Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-04 / 182. szám

Pécsett vízhiánnyal kell számolnunk A Pécsi Vízmű pellérdi gépháza Takarékosan! Áruátvélel Látszólag időt nyertek a víz­mű vállalatok azzal, hogy idén a nyári vízellátási csúcs június elején kezdődött — általában május közepétől szeptember végéig tart —, mert továbbra is gond, hogy az évek óta vál­tozatlan vízmennyiséget hogyan osszák el a növekvő igényekre* Tavaly Pécsett augusztus 4-én .volt a csúcs: 80 254 köbméter vizet fogyasztott a megyeszék­hely. Idén ez 82 000 köbméter körül várható. A korábbi évek tapasztalata, hogy évről évre ezer—ezerötszáz köbméterrel több a fogyasztás. A pécsi vízadó területek, a pellérdi és a tortyogói, na-, ponta 36 000—37 000 köbméter vizet adnak, a többit a Du. náról kell pótolni. A vízjogi engedély szerint a Dunántúli Regionális Vízmű tavaly na­ponta 42 000 köbméter vizet szállított, idén naponta 38 000 köbméterre kötött szerződést.- A fogyasztás és a kapacitás adatai közötti különbség elle­nére az .elmúlt években na­gyobb ellátási zavarok nélkül vészelte át a nyári csúcsidő- szakot a megyeszékhely, ami annak köszönhető, hogy a víz­művek teljesítőképességük vég­ső határán dolgoztak, üzemel­tették időről időre a tartalék­berendezések tartalékait is. A következmény: a nyáron mintegy tízezer köbméter ivó/íz hiányára számíthatunk a Du- na-vezetékről. A távvezeték- rendszerhez kapcsolódó sze­derkényi kutak nyugalmi víz-: szintje hat év alatt harminci méterrel csökkent. Az egyik 6'500—7000 köbméter napi ka-, pacitású kút béléscsövezése a belső korrózió következtében tönkrement, és ez a kútszi- vattyú gyors meghibásodását okozta. A DRV megrendelte a kút javítását, amely csak ró- •fúrásos technológiával végez­hető el, így a javítás hosz- szabb időt vesz igénybe. A ki­esés naponta hétezer köbméter ivóvíz. A kút szivattyújának ja­vítását csak a harmadik ne­gyedévre ígéri a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. Év vé­gére, de várhatóan a jövő év elejére tudják megjavítani a távvezetékrendszer belvárd- gyulai átemelő telepének tönk­rement szivattyúját —, az itteni kapacitáscsökkenés naponta 2200—2500 köbméter. Szaporítja a gondokat, hogy a Sentab vezeték 7-es, mintegy ötkilométeres szakaszát kikap- • csolták, mert kilyukadt a cső. A hibát most tárják fel a szak­emberek, a javítás módjáról az összegező szakvélemény a'ap- ján döntenek. Az mindenkép­pen várható, hogy csak az év végére tudják rendbetenni a vezetéket. Ezen a vonalon csak a jövő év végétől számíthatunk reálisan nagyobb mennyiségű vízre. Minden azon múlik, hogyan tudja a víznyerő területek kút- jait zavartalanul üzemeltetni a Pécsi Vízmű. A 91 mély fúrásé kútból valamennyi nagy telje­sítményű dolgozik. Szükség esetén a figyelő kutakat is be­fogják a szolgáltatásba. A ta­vaszi felkészülés, idején a ku­takat ellátták felújított búvár- szivattyúkkal, különös gondot fordítottak a kutak, tárolók mosására, hogy a vízminőség miatt ne kelljen leállni. A szi­vattyútelepeken és az átemelő gépházakban a tartalékberen­dezéseket is karbantartották. A vízmű önálló 20 kilovoltos ve­zetékkel rendelkezik, a kertvá­rosi gépházat két oldalról táp­lálják be. Ugyancsak a biz­tonságos ellátást szolgálja a Lvov-Kertvárosban átadott két 2500 köbméteres tározó. To­vábbi tározók terveit készíti a ViZITERV a Damjanich utcá­ba, Meszesre, a Makár-tetőre és Patacsra. Valamennyi 2500 köbméter. Először a patacsit építik meg. A város tározó ka­pacitása ma alig több, mint 20 000 köbméter. A Pécsi Vízmű jó munka, szervezéssel igyekszik megelőz­ni a zavarokat — rendszeres vizsgálatokat végeznek a rej-i tett hibák feltárására, a CB- hálózat bővítésével pedig gyor. sabb a javítás. Tavaly a rigó- déri gépháznál létesítették a keleti városrészt szolgáló de- centrumot, amely a 15-923-as számon hívható, míg idén Lvov-Kertvárosban szerveztek önálló körzetet, amely a 12-529-es telefonon érhető el. Ivóvizet nyerhetnek azzal, ha időben kijutnak a hibához. Ha­sonló gyorsaságot és takaré­kosságot várnak a fogyasztók­tól is. Figyelmeztető adat: egy hibás konyhai, vagy fürdőszo­bai szerelvény 1 óra alatt 58 liter vizet pazarol el. A városi tanács a saját ke­zelésű kútjairól elsősorban a peremterületeken megszervezi a vízszállítást, lehetőséget ad vállalatoknak, vállalkozóknak is. Javasolják, hogy azok. akik­nek saját, ásott kútjuk van, igyekezzenek bevonni a család vízellátásába. Gáldonyi M. Szabó Imre roppant akkurá­tus ember. Gondolom nem csak most, amikor ügyeletes rendészi minőségben a Kon- zum Aruház második emeleté­re kaptatunk a lépcsőkön. Kul­csok, lakatok, pecsét a kezé­ben — ez már tulajdonképpen az utolsó ellenőrzés. Az el­adókból alakult takarító gmk az imént leszólt telefonon, hogy végeztek, lehet zárni. Szabó Imre véqiqnéz min­dent,- körbesétáljuk az áruval tömött, s a megszokott tö­meg hiányában furán üres emeletet, behúzza-maga utón az utolsó ajtót — lakat, pecsét —, minden rendben. A főkap­csolóhoz lép, az órámra né­zek: este 9 óra, sötétbe borul a Konzum második emelete. * Az elsőn ugyanis még dol­goznak: egy gmk újítja fel a szint álmennyezetét. Ettől eltekintve az I. szint is üres már. A megdermedt mozgólépcső a földszint — az ABC - felől a Skála-kópé „állja el", itt se fel, se le már nem lehet menni, mint ahogy a földszinti eladótér felőli szé­les lépcsőt is zárja már a sár­ga-piros rács. Mozgás a késő esti órák­ban már csak az ABC-ben van. De ez aztán mozgás! Hétre mentem a Konzum- ba, a személyzeti portán ót a raktárokhoz vezető ajtókon ke­resztül. Ezt csak azért említem, mert ezeken az ajtókon mór az éjszakai műszakosok igye­keztek az eladótérbe, megkez­deni munkájukat. Ugyanakkor a földszint túlsó oldalán ott, ahol napközben a vevők töme­ge áramlik a Kossuth tér félé­iétől, az utolsó vendégtől kö­szönt el a főzáró. Mint kide­rült: nem vevő volt, hanem csak telefonálni jött be, de a szívélyes búcsú meglephette, mert zavartan kezet nyújtott a rendésznek. .A seprők és az ablakmosók egyszerre kezdtek. Hét óra után 10 perccel már fényesen ragyogtak az első frissen mo­sott kirakatüvegek, a takarító- brigád egyik tagja pontosan kilenc kupacba osztva szórja ki egy zsákból az olajos fű­részport a kövezetre. * Huszár Sándornéval - friss és fitt, mintha csak most kez­dené a műszakot, pedig már hosszú órák óta dolgozik — a pénztárosok háta mögött ál­lunk. Tizenhárom pénztárban összesítik: mekkora volt a forgalmuk ezen a hétfői na­pon. Nem is nagyon hallani más zajt, mint az aprópénzek csendes csilinqelését, időnként egy-egy halk hangot: — Erzsiké, kész! Húszamé a géphez lép, zár. A mai napon több blokkot nem dobnak ki ezek a füttyöt gő masinák. Az utolsók egyike Huszárné zsebében. — Mindent megmond ez a cédula: melyik pénztárosnál fizettek, természetesen mennyit, mikor, ezt órára és percre pon­tosan. így ha egy vevő rekla­mál, nem nehéz utána néz­nünk, igaza van-e, legfeljebb a „ritmuson kívüli" rovancs okoz némi fennakadást, mert pár percre ez a gép kiesik. Nézzük a nap forgalmát: átlag 70—80 Ó00 forint egy-egy gépnél, közel másfélmilliós forgatom, 13 000 vásárló. 70 000 forint apró tételek­ből - nagyon kell koncentrál­niuk a pénztárosoknak. Alig akad olyan közöttük és olyan nap, amikor valamennyi többlet vagy hiány ne jelentkezne. Vladika Gábornénak ma 80 000 forint mellett 5,80 volt a hiá­nya, Dobosy Sándornénak ha­sonlóan jó volt a zárása. ök ketten a legjobbak: Vladikáné nyitás óta itt dolgozik, a leg­több vevője neki van (azaz: az ő pénztárán jut ót a leggyor­sabban a vásárló), Dobosyné is kitűnően dolgozik — és ő fogja a legtöbb áruházi szarkát. — A mai napon is fogott tol­vajt Dobosyné — mondta Sza­bó Imre rendész. összesen négy volt egyébként: két ju­goszláv, egy cseh, egy magyar, cigaretta, pálinka, de akadt olyan nap is, amikor tizenötöt fogtak. — És mi van, ha többlete van a pénztárosnak? — Nem ritka — mondja Hú­szamé -, de igen kis tételek. Ezt összegyűjtjük és a 10 forin­ton felüli összeg a fejlesztési alaphoz kerül. Ám ha hiány van, és 100 forinton felül, már jegyzőkönyv készül. Ha ennél kevesebb, zsebből egyenlíti ki a pénztáros. Már régen leszámoltak a pénztárosok. Haza persze nem mentek: le kell mosniuk a pult­jukat — a gépek melletti gu­miszőnyegeket hamarosan le­cserélik —, ha ezezl végeztek, mindenki megy a maga gon­dolasorához - és elkezdődik az árufeltöltés. Csak fél 10- kor teszik le a lantot, akkor jön a váltás, az éjszakai mű­szak. Addig azonban még sok idő van, rengeteg árut kell megmozgatniuk. Például min­den romlandót a hűtőkamrákba behordani. Hasonló a feladat a zöldségfélékkel is: száraz és meleg az eladótér levegője, reggelre megfonnyadna az áru. Raktárba 'kerülnek a tej- és tejtermékek is, a húsospul­tot teljesen kiürítik, lemossák. Most, zárás után két órával negyvenen dolgoznak az ABC- ben. Újfajta munkabeosztáson törik a fejüket a Konzumban, mert a jelenlegi nagyon meg­terhelő a nőkre: három he­lyett négy műszakban megol­dani a feladatokat. A takarítók - akik a húsos­pultok felőli oldalon kezdték a söprést - már a pénztárak mögött vannak. Frissen és fé­nyesen tiszta a kövezet. A gondolák között járkálunk, min­den áruféleségből pótolni kell az elfogyott mennyiséget. Do­bozok, műanyag zacskók garma­dája ürül.- Mi itt most a legrégebbi áru?- Az akvárium! — neveti el magát Huszár Sándorné. - Minden gyorsan fordul . . . Telnek a gondolák. Ahogy közeledik a fél 10, úgy lesz élénkebb a még itt dolgozók hangja. Rövidesen mehetnek haza, jön a váltás.- És mit csinálnak az éjsza­kások? — kérdem.- Ugyanezt. . . Hajnal, fél öt. Még égnek a Konzum kirakatában a lám­pák, de csak egyedül állok meg az egyik nagy üvegtábla előtt; American Eagle sport­cipő élénk színén akad meg a • tekintetem, de lehet, hogy az árán: 1150 forint. Kintről ugyan nem látni semmit — nem i* állnak meg a hajnali kelésből az ágy melegét még őrző, a hűvös levegőt hideg­nek érző, siető emberek - de odabent, az ABC-ben már a nyitásra gondolnak: minden a helyén van-e, elég áru van-e a .pultokon, gondolákon. A műszak 3/4 hatkor végez. Egy fiatalasszonnyal késő este még a takarítók között talál­koztam. Simon Tiborné állandó éjszakás — a többlet pénz ked­véért. Másfél műszakot húz le, tegnap hétre jött, fél 10-kor megfürdött, átöltözött, s kezd­te a feltöltők nehéz munkáját. — Nem volt ma közöttük egy férfi sem - mondja Spiesz Bernát, az éjszakai műszak vezetője. - Ezeknek a lányok- nak-asszonyoknak közel 5000 kilogrammnyi árut kellett meg­mozgatniuk, s ma ráadásul ke­vesebben voltunk a megszo­kottnál. A zajokat még mindig egyenként hallani: az üvegek csörömpölését, az árumozgató kocsik kerekeinek csikordulását, fáradt hangokat. A kenyér, a pékáru, a tej- és tejtermé­kek hajnali 3-kor érkeztek. Zöldségféléket ma aránylag keveset vett át Spiesz Bernát: négy tételt, karalábét, káposz­tát, burgonyát, főzőtököt. Már a polcokon van. Nyitás előtt egy órával már „láncolatlanok” az áruház ka­pui: a rendészek dobozba gyűjtik a lakatokat, kulcsokat. — Ügy örülök maguknak! — mondja az egyik éjszakás asz- szony, mert a rendészek e munkája a műszak végét jel­zi. Végigmegyek a gondolák között: áruval ennyire telten még nem láttam a Konzum ABC-osztályát. Az első vásár­lók az éjszakások: ki-ki kosa­rat fog, a mérleghez megy. Spiesz Bernát árat mond, fi­zetnek. — A nyitás előtti forgalom 2000 forint körül szokott lenni - mondja. Simonná kezében is szatyor. — Gondolom, aludni fog, ha hazaér... — Elméletileg - mondja, és megemeli a főzéshez bevósá- roltakkal telt szatyrot. Mészáros Attila Feltöltik a polcokat HÉTVÉGE 1987. július 4., szombat Egy áruház kulcsai Munkában az árazó berendezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents