Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-24 / 202. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nupto XLIV. évfolyam, 202. szám 1987. július 24., péntek Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Pályakezdő fiatalok (3. oldal) ♦ Segítség a kis­termelőknek (5. oldal) Bővül a pécsi Egyetemi Könyvtár. Jelenleg a szak­ipari munkákat végzik az építkezésen (5. oldal) Amikor a munka nemesit K edves olvasóim közül ta­lán csak az ötvenen fe­lüliek emlékeznek arra a szép mondásra, hogy „ná­lunk a munka becsület és di­csőség dolga". Most már ma­gunknak dolgozunk. Amit te­szünk, az egész társadalom számára hasznos. Aztán teltek az évek, és csendben hozzá­tettük a szép mondathoz: az sem baj, ha megfizetik. Ma meg már némi öniróniával mondjuk: a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzá­férjen. A munkához való szo­cialista viszonyban az elmúlt három évtized fő változása az, hogy míg korábban felülről le­felé hangoztatott követelmé­nyeket foglalt magában, most a dolgozóknak a munkával, munkakörülményekkel szembe­ni elvárásait, igényeit fogal­mazza meg inkább. A korábbinál sokkal na­gyobb mértékben húzódoznak az emberek az unalmas, a mo­noton, alkotó fantáziát nem igénylő munkától. Az egész­ségre ártalmas munkaterüle­tekre még magas bérrel is ne­héz embereket vonzani. Meg­nőtt az igény a munkahely rendje, tisztasága, szervezett­sége iránt. Általánossá vált az a követelés, hogy jó legyen az üzemi légkör, becsüljék meg az egyszerű dolgozót: legyen szava a munkásnak a kollektí­vát érintő ügyekben: legyen a vállalat vezetése szocialista beállítottságú, tehát nyisson utat az egyén érvényesülésé­nek, alkotói vágya kiteljesíté­sének, a munkahelyi demokrá­ciának. A „munkához” való szocialista viszony helyett ma inkább a „munkáshoz" való szocialista viszony igénye kap nagyobb hangsúlyt. A munkához való szocialista viszony magában foglal olyan értékeket, mint a közösség ér­dekeinek közvetlen szolgálata; szocialista köztulajdonosi funk­ciók ellátása a kollektíva ál­tal. Ilyen értéknek számít to­vábbá az egymás segítése, a kisközösségek nevelő ereje; a munkakörülmények alakításá­ban való részvétel, tartalmas munkahelyi demokrácia; szer­vezett érdekképviselet és ér­dekvédelem; a munkakörülmé­nyek kulturáltsága és humani- záltsága; termelési, technoló­giai és munkarendi fegyelem; a munka szerinti bérezés való­ban igazságos érvényesítése; az egyhangúság csökkentése, az alkotástartalom növelése stb. Azoknak, akiknek a munká­juk rutinjellegű, monoton, ahogy mondani szokás, „favá­gói”, hiába mondják, hogy a munka nemesít; a munka al­kotás; magunknak dolgozunk; miénk a gyár stb. A monoton, a lélek nélküli munka nem ne­mesit, nem alkotás. Egyetlen célja - bár ez is nagyon fon­tos - a pénzkereset, a meg­élhetés. A szocialista, huma­nista vonások elhanyagolása esetén a vállalat és a dolgo­zó között csak egyetlen élő kapcsolat van, mégpedig üz­leti kapcsolat: a dolgozó munkát ad, a vállalat bért fi­zet; a nyereségrészesedés olyan pénz, amelyik valahol kialakul, valamelyik irodában kiszámítják és mindenkinek ki­fizetik - a jogszabály előírása szerint. Sem a pénzhez, sem a nyereségrészesedéshez, de leg­főképpen a vállalati célok meg­valósításához nem kapcsolódik vállalkozói vagy tulajdonosi ér­dektudat. Ha többet kapnak, örülnek, ha kevesebbet kap­nak, bánkódnak. Legfeljebb a vezetőket dicsérik vagy szidják. A gazdasági munka sok te­rületén a munkaszervezésnek még ma is jellemzője a mun­kafolyamatok könnyen megta­nulható kis műveletekre való felbontása, a műveletek leg­ésszerűbb módszereinek kidol­gozása, továbbá szervezéssel, ösztönzéssel, fegyelmezéssel a munkások folyamatos terhelé­se. Ez a munkaszervezés a munkások személyes döntési lehetőségeit, öntevékenységét kizárja. Mindent úgy kell ten­ni, ahogyan azt a technológu­sok, munkaelemzők, munka- és üzemszervezők meghatározzák. A munkás a munkamódszerbe, a szervezésbe nem szólhat be­le, nem rá tartozik. A munká­nak menni kell. Mindenki tö­rődjön a saját dolgával, és ak­kor a dofgok rendben halad­nak. Kiderült azonban, hogy szük­ség van csoportszellemre az együtt, egy helyen dolgozók között. A munkás szívesebben, nagyobb felelősségei végzi munkáját, ha egy picit bevon­ják a rá vonatkozó döntések előkészítésébe, tehát nincs me­reven elválasztva saját vezető­jétől és annak tevékenységé­től. A technikai fejlődés és a szeijjpzetváltás miatt a fizikai megterhelésről mind gyakrab­ban áthelyeződik a súly a szel­lemi terhelésre, majd ettől a figyelmi-felelősségi terhelésre. A dolgozók jelentős része ide­gileg érzékenyebb, a vele szemben alkalmazott hang­nemre kényesebb; igényei a munkatársakkal és a vezetők­kel való kapcsolat tekinteté­ben igen magasak. A bonyolultabb, magasabb technikai szintű munkák révén s kifejlődik a munkásban egy olyan érzék, amellyel képes feladatát beilleszteni a gazda­sági tevékenységsorba, látja munkájának itt elfoglalt he­lyét technológiai és felelőssé­gi vonatkozásban egyaránt. Ahogy nő a munkások kul­turáltsága, úgy finomul kriti­kai érzékük is. Különösen az érettségizett szakmunkások részarányának növekedése hoz minőségi változást. Magukkal hozzák a középiskolából a sok­oldalúbb érdeklődést, a tanu­lási hajlamot, a színvonalasabb munka iránti igényt, sőt a gyenge, netán alkalmatlan fő­nökkel szembeni kíméletlen, kritikus magatartást. Nincs bennük tisztelet a gazdasági vezetés „hivatalos" álláspont­ja, a megalapozatlan utasítá­sok iránt. Egy dolgot tisztel­nek: a logikus érvelést és a rendet. Élesen megkülönbözte­tik az okos vezetőt a fafejűtől, az okos gépet a primitívtől, a racionális munkamenetet a szervezetlentől. A munka tehát csak ak­kor becsület és dicső­ség dolga, ha a dolgo­zót megbecsülik, megfizetik. A munka csak akkor nemesit, ha a munkaműveleteket, a mun­kaszervezést is nemesítik. A munkához való viszony csak akkor lehet szocialista, ha ilyen jellegű a vállalat, a gaz­daságirányítás, a szabályozó- rendszer. A szocialista erkölcs normái úgy válnak az egyéni értékrend szerves részévé, ha az embereket ésszerű, áttekint­hető, humánus, igazságos kö­rülmények közé tudjuk helyez­ni munkájukban és magánéle­tükben egyaránt. Dr. Pirityi Ottó Új gépeket vásárol a Szigetvári Cipőgyár Exportbővítő pályázatot nyertek Háromhetes karbantartás után, új gépek érkezése előtt jártunk tegnap Szigetváron, a cipőgyárban. Rövid időre ugyanis a tmk-sok vették át az uralmat, és amíg ők elvégez­ték a karbantartó-, lakatos- és szerelőmunkákat, addig az 1300 dolgozó szabadságra vo­nult.- A korábbi évek gyakor­latának megfelelően álltunk le idén is - tájékoztat Horváth József igazgató. — Igaz, más esztendőkben kéthetes szüne­tet tartottunk, ezt idén az ér­vényben levő rendelkezések hatására hosszabbítottuk meg, jövőre visszatérhetünk az ed­dig bevált rendhez. Két mű­szakban dolgozunk, a gépek állagmegóvása, felújítása megköveteli az ilyen léptékű kihagyást. Ugyanakkor kedve­ző a munkaszervezés szem­pontjából is, és az elmúlt A Pécsi Városi Tanács városgondnokságának megbízásából a pécsi Közúti Építő Vállalat ké­szíti el a Batthyány utca megnyitását a felüljáró lehajtó ágára. Várhatóan két héten belül befejezik a munkát, és akkor a Légszeszgyár utca fefé egyirányú lesz a forgalom. Helyzetkép - nyári szünet után 38 milliós beruházás években dolgozóink megszok­ták ezt a formát. A Szigo rendelésállományát figyelve, szinte hízelgőnek ne­vezhetnénk azt. Mint Horváth József is mondja, ebből a szempontból kedvező a hely­zet, inkább arra lehet példát mondani, amikor egy-egy ren­delést vissza kellett utasítani, semmint arra, hogy szalad­gálni kellett volna utána. A tervek szerint a Szovjetunióba idén egymillió, tőkés piacokra 500 ezer pár cipőt szállítanak. A hazai boltokba 200 ezer pár került volna, ezzel szemben csak 150 ezerre van lehetősé­gük. A tervezett mennyiség csökkenését az export áru­alapok biztosítása indokolja. Magyarán szólva, ők is ugyan­abban a cipőben járnak, mi­ként az egész cipőipar. A ha­zai alapanyaggyártók hullám­zó minőségű termékeiket meg­bízhatatlanul szállítják. Az árak persze emelkednek, de ennek a késztermékeknél nem lehet érvényt szerezni. A meg­feszített munka ellenére csök­ken a gyártmányok nyereség- tartalma, és az eredmény. — Ezzel együtt a továbblé­pésről nem mondhatunk le — (űzi hozzá az igazgató. - Ex­portbővítő pályázat útján gép- beszerzési lehetőségekhez ju­tottunk. A három végtermék­körből, az úgynevezett alja­körökből kettőt 38 millió forint értékű új gépekkel szerelünk fel. Az eddigi hidraulikus be­rendezéseket pneumatikus vezérlésűek váltják majd ki. Az itt dolgozó szakmunkások, művezetők és szerelők egyéb­ként a bécsi székhelyű gyár­tónál továbbképzésen vettek részt. Hogy a szeptemberre ter­vezett átállás minél zök'kenő- mentesebb legyen — tehetnénk hozzá. A gyártás ugyanis fo­lyamatos marad, a gépcsere nem jár együtt semmiféle le­állással. S hogy mi lesz á föl­szabadult géppark sorsa? Nem sokkal szigetvári búcsújuk után Vietnamba utaznak. Oda­telepítésükkel a szakemberek­nek az a célja, hogy a félkész cipők gyártását a távol-keleti országban készre futtassák. Egy végtermékkört alakítanak ki, melynek teljesítménye évi 200 ezer pár körül mozog majd. Sz. Koncz I. Szovjet javaslat Géniben Csütörtökön Genfben a nukleáris és űrfegyver­zetről folyó szovjet-ame­rikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség beterjesztette a közepes hatótávolságú rakéták és a hadműveleti-harcászati rakéták leszerelésére vo­natkozó új javaslatot, összhangban azzal az in­dítvánnyal, amelyet Mi­hail Gorbacsov szerdán a Merdeka című indonéz lapnak adott interjújában kifejtett. (Folytatás a 2. oldalon) Haderőcsökkentés a XNDK-ban A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság kor­mánya javasolja, hogy 1988-1991 között mindkét Korea három lépcsőben 100 ezer főre csökkentse hadseregének létszámát, annak érdekében, hogy a Koreai-félszigeten alacso­nyabb szinten valósuljon meg a katonai egyensúly. A KNDK kormánya úgy döntött, hogy a maga ré­széről már ez év végéig egyoldalúan 100 ezer fő­ve! csökkenti hadserege lészámát. Ezt tartalmazza a KNDK kormányának csütörtökön Phenjanban nyilvánosságra hozott nyi­latkozata. Heng Samrin Varsában Csütörtökön hivatalos baráti látogatásra Varsó­ba érkezett Heng Samrin, a Kambodzsai Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, az államtanács elnöke. Heng Samrin a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, valamint a lengyel államtanács meg­hívására kambodzsai álla­mi és pártküldöttség élén tesz látogatást Lengyel- országban. Készülő cipők a gyár szalagján

Next

/
Thumbnails
Contents