Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-25 / 203. szám

1987. július 25., szombat Dunäntmt naplö 3 Nyolcvanezren tekintették meg a 11. Pécsi Ipari Vásárnak az újmecsekaljai szabadidőközpontban megrendezett kiállítását. Läufer László felvétele Eredményes találkozók és tárgyalások Üzletkötések, együttműködések Hazai és külföldi vélemények all. Pécsi Ipari Vásárról Lezajlott a 11. Pécsi Ipari Vásár, melynek egyetlen — de annál kellemetlenebb — zavaró tényezője volt az egyfolytában tartó, elviselhetetlen forróság. Még ennek ellenére is 80 ez­ren tekintették meg az új he­lyen, az uránvárosi szabadidő, központban, a centenárium je­gyében megrendezett kiállítást, örvendetes viszont, soha ilyen élénk üzleti és szakmai élet nem folyt a tárgyalókban, mint éppen most. A nehézségek összehoznak A vásár ideje alatt szinte állandóan zsúfoltak voltak a pécsi Sopiana Gépgyár tár­gyalói. Váradi Imre, a válla­lat kereskedelmi főosztályveze­tője: — Nagy forgalmat bonyolí­tottunk le. Egy sor hazai élel­miszeripari vállalat keresett meg és jelentette be igényét csomagológépeinkre. Tárgya­lásokat folytattunk a jugoszlá- vokkal is, akik nemcsak vásá­rolni szeretnének, de együtt­működést is ajánlottak. Az egyik szabadkai cég csoma­gológépeink ellenében hajtó­műveket szállítana, ez nekünk is megfelelre, a részletekre viszatérünk. A vásáron álla­podtunk meg a svájci Roba- tech céggel, hogy elvállaljuk magyarországi vezérképvisele­tét, forgalmazzuk termékeiket, ellátva azok szervizét is. Min­dent egybevetve, a vásár ered­ményes volt számunkra. Ezúttal is a kiállítók között üdvözölhettük a Sopiana régi szállítóját és üzletbarátját, az osztrák Festo céget. Az elekt­ronika és a pneumatikák nem­zetközi piacán megkülönbözte­tett helyet elfoglaló cég ve­zérlés- és automatizólástech- nikai elemeket és eljárásokat kínál az iparnak. A magyar piacon otthonosan mozognak korábban közös vállalatot ala­pítottak, mindenféle kompen­zációs üzletet kötnek velünk, a Eesto-elemek forintért is be­szerezhetők. Pécsi szereplésük­ről Hans Dietmar Gral mér­nök nyilatkozott: — A Budapesti Nemzetközi Vásárokon rendre bemutatjuk termékeink széles választékát, mindemellett elmélyült tárgya­lásokra felhasználóinkkal az ilyen vásárokon, mint a pécsi, nyílik lehetőségünk. Baranyá­ban a Sopianával indultunk, majd következett a komlói víz­mű, időközben kaocsolatba kerültünk és eayüttműködünk a ■szén- és az ércbányával, a bőrávárral, a dohánygyárral és másokkal. A válságos gazda­sági helyzet nem taszít, éppen hoav összehoz, közös gondol­kodásra késztet bennünket. Szerencsére a Festonak világ­viszonylatban nincsenek érté­kesítési gondjai, ugyanis a vállalatok beruházásszűkében a már meglévő gépeik pótlóla­gos automatizációjára törek­szenek. Ez ezernyi apró üzletet jelent, de megéri foglalkozni velük, mert óriásiak a lehető­cégek. Üzleti lehetőségek Münster András, a Bara- nyaker igazgatója rendkívül elégedett. — Az ország minden részé­ből rengeteg olyan partner ke­resett meg, akik eddig sem vevőink, sem szállítóink köré­ben nem szerepeltek, ám a jövőben üzletfeleink lehetnek. Tárgyaltunk szinte valamennyi kiállító jugoszláv cég képvise­lőivel, továbbá olyan magyar külkereskedők kerestek meg, akikkel eddig nem sikerült szorosabb együttműködésre lépnünk. Máris megállapod­tunk különféle jugoszláv áruk és szovjet hűtőszekrények be­hozataláról. Megvásároltuk az osztrák Kindermann cég ál­tal kiállított fürdőszoba-szerel­vényeket, fűtőberendezéseket, folyamatos behozatalukról a héten már ártárgyalásokat is folytattunk a cég Pécsre kül­dött képviselőjével. Az Elzett— Certa Zárqyártó Vállalattal a vásáron állapodtunk meg, kö­zös márkaboltot hozunk létre a Kórház téren, ottani üzle­tünket teljesen átalakítjuk. A vásár jó alkalom volt az üzle­ti találkozókra, hetven part­nerrel tárgyaltunk, ha őket külön-külön kellett volna felke­resnem, beletelt volna félév is. Kollár István, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat dél­dunántúli kirendeltségének ve­zetője :- Mint a korábbi vásárok, az idei is lökést adott a mos­tanában igencsak apályban levő magyar—jugoszláv határ­menti árucsere kapcsolatok megélénkülésének. Sok jugo­szláv üzletféllel tárgyaltam, körvonalaztuk a lehetőségeket, új árucikkeket is bevonva a cserébe. A jugoszlávok vásá­rolnának tőlünk pántolószala­got, tűzifát, nátronzsákot, kar­tondobozt, ekevasat, hulladék­papírt, ezek ellenében szállí­tanának kis transzformátorokat, tampont, papírzsebkendőt, mo­sóport, plexilemezt, harisnya- nadrágot, ekevas nélküli ekét, amit a Zalaegerszegi Mező- géonél komolettíroznának. Re­mélem, ezekből konkrét üzletek lesznek, feltéve — s ezt a iu- goszlávok vetették fel —, ha a maqyar szervek a kiviteli en- aedélyekkel nem késlekednek. Táravalósokat folytattam a finn kiállítókkal is, mégpedig ter­melési kooperáció létrehozá­sáról. Ennek értelmében közö­sen gyártanak bőrbevonatú ülőbútorokat és azokat a har­madik piacon értékesítenénk. Az együttműködés létrehozá­sához most partnert keresek a baranyai bútorgyártók kö­zött. A jugoszláv kiállítók Gajódi József, az eszéki Osi- jek Export—Import cég magyar- országi képviselője, a jugoszláv kiállítók igazgatója: — A vásáron nemcsak az a lényeg, hogy üzleteket kös­sünk, fontos az is, hogy a határ mentén, a testvérváro­sokban élők láthassák, mit termelnek itt és ott, miben számíthatnak egymásra, milyen jugoszláv és milyen magyar árukat szeretnének viszontlát­ni üzleteikben. Vásári szerep­lésünk persze nem kis pénzbe került, ezért természetes, min­den külkereskedő, mint jó gaz­da, igyekszik a költségeket a vásáron kötött üzletekkel mér­sékelni. Ilyen szempontból elé­gedettek lehetünk, több mil­lió dollár értékű üzleti meg­állapodást kötöttünk, mint azt az önök lapja is hírül adta. Jugoszláv oldalról körülbelül kétszáz ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakember fordult meq Pécsett, s mind­egyik megtalálta a maga part­nerét. Ez kétszáz üzleti tár­gyalást jelent, s ha ebből tíz üzlet lesz, megérte idejönni. A Kamara vendégeiként el­látogattak a PlV-re a grazi vezériqazaatósáq képviselői. Fnnek előzménye, hogy az MKK dél-dunántúli bizottsáqa mén az idén tavasszal eavütt- működési szerződést kötött a Grazi Kereskedelmi Kamará­val, egyebek között előirá­nyozva az egymás vásárain való részvétel szorgalmazását. Claus Kaloud technikai ren­dező és Kari Robausch sajtó­főnök eqyüttes véleménye: — Tetszett a Pécsi Ipari Vá­sár. Ezek után jó lenne, ha be­indulna a kétoldalú forqalom, tehát minél több baranyai céq venne részt a grazi