjazott közül kettő lesz a miénk.

E tény tudomásulvételével együtt ünneprontási szándék nélkül is ki kell jelenteni, hogy sokkal jobban örülhettünk volna, ha népesebb mezőnyből kerül ki győztesen ez a kettő. Hazánkban évente kb 50 000-re tehető a magánerőből épülő lakások száma. Ha ezek közül mindössze 100 vesz részt a pályázaton, az azt jelenti, hogy a nagyon is komoly és fölöttébb szükséges pályázatot az építésztársadalom, az építtetők tömege valamiért nem veszi komolyan és távolmarad a megmérettetéstől. Az adóhivatal esetleges kíváncsiságára hivatkozni: nevetséges. A vélt esélytelenségtől tartani: önbizalom hiánya. Az okokat sürgősen fel kell tárni, s mint hallottuk, az ÉVM, amely maga is elégedetlen a mostani pályázati részvétellel, „Az év lakóháza" valamilyen megreformálására készül.

Hogy Baranyát ismét elismerés érte, az nem véletlen, nem is meglepetés. Baranya a pályázati rendszer kezdetétől fogva vezető szerepet visz ebben, s minden esztendőben ott volt az országosan elismertek között. Az 1986-os pályázati évben is kitett magáért: míg volt, ahol egyáltalán nem pályáztak, s ahol három közül az egyikre „mondták rá", hogy ez az év lakóháza, Baranyában 22-en vetélkedtek a „csigáért", vagyis az épület homlokzatára kihelyezhető bronz plakettért (csak mellékesen említjük, hogy két korábban nyert „csiga" nem fedezhető fel sem a Péter utcai, sem a

Felsőmalom utcai házon), s ennyi közül kiemelni a dijaz- hatókat más, mint háromból.

A más megyékhez viszonyi- tottan nagyszámú baranyai pályázattal nem vagyunk elégedettek annak ellenére sem, hogy a helyi pályázatot kiíró Baranya Megyei Tanács kissé megkésve tenni akart az arány növeléséért, ami járt is némi eredménnyel. Ám ha járjuk a megyét, s erre érzékeny szemmel nézzük, mi minden épül szerte szét, tucatszámra látunk olyat, aminek vitathatatlanul — és többségében esélyesen! — a. bíráló bizottság előtt lenne a helye. De nincsenők ott!

Jó oka van annak, hogy ismételten a távolmaradókat reklamáljuk. A pályázat célja ugyanis minél jobb, követésre érdemes példákat állítani az önerőből otthont teremtő tízezrek számára. Segíthet tehát abban, hogy az építendő ház küllemében és béltartalmában a legtöbbet nyújtsa. Van olyan, hogy nagyon jó, magas kultúrájú lakást csapnivalóan rossz külső övez, és van, ahol a parádés, kivagyiságot hirdető 'külső mögött elképesztően használhatatlan lakás búvik meg. Ezek a szélsőségek. A középszer pedig: sem jó, sem rossz külső sem jó, sem rossz lakással. Ki a hibás ebben? Kár keresni. Benne van ebben minden: építtetői rátartiság, építésztervezői meqalkuvó engedékenység, a kivitelezői slendrián- sáq, az engedélyező hatóság oda nem figyelése... A pályázati rendszert az a szándék hívta életre, hogy a tömegből kiemelkedjenek a iák. De amía kirekesztődik ebből — bármilyen okból! — a meqmérettetésre érdemesek tekintélyes hányada, addig nem beszélhetünk az eredeti cél érvényesüléséről.

Baranyában a helyes irányba próbált hatni az a lépés', hoqy a városok is a maquké- nak érezzék a vetélkedést, s ezt különdíi felajánlásával is nyomatékositsók. De ez már aliq változtatott a részvételi arányon. Talán iövőre! Megyénkben 22 épülettel pályáztak, fele-fele arányban pé- csiek és vidékiek. Az értékelésben 10 ház vett részt, hasonló meaoszlásban. A vidéki 11: egy Pécs-környék, öt Sri - aetvár és körnvéke, kettő Sik- lós-városkörnvék és három Komló és környéke. Mohács nem vett részt a pályázaton.

Milyen is volt a mezőny?

1987. július 4., szombat

HÉTVÉGE[Q