Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-11 / 189. szám
Távol a családtól? Amikor Bancsu Tibor, az ERBE pécsi kirendeltségének vezetője, a Pécsi Hőerőmű rekonstrukciós osztályának fabarakkjában meghallja, mi járatban vagyok, korholva mond- ja: — Miért nem egyből hoz-1 zóm jöttél? — Vannak talán „hetelő" dolgozóitok? — A magyar alvállalkozóink közül most egyet sem találsz, de a szlovák szerelők itt tíz per négyben dolgoznak. — Az mi? — Tíz napig dolgoznak napi 12 órás műszakban és utáná négy napra hazamennek. A SES Tlmace kazántechnológiai és a pozsonyi Elektromond cég irányitástechnológiát szerel a hőerőművi rekonstrukció második ütemében. Szerencsémre Tóth László főszerelő és Kékesi Gábor lakatos csoportvezető magyar anyanyelvű. Kedden hajnalban, értek vissza felpakolva hazaival és tiszta fehérneművel. Jövő csütörtök reggel indulnak ismét haza. És addig? — Napi 12 órás munka, szombaton is, de szerencsére vasárnap „csak" délig dolgozunk, — mondja Tóth László. — A család hogyan viseli el a távollétet? — A feleségem és a három gyerek nagyon hiányol, én is őket. De vállaltuk . . . Nekem ez az első küfföldi munkám, áprilisban jöttem ide. — Miért? — A több pénzért és a munkáért. Kékesi Gábornak a pécsi már második külhoni munkája. — Amikor az ember külföldön dolgozik, jobb anyagiakat tud biztosítani a családjának. Nekem két nagyobb gyerekem van, nem mindegy, hogy mire telik. Tóth Lászlóék építkeznek, kellett a pénz. Aztán megszokták a többet... — Tartani kell a megszokott anyagi szintet... Ez a szerelő élet olyan, mint a kábítószer — állítja Kékesi Gábor, — Ha nem lesz, nem lesz. Ez most már nem az én gondom. — Ki ássa meg ezután a sírokat. — Marosi hangjában is érezhetővé vált az indulat, gyásztól görnyedt tartása egyenesebb lett. — Kós Samu is halálán van, az öreg Mikus- né se húzza már sokáig, és ha ... — Mondtam már, ez nem az én gondom — vágta rá szinte gőgösen Bordás. — Majd segítenek a rokonok, meg a ... — Méhogy én, meg a rokonok ... — vágott közbe Marosi, és elvörösödött. — Hallja, ilyet ne mondjon. — Hát a maga lánya tavaly mit mondott Veronkánknak? - kiáltotta az asszony. — Az uram a neki, meg a vőlegényének ígért ház helyét készítette elő, ő meg azt kérdezte, csak nem a sírotokat ássa az nehéz beleilleszkedni, de hd már megszokta az ember, nem lehet abbahagyni. Kovács István, a hőerőmű rekonstrukciós osztályának előadója a tolmócsiak és a pozsonyiak „házigazdájaként" a szállót mutatja meg. A második emeleti 206-os szobában harmadik társukkal lakik együtt Kékesi Gábor és Tóth László. A szobában és a konyharészben rend, a hűtőszekrényben konzervek, tojás, sajtok, a kis kétlapos villanytűzhelyen alumíniumlábasban a tegnapi bableves maradéka. — Ha tegnap jött volna, megnyalta volna a tíz ujját a bablevesemtől — büszkéi -i kedik Kékesi Gábor. A fizetésüket otthon koronában kapják, itt minden ledolgozott nap után 410 forint el; látmány jár, amelynek a feléti hazautalják a valutaszámlájukra. Abból otthon kedvükre vásárolhatnak bármit a Tuzex üzletekben. * A Mecseki Szénbányák központja mögött a négy új pa-t nelhóz közül a két tízemeletes a lengyel, a kilencemeletes a magyar bányászok munkás- szállója. A nyolc emeletes az úgynevezett Liász-szálló. Bánkúti Istvánná gondnok elmondja, hogy 700 körüli állandó lakójuk van. Többségüknek nincs családja. Az összkomfortos lakások 8—11 embernek jelentik az „otthont".. apád? Otthon hallotta ő ezt, nem a maga eszétől találta ki. — Mit tudok én az ilyen le- fetyelésről ... — Marosi lejjebb szorította a hangját, hogy a vita ne váljék élessé. A térdén nyugvó kezére nézett, úgy kérdezte meg: - Akkor hát hogy s mint legyen? Hogy temessem el szegény feleségemet, ha ... Bordást habozóvá tette a másik ember alázata, meg a rezdülés a hangjában, amit annyiszor hallott az eltelt évtizedek