Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-20 / 168. szám
A monitorokon a szívek rajzolata sokféle. Hegyek-vöigyek kerülgetik egymást — vissza« térőén, egyhangúan. Az egyik, mint a csipke, olyan, ezt meg mintha öregember reszkető keze húzná ... Amikor a beteg megmozdul, hirtelen a hullám megszakad; lepkeszárnyon távozva tűnik el a képernyő felső szegletében. Gyakorta az is előfordul, hogy a hullám elcsitul, s az EKG vezérpontja sípolva húzza az egyeneseket. A szív nem üt többet. .. Egy képet láttam Tekeres professzor előszobájában. Színes fotó keretben. Jéghegyről leszakadt tábla kezdi meg önálló útját a tengeren . .. * A három pánton hátul-kötős köpenyt könnyű megszokni, csak a fehér kalucsni zavajj egy ideig. Lötyög a lábamon, esetlen csoszogásra késztet. Mindkettő előírás: látogató az intenzív osztályra csak így lép; hét be. A kötelező dolgok ellen többnyire berzenkedem, most valahogy nem. Az ágyakon fekvő többsége számára feltehetően abszolút közömbös, hogy ott vagyunk-e, avagy sem, s hogy miről be* szélgetünk. Tér, idő egyre' megy. Visszacseng fülembe Mudrány Mária intézetvezető főnővér intő mondata: „A mai napig megvisel mindannyiunkat ez a munka, küzdelem az életért, amikor mindent megpróbál az ember, s mégis elvesztünk valakit..." Készüljek föl. Nem mindennapi a látvány. Ilyen szavak jutnak eszembe; elesettség, rászorultság, remény. Emitt idős asszony alszik amputációs műtét után. A szemközti ágyon férfi kap infúziót vénásan. Az orrán ót műanyagcső vezet a gyomrá-'. ba, azon fut a Nitrolingual, 24 órás adag ... A Benett- típusú lélegeztető közvetlenül a gége alatt visz a tüdejébe oxigénnel dúsított levegőt. A gumicső leukoplaszttal rögzítve; környékén a fertőtlenítőszer sárgós-lilás foltja. Az oxigénpalack kiskocsin, kissé megdöntve. — Fáj, fáj... nagyon fáj — hallom. Majd a nővér hangja; — Ne tessék mozdulni, ké-\ rém . .. Az őrző monitorok vasvázas polcon, egymás fölött. Szívdobbanások programozható számítógépen. A főnővér halkan ma-', gyarázza: — Ez a felső görbe a kettes betegé. Nagyon csúnya, sajnos. Már a negyedik infarktus után ... Ujjával követi a negatív vonalakat. — Ez az ötösé. Hátsó fali' infarktus. A nővérszobában ugyanezt látják a Memóryscope/Compu- team készülék képernyőin. Próbálom hosszasan nézni én is, de belefájdul a szemem. Halkan jár az infúziós pumpa. Időnként kattan egyet. — Menjünk ... * A fából faragott szobrok Jo- zifek János kézügyességét dicsérik. Itt születtek a Kodály1 Zoltán utca valamelyik harmadik emeleti lakásában. Arról a napról kérdezem. — Egyedül voltam otthon — mondja Jozifek János. — Feleségem kórházban. Éppen a Linda ment a tévében, amikor először éreztem szorítást a szívtájékon. Elkezdett forogni a szoba . . . Volt kezemügyé- ben Nitromint, a nyelvem alá tettem egyet. Nem használt. A második sem . . . Megijedtem. Nincs telefonom, nem tud rólam senki, így fogom befejezni .. . Átvillant rajtam, hogy ki kéne nyitni a bejárati ajtót., Megpróbáltam felállni, ami nagynehezen sikerült, kinyitottam a szobaajtót és kizuhantam a -folyosóra. Később tudtam meg, egy eléggé nagy robajjal járt, s meghallotta az alattunk lakó. Még arra em-. lékszem, hogy fölnyúltam, sike1987. június 20., szombat Ter és ídö rült a zárban megfordítani a kulcsot... Kiabálni kezdtem, de mint utóbb kiderült, csal^ mozgott a szám; hang nem jött ki rajta. Emlékszem még a mentőre, éjjel a szobámra. Körülöttem orvosok, s mintha síi rást hallottam volna az ajtó mögül ... Mély álom volt az. egész. Mondják, akkor éjjel az idősebb fiam dr. Kerekes Lászlóval beszélgetett, aki éppen azt mondta: „Édesapját feldolgozta a témát: olyan emberekkel beszélgetett, akik már odaátról jöttek vissza, akiknél beállt a klinikai halál. Arra, volt kíváncsi, hogy ki mit érj zett, mit tapasztalt? (Nem mondom, hogy felüdít, inkább ér* dekes olvasmány volt.) Az intézet munkájáról beszélgetünk. Az őrző-megfigyelő, készenléti és adott esetben gyors cselekvést követelő intenzív osztály mellett hozzájuk tartósikerült újraéleszteni ...", amikor újra riadót fújtak ... , Nézem a zárójelentést: „.. . heveny myocardinalis infarktus tünetével vettük fel osztályunkra“. Felvételét követő első órában hirtelen kamra fibrillatio jelentkezett, amelyet sikeresen DC-sokkal szüntettünk meg." — ön kétszer született. Kiigazít: — Pontosabban háromszor. Letette a faragó bicskát; türelme sincs hozzá azóta. Inkább jókat sétál a friss levegőn. Nagyon szereti a napfényt. — Olykor lehunyom a szemem és arccal feléfordulok.' Melegít. * Többnyire két szót használnak ugyanarra a fogalomra, Dr. Tekeres Miklós, a POTE Anaszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének professzora' megerősít benne: reanimációí reszuszcitáció egyre megy* Mindkettő az újraélesztést jelenti. Izgat a téma, megpróbálom, megfogalmazni: — Szóval, attól a pillanat» tói, hogy a szívműködés leáll* milyen az esélyem? Mekkorq az az idő, amely alatt az újraélesztés még sikerrel kecsegtet? — Négy-öt percen belül cselekedni kell. Oxigén nélkül ennyit bír ki az agy károso-; dósmentesen. A szakirodalomra hivatkozva egy másik példát is felhoz. — De bizonyított például, hideg édesvízi, vízbefulladást követő 30—40 perccel is élesztettek föl embereket. Persze, mindez rendkívül relatív; a reanimáció sikere függ a kortól, az egyéntől, a külön í böző károsodás — főleg agyi károsodás >— mértékétől, sok) egyébtől. Végül is magam fogalmazom meg: esély mindig van, siker ritkábban . .. — Valahogy így ... Tekeres Miklós egy könyves. mutat, nézzem át, ha érdekel, A címe is bizarr: Élet az élet után. Amerikai orvos-kutató zik szervesen az anasztezioló- gia; a műtéti altatás, a műtét közbeni 'őrzés. Hatvanfős a csapat; 17 orvos, asszisztensek, ápolónők és a technikai személyzet. — Az intenzív terápia nem szerepel az egyetemi stúdiumod között — jegyzi meg a professzor. — Ezt itt kell tanulni, munka mellett, munka közben* Amolyan interdiszciplináris szakma, jószerivel egy kicsit mindenhez érteni kell. Legfontosabb a szakmaismeretl mellett a gyors döntés- és reakciókészség. Az élet pilla-, natokon múlik . . . Valahol a mentőorvosok, a gyors-segélyt adók édestestvérei. — Siker? — Tavaly pontosan 105 esetben végeztünk újraélesztést, s közülük ma huszonnégyen vannak életben. Az osztályon — melynek elr látási körzete a dél-dunántúli régió — évente 1200—1300 beteg fordul meg. Nagy részük helyből, a klinikáról, műtét után kerül oda megfigyelésre néhány napra. Más kívülről érkezik, többnyire mentőkocsin. Tekeres Miklós statisztikai lapot vesz elő; nemrégiben ösz- szesítették. Néhány adat: keringési elégtelenség miatt 300- an, infarktus miatt 117-en, csak angina pectoris miatt 108-an, szívritmus-zavar miatt 100-an* különféle vérzések okán 42-en, mérgezés tüneteivel 60-an for< dúltak meg itt tavaly. Vérátmosás. Gépi lélegeztetés. Szívkatéterezés. Pacemaker beültetés. Az intézet folyosóján üvegablak mögött pacemaker-múzeum; néhány ormótlan, nagy szerkezet mellett zsebórányi lapos kis műszerek ... — A másik oldalról jött, ám vissza, édesapám I . .. A nővér általában tréfálkozik, mosolyog. Mint sérült repülőgépen a stewardess . .. Ismerőssel találkozom az osztályon. Korombeliek gyakorta A tehetség karrierje megfordulnak itt. Nagy tasakj a hóna alatt, éppen egy köz7 bülső vizsgálatról jött, már a saját lábán. Ha minden igaz, holnap engedik haza. Túl vart a nehezén. — Hogy történt? A szívére mutat. — Ez egy pokoli dologi Olyan korán érkezett... . Kocsival jött lefelé a Vilmos utcán, s egyszer csak érezte a szorítást, a görcsöt. Hirtelen fékezett, s a kormányt a járda padka felé fordította. Arra még emlékszik, hogy nagyot zökkent, amikor nekiütődött a kocsi. — Borzasztó hosszú- időnek tűnt, de később útitársam el-« mondta, hogy néhány perc alatt ott voltak a mentők. Néha magamhoz tértem. Fantasztikus halálfélelmem volt, a fejtetőmtől a lábujjamig kivert a veríték. Aztán mintha végleg elszakadt volna a cérna ... Fél óra múlva megy terheléses próbára, s ha minden rendben lesz, az adjunktus szerint kiadják a zárójelentést. — Hogyan tovább? — Próbálom a sorokat ren-, dezni. Még sok tennivalóm, lenne. Szóval gondolhatod, egy adag gyógyszer és élni tovább. Másképp, kevesebb feszültséggel ... Benyúl a zsebébe, előveszi a gyógyszert. Nitromint. Egyj máshoz nőttek. „A halál minden ember számára abszolút szükségszerűség, az egyetlen szilárd pont az élet esetleges történéseinek ten- . gerében, amelyhez előbb vagy utóbb, gazdagon vagy szegéi nyen, lázadozva vagy megbé-i kélt lélekkel, hittel vagy hitetlenül mindannyian elérkezünk" — olvasom a sikerkönyv fül-1 szövegét. De ne most! És különben is: hagyjuk a témát, tabu még magam előtt is, erről én sem szeretek beszélni, te sem, ő sem . .. De ■ újraszületni jó. Biztosan jó. R. a férje mellett ült az autóban, beszélgettek. Odakint ömlött az eső, az ablaktörlők vigasztalanul járták táncukat* Siettek. R. néha az órájórd nézett. — A hétvégét a Balatonon, töltöttük — mondja, ki tudja hányadszor rekonstruálva á történteket. — Úgy döntöttünk, hogy majd kora reggel indulunk, hétfőn, egyenesen a munkahelyre. így több idő jut... A mozsgói kanyartól nem emlékszem semmire. Illetve egy- egy pillanatra; talán kórház: ágy, talán fehér plafon, műtőlámpa, talán beszélgetnek mellettem. Állítólag sokszor megkérdezte: mi van a gyerekekkel? Pedig jól tudhatta, ők nem jöttek haza, maradtak a nagy-' mamával. — És még egy furcsa . . . Talán a műtőben, talán másutt láttam egy órát a falon, pontosan tudom, 8 óra 12 percei! mutatott, s akkor átvillant rajtam, hogy a rendelőm előtt állnak már sorban, injekcióra várva a betegek . .. Meg kéne mondani, hogy ne várjanak . . . A pár éves rossz emlék ma már a múlté. Egy ideig még őrizte összetört szemüvegét, aztán kidobta. .* Tér és idő. Közös jellegzetességük, hogy mindkettő egyetemes, objektív, végtelen és örök. Valóban. Mindössze tizenegy ágy az első emeleten, kilenc a hatodikon, a sebészeti műtők mellett. A négyszáz ágyas- klinika 20 ágya az intenzív osztályé, s ezen a húsz ágyon az idő néha nem egydimenzió- jú, néha nem megfordíthatatlan . .. És ennyi elég ... Kozma Ferenc Ha valaki megírná a magyar történelem politikai rekordjainak könyvét, abban minden bizonnyal előkelő helyet kapna Wekerle Sándor. Egyrészt mert 1892-1918 között három alkalommal volt miniszterelnök; másrészt, mert e magas méltóságra emelkedését saját tehetségének és szaktudásának köszönhette. 1848 november 14-én Móron született. Apja Lamberg gróf gazdatisztje volt. Kitűnő érettségi után jogot hallgatott, majd 1870-ben fogalmazógyakornoki állást kapott a pénzügyminisztériumban, s hét év után fogalmazóvá lépett elő. Széli Kálmán (a pénzügyminiszter), felismerte kivételes tehetségét és az elnöki osztály vezetőjévé nevezte ki. Ettől kezdve példátlanul gyorsan haladt a hivatali ranglétrán: 1884-ben már miniszteri tanácsos, 1886-ban pedig államtitkár. A zavaros pénzügyek miatt 1887 februárjában lemondott Szapáry Gyula, pénzügyminiszter helyett, Tisza Kálmán miniszterelnök, nem talált alkalmas embert, így a pénzügyi tárcát magának tartotta meg, de a minisztérium tényleges vezetője Wekerle Sándor államtitkár lett. Szapárytól súlyos pénzügyi helyzetet örökölt, 1887-ben 147 millió forint volt az államháztartás deficitje. Nagy igyekezettel és még nagyobb szakértelemmel látott hozzá a pénzügyek rendezéséhez. Megreformálta az adórendszert, átszervezte a pénzügyi igazgatást, az államkölcsönöket kedvezőbb visszafizetési feltételű, hosszúlejáratú hitelekre konvertálta. Pénzügyi sikerei és a képviselőházban elmondott szép beszédei rövid idő alatt igen népszerűvé tették. A másfél évtizede hatalmon lévő Tisza Kálmán rendszere, ekkor már minden eresztékében ropogott. Pozíciói megszilárdítása érdekében, utolsó kísérletként 1889 áprilisában létrehozta a „nagy kabinetet”, melyben a kor legkiválóbb liberális politikusai közt (Baross Gábor, Csáky Albin, Szilágyi Dezső), Wekerle Sándor is miniszteri tárcát kapott. Tisza számítása nem vált be, bukását nem tudta elkerülni. Utóda, Szapáry Gyula, nagy reményekkel, de igen kevés eredménnyel — fogott hozzá az országot izgalomban tartó nagy kérdések megoldásához. Az egyik ilyen probléma a közigazgatás modernizálása volt, ami megvalósulása esetén korlátozta volna a széles körű vármegyei autonómiát. Törvényjavaslatait nemcsak a közjogi ellenzék utasította el, hanem a kormányzó Szabadelvű Párt egyes tagjai is féltették a megyei dzsentrik családi hitbizományát, a presztízst és megélhetést biztosító meqyei tisztviselői állásokat. Szapáry e kérdésben meghátrálhatott, de a másik megoldhatatlan problémát, az egyházpolitikai ellentéteket már nem kerülhette meg. Gyakorlatilag a kiegyezés óta megoldatlan volt az állam és az egyházak, illetve az egyes’ vallásfelekezetek egymáshoz való viszonya. Az indulatok a vegyes- házasságokból született gyermekek vallása kapcsán csaptak össze, a kiéleződött ellentétek vallásháborúval fenyegettek. Az események közepette Wekerle, az összmonarchia szempontjából is nagy jelentőségű pénzügyi akciót hajtott végre. Európa pénzügyi szakembereinek elismerését is kiváltva megteremtette annak feltételeit, hogy a két országban áttérjenek az aranyvalutára. A pénzreform sikeres megindítása a politikai életben nagymértékben megnövelte Wekerle tekintélyét. Szapáry Gyula nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Kormánya legmarkánsabb tagjai: Csáky, Szilágyi, Wekerle (Baross 1892. május 9-én elhunyt), az egyházpolitikai kérdések végleges, liberális szellemű megoldását kívánták; Szapáry ezzel szemben megelégedett volna részmegoldásokkal is. 1892. október 10-én, a polgári házasságról szóló törvénytervezet minisztertanácsi vitáját kormánya tagjai leszavazták, Szapáry lemondott. Ferenc József, Wekerle Sándort nevezte ki miniszterelnöknek. Ezzel megtörtént a csoda: az úri Magyarország élére egy alacsony származású, de rendkívül tehetséges ember került. Wekerlének hosszas küzdelmek árán sikerült elfogadtatnia az egyházpolitikai törvényeket. A kötelező polgári házasságot, az állami anyakönyvezést, a szabad vallásgyakorlást és az izraelita vallás egyenjogúságát kimondó törvényeket. A főrendi házban azonban konzervatív katolikus körök akadályozták az egyházpolitikái törvények megszületését. Ferenc József, a kialakult gyakorlattal ellentétben, vonakodott a kormány segítségére sietni a főrendekkel szemben. Wekerle ebben az uralkodó bizalmának • megvonását látta és benyújtotta lemondását. A király ezt el is fogadta, de a Szabadelvű Párt példa nélküli ellenállása miatt, újból őt kellett megbíznia kormányalakítással. . A korona és .miniszterelnöke közti viszonyt nemcsak az utóbbi „túlzott” liberalizmusa rontotta. 1894. március 20-án, meghalt Kossuth Lajos. Ferenc József kikötötte, hogy a temetés kapcsán mindenhez hozzájárul, amihez nem kell szentesítését adnia. Ennek az lett a következménye, hogy a nemzet nagry halottját az állam hivatalosan nem temethette el. A főváros rendezte meg a gyász- szertartást, melyre az ország minden pontjáról jöttek emberek kegyelétük.et leróni, de a miniszterek nem vehették részt rajta. Wekerle megtett mindent, amit e kényszerhelyzetben őfelsége miniszterelnöke megtehetett, de népszerűségét alaposan megnyirbálta kormánya távolmaradása. Pozíciója a Szabadelvű Pártban is megromlott, s erre nem figyelt kellőképpen; „El-eljártak a miniszterurak a pártkörbe —. írta Busbach -, de alig érdeklődött valaki... a párt hangulatáról. Hej, pedig bizony jó volna koronként a mélyebb rétegekbe is alápillantani, mert vajmi gyakran fekszik már sötét köd a völgyben, amikor fenn az ormokon még csalfa napsugár játszik; és ezek a közkatonák sokszor jobb érzékkel bírnak az általános helyzet megítélésében, mint azok a csúcson- állók, mert ők száz és száz olyan csatornából merítik értesüléseiket, melyek amazok részére hozzáférhetetlenek." Helyzete 1894 végére tarthatatlanná vált: az uralkodónál nyíltan kegyvesztett, s pártja sem támogatja már a régi lelkesedéssel. Belátta, hogy tovább maradása politikai lehetetlenség. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása során még kétszer került a miniszterelnöki székbe; mind a kétszer a monarchia szétesése fenyegetett. Másodízben 1906-1909 között állt a koalíciós kormány élén. A feladat melyet vállalt, szinte megoldhatatlannak látszott. Egy olyan kormányt kellett irányítania, melyben együtt voltak a kiegyezést feltétlenül támogatók, az azt. továbbfejleszteni akarók és a perszonálunió hívei. Ö maga a kiegyezés alapján állt. Magyarország jövőjét a háborús feszültségekkel terhes külpolitikai és nemzetiségi törekvések által feszített belpolitikai helyzetben, csak Ausztriával való szoros közösségben látta. Ekkor még nem tudhatta, ami a harmadik miniszterelnöksége idején (1917. augusztus 20,—1918. október 23.) már világossá vált: az Osztrák-Magyar Monarchia felett eljárt az idő - menthetetlen. ' Dr. Jakab Tibor HÉTVÉGE 0 Az élet pillanatokon múlik
