Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-03 / 181. szám

/ 1987. július 3., péntek Dunántúlt napló 3 2200 új szakmunkás Magabiztosan az életbe Akadémiai állásfoglalás a Celladamról A Magyar Tudományos Aka­démia orvosi tudományok osz­tálya csütörtökön az Akadémia székházában sajtótájékoztatón ismertette a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökségének állásfoglalását, a Celladam (CDM), elnevezésű készítmény emberi alkalmazásáról. Straub F. Brúnó, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke és más szakemberek elmondták: az elnökség nagytekintélyű szak­értőkből álló alkalmi bizottság véleménye alapján alakította ki állásfoglalását, a Kovács Adóm műszerész vezette munkacso­port Celladam nevű készítmé­nyéről - amellyel az egészség- ügyi miniszter tiltó rendelkezése ellenére rákbetegségben szen­vedő betegeket kezelnek. Az állásfoglalás szerint megálla­pítható, hogy a CDM nevű ké­szítményre vonatkozó eddigi vizsgálatok nem felelnek meg a hazai és nemzetközi gyógyszer- vizsgálati és törzskönyvezési előírásoknak, amelyek alapján az emberi alkalmazásra meg­kezdhető lenne: e készítmény pontos kémiai összetételét nem tették közzé. Az eddigi bioló­giai vizsgálatok nem bizonyítot­ták daganatellenes és a szer­vezet védekező folyamatait be­folyásoló hatását. Embereken végzett vizsgála­tát jogszabályellenesen kezdték meg. Sajnálatos, hogy a CDM- mel kezelt több ezer beteg közül számosán, a hatékony gyógyító eljárásokat nem fogadják el, csupán a CDM-mel kezeltetik magukat. A szükséges kezelés elmulasztása következtében el­marad a gyógyulás, vagy idő előtt rosszabbra, sót végzetesre fordul a betegek állapota. Az alkalmi bizottság, az orvosi osztály és az Akadémia elnök­sége ezért szükségesnek látja g káros következményekkel járó gyakorlat azonnali megszünte­tését. A nem törzskönyvezett, for­galmazásra nem engedélyezett készítmény emberen történő en­gedély nélküli kipróbálása, vagy azzal történő „gyógyke­zelés” minden országban jogel­lenes. A gyógyszerek embere­ken történő kipróbálása Ma­gyarországon is csak az egészségügyi főhatóság enge­délyével, arra kijelölt gyógyinté­zetben, szigorúan szabályozott és ellenőrzött körülmények kö­zött lehetséges. Az állásfoglalás felhívta a figyelmet egy további lehetsé­ges veszélyre. Az elnökség állásfoglalását — amely az emberi élet védel­mét szolgálja —, eljuttatták a Minisztertanácshoz. A szakem­berek hangsúlyozták: a Magyar Tudományos Közösség a kuta­tás szabadságát támogatja. A továbbiakban is kész szakmai segítséget nyújtani Kovács Adóm munkacsoportjának, amennyiben azt igényli. Vége a tanévnek, s Bara­nya megyében várhatóan mint­egy 2200 szakmunkás áll újon. nan munkába. Mivel már a felvehető szakmunkástanulók számáról a vállalatok, intéz­mények előzetes létszámigénye alapján döntenek, joggal vár­hatjuk, hogy a frissen végzett szakmunkásoknak nemigen lesz elhelyezkedési gondjuk. Ezt tük­rözte az alábbi beszélgetés is, amelyet a pécsi 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola végzős szak­munkástanulóival folytattunk. Megkérdeztük tőlük, milyen fi­zetésre, szakmai előmenetelre számítanak, hogyan képzelik el az önálló élet feltételeinek megteremtését? * Hajdú Gábor épületvillamos­sági szerelő: — Engem tanulmányi szerző­désem a Baranya Megyei Ma­gas- és Mélyépítő Vállalathoz köt, de nem titkolorrf, hogy to­vább akarok állni. Elsősorban azért, mert itt a munkám jó­részt vésésből és a szakma más, primitív fogásaiból telne ki, az új technikával itt nem­igen találkozhatom, pedig én szeretném magas színvonalon művelni a mesterségemet. — Hol szeretne elhelyezked. ni? — Azt tervezem, hogy a Pé­csi Hőerőmű Vállalathoz me­gyek. Úgy tudom, ott érdeke­sebb lesz a munka. De az sem mellékes, hogy ott a ke­resetek is magasabbak. Míg a mostani helyemen 3300 fo­rintos kezdő fizetést ajánlanak, ott — bár ezért több műszakot kell vállalni — 4000-4500-at. — Hogy képzeli el a hétköz­napjait? — A Hőerőműben pezsgő KISZ-élet van, engem ez is oda vonz. Remélem, rokonszen­ves munkatársakra lelek majd, de a munkahelyi légkörről túl részletes elképzeléseim nincse­nek. — Még hátra van a katona­ság. — Igen. Utána szeretnék majd leérettségizni és a szak­mámban a művezetőségig, vagy a diszpécserségig vinni. Na­gyon remélem, hogy a vállalat segítségével néhány éven be­lül lakáshoz jutok. Akik ott dolgoznak, azt mondták, szá­míthatok rá. * — Én oda megyek, ahová eredetileg szerződtem — mond­ja Pohl Erzsébet bőrruhakészí­tő — a Hunor Pécsi Kesztyű­gyár bőrruházati részlegéhez. Nagyon bízik benne, hogy si­kerül a szabászatra kerülnie, mivel azt sokkal izgalmasabb­nak tart|a, mint a varrást. Rá­adásul ott az átlagfizetés is magasabb, 6200 körül van. — Rögtön ennyi lesz majd a bére? — Fél évig 20,20-as órabért kapok majd, de utána, remé­lem, hamar képes leszek olyan teljesítményre, hogy elérjem az idősebbek kereseti szintjét. — Gondolt-e továbbtanulás­ra? — Szeretnék a szakmámban elmélyedni, ezért máris jelent­keztem a bőripari technikum esti tagozatára. Ha felvesznek, három év múlva leérettségizem. A kesztyűgyárban nagyon sok a fiatal, úgy látszik, jó a kö­zösségi élet, reméli, hogy jól fogja magát érezni. * Stier Norbert a Mechanikai Laboratórium esztergályos szak­munkástanulója, de máris át­szerződött a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalathoz.- Miért?- Hasonlóak a szerződés- bontásom okai a Hajdú Gá­boréhoz: itt több mint ezer forinttal magasabb fizetésre, 4500-4800-ra számíthatok. Emellett sokkal érdekesebb, magasabb színvonalú, bonyolul­tabb munkát végezhetek, hi­szen itt kísérleti gépeket, mé­rőműszereket is készítünk majd.- Hogyan képzeli a szak­mai előmenetelét, a munka­helyi kapcsolatait?- Szeretem a szakmámat és szeretnék előbbre jutni ben­ne, ezért az a vágyam, hogy esti, vagy levelező tagozaton leérettségizzem, s ezt követően elvégezzem a Pollack Mihály Műszaki Főiskola számítástech­nikai szakát. * Gaivács Marianna bőrruha­készítő,:- Nekem hasonlóak a vi­szonyaim a Pohl Erzsiéhez, szintén a kesztyűgyárban fo­gok dolgozni és remélem, én is a szabászaton. Én is jelent­keztem a bőripari technikum esti tagozatára, de a felső­fokú továbbtanulás nem áll szándékomban. Remélem, sike­rül jól beilleszkednem a mun­katársaim közé, én ezt min­denesetre igyekszem majd jó munkával elősegíteni. A kesztyűgyárban nagyon sok a rendezvény, diszkó, sportna­pok, túrák, futóversenyek, eze­ken szívesen részt vesz majd Mariann. Nemsokára férjhez megy. A férjjelölt édesanyjá­nak jelenlegi lakását kapják meg, így lakásgondjaik nem lesznek. Leendő férje karosz- szérialakatos a MÉV-nél. 6-7 ezer forintot keres, így kette­jük havi jövedelme 13 000 fo­rint körül alakul. Mariann úgy gondolja, ez megfelelő élet- színvonalat biztosít majd ne­kik. Barta Zsuzsa Jön a végrehajtó! A fiatalasszony csak az utolsó pillanatban vette ko­molyan a végrehajtási eljá­rást. Pedig kérhette volna a bíróságtól a vagyonközösség megosztását, megváltozott anyagi helyzetére tekintettel, a gyermektartásdíj összegé­nek csökkentését. Illetve, még a végrehajtási eljárás meg­indításakor a bírósághoz for­dulhatott volna részletfizetés engedélyezéséért. Egyiket sem tette. A színes televíziót hét­főn elszállították.- A jog nem tudása, a tájékozatlanság nem mente­sít — mondja Udvardi Ferenc, a Baranya Megyei Bíróságon működő végrehajtói iroda ve­zetője. — Aki időben bejön hozzánk, azt felvilágosítjuk. De felkereshetnék a munka­helyi jogsegélyszolgálatot, illetve elmehetnének a bíró­sági panasznapra is, ha ko­molyan vennék a végrehaj­tási eljárást. Az adósok több­sége azonban az utolsó pil­lanatig a hitelezővel próbál egyezkedni, illetve velünk végrehajtókkal, ha foglalni megyünk. De a végrehajtást nem mi, hanem a bíróság rendeli el, s a végrehajtó valóban csak végrehajt. Mi a foglaláskor már nem tehe­tünk semmit, még ha sajnál­juk is az adóst. — Mikor megy foglalni a végrehajtó? — Ha a munkabérből nem lehet letiltani a tartozást, illetve ha nincs kimutatható keresete az adósnak. A tar­tozások többsége párszáz fo­rint, s mit lehet azoknál fog­lalni, akik nem tudnak két- háromszáz forintot kifizetni? Vannak notórius adósok, akik rendszeresen nem fizetik a gáz-, a fűtésdíjat, a lakbért, a gyermektartást, illetve a detoxikáló állomáson végzett kezelésért tartoznak. E köve­telések többsége behajtha­tatlan. * Tettye utca. Az adósnak lakbérhátraléka van. Kopog­tatásunkra, dörömbölésünkre semmi válasz. Illetve egy szomszéd azért meghallja. „Bent van — int az ajtó felé -, mert láttam délelőtt, s most biztosan alszik”. - Nem sok sikerrel járt foglalási kí­sérletünk.- A megrögzött adósoknál többnyire tudjuk — ha netán bejutunk —, mire számítha­tunk . . . A Bartók Béla utcai ajtón sikerül bebocsátást nyer­nünk. A két, tenyérnyi szobá­ban nyolcán laknak. Három felnőtt és öt gyerek. Az adós, az édesanya — akinek lak­bérhátraléka van —, nincs otthon. Foglalni? Csak a személyes használatra szol­gáló néhány berendezési tárgy található a két szobá­ban, ami pedig mentes a foglalás alól. öt fekvőhely, asztal, székek. S egy régi ki­belezett televízió. A lakbért nem lehet letiltani, mert nincs miből. Az anya háztartásbe­li. A családtagok ugyan dol­goznak, de ők nem tartoznak. S mit tehet a PIK? Ugyonúgy mint eddig, egyre alacso­nyabb komfortfokozatú lakás­ba költözteti őket.- Látja, ez a végrehajtó sorsa! - mondja Udvardi Fe­renc, amikor az újmecsekal- jai épületek ötödik-hatodik emeleteit járjuk. — Az adós biztos, hogy a legfelső eme­leten lakik, és nem sok re­mény van rá, hogy otthon találjuk. A Baranya Megyei Bíróság végrehajtói irodájában hét végrehajtó dolgozik. Munka­idejük reggel hat órától este tíz óráig tart, illetve ebben az időszakban mehetnek fog­lalni. A fiatal végrehajtók is megtanulták, hogy Pécssza- bolcsra, a belvárosba, vagyis a régi városrészekbe délelőtt is lehet menni, mert mindig van otthon valaki. Kertváros­ba csak délután öt óra után érdemes ellátogatni. De volt már rá példa, hogy a bíró­ság elnökének engedélyével éjfélkor keresték fel a nap­közben bujkáló adóst. S nem­csak az adóskeresésnél kell szemfülesnek lenniük, hanem foglaláskor is. Pillanatok alatt értékelik, hogy mit érdemes foglalni. Fekete-fehér televí­ziót, régi mosógépet, centri­fugát nem, hiszen többe ke­rülne elszállításuk, mint az ér­tékük. Vevő sem akadna ezekre a tárqyakra. Árverés­re főként vidéken kerül sor, mert Pécsett és környékén a Bizományi Áruházba szállít­ják a lefoglalt ingóságot, a személygépkocsit pedig a Merkúron keresztül érté­kesítik. Ingatlan-végrehajtás­ra a nagyobb összegű — öt­ezer forint feletti — tartozá­soknál kerül sor. * 1986-ban a Megyei Bíró­ság végrehajtó irodájához 5492 ügy érkezett, előző év­ről 926 folyamatban lévő ma­radt. Ebből 5432-t befejeztek, amelyből 3237 eljárás volt eredményes. Behajthatatlan­ság miatt 1563 ügy szünetel. A befejezett ügyek 29 száza­léka behajthatatlan. Vannak, akik elkerülhetnék a végrehojtási eljárást, ha időben jogi segítséget kérné­nek. Vannak, okik kikerülik; mert náluk nincs mit végre­hajtani. S van még egy kör, amelyről nem beszéltünk: akiknek nagy összegű adó­tartozása van. Tavaly húsz kisiparosnak volt ötvenezer forintnál nagyobb összegű tartozása. Ök viszont fizetnek, mert van mit veszíteniük: ha a lefoglalt ingatlan árverése nem jár sikerrel, a tanács bevonja iparengedélyüket. M. Gy. Beosztani, takarékoskodni, a megéihetést biztosítani... Két évtizedes megbízhatóságért Beruházás és lakásstatisztika A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH beruházási és építőipari zsebkönyve, amely az elmúlt négy évtized teljesítményeiről ad számot. Az adatok szerint miközben 1950—1986 között a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, a beruházásokra fordított évi kiadások, hatszo­rosára emelkedtek. Az elmúlt két évben mint­egy 4 ezer építménnyel gazda­gították évente az országot az építők. A kivitelezés idejét is általában csökkentették; 1985- ben például az előző évihez viszonyítva átlagosan 26 nappal rövidebb ideig tartott a 2—3 millió forint értékű építmények kivitelezése, és 35 nappal ha­marabb épültek fel a 3-5 mil­lió forintba kerülő létesítmények. Az 1985-86-ban elkészült, 100 milliósnál nagyobb beruházá­sok mintegy 230 nappal előbb fejeződtek be. Perovics lánosné a mohácsi kórház takarítónője Miniszteri Dicséret kitüntetést vehetett át a nőnap tiszteletére rendezett megyei ünnepségen. Számára a március mindig is jubileum is, hiszen 1968. március 1. óta dolgozik a kórházban, mégpe­dig egyazon munkaterületen, a műtőben. — Amikor először jöttek szól­ni, hogy gyere, van munka a kórházban, takarítónőt keres­nek a műtőbe, azt mondtam, jaj, dehogy megyek én oda, hiszen nem bírok vért látni - emlékszik Perovicsné. — Biztat­tak, hogy nem is olyan ször­nyű, próbáljam csak meg. Leg­feljebb ha nem tudom csinálni, otthagyom. Hát én az első időben nagyon féltem. Vagy úgy mentem el a műtő előtt, hogy elfordítottam a fejem, vagy rájuk csuktam az ajtót, hogy ne lássam, mi folyik ott benn. Most mór megszoktam és jól érzem itt magam. Perovics Jánosáéval munka­időben találkoztunk Vékony, törékeny kis teremtés, pici ar­cát patyolatfehér vászonkendő keretezte. Nemcsak hogy a vért, a műtő légkörét szokta meg, hanem eltanulta az or­vosi szakkifejezéseket. Elég, ha az orvos csak oda szól: „Marika, most ilyen és ilyen műtét volt" — már tudja, két- szer-hóromszor erősebben kell klórozni a lemosó vizet. Bél­vagy gennyes műtétek után kell a megszokottnál erősebb fertőtlenítéssel lemosni min­dent, nemcsak a falakat, a padlót, de a műtőasztalt és a lámpákat is. Egy kórházi mű­tőben, ahol csak steril ruhák­ban, steril eszközökkel dolgoz­nak, magának a helyiségnek is abszolút tisztának kell len­nie. Az elmúlt 19 év alatt azt a munkát mindig kifogástala­nul végezte. Nem valami kü­lönleges cselekedetéért, ha­nem a csaknem két évtizedes megbízhatóságáért kapta a ki­tüntetést. A beszélgetés kicsit feszélye- zetten indult, később feloldó­dott, régi dolgokat mesélt: — Tudja mennyit fizettek an­nak idején ezért a munkáért? ötszáz forintot. Igaz, csak négy órában dolgoztam. Ké­sőbb vállaltam az egyik osztá­lyon még három órát, akkor összesen nyolcszáz forintot ad­tak. Egyedül neveltem két gye­rekemet, ez a pénz nem volt elég. Tartottam disznókat, fe­lesben földet vállaltam és jár­tam mosni, vasalni. Szeren­csém volt, hogy a gyerekekkel nem volt különösebb problé­ma, pedig nem sokat tudtam velük lenni, mindig dolgozni kellett valahol. A lányom a szakközépiskolában gondnok, most gyesen van a második unokámmal, a fiam asztalos a székgyárba i. Csák 1956 óta élek Mohá­cson. Előtte a Szigetben lak­tunk, tanyán, amit az 56-os árvíz elvitt. Én a második gye­rekkel kéthetes gyermekágyas voltam akkor. Szerencsére min­ket, kisgyerekeseket már elő­ző nap elmenekítettek, még mielőtt betört az ár. Most egy kis házban lakik Mohácson. Akkor vette, amikor külön mentek az urával. Elad­ták az árvíz utáni házukat, a pénzt megoszfották. — Már 18 éve külön élünk. Törvényesen nem váltunk el. Így gyerektartást sem kaptam de nem is kellett. Én mór ak­kor elhatároztam, soha többet nem megyek férjhez, a gyere­keim felnevelése a fontos. Még három éve van a nyug­díjig. Megkérdeztem: ha most valami csoda folytán teljesülne egy kívánsága, mi lenne az? Mi az, amire vágyik? Egész beszélgetésünk alatt most bi­zonytalanodott el először. Ag­godalmasan nézte a kezét, za­vartan igazította a vászonken­dőt.- Nekem sohase lehetett kí­vánságom, sohase lehetett vá­gyam. Talán volt régen, de el­felejtettem. A mindennapi megélhetést kellett biztosítani, beosztani, takarékoskodni . . . Nem is tudom ... - bizonyta­lanul rebbent a keze. - Én már nem is tudok magamnak mit kívánni ... Később mégis ki­bukik belőle, hogy utazni sze­retne. Nem, nem külföldre, arra gondolni sem mer, csak itthon, az országot szeretné megismerni. A Balatont se látta még soha. Sarok Zsuzsa A képen balról jobbra: Stier Norbert, Pohl Erzsébet, Galvács Marianna, Hajdú Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents