Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-08 / 156. szám

IW7. június I., hétfő Dunántúli napló 5 Családi hétvége Orfűn Az Utczay család a szom­széd gyerekét is elhozta, Mészárosékhoz az unokatest­vér csatlakozott —, azaz a Családi hétvége az orfűi tó­vidéken rendezvényen nem­csak hivatalosan, hanem alkalmilag összetartozó gye- rekek-felnőttek is részt vet­tek, sőt egyedülálló szemé­lyek is. — Jobban éreztük ma­gunkat, mint egy úttörőtá­borban — állítja a három­tagú kórus, a pécsi Tiborc, a 39-es dandár, a Hal Jó­zsef úti általános iskola egy-egy diákja. — Nem volt kötött program, pon­tosabban mindent csinál­hattunk légpuskalövészettől teniszezésig, túrázástól ének­lésig. Szabó Józsefné hároméves fiával és hatéves lányával, valamint egy kétgyerekes barát házaspárral érkezett Orfűré. — Nincs nyaralónk, egyébként nem tudtunk vol­na itt tölteni egy hétvégét — mondja Szabóné. — A gyerekek először láttak tá­bortüzet, tollaslabdaütő is első alkalommal került a kisfiam kezébe. A családi hétvégét a HNF pécsi, újmecsekaljai IV. körzeti bizottsága szer­vezte, karöltve a körzeti Vöröskereszttel. A Baranya Megyei Tanács orfűi sport­táborában mosási díj elle­nében kaptak szálláshelyet a résztvevők, és az étkezés is kedvezményes volt, amel­lett, hogy az egészséges táplálkozást szemléltette (szójás vagdalt az ÁHV-tól, búzatörekes kenyér, a bo- gádi tsz rostos üdítői). Szombaton az esti tábor­tűzön és közös éneklésen kívül más is történt: egész nap lehetett sportolni, ki­nek mihez támadt kedve. A légpuskalövészethez az MHSZ biztosított fegyvere­ket. Délután a fák árnyéká­ba húzódva hat orvos adott tanácsokat. A vasárnap délelőtti ki­rándulást a Természetbarát Túraszövetség vezette: Sár- kánykúttól indultak a Balázs kilátóhoz, majd a Sárkány­forrás következett, s végül az orfűi malommúzeum. Nagyszülők, szülők, gye­rekek, unokák — mind a nyolcvan résztvevője a csa­ládi hétvégének igen jól érezte magát. Bíznak ben­ne, hogy jövőre ugyanitt találkoznak. Van még helye negyven főnek, hiszen a sporttábor százhúsz férőhe­lyes. L. Cs. K. A 14. DCR megnyitó ünnepsége Egerben A 15. DCR színhelye: Salzburg (Munkatársunk tudósítása) öt országból - Ausztriá­ból, Bulgáriából, Csehszlo­vákiából, a Német Szövetségi Köztársaságból és természe­tesen hazánkból - közel ezer résztvevő érkezett pénteken Egerbe, a Duna menti orszá­gok 14. kempingtalálkozójá­ra. Az első nap hideg, esős időjárása sem vette el a megjelentek kedvét, gyorsan benépesültek a lakókocsik, a sátrak részére kijelölt he­lyek. Az egri kemping igen szép környezetben fogadta a nemzetközi találkozó résztve­vőit. Mindenki külön örült, hogy szombattól nyáriasra változott az idő, s a tervezett program végrehajtásának nem volt akadálya. A ma­gyar csoporton belül oít volt Baranya harminc kem- pingezője is. Az ünnepélyes megnyitóra szombaton este került sor, amikor a különböző nemze­tek kempingezőinek vezetői köszöntötték a találkozót, majd Heves megyei amatőr együttesek adtak műsort. Ek­kor jelentették be, hogy a 15. találkozó házigazdája 1988-ban Ausztria lesz, a színhely: Salzburg. A találkozó programjában szerepelt: ismerkedés Eger •nevezetességeivel, a híres Szépasszonyok völgyével, s az egri vörösborokkal, kirán­dulás a Bükki Nemzeti Park­ba, a lipicai ménes megte­kintése. Rendeztek családi vetélkedőt, stafétafutással, kötélhúzással, zsákbanfutás- sal, volt tárgynyeremény-tom- bola, melynek fődijaként egy kempingkerékpárt sor­soltak ki. A baranyai résztvevők sa­ját maguk szervezte bükki kirándulásán vettek részt, a megnyitó utáni közös vacsora elfogyasztása után - bog­rácsgulyás és egri bikavér —, melyet mindenkivel megkós­toltattak a DCR szervezői, az altáborukban esti baráti ta­lálkozót tartottak, melynek hangulatát a közös éneklés, utazási történeteik felelevení­tése biztosította. Dzsesszesített fúvószene Egy vizsgálat tanulságai Nő a gyermekkorúak és fiatalkorúak bűnözése- Ön elég nehezen áll ra a beszélgetésre.- Igen, mert úgy érzem, a napilapok csak a „sztori” szint­jén foglalkoznak a bűnözéssel, a mélyebb hátteret nem vizs­gálják.- Beszéljünk hát erről - mondom — Puruczky Erzsébet­nek, a pécsi Apáczai Neveiési Központ gyermekvédelmi bázisa vezetőjének. - ön nemrég le- jezett be egy szociológiai vi'.s- gálatot fiatalkorú oünelkövetök körében. Milyen eredményre jutott?- A vizsgálat egy tíz évvel ezelőtti felmérés megismétlése. Az eredmény? Szomorú fejlő­dés. Tíz esztendővel ezelőtt nem volt rablás, emberölés a vizsgált cselekmények között, most már van. Csökkent a fia­talok iskolázottsága, ismét megjelent a gyermekmunka amiről azt hittük, a múlt átkos emléke. Vizsgálatom adatai újból megerősítik azt a tényt, amiről ugyan mindenki tud, de tíz év alatt semmi oozitív vál­tozás nem történt, tudniillik, hogy a társadalom jelentős ré­tege halmozottan hátrányos helyzetbe kerül. Krónikus be­tegségek gyötrik, alkoholizál, a településhálózat anomáliái és az ipartelepítés egyoldalúságai miatt állandóan ingázni kény­szerül, s gyakorlatilag semmi esélye sincs arra, hogy helyze­tén változtatni tudjon. Ez az állapot a bűnözés melegágya. Sok gyerek felnő úgy, hogy semmiféle pozitív élménye nincs. Az iskolában sokan meg­rekednek 3-4. osztályban, előbb-utább kiközösítik a tár­sai, vagy kiközösíti magát. Kö­vetkezik a csavargás, lopás.' Később már az értékek miatt felpattintja a zárat. „Ha neki lehet magnója, nekem miért nem?" Bandába szerveződve követnek el egyre súlyosabb bűncselekményeket. A csoport összetartása pótolja számukra a családi közösség melegét.- Ügy gondolja téhát, bog/ ezek a fiatalok determinálva vannak a bűnözésbe? — Bizonyos mértékben igen. Olyan súlyos érzelmi, értelmi, erkölcsi hátrányokat szenved­nek már kiskorukban, amelye­ket nem tudnak behozni, ledol­gozni.- ön mint gyakorló peda­gógus milyen kiutal lát? — Gyökeres változásokra len­ne szükség, mindenekelőtt a társadalom perifériáján élők anyagi helyzetének megjavítá­sára. Manapság, amikor még a képzettebb munkások, értelmi ségiek is csak rendkívüli erő­feszítéssel tudják fenntartani korábbi életszínvonalukat, sok család szinte reménytelen hely­zetbe kerül. Központi segítségre volna szükség, erre azonban nem számíthatunk. Az iskolák­nak kell tehát még többet fel­vállalniuk. Sajnos, kevés a kép­zett szakember. Mi a Nevelési Központ gyer­mekvédelmi bázisán reggel 7- től délután 5-ig foglalkozunk a halmozottan hátrányos hely­zetű gyerekekkel. Lehetőségünk van arra, hogy alkalmanként éjszakai szállást is adjunk ne­kik. Működik egy családi klub, ahol rendszeresen találkozunk a szülőkkel. A legfontosabb cél valamennyi iskola számára: elejét kell venni, hogy a gyerek magára maradjon a gondjai­val, s a csavargást, a bűnözést válassza megoldásként. Hogy hosszú távon képesek leszünk-e rá, nem tudom megmondani- Havasi János 14-. DCR Egerben Öt országból közel ezer résztvevő Még az is megállt és elidő­zött egy darabig tegnap dél­előtt a Széchenyi téren, aki eredetileg máshová igyekezett, nem térzenét hallgatni. Mert látványosság és hallgatnivaló volt bőven, s mindehhez még igazi nyári meleg és napsütés is - így a vasárnap délelőtti séta sokak számára jóval kel­lemesebb és hangulatosabb volt, mint máskor. A fúvószenekarok koncert­je a Lenau-ház alapkövének letétele után kezdődött, ebből az alkalomból adtak egymás­nak találkozót magyar és né­met fúvószenekarok Pécs fő­terén. S ugyanígy a hallgató­ság is vegyes volt: magyarok, nemetek és magyarországi né­met nemzetiségűek. Először két pécsi zenekar adott műsort: a Mecseki Szénbányák Koncert- fúvószenekara és a Pécsi Vas­utas Koncertfúvószenekar. Kö­zös koncertjük után rövid szü. ■net következett, míg a stutt­garti fúvósok a föllépésre ké­szülődtek. De a tömeg e kis szünet idejére sem oszlott föl, s amíg várták d térzene foly­tatását, addig elnézték a té­ren álló, népviseletbe öltözött német néptáncosokat, s a winterbachi fúvószenekar sétál­gató, beszélgető tagjait, akik­nek öltözetük vonta magára a figyelmet: drapp térdnadrág, (ehér ing, élén'kpiros mellény, nagy fekete kalap. S az itt is, ott is fölbukkanó piros mel­lények csak vidámabbá tették az amúgy is tatka látványt. És akkor ismét megszólalt a zene; a stuttgarti fúvósok nem a hagyományos fúvósze­nét játszották, hanem annak dzsesszesített változatát, smég énekest is hoztak magokkal. Minden szám után nagy tap­sot kaptak, s az őszinte tet­szésnyilvánítást mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy so­kan - voltak, akik egymásba kapaszkodva - együtt ringa­tóztak a zenére. És többen is megjegyezték: vasárnap dél­előttönként lehetne többször, máskor is térzene, nemcsak egy-egy különlegesebb alka­lommá1!. D. Cs. UFO-król, dogonokról 50 percben Földön kívüliek a Budapesti Planetáriumban Kacsa, tévedés, hamisítvány — és néhány kérdőjel A nem azonosított repülő- tárgya!k igen megmozgatják az emberek fantáziáját. Aztán az elkészült fényképek, illetve a pontos leírások alapján egy­értelművé válik, hogy UFO-nak véltek felhőt, bolygót, sarki- fényt, gömbvi Hámot, visszaté­rő űreszközt. Az esetek kilenc, vertkrlenc százalékában leg­alábbis ez történik, de az a bizonyos maradék egy száza­lék töprengésre késztet hét­köznapi embereket és tudó­sokat egyaránt.- Meggyőződésem, hogy előítéletek nélkül közelítve a megmagyarázatlan esetek­hez, előbb-utóbb eddig kevés­sé ismert jelenséget fejthetünk meg, m'nt például a gömbvil­lám rejtélyét - felelte Szalma Sándor csillagász, a Budapes­ti Planetárium munkatársa ar­ra a kérdésemre, hogy miért is foglalkozik UFO-kkal, Föl­dön kívüli fejlett civilizáció képviselőinek Földünkön való megjelenésével. Majd így foly­tatta: - Az UFO-kkal az a legnagyobb baj, hogy túl sok van belőlük. Ha annyi UFO lenne, mint amennyi bejelen­tés, akkor a Tejútrendszer ér­telmes lényekkel lenne tele. Beszélgetésünk aktualitását az adta, hogy a Budapesti Planetáriumban Szalma Sán­dor Földönkivüliek a Földön címmel új műsort mutatott be, amelyben nemcsak az UFO-k­ról van szó, hanem földönkí­vüli fejlett civilizáció létezésé­nek lehetőségéről, a dogon papok titkának megfejtéséről. Az első 50 perces előadást kérdések özöne követte, a dia- ifelvételékről bemutatott vene­zuelai, perui UFO-król csak­úgy érdeklődtek, mint a régi korok rejtelmeiről. A műsorban elhangzik Isaac As’mov állásfoglalása is UFO- ügyben: amíg nem sikerül egy Ilyen űrhajót közszemlére ten­ni személyzettel együtt, addig iminden UFO kacsa vagy té­vedés. Ki-ki saját belátása szerint foglalhat állást a kérdésben: az előadás éhhez nyújt a ma­ga módján segítséget. L. Csépányi Katalin Térzene Pécsett Széchenyista öregdiákok tajálkozója Pécsett, a Széchenyi Gimnáziumban a negyven éve érettségizettek talál­kozóját tartották szomba­ton. Az öregdiákok ismét beültek a padokba, és számba vették, hogy kivel mi történt az eltelt négy évtized alatt. Akkoriban negyvenen végeztek Szé­kely Jenő osztályában, kö­zülük harmincegyen élnek, és huszonnégyen jöttek el a találkozóra. A Pannónia Szállóban este tartott va­csorán ott volt Székely Jenő is. Egykori diákjai a tízéves találkozó hajnalig tartó mulatozását emleget­ve, most fél tizenegykor ballagtak haza.

Next

/
Thumbnails
Contents