Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-18 / 196. szám
1987. július 18., szombat Dunäntmi ncroio 3 A kibontakozás programjának megvalósítása nemzeti ügy A pártegység helyzete és erősítésének feladata írta: dr. Jerszi István, a Megyei Pártbizottság titkára A közelmúltban a Megyei Pártbizottság egy igen jelentős feladatra vállalkozott a párt- egység érvényesülésének elemzésével, és erősítése feladatainak kimunkálásával. A XIII. kongresszus a párt vezető szerepe érvényesítésének, a politika sikeres valóra váltásának fontos feltételeként jelölte meg a pártegység további erősítését. Ez nem véletlen. Az MSZMP történelmi tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy csakis az eszmeileg, politikailag, szervezetileg és cselekvésben is egységes, a demokratikus centralizmus alapján működő, a tömegek bizalmát élvező pórt képes betölteni a munkásosztály forradalmi élcsapatának szerepét. Az elvi egyetértés feltétele, hogy a pórt azokat tömörítse soraiba, akik magukénak vallják a forradalmi elméletet. Erre az alapra épülhet a politikai azonosulás, amely a párt tagjainak elkötelezettségében, a munkás- osztály céljainak, a társadalom egyetemes érdekeinek egyöntetű megítélésében és vállalásában jut kifejezésre. Á szocializmus építésének alapkérdése Pártunk tapasztalatai megerősítik azt az általános érvényű lenini igazságot, hogy a pártegység a munkáshatalom kivívásának és megszilárdításának, a vezető szerep érvényesülésének, a tömegkapcsolatoknak, végső soron a szocializmus sikeres felépítésének alapkérdése. Több évtizedes harcunk sikerei és kudarcai egyaránt megmutatták: ha pártunk egységes, ereje meghatványozódik, eredményesen képes megoldani feladatát, ha sorait széthúzás osztja meg, elveszti erejét. A tapasztalatok bizonyítják, hogy különösen bonyolult politikai helyzetekben, az egység hiánya a frakciózásnak kedvez, elbizonytalanodást idéz elő a párt soraiban, a tagság laza vitatkozó csoportokra bomlik, lehetetlenné válik a következetes, egységes fellépés. Ez súlyos feszültségeket is okozhat, amlyek megoldása az egész pártot komoly próbára teheti. A párt számára elengedhetetlen követelmény volt és lesz a jövőben is az, hogy felismerje a munkásosztály szövetségeseinek sajátos érdekeit és azokat a munkásosztály érdekeivel összhangban figyelembe is vegye. A szövetségi politika változó körülmények között is azonos célt szolgál: minden társadalmi erőt tömöríteni a nép előtt álló feladatok megoldására. Ezt a politikát nem volt könnyű elfogadtatni párton belül sem. A politika — benne a szövetségi politika — kidolgozása, elfogadtatása, megvalósítása harcban, viták során történt. Ez mára nézve is számos tanulsággal szolgál. Ilyen például a szövetségi politika és az ideológiai harc kölcsönhatásának, az érdekek egyeztetésének és képviseletének kérdése, stb. A munkásosztály a társadalom többi osztályával rétegével, politikai egyetértésre jut a közös célok jegyében. De a politikai szövetség eltérő világnézetű erők, csoportok szövetsége. Ezért a fejlődés jelenlegi szakaszában szükségszerű mind a politikai szövetség, mind a különböző ideológiák harca. Tudományos világnézetünk terjesztése a társadalom eszmei egységének megteremtését szolgáló fontos és állandó feladat, ami a kommunistáktól egyidőben követel türelmet és ideológiai szilárdságot. Az idősebb elvtársak személyes élményeik alapján tudják, hogy nagy szakítópróbának volt kitéve a párt politikája, szövetségi politikája az agrárpolitikai tézisek vitája során. Az volt az alapkérdés, hogy a mezőgazdaság átszervezésével egyidőben lehetséges-e a mezőgazdasági termelés növelése. A párt elvi módon, nyílt vitában formálta és alakította ki egységes agrár- és szövetkezetpolitikójót, tisztázta és leküzdötte a káros, véqleges nézeteket, mindenek előtt helyretette az egyéni gazdaságokban rejlő, valós lehetőségeket, illetve eredményesen cáfolta azt a felfogást, mely szerint csak annyi szövetkezetét szabad tervezni, amennyinek a működéséhez szükséqes anvaqi. műszaki stb. feltételt ideális szinten tudiuk biztosítani. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapién nem nehéz bizonyítani ennek az eqvséqet formáló és biztosító harcnak az eredményét. Á gazdaságirányítás reformja és a pártegység A szocializmus alapjainak lerakását követően fő feladat volt a népgazdaságban uralkodóvá vált szocialista termelési viszonyokból adódó lehetőségek jobb kihasználása. Az általános gazdasági fejlődésünk és a gyorsuló műszakitudományos haladás, a mind bonyolultabb nemzetközi feltételek megkövetelték a szocialista tervgazdálkodást megvalósító gazdaságirányítás továbbfejlesztését. A gazdaság- irányítási reform nagy horderejű politikai és társadalmi kérdésként vetődött fel. Bevezetése fontos lépés volt a szocializmus megvalósításának útján, nagy tudatformáló tevékenységet igényelt a párttól. Az e kérdésekben lefolytatott viták a párttagok körében is különféle véleményeket váltottak ki, de végül is a lényegi kérdésekben kialakult az egység. Ennek alapján bevezetett új irányítási rendszer helyességét a gyakorlat igazolta. Természetes, hogy a követelmények változásával új helyzetek és feladatok is felvetődnek. Az irányítási rendszer folyamatos tökéletesítéséhez egyrészt politikai stabilitásra, másrészt kellő rugalmasságra, az új iránti fogékonyságra van szükség. A párt politikai vonalvezetése, egysége akkor lehet töretlen, ha számol a változatlan célok és elvek megvalósításának konkrét feltételeivel. A politika fő irányvonalának folytatása nem jelenthet konzervativizmust, hanem éppen ellenkezőleg, szüntelen megújulást igényel. A pártégység nem volt és nem lesz a jövőben sem egyszer s mindenkorra adott, azt minden helyzetben, minden új kérdésben újra és újra ki kell alakítani a Központi Bizottságtól a pártalapszervezete- kig. Ez a feltétele annak, hogy a tömegek elfogadják és támogassák a politikát, ez a feltétele a ma aktuális, megújulást, gyorsítást kifejező társadalmi, gazdasági és politikai természetű feladataink elvégzésének. Megállapítható, hogy megyénkben a politika több kérdésében kialakult a pártegység, de számos területen nem kielégítő, tendenciájában gyengül. (Gondoljunk csak az új vállalkozási formák, az, új választójogi törvény, az új vállalatvezetési formák, a különböző antiszociális jelenségek, vagy a népgazdaság jelenlegi helyzetét kiváltó okok és a kibontakozás lehetőségeinek megítélésére.) összetevői sokrétűek. Közrejátszottak objektív. és szubjektív tényezők . is. Ezek összefüggnek a nemzetközi, a hazai politikai, gazdasági viszonyok változásaival, de döntő mértékben az irányító pártszervek munkastílusának, munkamódszerének, a pártalapszervezetek politikai, ideológiai, szervezeti munkának gyengeségeivel. Más szóval a pártegység nem kielégítő állapotáért mindenekelőtt az irányító pártszervek a felelősek. Nem készítették fel kellően a párttagságot előrehaladásunk kulcsfontosságú feladataira. A KB ez év július 2-i ülésén átfogóan értékelte társadalmi, gazdasági helyzetünket és állásfoglalásban rögzítette a kibontakozás lényegét, irányát és teendőit. A társadalmi, gazdasági kibontakozási program alapvető célja, hogy a társodalmi és gazdasáai élet minden szféráját megújítva, új lendületet adjunk a szocializmus építésének, megteremtsük a gazdaság fejlődéséhez szükséges forrásokat és meghaladjuk a közepes gazdasági fejlettség szintjét. Azt hiszem, valamennyiünk előtt világos, hogy a megváltozott fejlesztési elgondolások, az új célok és módszerek megértetése, elfogadtatása elképzelhetetlen hatékony politikai munka nélkül. Nemcsak azért, mert a társadalomban mindig is a párt határozta meg a fejlesztés alapelveit, és a párttagság volt az, amely elsőként állt ki az új mellett, hanem azért is, mert a reformcélok megvalósítása az eddiginél na- qyobb elméleti és szakmai felkészültséget, tudatosabb közreműködést feltételez mindenkitől, minden poszton. Céljaink megvalósításának kulcskérdése a reformfolyamatok felgyorsítása. Ezek kapcsán olyan új, kényes feladatokat is meg kell oldani, mint pl. az átszervezések, a leépítések, a munkaerő-átcsoportosítások stb. Itt nemcsak az újszerű feladatokkal, hanem az érdekütközésekből adódó gondok sokaságával is találkozunk. A kommunisták legfőbb feladata elhárítani ezt a veszélyt, hogy az érdekek szemléleti korlátokat állítsanak a végrehajtás elé. Ennek nagy az esélye, olykor még a reform hívei is elbizonytalanodhatnak, ha a saját személyüket, egzisztenciájukat érintő változásról van szó. Az ilyen gátakat csakis egy szigorú, elvi alapra támaszkodó, a népgazdasági érdeket minden más érdek elé helyező szemlélet és magatartás törheti át. Az ilyen szemlélet azonban nem alakul ki automatikusan. Igényes, sokoldalú elméleti és politikai képzéssel, türelmes napi politikai munkával arra kell törekednünk, hogy a párttagságban kialakuljon egy elvileg, közgazdaságilag és politikailag megalapozott, átfogó reformszemlélet, mert csak ez teszi lehetővé, hogy az újban való gondolkodás és cselekvés normává váljék. Csakis az ilyen szemlélet és magatartás segít elkerülni olyan buktatókat, amelyek ma még fékeznek az előrehaladásban. Tapasztalni, hogy a szavakban kifejezett általános egyetértés nem minden esetben jelent egyetértést a részfeladatokkal. És megfordítva: az igen válasz egy-egy részfeladatra nem minden esetben jelenti az egyetértést általában a reformmal, illetve annak alapelveivel. Ennek több káros következménye tapasztalható. Ahol a párttagság nem egységben 'képviseli az átfogó reformszemléletet — késlelteti közfelfogássá érését párton kívül is. Ilyen helyzetben alkalom és lehetőség nyílik a feladatok közötti válogatásra. A következmény az egységhiány, a visszavonulás, a passzivitás, az elbizonytalanodás. Ezt elkerülni csak az egységes, átfogó reformszellem birtokában lehet. annak a megértésével, hogy a reformban az egyes feladatok láncszemekként kapcsolódnak egymáshoz és nem lehet a láncnak csak az egyik vagy a másik elemét kézben tartani, hanem az egészet kell, különben szétesik. Megállapítható, hogy a párttagság egészét még nem hatja át, cselekvését még nem határozza meg egy elméletileg megalapozott, átfogó reformszemlélet. A gazdasági kényszerek gyors, önálló döntésekre és cselekvésre késztetik a különböző szintű párt-, állami és gazdasági vezetőket, kommunistákat. Ez azt jelenti, hogy a vezető posztokon dolgozó kommunistáknak —, de az egyszerű párttagoknak is — nap mint nap dönteni kell, illetve állást kell foglalniuk, a döntéseket értelmezniük, közvetíteniük kell, de nem mechanikusan, hanem értő, meggyőződést sugalló állás- foglalással, a megértés, az átadás, a hatni tudós képességével. Erre fel kell készíteni az eddiginél jobban a párt- szerveket, szervezeteket, a kommunistákat. . Elsősorban erre vonatkoznak a javaslatok is. Azt persze nem lehet elvárni, hogy a párttagoknak minden egyes tennivalót a szájukba rágjanak. Az élet naponta produkál olyan fejleményeket, tennivalókat, amelyekre a párttagoknak válaszolni kell. Ezért az önállóság, a gyors helyzetfelismerés és döntési képesség minden párttaggal szemben követelmény, természetesen mindenkinek a maga helyén. Á pártmunka sokoldalúsága Nem volt még olyan időszak a párt felszabadulás utáni történetében, amikor a pártmunka módszereinek olyan széles körét kellett volna alkalmazni, mint napjainkban. Ez egyfelől a feladatok újszerűségéből, másrészt magasabb szakmai szintjéből, összetettségéből következik. A párt- munka sokoldalúságának, sokszínűségének lényege azt jelenti, hogy a párttagoknak gyakran egy személyben propagandistának és agitátornak, közgazdásznak és politikusnak, pszichológusnak és pedagógusnak, a szervező- és meggyőző erő megtestesítőjének, ugyanakkor példát mutatónak kell lennie. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezt ma magasabb fokon, nagyobb hozzáértéssel kell tennünk, akkor, amikor megnehezültek a munka- és életfeltételek, a feladat nemhogy könnyű, hanem igen nehéz. Ezek mellett az is nehezíti a párttagok munkáját, hogy a napjainkban jelentkező antiszociális jelenségek, nézetek és törekvések, fejlődésünk vadhajtásai nem kapnak egyértelmű és világos minősítést a párt- és kormányszervek részéről, illetve a nyilvánosságra hozott álláspontoknak nincs kellő foganatja. A párttagságot és a közvéleményt irritáló, negatív jelenségek burjánzónak tovább. A szervezeti szabályzat minden párttagot pártmunkára kötelez. A demokratikus centralizmusnak a pártéletben érvényes törvénye alapján, bárkitől meg lehet követelni, bárkinek elő lehet Írni, hogy mit tegyen, mit közvetítsen. Csakhogy nem mindegy, hogyan: puszta tolmácsként, vagy hit- vallóként teszi-e. Az új, szokatlan, ráadásul roppant nehéz és többször népszerűtlen feladatok megértetése, népszerűsítése mély meggyőződést kíván, olyan fokút, amely ellenállhatatlanul afelé visz, hogy másokat is meggyőzzünk, megnyerjünk. A párt- és tö- megpropaganda-munka ezzel még adós. Ez okozza a gyakran tapasztalható pesszimizmust, az elbizonytalanodást, a kishitűséget és a kiábrándultságot. A kibontakozás programjának megvalósítása nemzeti ügy. Konkrét feladatainkat döntően a magunk erejéből kell elvégezni, nem számíthatunk számottevő külső segítségre. A kibontakozás kulcsa saját kezünkben van. Tudomásul kell vennünk, hogy valamennyiünk részéről nagyobb áldozatvállalásra, lelki- ismeretesebb, fegyelmezettebb és hatékonyabb munkára van szükség —, de nem általában, hanem mindenkinek konkrétan a maga helyén. Meggyőződésünk, hogy megyénk minden kommunistája —, példájuk nyomán minden dolgozója —, akinek drága és szent nemzetünk felemelkedésének sorsa, egy emberként részt vesz az előttünk álló nehéz, de végrehajtható feladatok megvalósításában. „Menthetetlennek kellene tartanunk azokat a kommunistákat, akik azt képzelik, hogy tévedések nélkül visszavonulások nélkül, a befejezetlen és rosszul befejezett /dol- gok többszöri átalakitása nélkül is sikerre lehet vinni egy olyan világtörténelmi „vállalkozást", mint a szocialista gazdaság alapjainak megteremtése . . . Nem vesztek el, (s minden valószínűség szerint nem is fognak elveszni) azok a kommunisták, akik nem ringatják magukat illúziókban, de nem is csüggednek él, akik megőrzik szervezetük erejét és rugalmasságát, hogy ismételten „élűiről kezdjék” a hihetetlen nehéz feladat megoldását." (Lenin: „Egy újságíró jegyzetei" c. cikkéből.) Nemcsak az AIDS miatt Védőkesztyűk a POTE-n Várják az ötleteket Az AIDS sajnálatos terjedése miatt is egyre inkább előtérbe kerül a különböző kórházakban dolgozó orvosok, ápolók és ezzel összefüggésben, a páciensek védelme, a fertőzésveszély elkerülése. Természetesen, mindig is használtak különböző fertőtlenítő eljárásokat, és ma is szigorú előírások kötik az alapos kézfertőt- lenítést valamennyi orvosi beavatkozás előtt és után. Mégis sokan úgy vélekednek, hogy a védőkesztyű használatának további elterjesztése lenne az igazi megoldás. Az egyszer használatos, különböző műanyagokból készült kesztyűké. Bár a köztudatban az terjedt el, hogy — éppen az AIDS- veszély kapcsán —, valamennyi emberi váladékkal kapcsolatos vizsgálathoz kesztyűt kellene használni, erre konkrét utasítás ez- idáig nincs. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzük, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, amely ilyen szempontból regionális feladatokkal is rendelkezik, hogy hasznólják-e a védőkesztyűt, van-e belőle elegendő? Dr. Málovics Ilona higiénés főorvos: A POTE tíz éve gyárt polietilén kesztyűt egyetlen gépen. Ez a mennyiség az egyetemre sem elég, hiszen használják ápolási munkára, szennyesszámolásra, mosdatáshoz, ágytálazás- hoz. Felvetődött, hogy ^ vért is lehetne ebben a ; kesztyűben venni, de ez ! erre alkalmatlan, mert nem simul az ujjakra, nincs j elegendő sablonméret. Létezik még ezen kívül f egy másik, magyar változatú kesztyű, amit Lajos- j mizsén csinálnak finomabb alapanyagból, de anyag-' j r hiány miatt sem lehet ebből folyamatosan vásó- J rolni, drága is. Még drá- ! gább a vérvételre is ide- < ális anyagú és formájú i jugoszláv kesztyű, erre vi- ; szont nincs elegendő pénz, j és folyamatos beszerzése is nehéz lenne. Valószínű, hogy hosz- I szabb távon . megtérülne j egy új, korszerűbb kész- i tyűkészítő gép vásárlása, j hiszen a fertőtlenítő sze- I rek sem ingyenesek ... j Nem is szólva arról, hogy a POTE-n készítendő j kesztyűk eladásából is csoroghatna vissza valami pénz. A POTE-n várják azok ötleteit, akik megfelelő géppel rendelkezve, segíteni tudnának, esetleg vannak elképzeléseik erre a célra minél jobb alapanyag beszerzési módjáról. Bozsik L.