vá­sárokon, s viszont, a qrazi cé- aek itt. Ajánlatainkkal novem­berben visszatérünk és tárgya­lunk. Vásáriaazaatósóaunk is azon fáradozik, minél közelebb keriilienek eavmáshoz a kát terület. Stáierország és Dél- Dunántúl vállalatai. Élénk kamarai munka A Magyar Kereskedelmi Ka­mara dél-dunántúli bizottsága ezúttal is közreműködött a vásár megrendezésében, tar­talmi gazdagításában. Gulyás Józsefet kettős minőségében kérdeztük, úgy is, mint a dél-dunántúli bizottság elnö­két, s mint a kiállító Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatóját.- A Kamara hivatásának megfelelően a kereskedelem­fejlesztés terén igyekezett köz­reműködni a vásáron. Egy­részt a belföldi partnerek kö­rében végeztünk piaci és tech­nológiai információs tevé­kenységet - így például cso­magolástechnikai szakmai na­pot szerveztünk, információs irodát működtettünk —, más­részt a külföldi kamarai kül­döttségek, illetve a külföldi — köztük a fellbachi — vállalati képviselők tárgyalásait és üzemlátogatásait szerveztük. Megbeszéléseket folytattunk az eszéki, a grazi és a lahti ka­marai küldöttségekkel a to­vábbi kooperációs lehetősé­gekről. Az eszéki kamarával közösen szakmai tanácskozást rendeztünk a magyar—jugo­szláv határ menti együttműkö­dés időszerű kérdéseiről. Ügy értékelem, a Pécsi Ipari Vásár jó lehetőséget biztosított a vállalatok és a kamarák kö­zötti együttműködés erősítésé­hez.- Vállalatunk, a Hunor ez­úttal is kiállítóként szerepelt, bemutatva a legújabb divat- irányzatnak megfelelő bőrru­házati és kiegészítő terméke­ket. Meghívásunkra legjelen­tősebb partnereink felkeresték pavilonunkat és több konkrét üzletkötés történt. Ennél jelen­tősebbnek tekintem, hogy a vásáron találkozhattunk legna­gyobb belföldi partnereinkkel, s hogy hasznos üzleti tárgya­lásokat folytathattunk kapcso­lataink további menetéről. Jovore Asztalos Ferenc, a rendező Mecsek-Tourist vezetőhelyette­se, a Pécsi Ipari Vásár igaz­gatója :- Forró napokat éltünk át, amitől egyként szenvedtek a kiállítók, látogatók, rendezők. A vásárt új helyre kellett vin­nünk, ez is próbatételt jelen­tett. A körülmények ellenére is elégedettek vagyunk a láto­gatottsággal és a vásár üz­leti és szakmai eredményeivel. A kiütköző fogyatékosságokból a tanulságokat leszűrtük, a iövőben ezeket kiküszöböljük, a rendezésnél főként a szabad területre építünk, aminek most naav sikere volt. Köszönjük o kiállítók hűségét, a látogatók érdeklődését. Jövőre Pécs kül­földi testvérvárosaiban, az NSZK-beli Felbachban és Eszéken rendezünk baranyai ipari kiállítást, két év múlva pedig újra Pécsi Ipari Vásár. Viszontlátásra! Miklósvári Zoltán Párbeszéd a közért Egy baranyai kisközségben lemondott az elöljáró. A szék­helyközség, a tanács vezetői­nek megítélése szerint, a vitakultúra hiányának tud­ható be, hogy akinek érvel­nie kell és érveket kell meg­hallgatnia, akinek érdeket kell érvényesítenie és más ér­dekeket el kell fogadnia - márpedig ez együttjár a ta­nácstagsággal —, annak az ellenvélemény hallatán nem szabad megsértődnie, nem szabad a közélettől vissza­vonulnia. A kérdés természetesen jogos: valóban csak a vita­kultúra hiányáról van-e szó? Más szóval: melyek azok az „apparátusi körülmények”, amelyek egyik oldalról meg­határozzák a tanácstagok közérzetét megbizatásuk tel­jesítése közben, illetve mi­lyen a kapcsolatuk válasz­tóikkal. A közelmúltban mér­ték fel Baranya megyében, hogy az első alkalommal megválasztott fiatal és fizi­kai dolgozó tanácstagok mi­lyen tapasztalatokat szereztek e téren. A beszélgetések 500 helyi és Tó megyei tanácstagot érintettek, s valóban izgal­mas kérdések körül forogtak. Csak példaként: a tanácstag milyen módon és mértékben tud bekapcsolódni a testü­leti döntések előkészítésébe, meghozatalába, a döntések .végrehajtásába? Kiderült, hogy több érintett tanácstag a választások óta eltelt, aránylag hosszú idő ellenére csak most jutott el odáig, hogy érdemben szóljanak be­le a testületi munkába. A véleményük azért is megle­pő, mert jóllehet, bizonyos időnek a tapasztalatok, a tájékozottság megszerzéséig el kell telnie — s maguknak adtak is kellő türelmi időt a fiatal tanácstagok —, ám ugyanakkor komoly mérték­ben hiányolták a régebbi tanácstagoktól a nagyobb aktivitást. Ezzel együtt - vélték töb­ben a megkérdezettek közül — lehettek volna aktívabbak is, ha pontosan értenék, miről van szó. Nem csak eddig nem hallott, használt szak- kifejezésekre gondolnak, ha­nem a bővebb információk, a lehetőségek ismeretének hiányára is. 5 miután ezzel gyakorta szembesültek a beszélgetésekben részt vevő tanácstagok, nem együkben fogalmazódott meg: a dön­tések előkészítése során a közreműködésük a szavazás­sal kimerül, dóntésformáló szerepük nincsen, (Hasonlóan felületesnek ítélték meg o végrehajtásban játszott sze­repüket is: jórészt kimerül a döntések ismertetésében.) A tanácstagi munka egyik legfontosabb oldala: kapcso­lat a választókkal. A teho ilyen szempontból feltétlen előnyt jelent: szervezése so­rán a tanácstagok házról házra járva találkozhattak, beszélgethettek választóik­kal. Ez azt eredményezte, hogy az egyéni választókerü­leti munka, ma komoly hang­súllyal bír a tanácstagi mun­kában — bár ez elsősorban a falvakra, illetve a városok családi házas beépítésű ré­szeire igaz. Egyértelmű a tapasztalat ugyanis: a lakó­telepeken a tanácstagok és választóik közötti kapcsolat alig több a semminél. Nézzük meg a harmadik oldalt is: miként reagálnak a tanácstagok munkahelyén a megválasztottak közéleti te­vékenységére, okoz-e gondot időnkénti távolmaradásuk? A beszélgetések során leszűrt tapasztalat: a munkahelyi vezetők tudomásul veszik a távoimaradást, a munkatársak azonban már kevésbé. Ami érthető is: feszített tempó, vagy kampányjellegű munka esetén, bárki hiánya érzéke­nyen érinti a munkahelyi kol­lektívát. Mindezek persze aránylag rövid időszak tapasztalatai. A tanácstagoknak — hogy a megalapozottságot érezve ak­tivizálhassák magukat -, bele kell nőniük a közéletbe, s ehhez talán valóban hosz- szabb idő kell. Bár jogos a megkérdezetteknek igénye: önálló véleményük kialakítá­sát jobban segítené, ha egy- egy témában több alterna­tív javaslatot kapnának kéz­hez, ha ezek a javaslatok érthetőbbek, lényegre törőb- bek lennének. Vagyis, o megválasztásuk óta eltelt idő óta, keveset változtak az akkor érzett tanácstalansá­gaik, problémáik. Nem meg­határozó arány, de említésre méltó: a beszélgetésekbe bevont helyi és megyei ta­nácstagok 16 százaléka nem vállalná újból a tanácstagsá­got. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents