Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-11 / 189. szám
Münszter András Pár perce fejeződött be a vállalati tanács ülése. Látom Münszter András arcán, hogy kellőképpen megviselte ez a néhányórás ütközet. Témánk közepében vagyunk: megyénk egyik meghatározó kereskedelmi vállalata szárnyalni szeretne, de nem ismerik a jövőt szabályzó fronton. Csak a célt. KulcSkifejezés az • „általános forgalmi adó", az árrendszer, a beruházási források, a bér... — Nincs egy fix pont, egy megbízható kapaszkodó. Fo-. galmuk sincs, hogy mit hoz a jövő, s szinte természetes: így nem lehet megalapozott stratégiát kidolgozni. Megany- nyi tájékoztatón és értekezleten vettünk részt, van egy zsák egymásnak ellentmondó értesülés... De mit tehetünk? Élünk a jelennek, s ez roppant kritikus helyzeteket hozhat. Mindezeket nemcsak a Ba- ranyaker igazgatója mondhatja el. Szeretnénk hinni, hogy gazdaságunk belátható időn belül nemcsak a kérdések, hanem a válaszok gazdasága is lesz. így aztán gyorsan visszakérdezek: — Megbukhat a Baranya- ker? — Azt azért nem. Minden magyarázkodás helyett: 1985-ben a vállalat két és félmilliárdos forgalom mellett 57 millió nyereséget ért el. Az idén hárommilliárdos forgalommal, s közel megduplázódott nyereséggel számolnak. Münszter András igazgató azt mondja: a 100 milliós eredmény az elfogadható. S mindezt csökkenő létszámmal, s a pécsi belvárosi rekonstrukció miatti több, átmenetileg bezárt üzlettel érhetik el. Közismert információ, de talán nem árt feleleveníteni. A Baranyaker pár éve igazgató nélkül maradt; korábbi vezetőjének a vállalati tanács nem szavazott bizalmat. Münszter András — aki előtte a kereskedelem különböző szféráiban, főleg az áfész vonalán dolaozott, — megpályázta az , állást. — önnek programot kellett adnia? — Valahogy úgy. Megkaptam minden anyagot a vállalatról, megtudtam, hogy a megye kiskereskedelmi forgalmának több mint 10 százalékát adja a Baranyaker, s hogy iparcikk-szakmában és ruházatból! elég magas a részesedése. Ügy véltem, hogy a vállalat versenyképes. üzletpolitikájukról külön cikket lehetne írni. A teljesség igénye nélkül néhány dolgot tegyünk közkinccsé. Céljuk, hogy egyre szélesedő beszerzési forrásokkal, termelői kapcsolatokkal, önálló nagykereskedelemmel (I), külkereskedelmi tevékenységgel növeljék az árualapot, hogy kulturált értékesítési-vásárlási feltételek között menjenek a vevő elébe. Hogy a kereskedelmi munka jövedelmezőségének átlagát meghaladó dinamizmussal teremtsék elő a fejlesztés forrásait. — Közel száz egységük van a megyében, melynek többsége önálló érdekeltséggel, s természetesen az ehhez kapcsolódó önálló piaci munkaVersenyben a pozíciókért Óriási lehel-őség az önállóság - Fellbach-uzlef-ház a Rákóczi ufón— A Plal-o lesz a külkereskedelmi forgalom oH-hona - ABC a Mecsek földszintjén? val próbál fennmaradni. Mit mond a másfél esztendős tapasztalat? . — Az önállóság — felelősség. De ugyanakkor óriási lehetőségek tárházé, az egyéni kezdeményezés, ötletek talaja. E rövid idő alatt például kiderült, hogy ki az igazi kereskedő, ki az, akit a szakmaszeretet vezérel. Sok boltvezetőben kellemesen csalódtunk, soktól meg kellett válnunk. Nemcsak én mondom, ezt több kollégám megfogalmazta már: vállalatunk már megnyert egy ütközetet. És éppen erre az önállóságcsökkenni a krónikus hiánycikkek köre, akadozik a választék is több vonalon. Mit lehet tehát tenni azon túl, hogy a nagykerekre maradéktalanul építünk? Termeltetni kell! Mi megtesszük. Átvállaljuk bizonyos esetekben a nagykereskedelem feladatait. Két éve 40 millió forint értéket realizáltunk e tevékenységi körben, ma 400 (!) milliót! S amit' nem kapunk meg idehaza, azért külföldre megyünk. Már 3 millió dolláros a jugoszláv és 2 millió rubel a szocialista áruházi cserekapcsolatunk! A Baranyaker felújított, Kossuth Lajos utcai üzletházának ezer aprócikkosztálya ra apellálva mondom; ha a szabályzók ismeretlenek is, a napról-napra formálódó gárdával bármilyen helyzetben meg tudjuk állni helyünket. Több tízezer árucikk; felsorolásuk lehetetlen. Profiljuk az élelmiszerfronton kívül szinte minden; műszaki holmik, vasas cikkek, bútor, vegyi holmik, ruházat, valamint. papír- és kultúrcikk adná a lista zömét. Egy személyes kitérő: kereskedő családban nőtt fel; édesapja a nagykereskedelem szféráiból adta tanácsait. Ez g Baranyaker törekvésein meglátszik. Vagy nem? ... — Versenyben vagyunk, a fennmaradásért, a fejlődő pozíciókért kell hadakoznunk. Mit mondjak? Itt van a Konzum, a Meruker, a Centrum, a Fészek, vagy éppen az áfész hálózat, s ugyanakkor a megnövekedett vásárlói igényekkel is szembetalálkozunk. Itt nem lehet pardon. Közismert ugye, hogy csak nem akar A beszélgetés kapcsán tudtam meg: a Baranyaker üzletemberei önálló piackutatási munkát végeztek déli szomszédainknál, s nemcsak kiajánlják az árukontingenst amolyan cserealapon, hanem kérnek, üzletelnek, vitatkoznak, versenyeztetnek! Megragadták a város és Fellbach alakuló testvérvárosi kapcsolatát, s rövidesen „Fell- bach” néven boltot nyitnak a Rákóczi úton, a volt motorbolt mellett. —• ön mondta; a támadó típusú kereskedőket szereti. Mit jelent ez? — A magunk, szakzsargon.- jában azt, hogy az árut képes kisajtolni a termelőtől, kihasználja a vállalat pozícióit, hogy kockázatot vállal éppen az ellátás érdekében. A vevőt csak egy dolog érdekli: áru legyen. A Baranyaker 7 településen üzleteivel, nagykereskedésével az egész megyében próbálja hírnevét öregbíteni. Ehhez azonban nemcsak árura, hanem kulturált hálózatra is szükség van. Futja a nyereségből is, de lehet fejleszte? ni hitelekből is. A döntés még .nem érlelődött meg, de gondolkoznak azon, hogy lakossági kötvényeket bocsátanak ki. Mindenesetre a kor színvonalán szeretnének élni. Megkezdték a számítógépes adatfeldolgozást a SZÜV segítségével; a teljes start 1989. január 1. Ez a naprakész információk miatt is kell. — Milyen újdonságokkal találkozhatunk a beruházásoknál? — Számunkra a pécsi belvárosi rekonstrukció igen lényeges. Jelenleg például a Kossuth Lajos utcában hét üzletünk van zárva. Forgatnunk kell emiatt a boltokat, a boltok profiljait. Szeretnénk néhány újdonsággal is jelentkezni, mint például a „Fellbach”- üzletház, ahol az NSZK-s partnertől minőségi lakásfelszerelési cikkeket várunk. Mindent összevéve az idén 25 milliót tudunk fejlesztésre, korszerűsítésre fordítani, szemben mondjuk a két évvel ezelőtti 5 millióval. Üj, 1300 négyzetméteres raktárházat építenek a Platón; ez lesz a külkereskedelmi áruforgalom kizárólagos otthona. Közületi központi bevásárló központot nyitnak a Rét utca végén, új lakossági bútorbizományit a Szalai András utcában, Diszkont-jellegű bemutatóterem nyílik majd a Rózsa Ferenc utcában, felújítják a Kórház téri üzletüket. És részt kérnek az élelmiszerkereskedelemben is. Régi álom, hogy a Mecsek Áruház földszintjén — a Konzumhoz hasonlóan — ABC nyíljon. Remélik, hogy megvalósítják! — Mi az ön egyik legnagyobb gondja manapság? — kérdezem az igazgatót. Hosszas gondolkodás után válaszol. — Kevés az időm. Borzasztó sok a tennivaló, s igen magasra emeltem a mércét még magam előtt is. Néha arra sem futja; hogy egy jól elvégzett feladat után kezet fogjak azzal, akire rábíztam. S ez már baj. Egy vezetőnek nem szabad elfelejtenie, hogy minden eredmény mögött ott az ember is ... Mondja, van egy szőlője. Nem nagy, de mindig megtalálta ott, családi körben a kikapcsolódás néha igen szükséges élményét. Mostanában többet jelent neki egy séta a belvárosban, ha szemrevételezi a kirakatokat, mégha az a konkurenciáé is. Kozma Ferenc A Domus Áruház bútorkínálata Fotó: Koródi Gábor Emberi szóval, tisztességgel Kádár János müveinek első kötetéről 1956. november 4. Hajnalban megszólalt a Magyar Rádió Szolnokról: „Magyarok! Testvérek! Hazafiak! Katonák! Polgárok! Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának! ütött a cselekvés órája, megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait, rendet, biztonságot, és nyugalmat teremtünk hazánkban!” Ebben a városban alakult meg, innen hirdetett programot a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. A magyar néphez szóló felhívást — a kormány nevében - Kádár János olvasta fel a rádióban., Most megjelent könyvében nyomtatásban is olvashatjuk ezt a dokumentumot. A Kossuth Könyvkiadó szerkesztésben megkezdte Kádár János beszédeinek, írásainak kötetekbe- foglalt közzétételét. Ez a vállalkozás minden eddiginél átfogóbb, részletesebb képet rajzol a szocializmus* építésének három évtizedet átívelő korszakáról. Az első kötetben (1956— 1958) 51 dokumentumértékű felszólalás, köszöntő, nyilatko-i zat, üdvözlet sorjázik egymás mellé. 24 hónap leglényegesebb történéseinek hű krónikája ez a könyv. A sort az új forradalmi központnak 1956. november 4-én, a magyar dolgozó néphez intézett nyílt le-, vele nyitja, az utolsóként kö-. zölt beszéd pedig 1958. november 19-én, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulóján hangzott el. Minden egyes beszédnek, politikai megnyilvánulásnak a célja, tartalma és értelme az emberek meggyőzése az, MSZMP, a Forradalmi Munkás —Paraszt Kormány igazáról, programjának helyességéről és támogatásuk megszerzése. E politika lényege sokféle oldalról, változatos hangnemben fejeződik ki. Alkalmak, helyszínek és időpontok váltják egymást. Van közöttük olyan beszéd, amely Salgótarjánban, Kisújszálláson, Tatabányán, Barcson, a fővárosban a Hő-, sök terén, Csepelen vagy Angyalföldön rendezett gyűlésen hangzott el. Vannak diplomáciai eseményekhez kapcsolódók is, itthon és külföldön —, Moszkvában, Pekingben, Marosvásárhelyen és másutt —i elmondott beszédek, köszöntők is. Olyan kortörténeti dokumentumokat is olvashatunk a kötetben, rövidítés nélkül, mint például az országos pártérte^ kéziét vagy a kormány beszá« mólója 1957-ben és 1958-ban. A minden eddiginél teljesebb válogatást mutatja, hogy 12 beszéd eddig kötetben még .nem jelent meg, legfeljebb annak idején a napi sajtóban. Hat írás- pedig most kap először nyomtatásban nyilvánosságot. Közöttük olyan nagy jelentőségű felszólalás is, amelyre az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 2-i ülésén került sor. Kádár Jánosnak meghatározó szerepe volt az 1956-os nemzeti tragédia és ellenforradalom kiváltó okainak elemzésében. Őszinte, tárgyilagos visszatekintésre, önvizsgálatra volt szükség, amelyről egy marxista—leninista párt sohasem mondhat le. Éppen az emberek bizalmának megszerzése tette szükségessé, hogy kimondja: „Az október 23-án kezdődött események első okának b Rákosi-Gerő klikk anti* leninista, bürokratikus vezetési módszerét, az ezzel okozotí súlyos károkat, és a mindez-.; zel kiváltott jogos és tömeges elégedetlenséget jelölhetjük meg.” Majd a többi előidézőt is pontosan megjelölve, így, folytatta: „A második ok a Rákosi—Gerő klikk hibái elleni szükséges és helyes harc káros eltorzítása volt a pártellenzék egy csoportja, a Nagyi Imre—Losonczy-csoport által. A harmadik ok és egyben ‘az egyik fő mozgatóerő a magyar kapitalista, feudális ellenforradalom volt. Az események negyedik oka a nemzetközi imperializmus tevékenységében, keresendő”. Ma sem ítélhetjük meg másként 1956 történéseit és a hozzájuk vezető folyamatokat. Maradandó érvénnyel tárta fel ezeket az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 5-i határozata és az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalása. Pártunk szövetségi politikájának legfőbb vonásai ezekben, a hetekben, hónapokban, években formálódtak. Természetesen ez — mivel szinte egyet-j len nap sem telt el belső ési külső politikai, ideológiai támadások nélkül — a későbbi esztendőkben teljesedhetett ki. Elegendő, ha a következő alapelvekre gondolunk: Reális válaszokat kell keresni a társadalmi kérdésekre. A valóságot olyannak lássuk, amilyen, s nem szebbnek. Nem vágyainkból, hanem a tények-: bői kiindulva elemezzük a va-i lóságos helyzetet, s munkáljuk ki az adott szituációnak, a kor követelményeinek megfelelő, legcélszerűbb megoldásokat. Ha késlekedünk, ha a szükséges korrekciók elmaradnak, az társadalmi-politikai feszültségeket okozhat. Pártunk politikáját azóta is egyaránt iellemzi a realitásokat figyelembe vevő .elvi szilárdság és rugalmas gyakorlat. A nép támogatását g pár') csak az emberek iránti bizalommal, őszinte, nyílt emberi szóval, tisztességgel nyerheti meg: „Nem azért állítottak bennünket a vezetőposztra, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy az iqazat mondjuk" — mondta Kádár János 1956-ban. Az ellenforradalom nagy kórt okozott népköztársaságunk1 nemzetközi pozíciójának. Rágalmak özöne zúdult a mun-í kás-paraszt kormányra. Az ENSZ -, amely akkor még az USA erős befolyása alatt állt! —• az úgynevezett „magyar ügyet” megpróbálta esztendőkön át napirenden tartani. Tavaly az amerikai NBC News1 tévétársaságnak adott interjújában mondta Kádár János: „. .. nekem egyik ambícióm az volt, hogy Magyarország kerüljön le az újságok első oldaláról". S ez sikerült — mérhetetlen nehézségek leküzdése árón. Okos politikai türelemmel, a gazdasági és a társadalmi élet normalizálódásával, emberi mértékkel rövid idő alatt megvalósult a politikai konszolidáció. Ezekben az években teremtődött meg az alapja annak, hogy a későbbiekben újkori történelmünkben példa nélkül álló fellendülés, társadalmi megbékélés, szocialista nemzeti egység alakulhasson ki, s hazánk elfoglalja az őt megillető helyét a nemzetek közösségében. Ezekre az évekre is gondolva, elévülhetetlen tapasztalatként összegezte Kádár János a Novoje Vremja című 'szovjet lap számára adott interjúban: .......há van világos c él, megfelelő vezetés, és minden alkotóerő összefog, akkor a maga úrává lett héa képes történelmi feladatainak megoldására”. Azok a nemzedékek —, amelyek nem' élték át azokat az időket — nehezen tudják elképzelni, hogy mennyire bonyolult volt akkor a helyzet. S mennyire fontos volt azoknak, az embereknek a marxista elkötelezettsége, személyes bátorsága, akik élére álltak^ a forradalmi erőknek, a megújhodásnak. A mai és a következő nemzedékek történelmi tisztánlátását is erősíti e könyv. Mary György, az MSZMP KB munkatársa HÉTVÉGE 0 1987. július 11., szombat ‘
