Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-01 / 149. szám

1987. június 1., hétfő Dunántúli napló *5 Komlói nyár Az idei Komlói Nyár rendez­vénysorozatának nyitányaként tegnap délután Mánián, az Árpád-kori templomban Bak- tay Patricia textilművész és Sa­mu Géza szobrász kiállítását nyitotta meg Brandstötter György, a megyei tanács mű­velődési osztályának helyettes vezetője, majd a pécsi Leöwey Klára Gimnázium kórusa adott hangversenyt dr. Szabó Sza­bolcs vezetésével. Kotorék­kutyák versenye Kutyák és rókák voltak a fő­szereplői annak a versenynek, amelyet ezen a hét végén tar­tottak Mecsekriádasdon. .' A mecseknádasdi kotorék szakosztály által szervezett or­szágos szintű versenyt a köz­ség közelében levő erdei tisz­táson, festő ecsetjére kíván­kozó tájon tartották meg. A ku­tyák és a rókák egyenlő ellen­félként, mondhatni sporílársak- ként küzdöttek egymással. A küzdelem a 'öld alatti úgyne­vezett műkotorékban zajlott. Purth Béla, az Országos Koto­rék Bizottság elnöke, az FCI nemzetközi szervezet tagja mér­te az időt, amig a kutyák meg­fogták a zsákmányt. Olyan eset is előfordult, hogy a bátrabb róka kergette meg az ijedős ebet. A tacskók 20 peicet, a foxik és welsterrierek 15 per­cet, a legharcosabb jagdter- rierek pedig 10 percet kaptak, hogy megmérkőzzenek ősi el­lenfelükkel. A szombati rekord két 10 másodperces fogás volt, de vasárnap egy szemfüles eb , 5 másodperc alatt túljárt a ra­vaszdi eszén. Ahogy Kiszler Imre, a szak­osztály titkára, a Kelet-mecseki Tájvédelmi Körzet természetvé­delmi őre elmondotta, ez c; verseny arra is jó, hogy kivá­lasszák azokat a kutyákat, amelyek továbbtenyésztésre al­kalmasak, továbbá az ebek hasznos tapasztalatokat is sze­rezhetnek, hiszen később valódi vadászatokon kell majd részt venniük. Ó. Zs. Drágulnak a háztartási edények Az Alumíniumgyár, a Bony­hádi Zománcgyár és a lorgal- mazó kereskedelmi vállalatok értesítik a fogyasztókat, hogy az alapanyagárak növekedése miatt — 1987. június 1-iétől — a belföldi előállítású alumínium háztartási edény, a bevonatos háztartási edény és a piopán- bután gáZb°lack fogyasztói ára átlagosan 9,8 százalékkal, a zománcedényeké átlagosan 7 százalékkal emelkedik. n lzKIS Jouésének Könyve Az idei rügyezés ábrázolása Kőszeg nincs olyan közel, hogy részletesen ecsetelni kel­lene a műemlékekben egyedül­állóan gazdag dunántúli vá­roska mindennapos látnivalóit, de olyan messze sincsen, hogy ne ajánljuk a dél-dunántúli turisták figyelmébe az újonnan megnyílt kőszegi helytörténeti kiállítást. Eredetileg egy érdekes tör­téneti dokumentum, a Szőlő .lövésnek Könyve megtekintése végett látogattunk el az Irott- kő lábához. Ezt a könyvet 1740 óta vezeti a város elöljárósá­ga. Minden év Szent György napján (április 24-én) - ami régen a bíróvá la sztá s napja is volt - behoznak egy-egy sző­lővesszőt („jövést”) a hegy­mesterek. Lerajzolják a rügye­ket, hajtásokat, aztán ősszel a szüret után, ami hagyomá­nyosan Orsolya-naókor kezdő­dik, beírják, milyen volt a ter­més, milyen lett a bor. így megy ez évszázadok óta mind a mai napig. A világban több helyen vezetnek szőlőkönyve­ket, de a kőszegihez hason­lóan ősi rendszerességgel se­hol. Kőszegi látnivalók múzeum és az öregtorony.) Dr. Bakay Kornél igazgató jo­gos büszkeséggel mutatja meg az egy hónapja megnyílt cé­hes kiállítást és a kőszegi mes. teremberek anyagából össze­gyűjtött hihetetlenül gazdag gyűjteményt. Tizenhárom apró műhely sorakozik egymás mel­lett .a múzeumban: cukrászda, nyerges és szíjgyártó, könyv­kötő, kovács, fényképész, fé­sűs, bognár . . Felsorolni hosz. szú, /égigjárni élvezet. A rend, a szorgalom, a munka meg nem fakuló dicsőségét, becsü­letét hirdeti valamennyi. Kőszegen a 16. század ele­jén alakultak meg az első cé­hek. A város hagyománytiszte­lő polgárainak köszönhetően a huszonkét céh történetéből rendkívül gazdag anyag ma­radt fenn: céhszabályzatok, zászlók, ládák, nagyon sok szerszám. Még az egyik céhle­gény, egy lakatos vándortás­kája is, a 18, századból. Aligha véletlen, hogy a Ju- risics Múzeumnak évente há­romszázezer látogatója van. Havasi J. Az első rajzol még penná­val készültek, aztán ceruzával. A múlt század közepe óta ta­lálunk színes ábrákat a könyv­ben. 1987-ben bizony csak na­gyon kicsi rügyeket tudtak raj. zolni; sokat késett a tavasz. A könyv hamarosan bete”k, gondoskodni kell a pótlásáról, ami a mai városatyák gondja lesz. Néhány szüreti bejegyzés: „Ezen Esztendőben a bor igen rossz és kevés volt.” (1813) „Ezen Esztendőben Középszerű Termés és Alkalmatos Bor ter­mett." (1823) „Ezen Esztendő­ben Középszerű Termés, de igen jó és felette édes Bor termett.” (1841). A legutóbbi évek bejegyzé­sei már hosszabbak és szak­szerűbbek, közük a must cu­korfokát, a termett mennyisé­get, a napsütéses napok szá­mát is. A nevezetes könyv mellett azonban egyéb szenzációja is van a Jurisics Miklós Múzeum­nak, amely három kiállítóhely, lyel rendelkezik. (A Tábornok- ház a Hősök tornyával, a Vár­Középiskolába várják a munkásfiatalokat A Széchenyi István Szakkö­zépiskola 1987 szeptembertől utolsó alkalommal hívja fel középfokú képzési célú okta­tásra az arra alkalmas és vállalkozó munkásokat. A ha- gyományos autós és vasas szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők különbözeti vizs­gával második osztályba kér­hetik felvételüket, vizsga nél­kül első osztályba nyerhetnek felvételt. Az érettségizett szak­munkások 2. és 3. osztályba iratkozhatnak be szükséges különbözeti vizsga után. A levelező tagozatra a hír­adásipari műszerész szakmun­kásbizonyítvánnyal rendelke­zőket veszik fel. A „B” emeltszintű tagoza­ton régebben végzettek külön­bözeti vizsga nélkül a III. osz­tályba vehetők fel és érettsé­gizett autószerelő szakmunká­sok lehetnek. Első osztályba mindazok jelentkezését vár­ják, akik kovács, esztergályos, géplakatos, karosszérialakatos, járműlakatos, hegesztő, autó­szerelő, villanyszerelő, gépko­csivillamosság, vasútijármű- szerelői, marós, dízelmozdony­szerelő, vasas és fémszerkezet­lakatosi, elektrolakatosi, vasúti távközlési és biztosító beren­dezési, hálózati szerelő, hír­adástechnikai, rádió-, tv-segéd- szerelői, postai ügykezelői, pos­tai ügyintézői, akkumulátorjaví­tó, mechanikai műszerész és or­vosi műszerész segéd-, betaní­tott vagy szakmunkások. Középfokú képzési célú dol­gozó tagozaton szerzett mű­szaki érettségi közvetlen lehe­tőséget nyújt szakirányú tech­nikusi diploma megszerzésére, s ezzel a technikusi és műve­zetői munkakör betöltésére. Esti tagozaton hétfő—szerda -péntek, levelező tagozaton hétfőn van oktatás 15-21 órá­ig. Jelentkezni lehet naponta 9 —15 óráig. Iskola címe: Pécs, Kossuth Lajos u. 44. 7621, Pf.: 149. Telefon: 11-688, illetve 11-304. Az ünnepi könyvhét mai programja A könyvhét megyei megnyitója ma 18 órakor lesz a Pécsi Nemzeti Színházban. Az ingyenes és nyilvános program vendégei Bertha Rulcsu, Berták László, Makay Ida, Szakonyi Károly. A ta­lálkozót Parti Nagy Lajos vezeti. Közreműködnek Dévényi Ildikó, Matoricz József, Pálfai Péter, Sipos László színművészek. A műsor rendezője Moravetz Levente. Iró-olvasó találkozók: Bertha Bulcsu: Pécs, Bajcsy-laktanya, 15 óra. Berták László: Pécs, gyárvárosi iskola, 14 óra. Szakonyi Károly: Pécs, Leöwey Gimnázium, 12,30 óra. Dedikációk: Berták László: Kodolányi könyvesbolt (Pécs, Rá­kóczi út), 11—12 óra. Parti Nagy Lajos: Bolyai könyvesbolt (Pécs, Szalai A. út) 11—12 óra. Nemzetiségi író-olvasó találkozók: Pavle Blazek, Iván Kusan, Rajkó Grlic (filmrendező): Felsőszentmárton, könyvtár, 19 óra. Blazsetin István: Drávakeresztúr, könyvtár, 19 óra. Egyéb rendezvény: Kürti Papp László „Elmondom mindenki­nek" című előadóestje, Karinthy Frigyes születésének 100. évfor­dulóján, Mohács, könyvtár, 18 óra. Szélkiáltó együttes koncertje. Királyegyháza, művelődési központ, 14.30 óra. „Öregbúvár” találkozó Találkoztunk. Olyanok, akik két évtizede nem látták egy­mást, olyanok, akik hébe-hóba ugyan összefutnak, de a nagy rohanásban nincs idejük kiadós beszélgetésre, olyanok, akik va­lamikor a víz alatti világ gyö­nyörűségében kötöttek testvéri szövetséget, olyanok, akik egy­mást segítve versenyeztek, dol­goztak árvíznél metsző szélben, jeges vízben, összejöttünk és emlékeztünk. Emlékeztünk azok- ura — Várkonyi Károlyra, Kis Károlyra —, akik már nem jö­hettek el a mostani hét végén Gyékényesre. S emlékeztünk azokra, akik harminc évvel ^ez­előtt a semmiből hozták létre a pécsi könnyűbúvár életet... Sokan eljöttünk: dr. Magda Tamás, aki az elsők között me­rült alá kezdetleges készüléké­vel, Sándor Tibor, az ezermes­ter, aki kombináltfogóval ké­pes volt a legbonyolultabb ja­vításokra, Facskó István, aki ki tudja mióta őre a felszerelések­nek, Mischl Ferenc, a Dömpi, aki bajnokká tett vézna legény­kéket, Rodán László, akinek lel­kesedése szüntelenül tüzelt, dr, Tóbiás . . . „öregbúvárok" találkoztunk a gyékényesi bázison, ki ötve­nen túl, a többség azonban alatta. Lényegesen senki nem változott: Filótás László, a Filó humorán változatlanul dőltünk a nevetéstől, Füzes Péter most a szakálla alatt volt halkszavú, Szabó György, aki időközben doktor lett, ezúttal is elsőként bukfencezett a tizennégy fokos vízbe, Litter Ferencnek is csu­pán a hasc lett gömbölyűbb ... Beszélgettünk, sokat beszél-* gettünk. Az edzések kínlódásos perceiről, utazásokról, a teher­autó platóján, a szélvihar so­dorta sátrainkról, az uszonyké­szítés módszereiről, a szigonyos halvadászatokról, a víz alatti (el)tájolásokról, a drávai árvíz homokzsákjainak súlyáról, a ti­zenöt órás ár elleni emberfe­letti küzdelmeinkről, a mesebeli Adria kristálytiszta vizéről, kül­földi csínjeinkről. Beszélgettünk győzelmeinkről, vereségeinkről, örömeinkről, bánatainkról. S a mai könnyűbúvárokról, akik néhány évtized múlva ugyanígy összejönnek, mint mi és emlékezni fognak. Fiatalsá­gukra, s arra, hogy pompás do­log a sport, s nagyon jó vala­hová tartozni. Roszprim Nándor Életképek... A táncosnő $$$$$ Ízlelgetem a nevét:- Patrícia . . . Neve is szép, akár a viselője. — Minden nő szívesen veszi a bókot. Én is. Köszönöm. A húszesztendős Z. Patrícia óvodás korban tanult művészi tornát, pontosabban akkor kezdte (Kaposváron), aztán ti­zenéves korban heti nyolc órá­ban tanult dzsessz-balettet.- Más képzettsége nincs is? — De igen. Fodrász voltam, de a táncról már nem tudtam, nem is akartam lemondani. Egyszer egy hirdetésre Pesten a Maxim-bárba jelentkeztem. Harminc jelentkezőből hármat vettek fel. Én jól táncoltam, csupán az volt a gond, hogy a magasságom nem éri el a meg­követelt százhetven centimétert. Héttel vagyok kevesebb . . . Visszakerül szülővárosába, Kaposvárra, de egy napon sze­rencséje lesz, bekerül a Videó- varieté Műsoriroda táncosai kö­zé. Egy év alatt fellép — min­dig csak egyhónapos időtar­tamra - Zalaegerszegen, Siófo­kon, Pápán, Kaposváron, Eger­ben - márciusban átlép a Ka­leidoszkóphoz és májusban Pé­csett táncolt a Maxi-bárban. Június elsejétől Gyöngyöshöz köti egy újabb szerződés. — Ez az örökös vándorlás ki­szakítja baráti-családi környe­zetéből. Nem valami kellemes dolog. — Hivatásommal jár. Hetente egyszer van szabadnapom, ha közel vagyok Kaposvárhoz, ha­zamegyek a szüléimhez, kilenc- ssztendős húgomhoz és egy-két órát együtt vagyok barátnőim­mel. De ilyenkor keresem fel a varrónőmet is. Nagyon sok ruha kell, közösen tervezzük meg és ő megvarrja. Fodrászra nem költők, magam csinálom meg a hajamat... — Gondolom sok textilanyag nem kell azokhoz a ruhákhoz, amelyekben fellép . . .- Bizony nem. De kell más, díszítés, övék, hajpántok, cipők és azért a könnyű kis anyago­kat sem adják ingyen. Másfél­kétezer forint egy ruha . . .- Mennyit keres?- Szerződéstől függ. Pécsett háromszázhatvanat egy este . . . Mondjuk tízezer összejön. De hát élni is kell, bár nem sokat eszem, erősen és mindig fogyó­kúrázom, ez a táncosnő sorsa. Napi tíz-tizenkét órát alszom, utána tornázok vagy futok, hogy az erőnlétemet tartani (udjam. És gyűjtöm a pénzemet, pontosabban otthon a szüleim. Nekik küldöm el, amit félre kell tennem . . .- Kell?- Igen. Az a tervem, hogy az érettségi után - amit levelezőn érek majd el — jogtudományi egyetemre iratkozom. Jogásznak készülök, és azt hiszem éppen emiatt is visszajövök Pécsre. Ál­mom: ügyvédnő leszek. Sikerül­nie kell. — Milyenek a vendégek?- Ügy érti, hogy a férfiak, ugye? Nos . . . szinte minden városban akad néhány, aki fe­leségül akar venni. De olyan is volt, aki meg akart vásárolni. Egy osztrák férfi tízezer shillin­get kínált. . . Ebben az egész munkámban egy valami van, ami elszomorít: a kiszolgáltatott­ság. Azt hiszik, hogy aki tán­col, az egyben erkölcstelen is. és a hívó szóra rohan az ágy­ba. Mindig magyarázkodnom kell, és egyáltalán nem ingerül­ten, mert a vendéget ugye, nem szabad megsérteni. Mindezt le­számítva szenvedélyesen szere­tem a hivatásomat, amiről per­sze egyszer mégis csak le kell majd mondanom. Jövőmben a családalapításnak fontos sze­rep jut. . . Rab Ferenc Antik tárgyak a múzeumban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents