Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-28 / 176. szám

Csűnyi Zsolt furulyája újra szol! Rég nem volt ilyen tömeg,, ennyi eladott pótszék a Pécsi Nyári Színház előadásán, a Szabadtéri Táncszínen, mint péntek este, a Baranya Tánc- együttes jubileumi műsorán. A hatalmas érdeklődés is azt mutatja, ez az együttes rég több önmagánál, már jelkép­pé, fogalommá emelkedett. Ki­csit nemzetiségi politikánk jel­képévé, s halódó amatőrművé­szeti mozgalmunkban szinte olyan fogalommá, mint mond­juk a pécsi Nevelők Háza Ka­marakórusa. Nemzetközi meg- ítéltetésük a hazainál is kedve­zőbb, a határokon túl csak feltétlen híveik vannak. A műsor prológusaként Ber­ták László: A jóslat kampóján c. megrázó versét mondta el Sipos László: ... „igék és lé­lek, egy maroknyi nép hordja az óceán vizét tenyerében" ... hallottuk többek között, az eredetileg Illyés Gyulához írt versben. S ismét tudatosult, hogy nemcsak beszélt anya­nyelv létezik, minden népnek van ének-zenei — sőt táncos anyanyelve is. „Igék és lélek"'. Ennek a komplex anyanyelvi kultúrának az őrzője, felmuta­tója, továbbfejlesztője húsz éve a Baranya Táncegyüttes. Továbbfejlesztője, mert nem­csak az örökséget vállalják. Ezen az anyanyelven modern táncdrámák megfogalmazására is képesek. Az ünnepi előadáson kon­zervatív környezetbe kerültem. A folklór lelkes hívei zsörtö­lődtek mellettem a tematikus táncok ellen, az est első felé­ben, majd tombolva ünnepel­ték a második rész hagyo­mányőrző táncait és zenéit. Bizony kemény dolog e kettős elvárásnak, önmaguk művészi becsvágyának és a törzsközön­ségük őrizte image-nak egy­szerre megfelelni. S tán a legkeményebb do­log a folyamatosság. A Bara­nya nemcsak nevében maradt fenn húsz éven keresztül, ha­nem folyamatos virágzásában. Hullámvölgyek és hegyek alig tarkították. Bár közben olyan kivételes táncos egyéniségek „mentek nyugdíjba", mint Bá- novich Éva, Sztrunga Magdol­na, Lődőr Jenő, Lukács Sza- niszló vagy Bognár József, ám az együttes produkcióképes maradt. Mert közben átvették vezetőjük, Vidákovics Antal fü­zét és elképesztő teherbírását, s mert mindig maradtak oszlo­pai: Farkas Valéria és Heil Helmut 14 éve, Dzsáferovics Margit és Mészáros András 10 éve, Bálint Éva, Sáfár János, Száva József 8 éve táncolnak a Baranyában. Tanár, műsze­rész, kutató fizikus, magyar, német, horvát ad példát igé­nyes munkára és közösségi összetartásra a felzárkózó fia­taloknak. Mert folyamatos az utánpótlás. öt éve ostoba országúti bal­eset áldozata lett Csányi Zsolt, az elmúlt idők legjobb zenekari vezetője. Két emlék­műsorban is gyászolta az együttes. Most az ünnepi mű­sorban megjelent Zsolt szőke mása - az öccse, Csaba, - és a régi furulyán szólózott, ját­szott a zenekarban. Van eb­ben valami jelképszerű. A Baranyából csak a személyek öregedhetnek, vagy halhatnak ki. A családok jelenléte folya­matos. Hol a színpadon, hol a nézőtéren. Bükkösdi László Forradalmár? Politikus?... Monostori Márton Rubindiplomás néptanító Dombóváron Szívből jövő ritka ünnepség színhelye volt a nemreg Dom­bóváron a Molnár György Általános Iskola díszterme. Monostori Márton nyugalma­zott tanítónak itt adták át ün­nepélyesen a rubin diplomát: tanítói oklevelét 1917 április havában állították ki a Szarva­si Evangélikus Tanítóképző In­tézetben. Szűkebb és tágabb családtagjai mellett ott voltak a pályatársak, barátok; a dom­bóvári pedagógus klub nyu­galmazott tanárai, tanítói, a városi és megyei tanács ille-, tékes vezetői. A bensőséges ünnepséget a városi televízió is sugározta. Monostori tanító urat két éve, egy televíziós dokumen­tumfilmben ismertem meg kö­zelebbről. A bevezető mondat tokát tőle hallhattuk arról a küzdelemről, amelyet az or­szág különböző tájain élő svábság egy-egy maroknyi ré* tege harcolt meg 1942—1944 között a lélekmérgező náci propaganda ellen. A Kettős Körös menti Mezőberényben ő volt lelkes propagátora, szer­vező titkára a Hűséggel a ha­zához! — mozgalom helyi szervezetének, miért is á nyi­lasterror idején, az utolsó he- tekben-hónapokban bújkál- nia kellett a Gestapo elől. Kicsoda hát Monostoii tanító úr? Forradalmár? Politikus? Egyik sem. Egyszerűen taní­tó. Pedagógus, immár 70 esz­tendeje. Néptanító, akiben a nemzetiségi lét fogalmához mélyen hozzátartozott n ma­gyarságtudat, a nemzethez kö­tődés tudata, amelyet oiv éke­sen és meggyőzően plántált] bele ki tudja, hány ezernyi tanítványába. Érvelt, nevelt és tanított, hol ó-frank (sváb) dialektusban, hol Schiller és Goethe nyelvén vagy tisztán, szépen magyarul. Attól füg­gően, mikor, hol s kiket bízott* rá több mint fél évszázadon, át az alföldi táj, a Viharsarok küzdelmes életű népe. E tájék szülötte. Szülei pár holdas kisparasztok. Apja ké­sőbb uradalmi béresgazda, aki fiát tanítónak nevelte. Nem ,,úr"-nak: e megszólítással jelleme révén süvegelte meg a falu, mint olyan „Mestör" urat, aki soha nem felejtette, el, honnan jött. Friss diplomájával tartalékos tiszti tanfolyamra, majd téve­sen az olasz frontra vezényel­ték 1917 tavaszán, hogy vé­gigcsinálja, ami még vissza volt az összeomlásig a Mo­narchiából. Leszerelése után tanított Orosháza mellett, majd városnyi nagy szülőfalu­jában, Mezőberény állami ele­mi iskolájában, egészen nyug­díjaztatásáig, 1961-ig. S még utána is sokáig, ha hívták. Vagy éppen TIT-előadáként. Tanított, nevelt a katedrán: kisdiákokat, iparos tanulókat; sportvezetőként atletizáló fia­talokat. Muzsikált a helyi ipa­roskor zenekarában, és mű­kedvelő előadásokat rende­zett, mint nemzedéke legjobb­jai. Majd bekapcsolódva a po-, litikai életbe, minden erejével és szónoki készségével szer­vezte a németek Hűségmczgal- mát, a — ha nem is „egyet se", de — minél kevesebb ka­tonát Hitlernek!" gondolata jegyében. így került fekete lis­tára. Két világháborút s a rákö­vetkező nehéz éveket élte meg. Mindig bizakodva, sosem csüg­gedve. Néhány éve iigyvéd- fiáék városába költözött, gye­rekei, unokái s hat dédunokája közelségébe. Nyolcvannyolcadik évében ma is előadásokat tart és szer­vez; munkálkodik a helyi pe­dagógus klubban, és szemlélő­dik a világban: mit tehetne még? Szép, hasznos és munkás­boldog esztendőket kívánunk számára a magunk és olva­sóink nevében. W. E. — ígérem, ha kettőkor visz- szahív, már nem alszom - sóhajtotta a csütörtök reggeli telefonba Szakácsi Sándor. Éjjel érkezett meg az NDK- ból, ahol a Peer Gynt egyik részletét forgatták. Ö a cím­szereplője a tv-filmnek, kü­lönben már Pécsett lenne, ugyanis La Mancha lovagja­ként és a Macbeth egyik sze­replőjeként lép föl a Nyári Színház e két darabjában. 29- én még Budapesten várja egy közönségtalálkozó: a Film — Színház — Muzsika sorozatá­ban ő a legújabb „Élő cím­lap". — Mindig ilyen sűrű a nyári programja? — Általában. Bár, amikor el­vállaltam a pécsi vendégsze­replést, azt hittem, lazább lesz, előbb el tudjuk kezdeni a pró­bákat. A Peer Gynt előtt szin­tén egy televíziósfilmben ját­szottam, a csernobili atomsze­rencsétlenségről szóló, Szarko­fág című produkcióban. Na­gyon szeretek napozni. A Bal­ti-tengernél voltak kellemes, napsütéses napok, de mivel Peer Gynt öregkorát filmezték, a maszk alatt ugyanolyan fe­hér maradtam, mint korábban. Augusztusban viszont Szántó­don nyaralunk, majd igyek­szem pótolni. — Tizenkét évig a Vigszinház ■társulatához tartozott, ősztől a József Attila Színházhoz szer­ződött. Miért? — Éppen a tizenkét év miatt. Iglódi Pista régóta hív, most elfogadtam az invitálást. — Nem volt megelégedve a vigszinházi szerepeivel? Van itt csízió! Finom kéz­mozdulatokkal kísérve, halk hangon magyarázza jogi ok­fejtéseit a keskeny arcú fiatal­ember:- Mert ha nappal, erőszak­kal, vagyis mások életét, testi épségét veszélyeztetve ... ­Az egészen más, akkor komo- lyab az ügy.- így azonban, ese­tünkben — néz rám - posta­rablásról szó sem lehet! Sz. M. Pécsett szórakozott. Jó későre járt már, amikor ki­ért a munkások rendelkezésére álló lakókocsihoz. Éppen szem­ben a peilérdi postával. Már- már behúzta maga után az aj­tót, amikor a túlsó oldali épü­letben apró fényeket látott fel­villanni. Felkeltett .néhány kö­zelben lévő lakót, közöttük egy olyant is, akinek telefonja volt. A bejelentés — június 19-én — hajnali 2 óra 15 perckor érke­zett a pécsi rendőrséghez. Az egyik járőröző URH-kocsi éppen a peilérdi halastavad — Az utóbbi időben igen. Korábban sok szerepet játszotr tam, amit nem szerettem, de kaptam számomra kedvese­ket is. — ön a változatosság hive. A József Attila Színház nyújt erre lehetőséget? — Nagyon is! Ez volt az egyik fő vonzerő a számomra. Két feladatomról máris tudok. „Az oroszlán télen" című szín­darabban, amelynek filmvál­tozatát Peter O'Tooleval nem­régen nálunk is vetítettek - kaptam főszerepet és szép le­hetőséget egy musicalben. Tu­dom, hogy nem túl eredeti, amit most mondok, de én valóban szeretem a színészet minden ágát, műfaját. — Fellépett zenés és prózai darabokban, filmez, rádiózik, szinkronizál, verset mond, le­meze is megjelent. Melyik mű­fajt nem próbálta még? — A pantomimet. Bár már foglalkoztam vele a Pinceszín­házban. Szintén érdekel, csak­úgy, mint mondjuk a színpadi tánc. — Sportol? — Most éppen csak expan­derezem, hogy a kondíciómat azért tartani tudjam. Van egy szívfájdalmam: nem tudok szaltózni. Pedig a zenés, tán­cos műfajban az éppen olyan kifejező elem, mint a prózá­ban a szó. A szituáció robba- nékonyságát, életörömét su­gallja, természetesen megfele­lő helyen, időben alkalmazva. A főiskolán félig-meddig ta­nultam meg, de nekifogok, bár nem vagyok olyan igazán fia­tal. felől hajtott a község felé, amikor a rádión értesültek ar­ról, hogy valószínűleg betörő van a postahivatalban. így a bejelentést követő 5—6 percen belül lefékezett az első rend­őrautó a hivatalnál. Ekkor Szí László már tudta: a balhénak vége. A rendőrök látták a szét­feszített ablakrácsot, a betört üveget, erősítést kértek, riasz­tották a megyei főkapitányság szakembereit — a postarablá­sok hozzájuk tartoznak —, körbezárták az épületet. Zajt semmit sem lehetett hallani. A felébresztett postamester nyitotta ki az ajtót. Az íróasz­talok fiókjai, a szekrények ki­rámolva. A WC előtti helyi­ségben egy fiatalember üldö­gélt a széken, lábánál fehér műanyag szator. — Jó estét kívánok! — kö­szönt és felállt. — Én köszöntem előre - te­szi most hozzá. A szatyorban 6100 forint volt- Hány éves?- Harmincöt.- Akkor még nem késett el. ■.- Nem. Meg fogom tanulni, j— Említette, hogy a La Mancha lovagja az egyik álomszerepe. Miért érzi Így?- A főiskolára Vészi Endre Ki Don Quijote, ki nem . . .? — írásával felvételiztem. A San- cho Panza-szigete című rádió­játékban már én voltam Don Quijote. Mindig vágytam rá, hogy színpadon is eljátszhas­son!. Az életfelfogásunkban találok hasonlóságokat. Én is a saját akaratomat, álmaimat próbálom megvalósítani, akkor is, ha néha nekimegyek a fal­nak . . . Barlahidai Andrea apróban, egy része rolnizva, a többi ömlesztve. Ennyit talált a fiókokban, miközben tűvé tet­te a postahivatalt a páncél- szekrény kulcsáért. Ha megta­lálja, további 278 000 forint készpénzzel lett volna vasta­gabb. És persze, ha e1 tud menni. — Amikor láttam az első rendőrautót, fogtam a széket, leültem és vártam. Azt tud­tam, hogy a szétfeszített rá­cson nem tudok kimenni, azt vigyázzák, a többi ablakon meg nem lehetett kimenni. Sz. L. 1949-ben született. A pécsi fiatalember eddig össze­sen 2 év és 4 hónap munka- viszonyt tud felmutatni. Igaz, rendszeres szociális segélyt kap a tanácstóí rokkantsága miatt. Havi 3700 forintot.- Kétszer volt infarktusom — mondja rríagyarázólag. Utolsó büntetéséből - több­szörösen büntetett előéletű — ez év februárjában szabadult, Panoráma Finn macska Helena' Lindgren, a Helsin­ki Operaház balettegyüttesé­nek szólótáncosa alakítja An- rew-Lloyd Webber: Macskák című rockoperájában Griza- bella szerepét, a darab hel­sinki városi színházbeli elő­adásában. A kritikák szerint kiváló szopránénekes és remek színészi képességű balett-tán­cos. , Paszfemak életrajza Jevgennij Paszternák, Borisz Paszternák (1890—1960) fia 25 évvel ezelőtt megírta apja életrajzát. A kötetet most egy szovjet kiadó megjelenteti. Bo­risz Paszternák írta a Doktor Zsivágó című regényt, amit Carlo Ponti fi I mesített meg Olaszországban, a címszerep­ben Omar Sharif-fal. A film világhírű zenéjét Michel Jarre komponálta. Genesis - gyurmából A héten Budapesten ha­talmas közönségsikerrel ven­dégszerepeit Genesis rock­együttes a magyarországi kon­cert előtt Bécsben lépett" fel, a Prater Stadionban, A koncert előtti héten az osztrák fővá­rosban kiállították a zenekar taqjainak életnagyságú szob­rát gyurmából. A meglepetés: a játékos ötlet is hódolatot váltott ki, mert több csokor virágot tettek a gyurma-szo­borcsoport elé. sorozatban elkövetett betöré­ses lopás miatt ült, többek kö­zött ő „nyomta fel” a Caprit, a Hangulat, presszót.- Azzal a páncélszekrény­nyel - kulcs hiányában - sem­mire sem mentem volna — mondja.- Nagy összeget sejtett?- Csak itt tudtam meg, hogy mennyi.- Mit csinált volna vele? Némi gondolkodás után mondja:- Apránként a családomra költöttem volna. Három gyere­kem van, szerető apa vagyok és nagyon jó férj. Egy csirke nyakát sem tudnám elvágni. Már csak azért sem lehet szó postarablásról! — teszi hozzá, s kérdőn néz rám: tudom-e kö­vetni logikáját. A vizsgálatot a Baranya Me­gyei Rendőr-főkapitányságon rövidesen befejezik. M. A. Tetten érték a betörőt Pellérden ' _________________________________________________________________________________ __________ I Szakácsi Sándor SIKER

Next

/
Thumbnails
Contents