Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-02 / 180. szám
T987. július 2., csütörtök Dunántúli ricinio 3 Kevés a konténer — sok a szemét Nem bántja a szemét? Megéri-e szemetesnek lenni? Lelki besxéigetesek II transz Törődni másokkal Hrítvanadik éve felé közeledett mór Kolpek Jó- zsefné, amikor bekapcsolódott a vöröskeresztes mozgalomba. Idén nyolcvankét évesen mondott le a 40-es körzet vöröskeresztes titkári tisztségéről. Az Attila utcai lakásban egy vékony, ősz hajú asz- szony nyit ajtót. Talán egy kicsit nehezebben jár, de beszéd közben élénken gesztikulál. — Tavaly még fürge voltam - mesélte. - De közbejött egy kisebb műtét és a férjem halála. Már nem megy úgy semmi, mint azelőtt. A hatvanas évek elején vonta be Kolpek Jó- zsefnét a körzeti orvos a vöröskeresztes munkába, aki azután sokakat nyert meg a véradás ügyének. Törődött a környék idős embereivel, az elesettekkel. Több mint tíz éve az egyik szomszédos utcában nehéz helyzetbe került egy család. Az apa elhagyta a családját, az anya a kórházba került. Lakásukat épp akkor tatarozták. A gyerekeket átmenetileg elhelyezték, de az iskola igazgatója megkérte Kolpek nénit: néhány tanulóval közösen segítsen rendbe tenni a lakást, amire az édesanya visszatér. . . Sok idős embert támogatott. Ebédet hordott egyedülállóknak, alkalmasint ruhát szerzett nekik. Meglátogatta a beteg idős embereket, ápolta őket. A nagyon elesetteknek a szociális otthoni elhelyezésben segített. Saját családja mellett törődött másokkal. Segített, pedig nem volt teljesen egészséges. Még 1945. előtt bőrgyári munkásként rokkantsági nyugdíjba került. Több, mint húszéves vöröskeresztes tevékenységéért többször kitüntették. A legutóbbit, a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz fokozatát idén a kerületi titkári választásokon kapta meg. P. E. Reggel hét óra. A narancssárga kukáskocsi a pécsi Sétatér fölött vesztegel, majd a Székely Bertalan úton át az Aradi' vértanúk útjára kanyarodik. A házak előtt a szemetesemberek az autóhoz görgetik a kukákat, ráemelik, a gép a tartályba dönti a hulladékot és már indul is tovább. A munkások a következő házig futnak utána - nem érdemes 30—50 méter miatt fölugrani a platóra. Újból görgetnek, a tartáTy magába szívja a szemetet, s már futnak is a következő épületig.- Nem könnyű ez a munka - állítja Kovács József, a pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat köztisztasági üzemvezetője. — A nehéz kukás edények, a téli hidegek, az eső megviseli az ízületeiket, mégis nagyon kevesen hagyják el a vállalatot.. A kukásautó legénységéhez tartozik Vukovics Mihály. Már 18 éve itt dolgozik, 38 éves. Szenősz Ferenc 11 éve van itt, Orsós József 6 éve gyűjti a szemetet. Kérdezgetem őket a munkáról. Nem dicsérik, de nem is panaszkodnak. Orsós József elárulja, hogy csak az egy műszak miatt jött ide, Sze- nász Ferenc annyit mond, hogy amennyivel jobb nyáron, any- nyival hoszabb télen. Vukovics Mihálytól kérdem: miért maradt itt 18 évig?- Muszáj. — Egv félmosoly- lyal hozzáteszi: - Én már csak innen megyek nyugdíjba.- Megéri az embereknek, hogy itt dolgoznak - folytatja Kovács József. - A fizetésük 7-8000 forint és legkésőbb délre elvégzik a munkát. Nem titok, hogy legtöbbjük nem fejezte be az általános iskolát, nehezen tudnának elhelyezkedni máshol. Azért van közöttük egy fehér holló is: gimnáziumot végzett és most felvételizett a jogtudományi egyetemre. Azt mondja, hogy ha föl is veszik, akkor is itt marad, levelezőn akar tanulni. o A szerkesztőségben csörög a telefon: felháborodott hang közli, hogy a pécsi Szabó Ervin térről napok óta nem szállították el a szemetet. A konténerek környéke szeméttárolóhoz vált hasonlatossá. Egy kertvárosi hölgy egy nagy vödör építési törmeléket tett ki a szemetes edény mellé. Várta-várta, hogy elvigyék, míg aztán egyik reggel odament az emberekhez és szólt. A válasz: építési törmeléket nem szállítana/el. A hölgy tanácstalan: ha ők nem, akkor ki? Egyik reggel harsány veszekedésre léptem ki a kapun: egy indulatos - szintén kertvárosi - házmester o kelleténél talán hangosabban „kérte", hogy' a konténerek körüli szemetet is vigyék el. A szemetesek azzal vágtak visz- sza, hogy azt felsöpörni áz ő dolga lenne. A házmester sem hagyta annyiban: tegyenek ki több konténert, akkor nem kell melléje szórni, ami máf nem fér az edénybe. A vitának az vetett véget, hogy a kocsi elhajtott. — A Szabó Ervin tér szemét- szállítás szempontjából kritikus pontja a városnak - mondja Kovács József. - Olyan keskeny az út, hogy az ott parkoló autóktól a nagy kukáskocsi nem fér a konténerekhez. Már többször kértük: álljanak kissé távolabb, de kérésünknek nem volt foganatja. Ezért aztán mindennaposak a veszekedések. Olyan eset is volt már, hogy a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. A lakótelepeken legnagyobb gond az, hogy nincs elég konténer, s így hamar megtelnek, főképp hétvégeken. Egy helyről kétnaponként ürítjük a szemetet, addigra az edény környéke is tele van hulladékkal. Sokan azt hiszik, hogy a mi dolgunk lenne több konténert kihelyezni, pedig ez a PIK vagy a lakásszövetkezet feladata.- Rendeletek szabják meg, mit vihetünk el és mit nem. Nem szállíthatunk el például tűz- és robbanásveszélyes anyagokat, mérgező, fertőző hulladékot, elhasznált bútort, állati hullát, épület rongálódásából, bontásából származó törmeléket. Viszont, ha külön megrendelik, akkor kiküldünk egy kocsit, de semmiképpen sem szabad összedobálni ezeket a háztartási hulladékkal. A speciális szemétszállító járműveink söpredék, salak, hamu, törött edény, ablaküveg, papír, rongy, konyhai hulladék fuvarozására alkalmasak. Azt is rendelet határozza meg, hogy egy hagyományos tároló- edény maximum 35 kilogramm szemét befogadására alkalmas, és ha ennél több, akkor a szállító megtagadhatja az elvitelt. Persze, senki sem túr bele, hogy mi van benne, és le sem mérik: amíg bírják, felemelik. Ha nem bírják, legtöbbször kidöntik a földre és úgy lapátolják bele a kocsiba. — Többször panaszkodnak a lakók, hogy mocskosak az edények, pedig tisztán tartani az ő feladatuk lenne. Tudjuk, hogy ez körülményes, ezért megrendelésre elvégezzük. Ebben az évben egyszer már az összes konténert kimostuk és fertőtlenítettük. Van egy pótszolgáltatásunk is: negyedévenként bejelentés alapján díjmentesen elviszünk minden limlomot, ami összegyűlik a házban, kivéve az építési törmeléket, mert ezt külön meg kell rendelni. Óvári Zsuzsanna Az elmúlt évben a Nevelési Központ programajánlatai között egy furcsa nevű csoport jelent meg; a transzrelaxációs csoport. Az elnezevést a csoportmódszer eredeti alkalmazóitól vettük át, előtagja (transz) arra a megváltozott tudatállapotra utal, amelyre a fenti módszer épül, a relaxá- ció pedig ellazulást, valamilyen feszültségtől való megszabadulást jelent. Milyen módon hozható létre transzállapot, és mi lehet a pszichológiai haszna? Erre a kérdésre próbálok válaszolni a következőkben. Az említett csoportban speciális zene és a légzés megváltoztatásának hatására jön létre ilyen tudatállapot. Néhány szót ezekről az elemekről. A zene különböző kultúrákban és különböző periódusokban nagyon fontos szerepet játszott, mint a lelki életet befolyásoló nagyon hatásos eszköz. Ma is élnek afrikai törzsek, ahol a törzs ünnepein ritmusos zene és tánc révén a törzs tagjai fokozatosan transzállapotba kerülnek, de hasonló állapotot idézhet elő a szufi zene, vagy a tibetiek többszólamú énekei. Az európai egyházi zenének is van hasonló hatása A csoport során a fentiekhez hasonló zenét használunk, a felhasznált művek kevéssé ismertek, így elkerülhető, hogy azok a megszokott, sematikus asszociációkat váltsák ki. Arra kérjük a résztvevőket, hogy szakadjanak el a szokásos, koncertteremben megszokott zenehallgatási módtól, tartóz- kodianak mindenfaita intellek- tualizálástól, és adják át magukat teliesen a zenének, haaviák, hogy eaész testük rezonólion a zenére, hogy a zene „vezessen". A másik elem a szokásosnál mélyebb és gyorsabb légzés alkalmazása. A légzést szintén felhasználták különböző korokban és különböző kultúrákban a psziché befolyásolására; akár mint ' a levegő átmeneti visszatartását, vagy mint a szokásosnál intenzívebb légzést, vagy pedig mint a légzésre való fokozott figyelést. Maga a légzés szó is utal a lélekkel való kapcsolatra. A transzrelaxációs csoport harmadik hatóeleme a „csoporthatás", ugyanis amíg a csoport egyik fele a zene és a leírt légzés együttes hatása alatt áll, addig a csoport másik felének tagjai „vigyáznak” rójuk. Tehát a csoporthatás a személyes odafigyeléssel kombinálódik, így a csoporthangulat és a személyes odafigyelés elemei egvütt vannak jelen, ami rendkívül ka- talizálóan hat a résztvevőkre. Felvetődhet a kérdés, hogy mi az értelme ennek az egésznek, milyen haszna van a dologból a csoportban résztvevőknek? Talán választ jelent e kérdésre az, ha a létrejött élményekről ejtünk néhány szót. A megváltozott tudatállapotról szóló cikkünkben már említettük, hogy a mindennapi racionális, logikus, számszerű, analizáló, intellektuális gondolkozásunk központja- a bal agyféltekénk. Ezzel szemben a megváltozott tudatállapotokban — mint például az álomban, hipnózisban, autogén training- ben, de a most részletezett transzállapotban is — a jobb agyféltekénk működése kerül előtérbe, amelyet a képszerű, szintetikus, a dolgok egészét feldolgozó, sejtésekre, érzésekre, intuíciókra, nem logikai összefüggésekre épülő, „művészi" gondolkodás jellemez. Ezek az utóbb említett „jobb féltekei" élmények egyre inkább háttérbe szorultak a huszadik századi ember életében, mert a kor azt követeli tőlünk, hogy legyünk racionálisak, logikusak, és nem tart igényt azokra a funkciókra, amelyek nem racionálisak, nem logikusak. Pedig mindaz, ami olyannyira fontos az ember számára, hogy gyakran alapjaiban változtatja meg az életét, az nem a „realitás", a „valóság" látható világában, hanem az álmok, a képzelet, az intuíciók láthatatlan világában történik. Tehát a transzrelaxációs csoportban lehetőséget kap a résztvevő arra, hogy kilépjen élete megszokott sémáiból, és egy más nézőpontból gondolja át élete eseményeit, mindennapi cselekedeteit, aktuális állapotát. Mindebben nagy segítségére van az a társ, akivel az élmény során nagyon szoros kapcsolatot tud kialakítani, valamint az egész csoport és a csoportvezetők. Természetesen a csoport hangsúlyozott célia az, hoqy az itt szerzett élményeket, tapasztalatokat a résztvevők a mindennapi életük aazdagítására tudják felhasználni. Aki sokat álmodik, sokszor van a természetben, vagy nagyon kedveli a zenét, és hallgat is sokszor zenét, az tudja, hogy mit jelentenek a fent leírt élmények. Az ilyen embernek nincs is szüksége transzrelaxációs csoportra. Sokkal inkább szüksége van ilyesfajta élményekre korunk „mérnökemberének", akinek csak a számok, anyagi tények, képletek, ok-okozati ösz- szefügqések állnqk gondolkozása középpontjában, míg a zene, természet, álmok, érzelmek, fantáziák teljesen hi- deqen hányják, mert nem tud ezekkel mit kezdeni. A leírt csoportmódszer első alkalmazói époen az ő számukra eszelték ki ezt a módszert, mintegy „áttörésként". Dr. Parádi József Az ilyen helyzetben lévő kukának nincs sok esélye arra, hogy a benne lévő szemetet valaha is elvigyék. Képünk a Kulich Gyula utcában készült. Fotó: Kóródi Gábor A fák között felsír a motoros fűrész, éles hangja visszazökkenti az embert a valóságba. Nem kiránduló, hanem munkahely ez az elringatóan csendes környék. A gépek, terepjárók alakította, itt-ott cipőt marasztalóén sáros út végén, jókora tisztáson tizen dolgoznak. A Gemenc szocialista brigád tagjai, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdasóg bédai erdészetének dolgozói. Szekér István és Szekér Ferenc, Dobszai István és Do faszai Ferenc testvérek. Szekér István a brigád vezetője. Újoncuk Major Géza, akit 1984- ben fogadtak maguk közé. Egyetlen női tagjuk: Bánfalvi Károlyné, aki több mint 10 éve aolgozik velük. A megbízhatóságot, pontosságot követelő hosztolást még Sütő István erdésztől tanulta. Ö minősiti a kivágott, feldarabolt, legallyazott, kérgezett, jórészt exportra szállítandó fát. Erre a vidékre legmesszebbről Kovács Márton — Egerlövő — és Molnár Lajos — Gyula — került. A brigád legidősebb tagja Szabó Ferenc. Bakó Józsefet pedig úgy mutatják be, mint univerzális társukat; a motorfűrésztől kezdve az autó-motor szerelésen át az LKT erőgépig sok mindenhez ért. Béres Sándor erdészetvezetö mondja: „Sosem kellett ezt a brigádot jobb munkára kérni. Gyorsan átlátják feladataikat, elosztják egymás között a munkát és adott időre igényesen elvégzik. Ez a brigád rendelkezik a legjobban karbantartott, leginkább megkímélt állapotú eszközökkel, gépekkel."- Úgy keresünk, ahogy dolgozunk — mondja Szekér István. — Ezt a szabad ég alatti nehéz munkát meg lehet szokni, de el is fárad az ember, mire vége a napnak. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan ember legyen közöttünk, aki helyett a többieknek kell dolgozni. — Volt rá példa? — Akadt, nem is egy. — De rövid ideig maradtak - teszi hozzá Szabó Ferenc. Távolabb zöld UAZ terepjáró áll. Ezzel ők rendelkeznek. Reggel együtt indulnak és ezzel is mennek haza. Vezeti Bakó József. Ha a munka úgy kívánja, korábban kezdenek, vagy tovább maradnak. Nekik nem csak a tervhez, az időjáráshoz is igazodniuk kell. Ha az eső napokat vesz el tőlük, azt be kell hozni. Többszörös véradók - Szekér István 50, a bátyja és Szabó Ferenc pedig 35 alkalommal adott vért. A brigád alakulásakor még szinte mindannyian Erdőfűn laktak. Azóta öten elköltöztek, Kclkeden, Mohácson, Lánycsókon építettek házat. Az erdészet 50-60 000 forintos vissza nem térítendő támogatása és a bontásból juttatott építőanyaga mellett, a brigádtagok közös munkája jelentette nekik a legnagyobb segítséget. — Nem gondoltuk volna, hogy ennyire összeszokunk — mondja Kovács Márton. - Többször voltunk Pécsett színházban és elmentünk az erdészet szervezte közös kirándulásokra. Az is rendszer, hegy negyedévenként fehér asztal mellett beszéljük meg az erdészet vezetőjével: hogy állunk, mi lesz a feladatunk a következő három hónapban. A legutóbbi ilyen összejövetel a szokottnál sokkal ünnepélyesebb volt. Ekkor kapta meg a brigád, a „Szakma Kiváló Brigádig" címet. Még egyszer végignézzük a jugoszláv határ menti erdőben azt a területet, amelyet ők változtattak tisztássá. — Ha így haladnak, hamar eltüntetik innét az összes nemes nyárt és fűzfát. — Ezek megértek a kivágásra, Szükség van rójuk, de ősszel már másként néz ki majd ez a rész. Mi nemcsak kivágunk, ha kell erdősítünk is. Lehet, hogy ezt a részt pont ml fogjuk betelepíteni . . . Török Éva Erdőmunkások
