Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-22 / 170. szám

1967. június 22., hétfő Dunántúli napló 5 Antal Imre Pécsre jön Véget ért a gyermekszínjátszás egyhetes rendezvénysorozata Pécsett Fesztiválzárás után szeminárium Képünkön a monyoródi Ciróka Gyermekszinpad Tegnap, vasárnap dél­után véget ért Pécsett a XII. országos gyermekszínját­szó fesztiválhoz kapcsolódó drámapedagógiai szeminá­rium. Előtte, mint korábbi tudósí­tásainkban beszámoltunk ró­la, az öt napig tartó fesz­tivál zárult be hivatalosan pénteken délben. A feszti­válon az ország különböző tájairól s a fővárosból csaknem 700 általános is­kolás szerepelt több, mint 30 különböző műfajú mese­játékokban, s egyéb szín­padi produkcióban. Vala­mennyi csoport emléklappal és emléktárggyal föltarisz- nyázva inthetett búcsút Ba­ranya székvárosának, a vi­szontlátás reményében: két év múlva, a XIII. pécsi fesz­tiválon. A legjobbak, hét gyermekcsoport, hangulatos mesefigurákat ábrázoló dísz­kerámiát, R. Füzesi Zsuzsa keramikusművész alkotásait is átvehették Gabnai Kata­lintól, az Országos közműve­lődési Központ főmunkatár­sától, aki a DN kérésére az alábbiakban összegezte a fesztivál legfőbb tanulsá­gait: — Sikeresebb és maga­sabb színvonalú volt a ko­rábbiaknál az idei rendez­vénysorozat, jóllehet. a me­gyéket és a fővárost képvi­selő egy-egy iskolai színját­szó együttes mellett az idén több nem kimagasló ered­ményekkel büszkélkedő cso­portot is meghívtunk, sajá­tos pedagógiai célból. Ál­lami nevelőotthonok, kisegí­tő iskolák színjátszó gyere­keitől is figyelemre érdemes produkciókat láthattunk. Produkciókat, amelyek a lé­nyeget illetően „végtermé­kek”, ezredrészeként a szín­játszó műhelymunka egészé­nek. A hangsúly azonban az előkészítő időszakra he­lyezendő. A gyerekek közös­ségi együttlétére: a kollek­tív színpadi játék élményé­re r az önkifejezés, a kész­ségfejlesztés nagy pedagó­giai lehetőségeire és erejé­re. S ebben látom a pécsi fesztiválok nagy-nagy jelen­tőségét és társadalmi hasz­nát — mondotta. Péntek délután a jelenle­vő tanárok, együttesvezetők egy kisebb csoportja részé­re megkezdődött a XII. drá­mapedagógiai szeminárium. A módszertani foglalkozáso­kat Szonya Pavelkova prá­gai tanárnő vezette. A kur­zus mintegy 30 hallgatója a tegnap délutáni zárófog­lalkozást követően utazott haza. W. E. Szentendrére megy a MÁYTOURS-YDN vonat „Nem látszott ki a dinnye a jég alól” Dinnyekörkép sok borúval - és jéggel Józsa Istvánék Paprád határában lévő háromholdas dinnvete rületükön a permetezést végzik Hajókirándulással egybekö­tött szentendrei városnézés lesz a programja június 27- én (szombaton) az idei má­sodik MÁVTOURS-VDN vonat­nak. a résztvevők a 6 óra 25 perckor Pécsről menetrend szerint induló Mecsek-expresz- szel utaznak Budapestre, ahol a 9 óra 5 perces érkezéskor három idegenvezető várja a kirándulóvonat utasait. Ők met­rón kísérik a csoportot a Vi­gadó térre, ahonnan 10 órakor indul a másfél órás útjára a több száz főt befogadó, Szent­endréig közlekedő sétahajó. Érkezés után a műemlékek­ben gazdag Duina-parti vá­roska főterén, a Béke étterem­ben fogyaszthatják el az ebé­det a résztvevők. Az este 20 óra 35 perckor véget érő kirándulás ára fel­nőtteknek és gyermekeknek egyaránt 420 forint. Ebben az összegben a vonat-, a metró-, a HÉV- és a hajójegyek, az ebéd és a múzeumi, illetve a műemléktemplomi belépők is benne vannak. Jegyek a mel­lékelt szelvény felmutatásával szerdán és csütörtökön 10-től 17 óráig, pénteken pedig 10- től 13 óráig válthatók a MÁV Rákóczi úti menetjegyirodájá­ban. H. A. Kevés bizakodó gazdával le­het találkozni a baranyai dinnyések között. A májusi hi­deg mindenhol erősen vissza­vetette az április közepétől ki­ültetett palánták fejlődését. Sokhelyütt kiadós jégverés te­tézte a bajt. így hát nemcsak a termelőknek, hanem nekünk, a majdani fogyasztóknak is sokat kell. még várni az első szedésre. Igaz, mondják, hogy Budapesten és a Balatonon már látni sárga- és görög­dinnyét, ezek azonban fólia­házból valók és ennek meg­felelő az áruk is. Kilójuk 150-200 forint. — Legszívesebben itthagy­nám, betárcsáznám az egé­szet — mondja bosszankodva Adorjás határában lévő föld­jén Török Ferenc, vajszlói la­kos. — De nem tehetem, mert a biztosítótól júliusban újra kijönnek. Megállapítják, hogy pár nappal ezelőtti elő- szemléjük után mire jut a dinnye. Ezért hát nagy hanggal dol­gozik a Robi kapálógép a megkeskenyedett sorok kö­zött. Őszintén szólva, remény­telennek látszik a küzdelem. — Talán ha szeptemberben szedhetünk róla valamennyit. Nézze meg! Az összes kis- dinnyét és hajtást leverte a dió nagyságú jég. Nem vol­tam rest megszámolni. Egy négyzetméterre csaknem hét­száz szem hullott a iúnius 10-i égiháború alatt. Mintha hó esett volna. Négy újnvi vasta­gon állt itt a jég. Kilencven százalékosra ítélem a kárt, de szerintem azt a biztosító nem fogja megfizetni. Olvan a föld, mintha stoplis cipőben footballoztak volna rajta. . Az Adorjás határában lévő húszholdnyi területet és a kisszentmártoni földeket érte a legnagyobb jég. De kap­tak belőle bőven a drávaszer- dahelyi és sámodi területek is. így hát, hogy már valami­revaló dinnyét is láthassunk, tovább kellett menni. Vajszló, Csányoszró, Sellye, Páprád, Hegyszentmárton, Gyöngyfa, Magyarmecske környékén mór láthattunk fejlődésben lévő termést is. Általában tenisz­labda nagyságú most a diny- nye, de a páprádi Biczók Gé- záék és Csetényi Józsefék földjén látni már kilósakat is. Általában Szigetcsépi palán­tákat ültettek ki a gazdák, a később érő hevesi futó van a második helyen .mintegy 30 százalékos aránnyal. Vajszló- ban kísérleti jelleggel már ül­tették az új magyar fajtából, a Hungáriából is. Kíváncsian várják, hogy ez a korai fajta szereti-e a Dráva-menti homo­kot. Az első szállítmányok várha­tóan július második harmadá­ban jelennek meg a piaco­kon. Egy hónapos késéssel. A dömping augusztus közepén- végén várható. Sárgadinnyét kevesebben termesztenek. Több vele a gond, mindennap szedni kell és nem is fizet olyan jól. Varga László páprádi kertjé­ben 800 tövet ültetett ki. S, mint ahogy mindenki, a nö­vény fejlődésével ő is elége­detlen. A szintén páprádi Fü- löp János röviden sommázza a dinnyehelyzetet: „A Zöldért­nek idén nem lesz gondja az elszállítással . ..” Balog Nándor A szeszélyes műfajok című produkció a Pécsi Nyári Szín­ház egyik műsora ezen a. nyá» ron. Zenés, szórakoztató pro­dukció, bűvésszel, táncosokkal, némi pajzánsággal és humor­ral. A műsorvezető Antal Im­re, akit budapesti lakásán ér­tem el telefonon. — Sokszor voltam Pécsett, még ifjú zongoraművészként is, és nagyon tetszik a város, ezért is vállaltam el ezt a kor.ferá- lást — kezdte Antal Imre. — Rengetegszer szcepel mostanában a legkülönbözőbb műsorokban. Nem vállal tűi so­kat? — Nem hiszem. Belekény- szerítik az embert a munkába. Tudja, senkisem pótolhatat­lan, ha nemet mondok, rásü­tik: nagyképű ez az Antal. — Honnan szerzi vicceit? — Gyűjtöm őket, régóta, ezt tudják az emberek és mindig mesélnek nekem és én is mon­dok. — Hány viccet tud? — Nem számoltam, de egy­szer fogadásból három órán át egyfolytában viccet meséltem. — Van olyan vicce, amit ön talált ki, aztán nagy karriert futott be? — Nincs. Sajnos, nincs. Nem is pályázok erre. — Giázser Bozsó, a koszorús költő, akinek kínrímeit a Sze­szélyes évszakokban ismertetni szokta, saját találmány . . . — Igen, és képzelje, meg kellett változtatni a nevét, mert van egy hasonló nevű úr Pes­ten, aki nem tudta tolerálni. A „költő" ezután Nyomasek néven szerepel. — Mi a véleménye a bohóc­szerepről? — Sok nagy színész vágya, hogy bohócszerepeket vállal­jon . . . — Én arra gyidoltam, Antal Imre mindig oly vicces a né­zők előtt, nem gondolja, hogy nem veszik komolyan? — Nem hiszem, hogy ettől tartanom kellene. — Tudom, hogy jól főz. — Nem, szeretek pepecsel­ni inkább, nevet fel. — Egy receptjét elárulná? — Szívesen. Egy egyszerűb­bet. Ez az egyik kedvencem. Egy Római tálat kibélelek vé­konyra szelt angolszalonnával, majd beleteszek mindenléle zöldségeket: krumplit, karfiolt, répát, közé babérlevelet Rá egy szép darab marhahúst, spékelve füstölt szalonnával, beledugdosva néhány boróka­bogyót. A maradék helyre pe­dig sok-sok gombát. A legte­tejére kerül a specialitásom ebben az egészben, egy olyan 15—20 dekányi rockfort sajt. Mehet a sütőbe, aztán fo­gyasztható. Bozsik L. A pincemester Ahhoz a korosztályhoz tarto­zik, amely már túllépte az ötö­dik évtizedet - gyakran túlfe­szített élettempóval — és bi­zony vigyázniuk kell magukra: néhány éve a kórházban ta­lálkoztam Wéber Imrével, a szívére panaszkodott: Pesten élő fiát látogatta meg, rosszul lett, hazafelé már a fia vezette a kocsit. A Wéberek élete ösz- szefonódott e három szép ro­konszakmával: kertészettel, szőlészettel, borászattal. — Apám, aki most nyolcvan­hat esztendős, négy évvel ez­előtt új fajtákat telepitett vil­lányi kis szőlőjében. Egyéb­ként mint növényvédő, most is szakmai tanácsokat ad. A bá­tyám szintén borász mint én, sőt, a fiam is borásznak indult Budafokon. — Múlt időben? — Igen. Mert aztán nála megszakadt a „lánc": Művész­hajlamú fiú, négyszer indult neki a Képzőművészeti Főisko­lának, míg végre felvették. El is végezte. Festő és szobrász. A közelmúltban volt egy pesti kiállítása, a Népszava kritikusa szépen írt róla, de olyan nyel­ven, ami itt-ott számunkra érthetetlen. A feleségem az idegen szavak szótárát boga­rászta, hogy „lefordíthassa” a kritikát. És van egy Rita nevű lányunk, de ő is Pesten él, férjével, három kisunokám- mal . . . — Villányban lakik a család. Ott is született? — Nem. Barcson születtem! — mondja nem kevés büszke­séggel — Barcs három minisz­tert és egy pincemestert adott a „világnak". A pincemester persze én vagyok . . . Vagyis a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát bólyi pincészetének vezetője. A pin­cészet feladata: szőlő felvásár­lás és feldolgozás, illetve bor­felvásárlás. Ez annyit jelent, hogy a leszerződött termelők bemutatnak boraikból egy kis mennyiséget, amelyet a pincé­szet laboratóriumában meg­vizsgálnak. Ha az eredmény megfelelő, behozzák a bort immár nagy tételben, abból ismét mintát vesznek, hogy megvizsgálják: paraméterei azonosak e az első mintával. Ha minden stimmel, kész az üzlet.- Hol tanulta a szakmát?- Tulajdonképpen kertész­kedtünk először Barcson, azon az öt hold földön, amit apám a földosztáskor kapott. Aztán Budafokon elvégeztem a kerté­szeti középiskolát, majd ké­sőbb Villányban a szőlészeti és borászati szakiskolát. Utána mindjárt a gazdasághoz kerül­tem, illetve most a borkorinbi- náthoz, az egyesülés óta.- Saját szőlő?- Van Villányban ötszáz négyszögöl; tiszta oportó. Dél­után Bólyból hazaérek, kime­gyek a szőlőbe, de főleg hét­végén. A szőlőben mindig sok a munka, de ezt csak az tudja értékelni, aki szereti is ezt a rendkívül kényes növénykultú­rát.- Kényes?- Főleg a vörösbor készíté­se jár nagy gonddal.- Az alkoholizmussal kap­csolatosan elég nagy a vita monapság . . . Mit szól ehhez?- Félek, hogy a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is. Nézze: a tiszta és tisztessége­sen elkészített bor, a gyönyörű ital. De az embereket meg kellene tanítani a kultúrált borfogyasztásra is, ami része a kultúráit táplálkozásnak. A vi­lág nagy bortermelő országai­ban — franciáknál, olaszoknál, spanyoloknál és a nyugatné­meteknél — érdekes módon, sokkal kevesebb az alkoholis­ták száma, mint ahogy az ember gondolná. Nálunk a vendéglátóiparban még most is úgy kínálják a bort, hogy vörös vagy fehér? De hogy mi­lyen étekhez, milyen fajta bor illik, arról szó serr. esik. Sőt, sok vendéglős c ért nem ajánlja a vörösbort, mert ha kicsöppen a fehér abroszra, nem lehet kimosni. Amikor ilyen egyszerű, prózai jelensé­gekkel találkozunk, akkor még nagyon- messze vagyunk a kultúrált borfogyasztástól. És a bor készítésétől is. Rab Ferenc Életképek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents