Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-18 / 196. szám
29. hét a megújulás jegyében Forró, a kiállítókat és a látogatókat egyaránt erősen próbára tevő napok vannak mögöttünk: zárás előtt a 11. Pécsi Ipari Vásár. Tíz nap parádé, ebben a nagy pénzszűkében, a magyar gazdaság nehéz helyzetében. Vajon megéri, megérte-e? A kérdés megválaszolását bízzuk azokra a vállalatokra, szövetkezetekre, kisiparosokra és kiskereskedőkre, akik ismételten eljöttek és kiállították termékeiket Pécsett, bizonyságául annak, hogy értelmét látják e kétévenkénti seregszemlének. Ennek alapján továbbra is áll az a megállapításunk: a kiállítás Pécs és Baranya, de egész Dél-Dunántúl egyik kiemelkedő nyári rendezvénye. Szeged mellett a legjelentősebb vidéki termékkiállítás, az új termékek hagyományos seregszemléje, az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozóhelye, a testvérvárosi kapcsolatok ápolásának, a magyar —jugoszláv hatórmenti kereskedelemnek és gazdasági együttműködésének fontos fóruma, jelentős idegenforgalmi esemény. Olyan esemény, mely éppen a gazdasági megújulást szolgálja. Igazán jól estek ipari minisztériumi államtitkárunk megnyitón mondott szavai, amikor is úgy jellemezte Pécset — ezt a kedves várost —, mint az egyik legnagyobb hagyományú vásárvárost. Az ipari és mezőgazdasági termékek első megmérettetésére 1888-ban került sor — a jövő évben esedékes centenáriumról az idén emlékeztek meg —, de az előzmények még messzebbre nyúlnak. Pécs már a korai történelmi időkben is, mint jómódú, virágzó ipari és kereskedelmi központ, fontos szerepet játszott a környező hegyvidék és sík- sáp áruforgalmában, és a Bizánc felé irányuló kereskedelemben. Magyar, itáliai és német kereskedők kereskedőházakat alapítottak itt, amit napjainkban is érdemes lenne szélesebb körben megismételni. A vásár óriási kirakat, alkalom arra, hogy a kiállítók nagyon sok fogyasztóval és lehetséges üzleti partnerrel megismertessék újdonságaikat. Ennek ellenére a hazai cégek érdeklődése a vásár iránt az utóbbi években megcsappant. Erre is célzott az államtitkár —, s egyetérthetünk vele —, rámutatva, ha a vállalatok sokkol inkább érdekeltek is az exportban, nem szabad hűtlenül hagyniuk a hazai fogyasztót, mert erős vásárok a hazai piac referenciája nélkül nem érhető el tartós piaci siker. A vásár ideje alatt volt alkalmunk.' jó néhány üzleti tárgyalásba belehallgatni, s híradásaink is bizonyítják, a kulisszák mögött élénk üzleti és szakmai élet folyt. Különösen az NSZK-ból érkezett fell- bachi, és a finn kiállítókat lepték meg vásárunk méretei, velük, továbbá a jugoszlávokkal és az osztrákokkal a hazaiak többször is találkoztak, üzletbarótságok szövődtek, a tárgyalásokon új üzleti és termelési együttműködések lehetőségei körvonalazódtak, melyekre később visszatérnek, szerződnek. íme, így teljesedik be a vásár haszna és hatása. Vasárnap zárja kapuit a 11. Pécsi Ipari Vásár Fotó: Läufer László 1987. július 15. A rádió meteorológusa 32 fok meleget ígér, igazi strandidőt a nyaralóknak. A szajki tsz siófoki üdülőjében telt hóz van, a beutalt tsz-tagok családostul üdülnek a Balatonon. Egy csoport most utazott az NDK-ba, sokan nyaralnak a tengerparton is. Rég elmúlt az az idő, amikor össznépi ügy volt az aratás. A vezetők azonban most nem mehetnek szabadságra, mert a stáb hat napja arat. Az irodán „égnek" a telefon- vonalak, Husti Mihály tsz- elnök Újvidékkel beszél, most vágják az ő búzáikat, s érdekli őket az eredmény. Megszólal a CB-rádió is. a gépműhely hívja a központot. CB-rádiót szereltek Harati ló- zsef főágazatvezető és Kovács János főagronómus kocsijába, így tartják a kapcsolatot egymással meg a szerelőkkel. A műhelykocsi örök készenlétben áll, egy hívás, s már robog is Lánycsókra, ahol a John Deere brigád arat. A szajki aratás olyan, mint egy hadművelet. A parancsnok Husti Mihály a központban tartózkodik, még a Kossuth Rádió aratási kerékasztalára sem ment fel, és a technika minden vívmányával ellenőrzi a csapatmozdulatokat. Mindenről tud, minden szál nála fut össze. Tíz nap alatt le kell aratni, s ebből egy órát sem enged. Lehet, hogy az a jól beolajozott gépezet magától is menne, hisz mindenki tudja a dolgát Konzervatívnak tűnik ez a módszer, de nagyon bevált. Délelőtt 10—11 óra tájban kocsiba vágódik, és maga is siet ki a kombájnokhoz. Reggel általában nehezen indul be a gépezet. Nem úgy, van, mint régen, a kézi aratások idején, amikor már hajnalban megpendülhetett a kasza. A kombájnosnak meg kell várnia, míg felszárad a harmat, mert ha nedvesen kezdi, a dob nem tudja jól kicsépelni. A felszíni vizet pedig csak meleglevegős szárítóval lehet eltávolítani a szemekről, s ez plusz kiadás. A harmat negyed kilenc előtt ritkán szárad fel, ma is akkor indult a roham. Az aratóstóbot praktikus okokból kétfelé osztották. A három John Deere Lánycsókon, a falu alatt vágja. A Felsőrosztrina dűlőben egy 40 hektáros Baranjka táblában arat a Dominátor-brigád. Spengler Imre brigádvezető induláskor beküldte a mintát a tsz központi .majorjába a gyorsvizsgálóra: 13 százalékos a búza nedvességtartalma, nem kell már szárítani, csak átengedik a tisztítón és mehet ű mohácsi malomba. öt Dominátor forog a táblában. Tempósan haladnak, aki itt robog, az elszórja a szemet. Márpedig Szajkón a kombójnosok nem a learatott hektárok, hanem a mázsák után kapják a bérüket. Egy mázsa után 80 fillért, a minőségért — szép tarló, kis szemveszteség stb. — plusz 10 fillér. Ez a tábla is jól fizet, 7 tonna körül hektáronként. Este fél nyolcig, nyolcig egy Dominátoros meg tud csinálni 9—10 vagont, ez napi 900—1000 forintos kereset. Soknak hangzik, de ebben a tíz napban megállásuk sincs. A naptól és a portól nem szenvednek, a kombájnok fülkéje légkondicionált. De napi 12 órát koncentrálni —nagy idegmunka. A portól és a hőségtől inkább az IFA-sok meg a vontatások szenvednek. Akik a búzát szállítják, azok nyelik a kombájnok által felvert port. A vízhordók alig győzik az iramot. Megérkezik a védőital is, minden aratónak egy üveg hűtött ásványvíz jár. Pontban háromnegyed tizenkettőkor megjött az ebéd. A tsz üzemi konyháján is aratási műszakot tartanak, két szakácsnő és egy kisegítő 220 adagot főz meg. A mai menü kolbászos burgonyaleves, szerb rizseshús, uborkasaláta, meggyes pite. Az aratóknak másfél adag jár. Ebéd után jön a hír, ha végeznek, induljanak Versend- re, mert ott beérett a Jednate. Szép az idei aratás Szajkón. Nincs dűlt gabonájuk. A titkok nyitja, hogy nincsenek túltáplálva. Az irodával szemben egy hatalmas tábla, Herkules búza — GK 3282 néven ismerik — áll mint a cövek. Még egy-két nap kell, hogy beérjen.- A szegediek nagy fajtája — mondja Husti Mihály, — kicsit kényes a betegségre, de reméljük, nem csap be, mint az öthalom.- Milyen az idei aratás?- Három hete még többet vártunk. A nagy meleg „megfogta" a búzát. De azért rosz- szabb termésünk soha ne legyen! Az 1000 hektárból eddig 400 hektárt vágtunk le és 7 tonna felett van az átlagtermés. Félidőben még nem tudni, mi lesz a vége. A kései fajtákért még sokat kell izgulni, megázhatnak, be is sülhetnek. Egyébként az idei aratás megint a korai fajtákra irányította a figyelmet. Valamikor a búzafajták 70 százaléka korai volt, a Libelulla, a San Pastore, és sorolhatnám. Ma az a baj, hogy Magyarországon kevés a korai búza, mert hiába bőtermő a Bucsányi 20-as, vagy a Herkules, ha egyszer későn érnek. Hiába korai a GK öthalom, nálunk az idén egy új, jugoszláv fajta, a Niska Róna 3 nappal és 7 mázsával megverte. Bombaként robban a hír Újvidéken, hogy Todor Misic professzor új fajtája, a Niska Róna Szajkón 100 hektáron 7,5 tonnát termett, a kísérletben 8,1 tonnával áll az élen. Ez a búza a Vajdaságban csak 6,2 tonnát tudott az idén. Szajkón jobbak a termelés feltételei. Telexek jönnek Szajk- ra az ország minden részéről: vetőmagot akarnak a Niská- ból, de az egész termést a mohácsi malomba szállították, ahol pénteken az óbúzával keverve, már lisztet őrölnek belőle. Talán majd jövőre, ha a NOMI engedélyezi a forqa- lombahozatalát. Nagy ígéret ez a fajta, hallunk méq róla. — Rné — HÉTVÉGE Uszályba rakják a búzát a mohácsi Duna-parton Aratás, 1987
