Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-24 / 202. szám

1987. július 24., péntek Dunántúlt napló 3 Fcliarkoiőban q hátrányos Helyzetből Az áadás előtt álló új gyógyszertár épülete A termelőszövetkezet meghatározó szerepet tölt be a térség fejlesztésében Ha a rekordok könyvébe nem is, de a magyar vasúttör­ténetének különlegességei kö­zé bízvást bekerülhetne, hogy nem is olyan túl régen még Baranyában volt az ország leghosszabb nevű vasútállo­mása: „Kétújfalu-Szentmihály- fapuszta". A „puszta" szó be­olvadt a faluba, bár a helybe­liek még gyakran így emlege­tik a településüknek azon ré­szét, ahol a termelőszövetke­zet központja található. S bár erősen kikopott már a szóhasz­nálatból, de olykor-olykor az öregebbek még ilyen megkü­lönböztetést is használnak: Né­metújfalu és Magyarújfalu. Mindez magyarázat is egyben a falu mostani nevére. A köz- igazgatás egykori átszervezői 1942-ben egyesítették a két fa­lut Kétújfalu néven. A telepü­lésnévben szereplő szám titká­nak ez a megfejtése. Az „új” jelzőnek viszont az, hogy mind Magyarújfalu, mind Németúj­falu a környékbeli községeknél jóval fiatalabb. Az újnak titu­lált falvak csak a múlt század­ban keletkeztek, míg a többi­nek a létéről az első doku­mentumok keltezése messze a korábbi századokba mutatnak: Várad 1332, Zádor 1332, Szö­rény 1396, Endrőc 1479, Gyön­gyösmellék 1536, Teklafalu 1840. A helytörténeti adatokért nem kellett a levéltárban ku­tatnom: Horváth Antalné, a Kétújfalui Általános Iskola ta­nára könnyedén segített. Csak jegyzeteit kellett fellapozni, máris pontos dátumokat sorol­hatott. A helybeliek közül a környék történetét alighanem ma ő ismeri legjobban. Az 1985 decemberében beindult és idén tavasszal eredmények­kel, sikerekkel gazdagon zá­rult kétújfalui népfőiskolóji Horváth Antalné tartott elő­adást a környék helytörténeté­ről. Ez a téma egyébként csak egy kis töredéke volt a népfő­iskola széles körű programjá­nak, amely a társadalomtudo­mányok és természettudomá­nyok széles körét ölelte fel a csillagászattól a gazdasági is­meretekig, az egészségvéde­lemtől az időszerű bel- és kül­politikai kérdésekig. A Pannó­nia Népfőiskola kétújfalui ta­gozatának 37 állandó és 8 pártoló tagja az eltelt hóna­pok során tudásban sokat gya­rapodott. — Most azon gondolkodunk, hogy milyen formában folytas­suk tovább a népfőiskolát. Ta­lán baráti kör alakítása lenne a legcélszerűbb - mondja Farkas János, a kétújfalui nép­főiskola tagozat társadalmi ve­zetőségének elnöke, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet sze­mélyzeti és oktatási csoportjá­nak vezetője. A népfőiskola sikere csak egy apró, s egyben sajátos bi­zonyítéka annak, hogy Kétújfa­lu és társközségeinek élete megpezsdült az utóbbi évti­zedben. Ennek a folyamatnak kétségkívül a termelőszövetke­zet a legfontosabb motorja, az egyetlen jelentős gazdasági egység a 2900 lakost számláló térségben. Meghatározó szere­pét jól érzékelteti, hogy az ak­tív keresők közül 532 a szövet­kezetben talált munkát, míg az ingázók, más településen dol­gozók száma 120. A térség 100 főre becsült munkaerő-tartalé­ka - s ezek zöme nő - is el­sősorban termelőszövetkezeti melléküzemágakban lehetne foglalkoztatható. A kétújfalui Vörös Csillag Termelőszövetkezet eredmé­nyeinek hatása egyaránt érző­dik a falvak közéletében, a te­lepülésképeken, a lakosság gyarapodásában, a háztáji ál­lattartás, mint jelentős jövede­lemkiegészítő tevékenység fel­futásában. Noha a települések lakásállományának állagával, színvonalával messze nem elé­gedettek a község vezetői, azért az utóbbi tíz évben még­iscsak 207 lakást újítottak fel és 172 új ház épült! Kétújfalu és térsége mind­emellett is joggal szerepel a gazdaságilag elmaradott tér­ségek fejlesztésének gyorsítá­sát szolgáló országos, megyei társadalmi és gazdasági prog­ramban. A munkaerő-tartalék foglalkoztatásának megoldása mellett a lakossági alapellátás fejlesztése tekinthető a legfon­tosabb feladatnak. M/cs János, a kétújfalui párt­vezetőség titkára is mindjárt erre a témára vezette a be­szélgetést. A gondokat nem­csak hivatalból, de saját ta­pasztalatból is ismeri, hiszen velük él születése óta. Kétúj­falu korábbi egyik felében, Né­metújfaluban született 1938- ban. Itt végezte az általános iskolát, utána innen járt el dolgozni az erdészetbe, majd a MÁV pécsi szertárfőnökségé­hez, később a vasútigazgató- ság anyagosztályára, s az in­gázásba belefáradva itt talált munkát mint hálózati ellenőr a helybeli áfésznél. A községi pártalapszervezet titkárának 1970-ben választották meg, s 1975 óta a pártvezetőség titkára.- Az alapellátás javításának legfontosabb feladatai szere­péinek a mostani tervciklus fej­lesztési céljaiban: a vezetékes vízellátás,, a napközis óvoda és az iskola bővítése, új gyógy­szertár építése — sorolja. — A községi közös tanácshoz tar­tozó települések közül hatban már megvalósult a vezetékes vízellátás. Tavaly Endrőc és Teklafalu vezetékes ivóvízellá­tása készült el lakossági társu­lás formájában. Bürüs és Vá­rad községek lakosságát zacs­kós vízzel látjuk el. A nyár kö­zepére elkészült Kétújfaluban az új gyógyszertár. Több mint 4,5 millió forintba került. Fel­építéshez 940 000 forintot kap­tunk céltámogatásként a me­gyei tanácsól, a termelőszövet­kezetünk 500 000 forintot adott hozzá. Elkezdődött az óvodánk bővítésének előkészítése. Ez a beruházás, amelyhez a ter­melőszövetkezet 400 000 forint támogatást nyújt, jövőre feje­ződik be, s egy régi nagy gon­dunk szűnik meg elkészültével. Az utóbbi években, mindig két­szer annyi gyerek jelentkezett a napközis óvodánkba, mint amennyit az fogadni bírt. Fel­vételi bizottságot kellett alakí­tanunk az igényjogosultság rangsorolására. A bővítéssel 25-tel több gyereket fogadhat az óvodánk. A körzeti általá­nos iskolánk korszerűtlen, szük­ségtantermekkel működik, ezért 4 tanteremmel való bővítését tervezzük. A bővítés várhatóan még ebben a tervidőszakban megvalósul megyei tanácsi cél- támogatással. Ingázó pedagó­gusaink letelepítése érdekében még két szolgálati lakást is szeretnénk felépíteni a követ­kező években. A termelőszö­vetkezet és településeink lakos­sága érdekelt a körzet távbe­szélőhálózatának fejlesztésé­ben. A szövetkezet egymillió forintot ajánlott fel megvalósí­tására. A hozzánk is kisugárzó kulturális szolgáltatásai miatt a szigetvári művelődési köz- oont építéséhez is hozzájáru­lunk. A községfejlesztési részcélok egységes helyi társadalompoli­tikai programot képeznek. En­nek megfelelően dolgoznak ér­te a párttagok, KISZ-esek, nép- 'rontaktivisták, a nyolc község 'okossága.- Fejlesztési programunk megvalósításában kétségkívül döntő momentum, hogy lesz-e hozzá anyagi erőforrás. De ez nem minden. Az is szükséges, hogy céljaink érdekében egy­ségesen és jól működjön kör­zetünk társadalmi intézmény- rendszere. Ha sikerül megfele­lő embert találni a fontos poszfokra, akkor nincs problé­ma. Azt hiszem, mostanra ez nálunk sikerült — mondja a pártvezetőség titkára. D. I. Űj rovat a Társadalmi Szemlében Folyóiratszemle A Társadalmi Szemle jú­liusi számában „Politikai rendszer — reform - demok­rácia" címmel egy új rovat indult. A szerkesztőség ezzel kap­csolatban az első írás közlé­se előtt kifejtette gondola­tait. Utalnak arra, hogy a szocialista társadalomról fo­lyó tudományos és közéleti viták ma egyre gyakrabban vetik fel a politikai rendszer megújulásának kérdését, a demokrácia fejlesztésének és a politikai intézmények vál­toztatásának problémáit. A témakör tehát „benne van a levegőben", és nemcsak a hétköznapi, hanem a tudo­mányos megnyilatkozásokban is gyakoriak a szélsőséges vé­lemények. Felhívják a figyel­met arra, hogy az új rovat indítását a polemikus szán­dék, másrészt az a meggyő­ződés motiválja, hogy a po­litikai intézményrendszer mű­ködésében jelentős megúju­lásra van szükség. Ezért a szerkesztőség arra törekszik, hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapjanak a konk­rét, a gyakorlat szempontjá­ból is hasznosítható elemzé­sek és koncepciók. Olyan eszmecserét szorgalmaznak, amely a megfogalmazások különbözősége, olykor meg­hökkentő volta ellenére is egy irányba tart, Magyaror­szág szocialista jövőjének ....T .....................i. ....i—i . ■■ re ális alternatíváit próbálja pontosabban felvázolni. A Központi Bizottság saját tagjai sorából bizottságot alakított azzal a megbízatás­sal, hogy készítse elő a párt­irányítás és a politikai rend­szer működésének átfogó fe­lülvizsgálatát. E sokirányú, elemző munka csaknem két éve folyik, várható, hogy a közeli jövőben sor kerülhet az eredmények összefoglalá­sára és a politikai döntések megfogalmazására is. A Tár­sadalmi Szemle e munkát is szeretné segíteni, alkalmat kíván teremteni arra, hogy a kialakult felfogások nyilvá­nosságot kapjanak, s egyben ösztönözzenek a további esz­mecserére. Mindez olyan Írá­sok közlését is indokolttá te­heti, melyekkel a szerkesztő­ség nem feltétlenül, vagy csak egyes részleteiben ért egyet. Az új rovat első írása Schlett István kandidátus, egyetemi docens (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) „Köze­lítések a politikai rendszer reformjához" címmel jelent meg. A szerkesztőség már most is élt azzal a lehető­séggel, hogy az íráshoz kap­csolódva néhány gondolatot > megfogalmazzon, illetve az írás egyes megállapításaival vitatkozzon. M. E. Egy NEB-vizsgálat nyomán Pályakezdő fiatalok Elhelyezkedési lehetőségek, jövedelmek, egzisztenciateremtés Nem könnyű fiatalnak lenni ma. A megállapítás túl köz­helyszerű, de ha idézek egy mondatot a közelmúltban be­fejezett NEB-vizsgálatból, nyiI- vánvalóan elgondolkozhat az ember: majdnem 13 évnyi fi­zetésből lehet megvásárolni egy lakást, ha az átlagfizetést és az átlaglakás árát nézzük. S a lakásvásárlás csupán egy, a fiatal körülményeit alapve­tően meghatározó tényezők közül. Az első kérdés így hang­zik: kap-e munkát, s ha kap, álmai netovábbja-e az? Három esztendőt elemzett a Baranya Megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság, s a vizsgálatban részt vett a KISZ Megyei Bi. zottsága, a Megyei Tanács munkaügyi, terv-, igazgatási és művelődési osztálya, a KSH Baranya Megyei Igazgatósága, a TESZÖV, a Pedagógiai Inté­zet pályaválasztási osztálya és az OTP Baranya Megyei Igaz­gatósága —, tehát a legille­tékesebbek. A fiatalok pályaválasztása — és itt a helyes pályaválasztás­ról van szó ■— társadalmi ér­dek. A különböző szakmák, foglalkozások egyensúlyi hely­zete, a kínálat és a kereslet közelítése a cél. A társadalom igényei azonban nem mindig találkoznak az egyén elképze­léseivel. A vizsgálat első meg­állapítása: a különböző intéz­mények a pályairányítást terv­szerűen (!) végzik ugyan, ez azonban nem mindig igazodik a munkáltatói igényekhez. A. fiatalok nem érik el 14 éve$ korban a pályaválasztási érett­séget, az ajánlásokat nem fo­gadják el ők sem, a szülők sem — és sok esetben az is­kolák sem, mondván: majd­csak lesz .valahogy. De igaz egy másik megállapítás is: sok fiatalhoz el sem jutnak a ta­nácsok, s a lehetőségek az is­meretlenség ködébe vésznek. A pályára kerülés „véletlen- szerűsége" gyakori. Megyénk közép- és felsőfokú intézményhálózata megye­székhely- és városcentrikus. A középiskolások 75 százaléka, a szakmunkástanulók 69 száza­léka Pécsett tanul. Ez adót* esetben lehet jó is, rossz is. A vizsgálat konzekvenciája: az intézményhálózat elhelyezke­dése, a bevezetett szakképzés, szakmastruktúra nem minden­ben felel meg a termelés és a szolgáltatás által támasztott gényeknek. Tapasztalat, hogy a közoktatás rendszere — és ezen belül a szakképzés — mindig csak bizonyos fáziské­séssel tudja követni az igé­nyeket. A jelenlegi szakképzés iskolacentrikus, kevésbé nevel a gyakorlati életre. És még va­lami: újratermelődik a 8 álta­lánost el nem végzők száma, a szakmunkásképző intézetek között egynémelynél gyenge a képzés, s ugyanakkor gond az is, hogy az oda kerülő fia­talok között többen alig tud­nak írni, olvasni, számolni! A megyei munkaerőpiac 1984-ben a kínálat piaca volt; nehéz volt munkába állni. Ta­valyelőtt és tavaly már nagy­jából közelített a kereslet és a kínálat számszerűségében, de a szolgáltató ágazatokat kivé­ve valamennyi népgazdasági ágban csökkent a pályakezdők 'endelkezésére álló munka­hely. Általánosan megállapít­ható: szakmával a kézben könnyebb állást találni, a gim­náziumot végzettek lehetőségei viszont korlátozottak. Az egye­temi végzetteknél nem újdon­ság: nincs presztízse a vidéki munkahelynek; a többség sze­retne Pécsett maradni. Pécs azonban telített. A demográfiai hullám hatá­sára 1990-től jelentősen emel­kedik a munkaképeskorú né­pesség megyénkben, de a nyugdíjkorhatár várható fel­emelése (?) is e felé hat. Mindezek együttes hatása nyil­vánvaló: a tervciklus végén jelentős foglalkoztatási feszült­ségek várhatók! A vizsgálat szerint sokan vállalnak éppen a főállásban megszerezhető nem elégséges jövedelmek miatt kiegészítő tevékenységet, gmk-t, túlórát, túlmunkát, mellékállást, má­sodállást »— dolgoznak a ház­tájiban. Hiszen a jövőépítés első és legfontosabb tétele a lakás megszerzése, az önálló fészekrakás. Már említettem, ehhez 13 évnyi fizetés kell. Az éveket nyilván túlmunkával le­het rövidíteni — és családi tá­mogatással. örvendetes, hogy a, vizsgálatba bevont vállala­tok, intézmények többsége tá­mogatja anyagilag is a fiata­lok lakásépítését, hogy a köz­ségekben sok-sok összetevője van az olcsóbb lakásépítésnek — kedvezményes telektől a-z ol­csó fuvarig. — örvendetes az is, hogy a tanácsi lakásellátási program során 3 év alatt me­gyénkben 2850 család lakás- problémáját oldották meg. Pé­csett 2311 család jutott lakás­hoz. Végezetül álljon itt néhány általános következtetés, mely feltehetően nem hat újdonság­ként a fiatalok számára, de apáik számára sem. A fiatalok saját munkával szerzett jöve­delme egyre inkább elmarad a pályakezdés, lakásépítés, -vásárlás, családalapítás költ­ségei mögött, s Így egyre nő a szülői függés kényszere. Foko­zottabb a társadalmi különb­ségek átörökítése is; ahol van, ott mindig lesz, ahol nincs, ott egyre kevesebb lesz. . . Egy­értelmű a következtetése a NEB vizsgálatnak: a vizsgált időszakban — 1984 és 1986 között _ a fiatalok helyzete nem javult, hanem romlott. A megoldás kulcsát csak a tár­sadalom egésze előtt álló fel­adatok megoldása adhatja: a gazdaságunk rendbetétele, a kibontakozási program követ­kezetes végigvitele. Kozma Ferenc A sebességhatár felemelésének tapasztalatai A sebességhatárok felemelé­se óta eltelt csaknem két hó­napban az autópályákon és az autóutakon a forgalom dina­mizmusa nem változott, ugyan­akkor jelentősen csökkent a személyi sérüléssel nem járó, anyagi kárt okozó balesetek száma. A nyolc évvel ezelőtti sebességhatárok visszaállítá­sának eddigi tapasztalatairól dr. M. Tóth Károly rendőr őr­nagy, a Belügyminisztérium Or­szágos Rendőr-főkapitánysága útellenőrző parancsnokságának vezetője adott tájékoztatást csütörtökön. Mint ismeretes, a kormány határozatára június 1-jétől a személyautók és a motorkerék­párok ismét 120 kilométeres óránkénti sebességgel közle­kedhetnek az autópályákon, s az eddigi 80 helyett 100 ki lo­rn é te r/ ó rá ra emelkedett a leg­nagyobb megengedett sebes­ség az autóutakon. A közvetlen tapasztalatokról szólva dr. 'M. Tóth Károly el­mondta: a járművezetők na­gyobb része a megengedett felső sebességhatárnál lassab­ban halad, a 120, illetve 100 kilométeres sebességet csak le­hetőségnek, s nem kötelezőnek tekinti. Megújuló Kétújfalu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents