Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-12 / 160. szám

e DunöDtait napló 1987. június 12., péntek W---~.................................................................................................... K eresztrejtvény TAVA S Z Vacpárov, neves bolgár költő Ta­vasz című verséből idézünk egy strófát Kardos László fordításában. VÍZSZINTES: 1. A versidé­zet első sora (Zárt betűk: A, M.). 6. Koffer. i12. iCsavaralakú kéziszer­szám. 13. francia katolikus vi'lági pap címe. i15. Krém. 16. üzemi Bi­zottság. 17. ^Magasabb rangú an­gyal. 19. iEgy bizonyos száimtami mű­veletet végző. 21. Portugál és nor­vég autókon olvasgató 'betűjelzések. 22. Verscsengés. 24. Kenyérsütéshez nélkülözhetetlen. 26. Árvédelmi töl­tés. 27. OS. 29. Zamata. 30. Lab­dajáték. 31. Latin-Amerilka legsű­rűbben laikott országa. 34. Pest me­gyei város. 36. Él, mint a . . . a vízben. 37. Megszólítás. 38. óda, németül (ODE). 40. Egyensúlyát veszíti. 42. ... Silvia, Romulus és Ramus anyja. 46. A második sor (Zárt betűk: S, V.). 48. Hazai pénz­intézet. 49. Svéd aprópénz. 51. Hí­res francia gyereklaip. 52. Mese­film. 54. A rejtjeles ábécé 'kulcsa. 55. 'Bútorrágó. 57. A Közép-Kárpá­tok hegylánca. 59. Egyik legnagyobb tájképié stőnk volt (László). 62. Friss, ihamvas. 64. Padlásról a pin­cébe. 65. A szaglás szerve. 66. Mely személy? 69. Alma . . .; kazah •főváros. 71. A rádium vegyjele. 72. Madárbörtön. 73. Létezett. 75. E. SZ. 76. A túloldalon. 78. Buda német neve. 80. Talpon lévő. 82. Barna­szén. FÜGGŐLEGES: 1. Francia kártyalap. 2. Azonos a vízszintes 36. számú sorral. 3. Portugál gyarmat volt Indiában. 4. Hirtelen nőtt, eset­len gyerek. 5. Nagy szibériai folyó. 7. Nehézipari szakmunkás. 8. Folyó, spanyol földrajzi nevekben. 9. De­rékszíj. '10. Ázsiai ország. 111. A nagy francia forradalom egyik ki­emelkedő alakja volt. 12. A harma­dik sor (Zárt betűk: E, L.). 14. Érte­lem. 18. A rész része! 20. Dunán­túli focicsapat. 23. Tói et...; Gé- raldy műve. 25. Ennek a tulajdona. 26. Varázslattal életre keltett agyag­alak. 28. Eltünteti a lyukat a zok­nin. 30. Kézjeggyel hitelesíti a szer­ződést. 32. Község ózd közelében. 33. „ülj hitvesem, ülj az ölem­be . . ." (Petőfi). 35. Állati bulla. 39. Fizikai képesség. 41. Újság. 43. Gárdonyi színjnűve. 44. Heves me­gyei község. 45. Egerész páros be­tűi. 47. Az olasz líra rövidítése. 50. A befejező sor (Zárt betűk: <é, ü.). 53. Takarékoskodik. 56. ... Jürgens, neves osztrák énekes. 58. Grúzia zöld aranya. 60. Művészettörténész (Nóra). 61. A csónak' gerince. 63. Háztartási eszköz. 66. Kis Katalin. 67. Amerikai szakszervezeti szövet­ség nevének rövidítése. 68. Rang­jelző. 70. Svájci szabadsághoz. 72. Mongol fejedelmi cím. 74. Község Tokod szomszédságában. 77. Az ezüst vegyjele. 79. Egyen! 81. Sakk- figura. Beküldendő: a versidézet megfejtése, legkésőbb június 22-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út TI. címre. Könyvutalványt nyertek: Acsádi Dániel, Pécs, Déryné u. 47., Kiszler Emőke, Mecseknádasd, Hegyalja út 42., Szabó Tiborné, Sásd, Felszaba­dulás tér , 3., Tereskey József né, Pécs, Rét u. 39/1., Vörös Gabriella, Pécs, Kolozsvár u. 8. A könyvutalványokat postán küld­jük el. Négyen az Extra stúdióból Kiállítás a Pécsi Kisgalériában 1975-ben alapította Armando Cesto és Gianfranco Torri azt a műhelyt, amely Torinóban az Extra stúdió nevet kapta. Ipari és rek­lám terveket, közületi és kulturá­lis plakátokat, rövidfilme’-'nt és videofilmeket készítenek s művé­szetüket maguk három íc csoport­ba sorolják: a grafikus jelsze­rűbe, az illusztratívba, s a *oto- grafikusba. Plakátjaik és egyéb nyomtatványaik sokszorosított grófi- kával készülnek. Jártak már -/alsó­ban. Ernában, Lahtiban különböző nemzetközi biennálékon, rö/idti'm- fesztiválokon, kapcsolatot tartanak spanyol, lengyel és német grafikai múl e'yekkel. Rendeznek kiállításo­kat is, és könyvillusztrációikat is ismeik. Ezúttal körülbelül hatvan alkotást mutat be a stúdió négy tegja A kiállítást pénteken :2-én • 6 órakor nyitja meg a Pécsi K'S- gaiérában Gellér B. István g.a fikusmCvér-z. Kulturális ajánló Rádió Egy pécsi film, kétszázezerért A szombat reggeli „Jó pi­henést" című kétórás maga­zint ezúttal Somogyvári Valé- ric szerkeszti, aki a követke­zeket ígéri a* összeállításban: „A műsor elejének szokásos közlekedési információi után egy beszélgetést forgatunk le; rendkívül szerencsés emberrel ismerkedhetnek meg, aki nem pénzt nyert, hanem életet. Ap­ró figyelmetlenség, és máris ott volt a gyorsvonat, miköz­ben a fénysorompó piros fé­nyei villogtak. Csak a moz­donylépcső meg az autó lök­hárítója találkozott. Más té­máink: mit jelent a folyó szá­zalékban megadott vízmeny- nyisége? Mióta jegyezzük írás­jelekkel a zenei hangokat? Miért úgy számolnak a tenisz­ben ahogy,? Minderre az is­mét jelentkező „Kíváncsi ma­gazinunkból" kaphatnak vá­laszt. Más sporttémáink is sze­repelnek az összeállításban. Adáskörzetünk első osztályú labdarúgó-csapatainak készü­lődéséről is szálú.ik, az utol­só bajnoki forduló előtt. El­visszük hallgatóinkat az or­szág egyetlen pirogránit épü­letburkoló anyagot gyártó üze­mébe, ezzel is köszöntjük az építőket. A műsor szórakoz­tató részében megkérdezzük a népszerű Záray—Vámosi éne­kes házaspártól, hogy mi a folyamatos, el nem múló nép­szerűség titka? Végül kap­csoljuk a baranyai jégesőel­hárító szolgálat ügyeletét, a felhők járása után érdeklőd­ve.” „A természeti szépségekben példátlanul gazdag Mecsek és a művészeti értékekben szin­te egyedülállóan érdekes év­ezredek emlékeivel telített Pécs a legközelebbi hetek­ben a propaganda legszug- gesztívabb fegyverének, egy pécsi filmnek birtokába jut azokon a nagyszabású terve­ken keresztül, amelyet 200 000 pengős költséqgel a budapes­ti HUNNIA Filmgyár igyekszik megvalósítani." Ez az idézet egy 50 évvel ezelőtti pécsi napilapból való, mely így ha­rangozza be a nagysikerű film, a „Hotel Kikelet" forga­tásának megkezdését. A „Vasárnapi emberek, emlé­kek, dallamok" című maga­zin fő témája ehhez a film­hez kapcsolódik. Dr. Nádor Tamás szerkesztő mikrofonja előtt emlékeit idézi Turay Ida, és természetesen nagyon sok zenés illusztrációt hallhatnak, többek között Urav Tivadartól, Kabos Gvulától. Páaer Antal­tól, és Tőkés Annától. Rovatszerkesztő; HODNIK ILDIKÓ Film... Film... Film... Újra úton a legendás Herbie. Jelenet „A kicsi kocsi legújabb kalandjai” című amerikai filmvigjátékból. A KICSI KOCSI LEGÚJABB KA­LANDJAI Színes, szinkronizált, amerikai víg­játék. Rendezte: Vincent Mc Eveety. Szereplők: Claris Leach-man, Charles Martin Smith, Jahn Vernon. Herbie, a jóságos és gondos cso­daautó ezúttal egy dél-amerikai 'kis­fiút vesz pártfogásába. Elrejti őt üldözői elől, s amikor ismét veszély fenyegeti, menekíti, bújtatja. Segít­ségével lelepleződik egy arany- csenrlpész 'rablóbanda, s néhány sze­relmes álma is teljesül. ROCK RIÓBAN Színes, zenés, brazil film. Rendezte: Lael Rodrigues. Szereplők: Débora Bloch, Lauro Corana, iDiogo Vilela. A tizenéves Bete énekesnő sze­retne lenni, s ehhez alkalmasabb­nak véli, ha Rióba költözik. Ott azonban korántsem oly könnyű az érvényesülés, mint azt remélte. Sze- rencsére segítőkész barátokra ta-lál, akik megteremtik számára a világ­hír elérésének feltételeit. Kis Oscar ok Gyermekszínjátszók országos fesztiválja Majdnem egy hétig tart az az or­szágos találkozó, amelyet június 15- től 21-ig rendeznek iPécsett, s amely­re 32 gyermekszínjátszó csoport 700 tagja érkezik. Ezúttal itt lesz a XII. országos gyermekszínjátszó-fesztivál és -szeminárium. Általános iskolás gyerekek lépnek fel mesejátékok­ban, gyermekoperában, klasszikus darabokban, szerkesztett műsorok­ban, de bemutatnaic székely nép- balladákat és saját rendezésű, sa­ját ötletek alapján készült produk­ciókat is. A rendezvénysorozat első részében, 15-től 17-ig azok az együt­tesek mutatkoznak be, amelyek az egyes területi döntőkön helyezéseket kapok. 18-ától, délelőtt a Kamara­színházban, délután pedig az Ifjúsá­gi Házban folynak a szakmai be­mutatók; itt már olyan társulataik is szerepelnek majd, akik esetlég nem is kerültek be a területi versenyek­re, de újításaik, megoldásaik fi­gyelmet érdemelnek. Pécset a talál­kozón az Anikó Utcai Általános Is­kola Csiribiri színpada képviseli, ők Weöres Sándor „Csalóka Péter” cí­mű darabját adják elő, Baranya színeiben még a mohácsi, Park ut­cai iskola érkezik, akik a „Rejtély” című darabot játsszák. A filmbéli kiváló alakításokért ajándékozott Oscar-díjakat a gyermekszínjátszók­nál más díjak váltják fel, Füzesi Zsuzsa kerámiáit kapják a legjob­bak. 19-étől kezdődik az a szemi­nárium, amelyet a résztvevő rende­zőknek, szakmai vezetőknek Sonja Pavelkova, csehszlovák drámapeda- gógus tart, s amelyen különböző előadások hangoznak el, de lesz­nek gyakorlatok, bemutatók is. A fesztivál első programja a 15»i já­tékos Ifesztiválköszöntővel indul, ez 16.30- kar kezdődik a Barbakánnál, a záró esemény, az értékelés — még a szeminárium előtt — 19-én 9.30- kor lesz. A találkozó minden programját ingyenesen látogathat­ják az érdeklődők. Josef K. sötét ügyei Vendégjáték Göttingenből Baal biográfiája egy egykor valóban élt férfiról szó1 Ez a férfi egy bizonyos Josef K. volt, akiről oilyan emberek meséltek' ne­kem, okik határozottan emlékezlek személyére. K. egy mosónő-leány­anya gyermeke volt. Már fiatal korában rossz hírbe került.” — így kezdi Bertold Brecht a dráma ere­detéről szóló írást. A darab per­sze jóval többrőll szól, mint Jo­sef K. rossz híre és sötét ügyei, örrcht első színpadi műve e2, amelyet először 1918-ban adtak elő Németországban. A Pécsi Nyári Színház rendezvénysorozatá­ban a göttingeni egyetem német szemináriumának Dramaturgiai Szekciója játssza a darabot, há­rom napig. Az amatőrökből — hallgatókból — és *élprofikból álló társulat művészi vezetője Margit Schumann és Thomas Roth. A rémet nyelvű előadást június 18 ón, 19-én és 20-án 21 órai kezdettel nézhetik meg a színházkedveíók, a Tettyei-romoknáf. Szazadszor Vasárnap, 14-én este 7 óra­kor kezdődik a Pécsi Nemzeti Szinház nagysikerű, „Gőzben" című produkciója, amelyet ez­úttal már századszor játsza­nak. Ez az előadás • egyben az évad utolsó kőszínházi es­téje is. Nell Dunn darabjá­nak rendezője Szegváry Meny­hért. Hetek óta sokan kísérik fi­gyelemmel a televízióban a 17. századi Japán kegyetlennek tűnő, izgalmas világát, amely­nek keretei között az ango( kormányos kalandjai pereg­nek. A kíváncsiság mozgatója ez­úttal is a tudásvágy, hiszen alig tudunk valamit az akkor mintegy 280 ezer négyzetkilo­méteres, roppant szigetvilág­ról, amelynek északi szigeteit) elérte még Szibéria jeges le­heleté, de déli része a forró övig ért. Felépítésében ősi he­gyek maradványai és nyugha-, tatlan, fiatal tűzhányók játsza­nak szerepet, amelyek között néma méltósággal hallgat a 3748 méter magas, örök hóval fedett Fuzsi-jama. Ebben a világban tevékeny-/ kedett Tokugawa lejaszu (1603—1616), aki két elődje,/ nyomán haladva befejezte Ja­pán egyesítésének 1534-ben; elkezdett véres folyamatát, 1600-ban legyőzte ellenségeit, 1603-ban sogun, azaz katonai kormányzó lett, aki a névleges hatalmat viselő császár mel­lett teljesen szabadon intézte az ügyeket. Az egyesítés befe-, jezése után ő választotta szék-j helyéül az akkor még egyszerű falusi települést, Edot, a ké­sőbbi Tokiót, amelynek 1700-ra már 500 ezer lakosa volt. A, minden iránt érdeklődő, de ön-, kényes és kegyetlen nagyút1 kiemelkedő szereplője a japán történelemnek. Életművében fontos helyet tölt be az 1615-ben kiadottf Szamuráj-kódex, amely a 2 miillió főt számláló japán ne­messég életét szabályozta. Szamurájnak számított akkori­ban mindenki, aki jogot ka-, pott két kard viselésére. Az arisztokráciát az örökletes cím­mel rendelkező, 2-300 daymio család alkotta, de földjüket a sogun bármikor visszavehette, s bár maguk szabadon járhat­tak dolgaik után, családjuk q sogun közelében, az Edoban épített palotában kényszerült tartózkodni. Az európai köznemességnek felelnek meg a nagyurak és a közigazgatási tisztviselők kí­séretében látott harcosok, akik­re a töretlen hűség, a furcsa díszruha, a két esetién kard, a borotvált fej, meg a külö­nös hajtincs jellemző. A legjellegzetesebben japá­ninak tartják általában a sin- toizmust. Ennek az irányzatnak a feje a császár, akinek tisz­telete a szamuráj családoknál egybeesik az ősök tiszteleté-) vel, s így őket a központi ha­talomhoz kapcsolja. Kínai eredetű a 17. század­ban már évezredes japáni múlt­ra visszatekintő buddhizmus. Papjai számbavették az egyes települések lakóit, ott tevé­kenykedtek a házasságkötés­nél, temetésnél, s különösen fontos volt, hogy ők őrizték a halottak emléktábláit, gondoz­ták sírjait. A művelt rétegek vallása a Fuiwara Szeiko (1561-1619) szerzetes által modernizált kon- fucianizmus volt. Az ő útmuta-j tása nyomán szervezett isko­lákban a szamuráj fiatalok már azt tanulták, hogy „Nincs pokol, nincs lélek, se menny­ország, csak az anyagi világ létezik", amely arra való, hogy) uralkodjanak rajta. Ezekkel az egymásba csapó ősi és mo­dern nézetekkel lepi meg mind­untalan az angol kormányost „mindenről" gondoskodó, bá­jos kísérője, aki egyben a spe­ciális helyzetű japán nő meg­személyesítője is. Ebbe az ideológiai közegbe lépett be 1549-ben a keresz­ténység. Megindítói a köznép­pel szimpatizáló ferencesek voltak, akiknek mártírhalált halt képviselője gyűlölettel be­szélt az „eretnek” kormányos előtt is a hit dolgai helyett anyagi előnyökre koncentráló jezsuitákról. Idejaszu elődje (Hidejosi) megtiltotta a ke­resztény térítést, lerontotta a templomokot, keresztre feszít-, tette a parancsait megtagadó­kat. A sogun ugyan újra meg­tűrte őket, hogy közben meg-, ismerhesse a nyugati fegyve­reket, hajózást és a gyarmata- sítási törekvéseket, de egyik utóda 1635—1641 között meg- semmisítette a kereszténységet és az ellenőrzött kereskedelmet; is csak a hollandoknak és a kínaiaknak engedte meg. Ez­zel vette kezdetét a belső erő­gyűjtést szolgáló teljes elzár­kózás időszaka Japánban, amely egészen 1868-ig tartott., Kiss Z. Géza fi sogun wilaga Tollseprü FŰK Az idei zord időjárás múl­tával szemünk szívesen sütké­rezik a színpompás bokrokon, fákon, örvendetesen gyarap szik városunk lombos, tűlevelű, törpe és én nem tudom még miféle fajtájú fákban. Persze, elképzelhető volna a Virág Cukrászda elé is néhány vi­rágágyás, zöld bokor. Néhol pedig van, helyesebben volt már fa, bokor, de egy-ké‘ „antinaturista” (természetel­lenző) jóvoltából el lehet éne­kelni a fájdalmas népdalt: „Amerre én járok, még v fák is simák." üllői út nélkül is vannak Pécsett bús lombú fák, amelyek nem tudnak ugyan felelni arra a kérdésre, hová repül az ifjúság szenve­délye, miért törik ketté a fia­tal suhóngokat* és miért nem inkább a tudás fáját gyara­pítják. Az év végi bizonyítványra gondolvo, érthető, hegy diák­jaink nem szeretik a iát (az elégtelen osztályzatot), más néven: a karót, kanyeszt, a Lurkót, a dacit, a dugóf és a fásítási akciót. Tanulóink nem szeretik a tököt sem, pe­dig az igazán hasznos nö­vény. No, de diákjaink a sárgaborsó főzelékre is rá­fogják a guánómártás nevet. Ilyen és ehhez hasonló kife­jezések gazdag skálája ala­kult ki az idők során. Néme­lyikük valóban találó, valamit visz a víz (leves); dézsalé (francia leves); Petőfi-ebéd: minek nevezzelek? (lehetetlen étel) A csövezők félnek a faka­báttól, a rendőrtől, akit tol­vajnyelvükön hekusnak, zsaru­nak, zsernyáknak is mondogat­nak. Városi kereskedelmünk vi­szont szeretettel fordul a fa­szerű dolgokhoz. A SaIlai ut­cában van a Faló Falatozó. A falás nem éppen tetszetős szó, hisz a mohó, csúnya, il­letlen evésről mondjuk, bár ma már rosszalló értelmét mindinkább elveszíti. „Csak faltam egy keveset — mond­juk -, s aztán tovább dolgoz­tam.” József Attila pedig a cséplőgép melletti kemény munkában megfáradtakról 11 j a: „Átizzadt, szennyes ingül a vállukra. Fal, fal, egyre mind.” A Rákóczi úton a Facsiga Étkező fogad bennünket. Még emlékszünk gyermekkorunk fa­csigájára, arra a fából készült, kúp alakú gyermekjátékszer­re, amelyet ostorral megper- ditve forgó mozgásba hoztunk. Hová lett, tűnt ifjúságunk bol­dog facsigája? Ritkán még hallható ez a fiúkhoz intézett kedélyeskedő megszólítás: öcsém, facsiga! A Flórián téren felfedez­tük a Falámpás Vendéglőt. Nem hiszem, hogy célszerű dolog fából lámpást készíte­ni. Azt sem tudom ki a név­adó, és miért nem bányász­lámpás lett a cégjelzés. Talán arra gondolt a cégtulajdonos, hogy ha lehet talpfa fa nél­kül, szivarfa szivar nélkül, vasmacska macska nélkül, vánkosfa, párnafa — takaró nélkül, favicc pedig fa és vicc nélkül, akkor lehet falám­pás is fa nélkül, bár a 70 000 szócikket tartalmazó Magyar Értelmező Kéziszótár egyelőre még nem ismeri e fo­galmat. Igen sok népi szólásmondás született a fával kapcsolatban. Ezek gyakran emberi jellem­változásokra is utalnak: fát lehet vágni a hátán (türel­mes); fából faragott ember (csavaros észjárású); nem olyan fából forogták (nem adja be a derekát); nem lát­ja a fától az erdőt (elvész a részletekben); fára mászik tő­le (lehetetlen alak); A fa néha bölcs mondások forrása lehet. Milyen komoly figyelmeztetés rejlik — e mon­dásban: Egy fa nem erdő, vagyis egyetlen dologból nem lehet az egészre, valamely ál­talános igazságra következtet­ni. És mily igaz, történelmileg is bizonyított bölcs mondás: A fák nem nőnek az égig! Persze, nem mindig. Tóth István dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents