Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-26 / 174. szám

1987. június 26., péntek Dunántúlt napló 3 Tanácskozik az Országgyűlés Az új tisztségviselők (Folytatás a 2. oldalról) vei külföldön tartózkodó sze­mélyek felelősségre vonásához kapcsolódik. A hatályos sza­bályozás szerint a büntető el­járás a jogszabály megszegé­sével külföldön tartózkodó ter­helt távollétében lefolytatha­tó, az ügyész indítványára a bíróság tárgyalást tart, ítéle­tet hozhat, büntetést szabhat ki. Törvényességi szempontból ez aggályos, mert a vádlott távollétében szabnak ki bün­tetést. Ez a büntetés rendsze­rint nem hajtható végre, vi­szont az elítéltet visszatarthat­ja a hazatéréstől. A törvényjavaslatok ennek a megoldását új alapra he­lyezik. Befejezésül dr. Markója Im­re, a Minisztertanács nevében kérte, hogy az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárásról szóló tör­vényt módosító törvényjavasla­tokat vitassa meg, fogadja el, és iktassa a Magyar Népköz­társaság törvényei közé. Szót kért a vitában dr. Ke­reszti Csaba (Hajdú-Bihar m., 4 .vk.), Hajdú-Bihar megyei főügyész, a törvényjavaslat bi­zottsági előadója hangsúlyoz­ta: a büntetőjog módosítása szükséges és időszerű. A továbbiakban egyebek közt elmondotta: a bizottság a készülőben lévő adóreform­ra, az adóalanyok számának emelkedésére tekintettel ja­vasolja, hogy szigorítsák az adócsalás büntető megítélését, ezzel is kifejezésre juttatva az adó megváltozott társadalmi és gazdasági szerepét. Feltételezhető, hogy a bün­tetőeljárás egyszerűsítésével a nyomozások színvonala javulni fog - mondotta, majd részlete­sen ismertette azokat a bi­zottsági vitában elhangzott ja­vaslatokat, amelyeket végül is elvetett a testület. Végezetül a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság megbízásából a felsorolt kiegészítésekkel elfo­gadásra ajánlotta a beterjesz­tett törvényjavaslatokat. ■ Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Pe­tőfi Termelőszövetkezet párttit­kára a büntetőeljárásról szóló törvény alkalmazásában fellel­hető néhány fogyatékosságra hívta fel a figyelmet, több, törvénymódosító javaslatot tett, egyebek között a közérdekű bejelentők védelme, az orvosi hálapénz adása, illetve elfo­gadása, valamint a feddhetet­lenség szabályainak témaköré­ben. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti ügyvédi Ka­mara elnöke kifogásolta, hogy az Országgyűlés elé terjesz­tett — a büntető eljárásra vo­natkozó - szövegmódosítás csak az új megfogalmazásokat tartalmazza, így a testület tagjainak nincs módjuk az eredeti paragrafusokkal való egybevetésre. A Btk. módosí­tásával összességében egyet­értett, az eljárásjogi törvénnyel kapcsolatban azonban annak a véleményének adott hangot: nem kellene változtatni a nyo-' mozati határidőn. Ezután dr. Kereszti Csaba, a törvényjavaslat bizottsági elő­adója számolt be az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának a délutáni szünet idején össze­hívott üléséről, majd dr. Mar­kója Imre válaszolt a vitában elhangzottakra. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés előbb a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság korábban megfogal­mazott, s a képviselők között írásban is szétosztott módosí­tó javaslatairól döntött: a bi­zottság módosító indítványait; 9 ellenszavazattal és 23 tartóz­kodással elfogadta. A képvise­lők ezt követően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról, va­lamint a büntetőeljárásról szó­ló 1973. évi I. törvény módo­sításáról szavaztak: a javasla­tot általánosságban, és a mór megszavazott módosításokkal, részleteiben is - 12 ellensza­vazattal és 32 tartózkodás mellett — elfogadták. Ábrahám Kálmán beszámolója a környezet- és természetvédelemről A napirend szerint Ábrahám Kálmán államtitkár, az Orszá­gos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnöke követ­kezett, aki a környezet- és ter­mészetvédelemnek a VI. öt­éves tervben elért eredményei­ről, a VII. ötéves terv felada­tairól, a hivatal munkájáról számolt be. Elöljáróban kiemelte: a kör­nyezetvédelem ügye az Or­szággyűlés által alkotott tör­vény végrehajtásának megkez­dése óta egyre jobban felér­tékelődik. Mindez kifejezésre jut abban is, hogy a törvény­hozó testület a Településfej­lesztési és Környezetvédelmi Bi­zottság munkájára támaszkod­va rendszeresen foglalkozik a környezetvédelem átfogó kér­déseivel. A továbbiakban arról szólt: korunk új jelensége, egyben gyors ütemben kibontakozó cselekvése a környezetvéde­lem. Egyre fokozódó ütemben használjuk fel a termeléshez, a fogyasztáshoz a természeti; erőforrásokat, és eközben szennyezzük a termőföldet, a vizet, a levegőt, átalakítjuk tá­jainkat. A beavatkozások hatá­sait a természet öntisztuló ké­pessége nem tudja kellően ellensúlyozni, labilissá válik a társadalom és a környezeté­nek hosszú idő alatt kialakult egyensúlya, dráqul és csökken a természeti erőforrások igény- bevételének -lehetőséqe, romla- nqk az élet minőségét lénye­gesen befolyásoló feltételek, körülmények. Erre a kihívásra a társada­lom egyre érzékenyebben és határozottabban reagál. Egy­részt követelményeket támaszt a politikai vezetéssel, a kor­mányzattal szemben az egész­séges, kulturált környezet meg­teremtése érdekében, másrészt fokozza aktivitását az ártalmak csökkentése, illetve megszün­tetése céljából. Az ENSZ őszi ülésszaka tár­gyalja az ezredfordulóig terje­dő, illetve az azt követő idő- sza környezeti problémáit, va­lamint a Környezet és Fejlesz­tés Világbizottság „Közös jö­vőnk" című jelentését. A jövőben csak olyan fej» lesztéseket szabad tervezni, amelyek nem veszélyeztetik az életet fenntartó természetes rendszereket, a légkört, a vizet, a talajt és az élővilágot. Le­hetőségeink határain belül ed4 dig is megtettük és a jövőben is megtesszük mindazt, ami a szomszédos országokat, az európai kontinenst és az egés^ Földet érintő környezetvédelmi feladatokból reánk hárul. Ezután Ábrahám Kálmán hangsúlyozta: a társadalmi­gazdasági fejlődés hazánkban is együtt jár a természeti erő­források fokozottabb igénybe­vételével, a termelés és a fo­gyasztás bővülésével, a kör­nyezeti ártalmak növekedésé­vel. Az emberi környezetben lejátszódó folyamatok kedve­zőtlen hatásai sok esetben hosszú idő elteltével jelent­keznek, és a társadalom álta­lában csak akkor ismeri fef ezeket, ha már gazdasági gon­dokat, egészségkárosodást, vagy amikor új típusú konflik­tusokat okoznak. Ezért a fej­lesztéseket különös gonddal kell előkészíteni. Széles körű tudományos, szakmai előké­szítő munkát kívánt például a Dunántúli-középhegység ás- ványvagyonának kitermelése, a Bős—Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megépítése, vagy a, Balaton idegenforgalmi adott­ságainak hasznosítása. Az ezekkel kapcsolatos progra­mok megvalósítása szükséges­sé teszi, .hogy az erőforrások hasznosításával egyidejűleg a komplex környezetvédelmi in-; tézkedések is megtörténjenek- A fejlesztések különböző ősz- szefüggéseit, az intézkedések, várható hatásait fel kell tárni' a lakosság előtt, és meg kell szerezni annak aktív támoga­tását. Az elmúlt középtávú terv­időszak hazai környezetvédel-, mi munkájáról szólva elmon­dotta: sokat tettünk, de mér/ mindig nem eleget. Eredméy nyeink közül kiemelkedik a Ba­latont érintő környezetvédelmi tevékenység. Ez jól példázza, hogy a kritikus helyzet kiala­kulását követően kidolgozott; komplex program — amely számos ágazat feladatait ösz- szefogja és az anyagi erőket is koncentrálja — más, regio­nális jellegű környezetvédelmi feladatok megoldásának is mo­dellje lehet. Az eddig megtett intézkedések eredményeként a Balaton vízgyűjtő területén más felszíni vizekhez viszo­nyítva jelentősen csökken a vi­zek terhelése. A levegőtisztaság-védelem eredménye, hogy például Ba­ranya, Komárom, Heves me­gyékben a tüzelőanyag kén­tartalmának mérséklése, illetve az energiafelhasználás szerke­zetének átalakítása következ­tében csökkent a kéndioxid­kibocsátás. Budapesten nap­jainkban már kevesebb por jut a levegőbe, s mérséklődött a kéndioxid-kibocsátás is. Ebben jelentős szerepe volt a földgáz­programnak. A kormányzati ösztönzés és a vállalatok aktív környezetvé­delmi törekvései jelentős ered­ményeket hoztak. Hazánkban is egyre na­gyobb feladatot jelent a hul­ladékok — ezen belül is a ve­szélyes hulladékok — újrahasz­nosítása, kezelése, ártalmatla­nítása. A veszélyes hulladé­kokra vonatkozó országos program keretében a múlt év novemberében kezdte meg mű­ködését a Heves megyei, ez év áprilisában pedig a her- nádkércsi átmeneti tároló. El­készült a győri folyékonyhulla- dék-kezelő és -elhelyező te­lep. Az OKTH elnöke szólt ar­ról is, hogy mennyibe kerül az országnak a környezetvédelem. Mint mondotta: a VI. ötéves tervidőszakban a közvetlen rá­fordítások mintegy 32 millió- árd forintot tettek ki, és ezek 75 százaléka a vízminőség és a termőföld védelmét szolgál­ta. A VII. ötéves tervidőszak­ban a hasonló ráfordítások tervezett összege 47 milliárd forint. Ebből 5 milliárd forintot fordítunk a levegőtisztaság­védelmi program megvalótítá- sára; 2,5 milliárd forintba ke­rül 8 város szennyvíztisztító műveinek, s több mint 2 mil- liárdba a dorogi veszélyeshul­ladék-égetőmű, illetve az aszódi lerakó megépítése. Becslések szerint a levegő­be jutó szénmonoxid 60 szá­zaléka, a nitrogén-oxidok 30 százaléka és az ólom 90 szá­zaléka a közlekedésből szár­mazik. Sürgős teendőink van­nak a járműállomány összeté­telének korszerűsítésében, a karbantartás és az üzemelte­tés javításában, valamint a forgalomszervezésben. A beszámoló vitájában fel­szólalt: Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Ta­nács elnöke és Fenyvesi Hen­rik (Somogy m., 7. vk.), a ba- latonszárszói Vörös Csillag Mgtsz elnökhelyettese. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt, véget ért. Németh Károly 1922-ben született a Zala megyei Pákán, munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása húsipari szakmunkás. Pártfőiskolát végzett. A pártnak 1945 óta tagja. A felszabadulást követően szülőfa­lujában az MKP függetlenített kör­zeti titkára, majd 1947-től a párt Zala Megyei Bizottságának osztály- vezetője volt. 1954-ben megválasztot­ták a párt Csongrád Megyei Bizott­sága első titkárának. 1960-tól az MSZMP Központi Bizottságának me­zőgazdasági osztályát vezette, majd a KB titkára lett. 1965. és 1974. kö­zött az MSZMP Budapesti Bizott­ságának első titkára volt. 1974-től 1985-ig az MSZMP KB titkáraként dolgozott, 1985-ben a párt főtitkár- helyettesének választották. Az MSZMP KB-nak 1957 óta tag­ja. A Politikai Bizottságnak 1966-tól póttagja, 1970 óta tagja. 1958 óta országgyűlési képviselő, 1967 óta az Elnöki Tanács tagja. Németh Miklós Monokon született 1948-ban, pa­rasztcsaládban. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetemen szer­zett diplomát. Az MSZMP-nek 1968 óta tagja. 1971-től a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen tanított. 1977-től az Országos Tervhivatal­ban osztályvezető-helyettes, 1981-től az MSZMP Központi Bizottsága gaz­daságpolitikai osztályának munka­társa, majd az osztály helyettes ve­zetője volt. 1987 januárjában a Köz­ponti Bizottság kinevezte a gazda­ságpolitikai osztály vezetőjévé, ez év júniusában megválasztották a Köz­ponti Bizottság tagjának. • Csehák Judit Szekszárdon született 1940-ben, munkáscsqládban. 1964-ben szerzett diplomát Budapesten, az Orvostu­dományi Egyetemen. 1967 óta tagja a pártnak. 1964-től körzeti orvosként dolgo­zott, majd 1973-tól Szekszárd Város Tanácsának osztályvezető főorvosa. 1975-ben az Orvos Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete központi veze­tőségének titkárává, majd 1978-ban a Szakszervezetek Országos Taná­csa titkárává választották. 1984 óta a Minisztertanács elnök- helyettese. 1985-ben tagja lett a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának. Lázár György A Pest megyei Isaszegen született 1924-ben, munkáscsaládban. Állami Felsőipariskolát végzett. 1945 óta tagja a pártnak. Több mint két évtizeden át — 1948-tól 1970-ig — az Országos Terv­hivatalban különböző munkaterüle­teken dolgozott, előadói, főosztály­vezető-helyettesi, majd főosztályve­zetői beosztásban. 1958-ban az Or­szágos Tervhivatal elnökhelyettesévé nevezték ki. 1970-től munkaügyi mi­niszter. 1973-ban a kormány elnök- helyettesévé, az Országos Tervhi­vatal elnökévé választották, vezette az Állami Tervbizottság munkáját. 1975-től a Minisztertanács elnöke. 1970 óta tagja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, 1975 óta tagja a Politikai Bizottságnak. Országgyű­lési képviselő. 1930-ban született Ibrányban, pa­rasztcsaládban. Elvégezte a Lenin Intézetet, majd az SZKP KB Társa­dalomtudományi Akadémiáját. A történelemtudomány kandidátusa. 1951 óta tagja a pártnak. 1955-től különböző DISZ- és Köz­funkciókat töltött be. 1966-ban vá­lasztották a Külügyminisztérium pártbizottságának titkárává. 1972-től az MSZMP Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes vezetője, majd 1974-től az osztály vezetője. 1982-től a Népszabadság főszer­kesztője. 1985-ben a Központi Bi­zottság titkárává választották. 1980 óta tagja a párt Központi Bizottságának. Országgyűlési kép­viselő. Fejti György Sátoraljaújhelyen született 1946- ban, munkáscsaládban. A Budapes­ti Műszaki Egyetemen szerzett dip­lomát. 1968 óta párttag. 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegédként dolgozott, 1972-től a KISZ KB apparátusában tevékenykedett különböző munkakö­rökben. 1976. és 1979. között a KISZ KB titkára volt. 1979-ben az MSZMP KB osztályvezető-helyettesévé nevez­ték ki. 1980-ban a KISZ KB első titkárává, majd 1985-ben a párt Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei , Bizott­ságának első titkárává választották. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980 óta tagja. Grósz Károly Miskolcon született 1930-ban, mun­káscsaládban. Eredeti foglalkozása nyomdász. Elvégezte az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemet és a Párt­főiskolát. A pártnak 1945 óta tagja. 1950-től a párt központi appará­tusában dolgozott, majd hivatásos katonatisztként teljesített szolgála­tot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Pártbizottság agitációs és propagandaosztályát vezette. 1958-tól 1961-ig az „Észak-Magyar- ország" felelős szerkesztőjeként, majd az MSZMP Központi Bizottsá­gának politikai munkatársaként dol­gozott. 1962-től 1968-ig a Magyar Rádió és Televízió pártbizottságának titkára. 1968-tól az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese. 1973-ban a Fe­jér Megyei Pártbizottság első titká­rává választották. 1974-től 1979-ig a Központi Bizott­ság agitációs és propagandaosztá­lyát vezette. Ezt követően a párt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bi­zottságának első titkára volt. 1984- től a párt Budapesti Bizottságának első titkári tisztét töltötte be. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1980 óta, a Politikai Bizottság­nak 1985 óta tagja. Lukács János Püspökszenterzsébeten született 1935-ben, munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása kőműves. Az MSZMP Politikai Főiskoláján szerzett diplo­mát. A pártnak 1953 óta tagja. Az ifjúsági mozgalomban 1954-től különböző vezetői tisztségeket töltött be. 1964-ben a KISZ Baranya Me­gyei Bizottságának első titkárává választották. 1972-től az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára, majd első titkára. 1980-ban megvá­lasztották az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottsága első titkárának. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1985-től tagja. Horváth István Pakson született 1935-bon, mun­káscsaládban. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen szerzett diplomát. 1956 óta párttag. 1957-től Kecske­méten, a megyei bíróságon fogal­mazó, majd a járási bíróságon ta­nácsvezető bíró. 1959-től a párt Bács-Kiskun Megyei Bizottságának munkatársa, osztályvezetője, majd titkára. 1970-ben a KISZ KB első titkárává választották. 1973-tól a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság első titkára. 1980-tól belügyminisz­ter. 1985-ben az MSZMP Központi Bizottsága titkárává választották. Az MSZMP Központi Bizottságának 1970 óta tagja. Berecz János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents