Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-29 / 207. szám
1987. július 29., szerda Dunántúlt napló 3 Amerikaiak a JPTE-n Beszélgetés egy kommunikációs szakemberrel Az Egyesült Államokból 21 hallgató érkezett Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegyetemre. Az Indiana University of Pennsylvania diákjai a két egyetem együttműködésének megfelelően augusztus 10- ig tartózkodnak hazánkban. Nyári egyetemszerű kurzusukon, napi több órában, rendszeresen foglalkoznak hazánk és Kelet-Európa történelmével, társadalmával és kultúrájával. A diákokkal jött Connie Howard, a pennsylvaniai Indiana Egyetem kommunikációval foglalkozó szakembere, a Media Development Office (a hírközlő eszközök fejlesztésével és napi dolgaival kapcsolatos hivatal) vezetője. Ezúttal tőle kértünk rövid interjút. — Megkérem, szóljon néhány szót az egyetemről! — Az Indiana University of Pennsylvaniát 1875-ben alapították, jelenleg Pennsylvania állam tulajdonában van. Indiana városa, az egyetem székhelye 50 mérföldnyire található Pittsburgh-tól, 35 ezer lakosú. Természetesen pluszba jön az itt tanuló tizenhárom- ezer egyetemista. Különösen fontosak az egyetem külföldi kapcsolatai: igen sok országban van érdekeltségünk. Tanáraink tanítanak ott, míg máshonnan vendégoktatókat hívunk. Ugyanez a helyzet a diákcserékkel is. A szocialista országok közül csak Magyar- országgal van kapcsolatunk. A JPTE-ről jött diákok is részei lehettek tehát legutóbb annak a 2—300 külföldi hallgatónak, akik rendszeresen, egyszerre egyetemünkön tanulhatnak. A legfontosabbnak ezekben a kapcsolatokban a személyes beszélgetések lehetőségét látom. A külföldi cserékben résztvevők többnyire valamilyen szinten országaik vezetői lesznek, tapasztalataikkal hozzájárulhatnak a kölcsönös megértéshez, és ez nagyon fontos ma. — Beszéljen arról az intézetről, amelynek a vezetője!- Elsősorban videoprogra- mokat készítünk, például külföldi kapcsolatainkról is, és elküldjük ezeket a világ minden részébe, hogy megismerjék, mit csinálunk. Most fejeztünk be egy programot az egyetem és a munkások kapcsolatáról és egy új, „Jogod van tudni" elnevezésű kampány keretében a vegyszerekről készítettünk átfogó videót, ez az állami televízióban is látható volt. A legkülönbözőbb programjaink közül tehát van, amit csak az egyetemen belül hasznosítunk, másokat terjesztünk az államban, készítünk felkérésre egyetemi szolgáltatásként programokat üzemeknek, gyáraknak, hivataloknak és néhányat külföldre is eljuttatunk. Ezen kívül újságokba is írok, a még ott dolgozó két kollégám segítségével, például megírom mostani magyarországi tapasztalataimat is. — Ez is része a munkájának? — Igen, minden külföldi utómról készítek hasonlót. Napi 10-15 órát dolgozom, pedig fizetésem független a produkált mennyiségtől. Nehogy elfelejtsem, szervezünk közösséget segítő összejöveteleket, ezekben hallgatók és egyetemi dolgozók ajánlják fel tudásukat ingyen a rászorulóknak. Gyermekfelügyeletet vállalnak, idősebbeket patronálnak, könyvtárakban utánanéznek tényeknek és sorolhatnám. Ezeket a felhívásokat a helyi tévé ingyen közli. — Néhány hetet töltött már hazánkban, milyen benyomásai vannak? — Nem voltak előítéleteim, és nagyon keveset tudtam Magyarországról; az elutazás előtti időben néztem át néhány könyvet. Sokan úgy gondolják nálunk, hogy a kelet-európai országokban nem beszélhetek négyszemközt az emberekkel. Mindenesetre felejthetetlen élményeim közé tartoznak a beszélgetések, a közös nevetés és vita a diákokkal vagy idősebbekkel. Mindig azt vallottam, hogy nem az az érdekes, amit egy országról olvasunk; el kell oda menni a gyakorlati tapasztalatokért, a személyes élményt semmi sem pótolhatja. Nyíltnak, segítőkésznek ítélem meg a magyar embereket, bár nyelvismeret híján igen nehéz véleményt mondani. — Végezetül legnagyobb magyarországi meglepetéséről kérdezem. — Seholsem láttam még ennyi virágot és ennyi embert, akik virágot visznek haza. Ez azért is fontos, mert ha semmi másban, a virágért érzett aggódásban mindenütt közösek az emberek. Bozsik L. ^ Gyermekkönyutnrbpn Nyáron Verne a legolvasottabb Iskolaidőben naponta ötven- szer is nyílik egy-egy gyermek- könyvtár ajtaja. Olyankor egészen apró emberkék egészen nagy könyvcsomagokkal lépnek ki-be rajta. Hozzák-viszik a kötelező olvasmányokat, a meséket, meg az izgalmas ifjúsági irodalmat. A Pécsi Városi Könyvtár négy gyermekkönyvtára közül a Bajcsy-Zsilinszky utca 3. számút kerestem föl megtudakolni: a nyári vakáció idején hányszor és mit kölcsönöznek. Nézem a bejáratnál elhelyezett táblát - a nyitva tartás rendje nyáron is változatlan. Bent Takácsné Vágat Valéria könyvtáros egyelőre egyedül van, a frissen érkezett folyóiratokat rendezi, elmondja, hogy az eddig itt beiratkozott 458 olvasóból bizony jó, ha napos időben öt-nyolc rányitja az ajtót. Ha borúsra fordul, kétszer ennyien. A fiúk körében Verne könyvei a legkeresettebbek. A Nemo kapitány, az Utazás a Holdba hősei népszerűségében megelőzik Csingacsgukot, az irokézeket és a többi indiánt. A lányok a „Piknik” könyvekért rajonganak leginkább. Gondban lehetnek az anyukák, ha irodalomról akarnak társalogni copfos csemetéikkel. Hiszen ők még a „csíkos-pöttyös" sorozatokért lelkesedtek annak idején. A legkisebbek a mesekönyvek kedvéért látogatnak ide, meg játszani a barátaikkal. Hiszen találnak itt krétát, gyurmát, varrókészletet, diavetítőt filmekkel és társasjátékokkal. Sőt, akinek kedve szottyan, az például a Bors őrs kalandjait is megnézheti a könyvtár tévéjén.- A gyerekek legtöbbje most táborban nyaral, strandol vagy játszik valahol — mondja a fiatal könyvtáros. — Nyáron elsősorban a már rendszeres olvasóvá érett gyerekek és azok jönnek el hozzánk, akik nem találnak maguknak „napfényes" elfoglaltságot. A táborozó, nyaraló olvasóktól nemegyszer kézbesít képeslapot a posta. Legutóbb Horváth Mónika hatodikos kislány írt Fonyódról, elnézést kért, amiért nem hozta vissza a kivitt könyveket, de egész nyáron ott nyaral. Beszélgetésünknek Papdi Tünde tízéves kislány érkezése vet véget. Visszaadja a múltkor kölcsönzött paksamétát, aztán válogat a polcokról.- Azok közül, amiket visz- szahoztál, mi tetszett a legjobban? — kérdem tőle.- A kis herceg. Csak az volt vele a baj, már annyit olvasták, hogy a lapok folyton kiestek belőle. Tündi az idén nem megy nyaralni és strandra sem engedik a szülei annyiszor, ahányszor lubickolni szeretne. A barátnőivel sokat játszik, meg az édesanyjának is szokott segíteni — most, ha hazamegy, zöldbabot fog tisztítani —, de azért olvasásra is jut bőven ideje, öt könyvet választott ki, köztük a Koldus és királyfit, a Doktor Doolittle és az állatokat, és úgy tervezi, két hét alatt eljut az utolsó betűig. A gyermekkönyvtárak tehát várják az olvasókat. Meg persze a visszahozandó könyveket is, amelyek ilyenkor nyáron nemegyszer elázott, napszítta borítóval kerülnek vissza polcaikra. Bognár László Évek, sikerek Egy kórus múltja és jövője O lyan jól hangzik egy kórus neve előtt a jelző, amit jubileumi köszöntőkben szoktunk használni: „nagymúltú". Mi tesz nagymúltúvá egy amatőr kórust? Az évei száma, természetesen eredményei — díjai, minősítései —, hangversenyeinek színhelye, színvonala és ami emögött áll: az érzelmi összetartó erő. A pécsi Mecsek Kórus nemrég ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. 1957 nyarán Hegyi József, főiskolai tanár szervezte a kórust, a meglévő zenekar és táncegyüttes mellé. Fél év múlva került sor az első nyilvános fellépésre, majd rádiófelvételre. Rövidesen ismert lett a kórus: eleinte c másik két együttes vitte magával, később önállóan is fellépett a város és a megye politikai és kulturális rendezvényein, majd országos művészeti eseményeken: fesztiválokon, dalos találkozókon. A kórus vezetését 1965-ben Tillai Aurél vette át. A Mecsek végigénekelte a zeneirodalomnak azokat a műveit, amelyeket egy 40-60 tagú vegyeskar koncertképes színvonalon előadhat — ha ebben a kórusban nemcsak zeneileg képzettek, hanem amatőrök is vannak: az énektanárok mellett munkások, tisztviselők, diákok, háziasszonyok. A kórusnak ajánlott művet Bárdos Lajos és Kodály Zoltán, a Mecsek hozott díjat nemzetközi fesztiválról, közreműködött olyan koncerten, amelyen a Psalmus Hungaricus és amelyen Sztravinszkij Zsoltár-szimfóniája szerepelt műsoron. Rádiófelvételek sorát, olaszországi, NDK-beli, finnországi, lengyelországi, bulgáriai utazást jegyezhettek fel a kórus naplójába. És természetesen kitüntetéseket, minősítéseket: 1960- ban a Szocialista Kultúráért címűt, 1968-ban az Aranykoszorút diplomával, 1976-ban a Fesztivál-kórust diplomával. Az eltelt harminc év alatt megküzdöttek mindazzal a nehézséggel, amivel az amatőr együttesek általában, de mint a legkitartóbbak, a legjobbak, ők is mindig meg tudtak újulni. A kimaradó tagok helyére Tillai tanár úr személyes tekintélye vonzott sokakat és a Mecsek jó hírneve; a lankadó szorgalmat egy-egy jelentősebb hazai és külföldi szereplés lehetősége élesztette fel; a nem csökkenő, de egyre csekélyebb értékű tanácsi támogatást a kórustagok ragaszkodása pótolta — saját zsebből. Ne hallgassuk el: tavasszal válaszút elé került a Mecsek. Az előzményekről. Jövőre Pécsett rendezik az Európai Ifjúsági Kórusok Nemzetközi Találkozóját, az Európa Cantatot. A város szeretne egy nagylétszámú, ütőképes oratórikus kórussal színre lépni, s ehhez a tanács, a Janus Pannonius TudóKépernyő előtt Bújdosó A Bujdosó András számonkérése című mai társadalmi drámát két hete kiszorította a televízió műsorából egy még maibb társadalmi dráma, nevezetesen az áremelkedés. Ehhez fűztek akkor kommentárokat a politikusok, ezért kellett két hetet várni a Földesi József által írott és Mihályfy Sándor által rendezett tévéfilmre. A darab arról szólt, miként élnek vissza a párt adta hatalommal bizonyos közép- és felsővezetők egy gyárban. Alapja megtörtént eset, egy csepeli munkás jegyezte le naplószerűen. Ez a munkás, a filmbéli Bújdosó András — Kállai Ferenc alakításában - olyan ember, amilyenből sok kellene, amilyenekre a magyar Ipar ma is építhet. Nemcsak kiváló szakmunkás, hanem elkötelezettje a munkásmozgalomnak, a pártnak is. Ő az, aki 1944-ben elszabotálja, hogy a gyárat nyugatra vigyék. Aki 1950 táján furcsállva veszi észre, mint szaporodnak el a vasalt köpenyben sétálgató ismeretlenek a gyárüzemben, és mint nő hatalmasra az irodaház. Bújdosó András azok között van, akik 1956-ban belépnek a karhatalomba. Tetteiből sohasem akar tőkét kovácsolni, tettei neki nem jelentenek hivatkozási alapot, nem jelentik egy igazi munkáskarrier kiindulópontját. Bújdosó András megmarad melós- nak. A fia mérnök lesz, és válaszút elé kerül: a szakmát, a kutatást folytatja-e tovább, vagy elfogadja a felkínált vezetői állást. A film azt sugallja, az emberi méltóságot, a becsületet azok tudják megőrizni, akik elállnak a karriertől. Igaz, ezzel a bele nem szólhatást és a szerény anyagi körülményeket is vállalniuk kell. A filmbéli idős szakmunkás úgy érzi,' tett annyit a gyárért, és még többért iis, hogy nemet mondhasson egy rossz döntésre. Ügy véli, a demokrácia nemcsak fentről lefelé, hanem fordítva is érvényesülő: folyamat. Hogy a demokrácia maga a dialógus, az eleven párbeszéd. így gondolkodnak az üzem többi szakmunkásai is, de nem így a vezetők, akik végül pártfegyelmit akasztanak Bújdosó András nyakába. Ha a film talpig becsületes és elkötelezett munkásokat sorakoztat fel, akkor azok vezetői egytől egyig karrieristák, akiknél a párt csak hivatkozási alap, csak eszköz a hatalom megtartására. Fekete és fehér figurákkal találkozhattunk a filmben és igen kevés árnyalattal. Ilyen árnyalatot jelentett például a felkapaszkodott Sárközi (Székhelyi József), a „kapocs" a melósok meg a főnökség között. Vagy az igazgató, aki ugyanúgy végigélte az elmúlt negyven év eseményeit, mint Bújdosó András, csak nem egészen ugyanazokon a pontokon. Ez az igazgató szívesen hivatkozik azokra az, évekre, „mikor még rend volt” a gyárban, és nem átall ismét azzal a renddel fenyegetőzni. Neki ez a válasza a Bújdosó Andrások számonkérésére. A filmről bizonyára sokat beszéltek a munkahelyeken, a baráti körökben. Mint pfféle „odamondogatós" darabot, bizonyára szívesen is fogadták. Jelentősége annyi volt, . mint egy-egy dokumentumriportnak, újságcikknek, amely a hibáival együtt is vitákat pezsdít, és elgondolkodtatja az embereket az ország dolgairól. G. O. mányegyetem vezetőségével együtt azt javasolta: egyesüljön a Mecsek Kórus és az egyetem kórusa, amelyet szintén Tillai Aurél vezet. A Mecsek tagjainak egy része támogatta a fúziót, más része ellenezte. Egyesek előnyt láttak a nagyobb létszámú szólamokban, a volt Mecsek-tagok a folyamatosságot, a rutint képviselnék az évenként cserélődő egyetemisták mellett, míg az egyetemisták az iskolázottabb hanggal és nagyobb elméleti felkészültséggel jelentenének támaszt. Mások viszont, a Mecsek kialakult, állandó baráti körét féltették a sok új, idegen tagtól, és attól tartottak, háttérbe szorulnának — éppen szakmai — zenei indokok alapján. A megyei és városi tanács művelődési osztálya támogatta az új kórus létrejöttét, de nem azon az áron, hogy a Mecsek megszűnjön. Az érvek és ellenérvek egy szenvedélyes hangú kórusülésen csaptak össze - bizony, itt-ott sebeket is ejtve. A Mecsek előtt álló választási kényszer bizonyos értelemben modellértékű: hasonlóval számos más kórusnak szembe kellett néznie az elmúlt években. Hogy tudniillik: vagy megmarad a szokott értelemben vett amatőr együttesnek, amelybe többnyire nem zeneileg képzett emberek járnak az éneklés, az együttlét öröméért- a lehető legjobb eredményre törekedve természetesen —, és akkor elveszti azokat a tagokat, akik ennél többet, magasabb színvonalút akarnak és tudnak. Vagy lép egyet a jobb szó híján profinak nevezett színvonal felé, de akkor elveszti azokat az erőit, akik — etekintetben — a klasszikus munkás-kórusélet, a felnőtt, öntevékeny kórusmozgalom hagyományainak folytatói. Mindkét álláspont megfogalmazódott a vitában: „Nem azért jöttem ide, mert gyönyörűen tudok énekelni, hanem azért, mert szeretek, úgy, ahogy tudok" — mondta az egyik kórustag. És: „sokan vagyunk barátok, ez a magánéletben is támasz, ez a titka annak, hogy a kórus sok nehézséget át tudott vészelni". A „másik oldal”: „vannak itt barátaim, azért ülök itt, de az utóbbi időben kevés a szereplési lehetőség, egyesek nem járnak próbára, nincs utánpótlás. Egy városi kórusra szükség van. Legyen a Mecsek az alapító! Rendezettebb anyagiakkal, garantált fellépésekkel biztosabb a jövő." Mindkét igény indokoltnak látszik és egyforma erőteljesen hangzott el. A Mecsek Kórus végül ragaszkodott önálló létéhez: maradt a városi tanács támogatósával a Doktor Sándor Művelődési Központ fenntartásában. Ősztől új karnagya van a kórusnak Nagy Ernő személyében, ő a pécsi Széchenyi Gimnázium tanára és a Nevelők Háza Kórusának tagja. A Mecsekből húszán átmentek az Egyetemi Kórusba, amelyet továbbra is Tillai Aurél vezet. A Mecsek ünnepélyes külsőségek között rendezte meg jubileumi koncertjét. A véletlen úgy hozta, hogy éppen egy olasz kórus volt akkor a pécsiek vendége. Az ünnepségen és a 22 évig a Mecsek élén munkálkodó karnagy búcsúlevelében nem esett szó az utóbbi hónapok nehézségeiről. Bizonyosan nem az illendőség miatt, hanem, mert valamennyien a szép közös emlékeket tartották fontosnak. A magam részéről örülök: manapság, amikor annyi hírünk van művészegyüttesek meggyöngüléséről és megszűnéséről, minden ilyen közösség megőrzése és megerősítése igazi tett, és igazi örömök forrása lehet. Mert - ezt mindkét tábor elmondta érvként a maga igaza mellett — egy kórus értéke nemcsak a múltjában, hanem a jövőjében is van. Ügy legyen. Gárdonyi T.