alatt. Tekintetében látszott a zavar és a bizonytalanság. — Hát hiszen, ha már így történt... - kezdte ő is csendesebben, de a lánya szemrehányóan rászólt: — Apuka! Énrám nem gondol? — Én már megmondtam ebben a dologban a magamét — szólalt meg Bordás újra, most Vargovics Zoltán, a Vasas bányaüzem csillése ez év januárjától lakik a szállón. Sárospataki, nős, két gyerekkel. Eredeti szakmája esztergályos. Háromhetenként jár haza a hétvégeken. — Miért választotta a távol; létet? — A lakásért. ígérték, hogy két éven belül kapok. Sárospatakon az -anyósoméknál lakunk, három család együtt. Sose jött volna össze anny? pénzünk, hogy építkezzünk. — A család? — Melyik rendes embernek nem hiányzik? De itt havi át-j lagban megkeresem a tízezret, ebből küldök haza, félreteszek a takrékba és beosztással kétezerből megélek. A tv-szobát . megszálljuk. Ahány ember — annyi sors. Bányásznak lenni önmagában sem könnyű, hát még így, biztos és biztonságos családi háttér nélkül. Szitás János mezőgépszerelőként jött öt éve Keszthelyről a Vasas Bányaüzembe. Több mint egy éve már fejtési vájár. Nős, két gyermeke van. — A lakáslehetőség hozta ide? — Én nem kértem lakást. A pénzért jöttem. Megkeresem a pótműszakokkal a 14—15 ezret. Bár eredetileg valóban a la- káshozjutás hozott ide: nem tudtuk volna a korábbi kéréséi temből befizetni a keszthelyi lakásunk beugróját. Aztán itt maradtam. Hogy miért? Mert a megélhetésre kétszer ennyi is elkelne. Itt viszonylagos szu-i perképzettség nélkül, fiatalon is nagy rakás pénzt lehet keresni. De annyit azért nem., amiért érdemes lenne áttelepülni. Minden hét végén otthon vagyok, ha csak nincs olyan pótműszak, amiért érdemes bentmaradni. Tárgyilagosan mondja: — Amikor a feleségemmel összekerültünk, abszolút semmivel kezdtük. Most már azért van ez-az. Ha nincs is meg, mindenünk. Dudás Sándor egygyerekes elváltként tavaly áprilisban jött Kecskemétről. Csillés Vasason. — Újrakezdeni jöttem a bányához. A 20 százalék gyerektartás levonása után havonta 5—10 ezer forintom marad. Ezt részben felélem, részben félreteszem. — Mire spórol? — Saját lakásra. Optimista vagyok. És szerencsés, hisz a szállón önálló „lakosztályom" van. Ez a lakosztály azt jelenti, hogy az egyik 2,5 szobás lakás egyik szobájában egyedül lakik. Egyetlen vagyona egy Junoszty tv. S emberi kapaszkodónak ott a nővére Kecskemár keményebben. - Ássa meg maga a sírt.- Nem értek én ahhoz - válaszolt érezhető gőggel Marosi. Tudta, hogy vesztett, £ most már nem vigyázott a hangjára.- Majd beletanul! — vágott vissza Bordás. — Ö sem mérsékelte magát. A sértő hang kapóra jött. — Nem olyan világot élünk, hogy egyik ember nagyobbra tarthatná magát a másiknál. Senkise kívánhatja el, hogy kiszolgálják. A magunk kontójára élünk, arra is haljunk meg-. Több sírhelyet én ki nem ások, bárki legyen is a halott.- Jól mondja, apuka - szólalt meg a lány nyugodt diadallal. — Ha mindenkinek meg kell fogni az ásót, vége lesz a csúfolkodásnak. Ezután majd mink nézzük, hogy ássák mások a gödröt. Elégedetten elmosolyodott, és összenézett az anyjával. méten és a 8 éves Nándi fia. akivel, ha alkalomszerűen hazalátogat, ■ kedvére együtt le-i hét. — Mivel töli a szabadidejét? — Olvasok, csavargók és szeretek főzőcskézni. Beszélgető partnereim közül 21 évével a nőtlen Keresik Pál a legfiatalabb. Tavaly ősszel jött Borsod megyei Sa- jóvelezdről Vasasra, csillésnek. A putnoki bányánál bánya- elektrolakatos volt. — Miért jött át csillésnek, amikor volt ott egy jó szakmái ja? — A pénz, a lakáshozjutás és a katonaság miatt. Havonta megkeresem a 7—10 ezer fo-, rintot. Ebből már lakásra is tudok spórolni. — Az otthon nem hiányzik: — Hiányzik, de élni is kell. Havonta hazajárok. S ha már a lengyelekről is szóltam, érdekel, miért jönnek hozzánk dolgozni. Jozel Rokicki nem tiltakozik, amikor nekiszegezem a kérdést: a pénzért? — Tizenhét éves a lányom, ha jön a lakodalom, kell a sok pénz — mondja magyarul. Majd három éve dolgozik Ist- ván-aknón elővájósi csapatvezető vájárként. Barátkozó ten mészetű, a nyelvünket is köny- nyedén tanulja. — Én már húsz éve vagyok bányász, ezért nekem könnyebb volt itt megszoknom, mint azoknak a társaimnak, akik otthon, is csak kezdők voltak. Közülük nem egy rövid idő után itt is hagyta a Mecseket. — Mennyiben volt más otthon bányásznak lenni, mint itt? — Otthon sokkal több a gép, tehát a munka is könnyebb. Nekem nem okozott gondot oz itteni átállás . . . — A keresetével mit csinál? — A felét hazaküldöm, és „bon"-bon levásároljuk a Pe- wex-nél, ahol mindent lehet kapni a számlámon lévő ösz- szegbőj ... — Mikor utazik haza? — Hat hétig szombat és vasárnap is dolgozom és utána kiveszem a csúszót, egy hétig otthon lehetek. De a feleségem is volt már nálam nem egyszer 1—2 hétre. — Jól érzi magát nálunk? — Szerencsés vagyok, nekem is egyágyas szoba jutott és nagyon sok magyar bará-j tóm van. így könnyebb elviselni a távolságot a családtól. Hortobágyi Gyula tavaly áprilistól föld alatti csillés István- aknán és nagyon bízik abban,, hogy szeptemberben már nem a szállón él távol a családjától, hanem velük együtt már a 3,5 szobás pécsi lakásban. Harmincöt évéből tizennyolcat bútorasztalosként dolgozott Kaposváron. — Stagnál a bútorasztalos szakma. A szövetkezetnél 4100 —4200 forint volt a havi átlagom, azt elvitte az OPT-lakás törlesztése és a rezsi. Három fiam van, túl sokat kellett maszekolni, hogy létezzünk. Engem a pénz hozott ide, s nem is bántam meg. Napi 8 óráJ val, folyamatos munkarendben, a pótműszakokkal együtt megkeresem a 16—17 ezret. Ezért mór érdemes dolgozni. Most járok a vájártanfolyamra . . . — Hetente hazajár? — Minden második hét végem szabad, akkor a folyamatos munkarend miatt 2—3, van amikor 4 napot is otthon lehetek. — Ez a szálló az „otthona"? 1— Többnyire csak aludni járok „haza”. Sok a barátom, szívesen segítek nekik költöztetésnél, új bútort összeállítani, a szőlőjükben. Ha majd a három és felesbe költözhetek a családdal, a szállóért nem, fog fájni a szívem. * Agnieszka Jankowszka hatodik éve került ösztöndíjasként Magyarországra, öt éve kezdte meg tanulmányait a JPTE Közgazdasági Karán, az utolsó államvizsgája van vissza júliusban. Január elsejétől a krakkói Energoprzem Építőipart Vállalat tolmácsa a BÉV-nél dolgozó lengyel építőmunkások mellett. — Egyke vagyok, a szüleimnek nagyon hiányzóm. A távoliét nem könnyű, de valamit valamiért. Szeretek itt lenni. Együtt lakom Lídiával közös szolgálati lakásban, ő a BÉV központjában tolmács. ■— Ez a valamit valamiért mit jelent? — A fele keresetemből a különleges számláról otthon mindent megvásárolhatok a Pewex bolthálózatban. Havonta, kéthavonta azért hazamegyek egy-egy hétre. — Nem lenne kényelmesebb otthon? — Sajnálnám, ha a magyar nyelvtudásomat nem kamatoztathatnám. A tolmácsolás érdekes, változatos és mozgalmas, megismerem általa az embereket, a szakmákat. Leslaw Rachfalski ács két éve dolgozik a BÉV-munkóin. Nős, lánya nyolcéves. Most májusban született kisfia Pa- wel-Piolr. — Júniusban hazamehettem egy hétre megnézni a kisfiámat. — Zavartan forgatja műanyag fejvédő sisakját: — Aranyos, hosszú fekete haja van .. . — Most jó lenne otthon lenni... — Jó lenne ... Ez az első külföldi munkám, nem hagyhatom itt. ötéves otthoni munkámmal szolgáltam rá, hogy ide jöhessek. Augusztusban újra otthon leszek. Addig egy hétrer eljön az anyám és a lányom. A feleségem tavaly már volt itt kétszer. így elviselhetőbb a távoliét. Murányi László Műszakkezdés előtt is jut idő a biliárdra nenyeimes, Kétágyas szodok varjait a oanyaszoxat A legkorszerűbb a Mecseki Szénbányák munkásszállója Pécsett, a Komjáth Aladár utcában HÉTVÉGEK] 1987. július 11., szombat
