Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-12 / 160. szám
1987. június 12., péntek Dunántúli napló Huszonöt éuuel ezelőtt Az első KISZlakások Pécsett Népfrontmunka a baranyai községekben A „Kiváló Körzet” pályázat eredménye Pécsett Kertvárosban a Móra Ferenc, a Nyárfa, a Gyulai Pál, a Lőtér és a Bogár utcában huszonöt évvel ezelőtt épültek az első KISZ-lakások. Az ötletet Bajáról vették át: ott a házakat tető alá hozták, és a tulajdonos fejezte be a külső és a belső munkákat. Pécsett teljesen kulcsrakész állapotban kapták meg a lakásokat.- Azért más az akkori kulcsrakész átadás, mint ma - mondja beszélgetésünkkor Kukái Sándor, a Pécs Városi Tanács függetlenített építési koordinátora, a KISZ-lakások hajdani műszaki kivitelezője.- Miért?- A kulcsrakész állapot azt jelentette, hogy a lakótelep minden lakója dolgozott az összes lakás megépítésén. Közvetlenül a belső munkák - festés, fürdőkád, csempe felrakás — előtt tartottuk meg a sorsolást, akkor tudta meg mindenki, hogy melyik lakás lesz személy szerint az övé. Ez ravasz dolog volt, igaz? Mindenkinek hajtani kellett, és maximálisan pontos munkát végezni, mert lehet, hogy ahol lazsált pont a sajátja lett...- Hogy került kapcsolatba ezzel a KISZ-akcióval?- Tulajdonképpen szorosan összefügg az életem alakulásával. Beremendi születésű vagyok, 1949 óta élek Pécsett. A rokonaim között sok az építész, művezető. így választottam én is ezt a pályát. Azépít- tőipari technikum elvégzése után a komlói építkezésen vettem részt, majd némi kitérővel a BEV következett. Közben megnősültem és Pécsett társbérletben élve vártuk az első gyermekünket. Ekkor kértek fel bennünket a KlSZ-esek, hogy segítsünk mi is a lakások megtervezésében. A tervet Császár István és Rozvány György kollégáim, a BÉV panelüze- roének műszaki dolgozói készítették. A panelok gyártási- és sabionterveit Császár Istvánnal közösen én készítettem.- Hány lakásra szólt a terv?- Eredetileg 25-30 lakást terveztek, de akkora volt az érdeklődés, hogy hetven lakás épült. Ezek valamennyije egyszintes ikerház, családias jelleggel. Valamennyi 140 négyszögöl telekre került: a ház maga hatvan négyzetméternyi volt eredetileg. Ebbe egy nagyszoba, két félszoba, konyha, fürdőszoba és gardrób fért be. A későbbiek során természetesen sokan kibővítették - még szobákat építettek hozzá, verandát, garázst az udvarban, és beépítették a tetőteret is. A telket minden építkező kedvezménnyel és két évi részletfizetésre kapta. A BÉV biztosította bérbe a gépeket, darukat, betonkeverőket. A 26- os ÁÉV építő brigádja pedig a vasbeton szerelési munkákat végezte, szintén bérben. Az összes többi munkának a kivitelezői pedig a tagok saját maguk voltak. így az alapozást, a panelok gyártását, az összeszerelést és a többi munkát a leendő tulajdonosok, rokonok, barátok végezték. Egy kőművest, két ácsot, valamint két tetőfedőt vettünk fel a szakipari munkák irányítására és végzésére. — ön is itt kapott lakást? — Igen. De úgy, hogy a lakótelep műszaki mozgatója, ellenőre is voltam. Erre az időre ugyanis a KISZ Pécs Városi Bizottsága kikért a BÉV-től. Választottak a tulajdonosok egy építőközösségi vezetőséget, de a munkákért én vol« tam az egyszemélyi felelős, — Korszerűek voltak a lakások? — Még ma is megállják a helyüket. A fűtés hagyományos - Cserépkályhák kerültek a szobákba. Villanytűzhely villanybojler a konyhába és a fürdőszobába. A burkolat svédpadló és melegburkolat. Móra- annyit korszerűsödtek, hogy sokan bevezették a földgázt, vagy a hagyományos tüzelésű kandallók helyébe központi fűtésű radiátorok kerültek. — Hamar beköltözhettek? — A tervezettnél később, de hamar. A helyszíni bejárás 1962 februárjában volt, májusban mór mindenütt alapoztunk. Az első panelokat június elején gyártottuk le. A következő év decemberében tető alatt volt valamennyi, és 1964 májusában már mindenki beköltözhetett. — Mennyibe került akkor a lakásépítés? — A mai árakhoz viszonyítva nevetségesen kevésbe. Talán 100-120 ezer forintba. A telek négy-ötezer forint volt, és beugróra két részletben 12 500 forintot fizettünk. Az OTP 75 000 forint kölcsönt adott. — Most mennyit ér egy lakás? — Olyan egymillió körül. Talán néhány ház cserélt csak gazdát, a legtöbben az eredeti tulajdonos lakik, míg a tetőteret beépítették a gyermekeknek, és családjaiknak. — Akkor megérte mindenkinek, hogy itt kapott lakást... — Meg. Nálunk például az udvarban kis üvegház van a primőröknek, van csemegeszőlő, gyümölcsfa több is, és jutott hely a garázsnak. A mi hajdani példánkat több KISZ- es akció követte — így épült fel a ledinai telep és a Március 21-i téren a KISZ-lakótelep. Most Málomban is hasonlót építenek ... A megyénkre vonatkozó statisztikai adatolk unos-untig tudatosítják Bennünk Báránnyá aprófalvas településszerkezeti jellegét. Ez a ‘körülmény kihat egy olyan 'politikai tömegmozgalom mun- ikáljára is, mint a Hazafias Népifront, amely inen\ rendelkezik nyilvántartott tagsággal, viszont olyan társadalmi, politikai tömörülés, amelynek sejtjei a megye va. lamennyi, még a legkisebbeknek is számító településein is jelen vonnék. Baranyáiban összesen 364 városi, városkörzeti és községi népf ron tb i zo ttság működük 4929 bizottsági taggal. Szigorúan véve ennyien tekinthetők népfrantaktivisták- nak. Hogy rajtuk kívül még mennyien érdemelnék ki ezt a címet, rendszeres vagy alkalmi mozgalmi munkáljuk alapján, az gyakorlatilag felbecsülhetetlen. Pécs városkörnyéki községeit ‘leszámítva 262 faluban működük né pf rom tbizo ttság. Munkájuk segítésére már évekkel ezelőtt szükségessé vált a körzeti rendszer kialakítása. Egy népfrontkörzetbe több község tartozik, akiknek tevékenységét — elsősorban módszertani segítséget nyújtva, közvetítő szerepet betöltve — körzeti te- TÜletfelelősök koordináIjá'k. A körzeti területfelelősi rendszer sokat lenditett a népfrantmozgalom tömeg- befolyósóm. A körzetekre alapozva — amelyekből Baranyában 46 van — a Hazafias ‘Népfront Baranya Megyei Bizottság országos szinten Is egyedülálló kísérletként tavaly olyan értékelési 'rendszert vezetett be, amely alkalmas arra, hogy a népfrontbizottságok tevékenységének színvonalát, hatékonyságát az eddigieknél megbízhatóbban lőhessen feltérképezni. A körzetek között pályázatot hirdették a kiváló cím elnyeréséért. A pályázat a községi népfrontbizottságok önértékelésén alapul, fih'hez számos szempont 'mellett figyelembe kellett venniük: a bizottsági tagok között hánynak van konkrét mozgalmi megbízatása, mennyi rendez, vényt szervezték, milyen a kapcsolatuk a társszervekkel, milyen jellegű és milyen értékű társadalmi munkát szervezett a községben a népfront? Az egyes települések néófrontbizottsá goinak öné rté'ke lését po n tszámokba vetítették ki, s ezek összesítéséből vonták meg a körzet átlagát. A pályázat értékelését a négy város — 'Mohács, Komló, Szigetvár és Siklós - mint vonzáskörzetek szerint végezték el. ügy négy-négy körzet szerezhetett első, második és harmadik helyezést, amelynek a közelmúlban történt meg az eredményhirdetése és díjkiosztása ‘községi 'rendezvényeken. 'Kiváló ‘körzet címet nyert a villányi, bólyi a szentlőrrnc -királyegyháza-bükkösdi és magyarszéki körzet. Második lett a hamorúd-kölkedi, a harkányi, a felsőszentmárton -drávafoki és a ihosszúlheté- nyi körzet, harmadik 'helyen végzett a du na székeséi, boksái, nagypeterdi és a Ibara- nyojenői. Az oklevél mellé pénzjutalmat is kaptak a legjobbak. A pályázat — amelyet 1987-re újra meghirdetett a HNF ‘Baranya 'Megyei Bizottsága — számos kedvező, illetve hasznos tapasztalatot hozott, örvendetesen ráirányította a községi 'népfront- bizottságok figyelmét a társszervekkel való együttműködés fontosságára. Az önértékelésekből ugyanakkor az is kiderült, hagy a 2904 községi népfrontbizottsági tagokból csak 1474-nék van konkrét mozgalmi megbízatása. önmagában is imponáló adat, hogy a pályázatban érdekelt 262 'baranyai községben 1986-ban összesen 3602 különböző rendezvényt szerveztek. A sok számadat gyakran elrettentő, de mégis ér demes, néhány példát kiemelni: a népfrontbizottságok 291 együttes ülést tartottak a tanácsokkal, illetve 415-öt az elöljáróságokkal, 371 politikai ismeretterjesztő előadást, 168 közjogú témájú és 230 mezőgazdasági ismeret- terjesztő előadást rendeztek a 37 cigónyfórum és a 95 m űve lődéspoli ti'ka i fő rum mellett. Ez az értékelési forma természetesen rendezvénycentrikus. 'Ez szükségszerű fogódzó az egyébként nehezen áttekinthető téma megragadására. S a rendezvények száma is bizonyít valamit, ha azt nézzük, hogy a köz- ségehkénti átlag 13—14. Két- három ilyen program szervezésével még érdektelenség esetén is megpróbálkoznak, csakhogy kipipálhassák a munkatervben foglalt feladatokat, de tizenvalahányra már aligha vállalkozik a leg. bizakodóbb népfrontaktivista is, ha nem érzi maga mögött a közösség igényét, támogatását. S ha rendezvényenként csak másfél tucatnyi résztvevőt számítunk, akkor is több mint 60 000 ember vett részt tavaly a -községi népfrontbizottságok szervezte programokon. D. I. Adóm Erika Mit tehet a szakszervezet? Bér és szabadság Feszültség a szénbányászok között Minden szakszervezetnek, minden egyes munkahelyi szakszervezeti bizottságnak az általános értelemben vett ér-j dekvédelmen belül másképp jelentkezik a konkrét feladata, s ez éppen az adott foglalkozás, az adott munkahely jeli legéből következik. Mostanában, ami a szakszervezeti munkát illeti, talán a legkevésbé irigylésre méltó az, aki a bár nyószok közöttt vállalta ezt a funkciót. Nem véletlen, hogy a Szak- szervezetek Baranya Megyei Tanácsának legutóbbi ülésért ezt őszintén el is mondta Jambricsek József, a Mecseki Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, ^ a SZOT ott jelenlévő képviselőjét megkérte, ismételten tolmácsolja a szénbányászok kérését. Azért ismételten, mert korábban már elmondták azt mind a SZOT-nál, mind a Bá-. nyászati Dolgozók Szakszervezeténél, választ azonban egyelőre nem kaptak. A szénbánya szakszervezeti titkára elmondta az ülésen azt is, hogy a bá-) nyászok problémáik megoldását a szakszervezettől várják. De a vállalati szakszervezeti bizottság egyelőre mást nem tud tenni, mint a helyzetet megmagyarázni és kéréseiket továbbítani, mert a feszültséget okozó problémákat vállalati szinten nem tudják megoldani. E fölszólalás után néhány nappal fölkerestem Jambricsek Józsefet, hogy részletesebb tájékoztatást kérjek a szénbányászokat foglalkoztató problémákról. — Két dolog okoz feszültséget: a szabadság és a bér kérdése. Január elsején lépetl életbe az a kormányrendelet, hogy az éves szabadság kétharmad részét kötelező egyszerre kivenni és kiadni. Ez gondot okoz a vállalatnak is és a dolgozóknak is. A vállalatnak azért, mert a munkának folyamatosan kell mennie, a fejtési sebességet biztosítani kell, s télen az első és a negyedik negyedévben ilyen hosz- szú szabadságot nem adhatunk ki, hiszen ez huszonnégy nap szabadságot, plusz tíz nap föld alatti pótszabadságot jelent. Ha pedig mindenki nyáron venné ki szabadsága kétharmadát, az akadályozná a folyamatos üzemeltetést. A dolgozók oldaláról nézve: nagyon kevesen vannak, akik egyszerre ennyi szabadságot szoktak kivenni, így ez eddig nem volt akadályozó. A többség szakaszosan szeretné megkapni szabadságát, ennek két oka van: nagyon népszerű a bányászoknál a kiskertmozgalom, a tavaszi, őszi munkákra mindig rászánnak több napot is. A másik a családi ház építése, ehhez is többszöri kevesebb; szabadságra van szükség. A vállalat elég sok támogatást adott házépítésre, sok embert érint ez. Néhány szám: 1985- ben házépítésre huszonheten, 1986-ban hatvanötén, 1987-ben ötvenhármán kaptak támogatást, házbővítésre pedig 1985- ben hatvanötén, 1986-ban harminchaton, idén tizenketten. A bányászok azt kérik, hogy ne legyen kötelező a kétharmad szabadságot egyszerre kivenni, mi pedig azt kérjük, hogy a Mecseki Szénbányák esetében bízzák a szabadság kiadását önállóan a vállalatra.- A másik feszültséget okozó tény, mint közismert, a bér, — Mint veszteséges vállalat, idén nem fizethetünk ki több bért, mint az előző évben. Bér- fejlesztést csak létszámcsökkentéssel tudnánk végrehajtani, de hát ez lehetetlen, hiszen így is százöt föld alatti dolgozóval vagyunk kevesebben. A bányászok, az átlagosnál nehezebb és egészségtelenebb munkát végeznek, ezt mindenki tudja, s úgy érzik, hogy a korábbi ígéretek ellenére a jó időben elfeledkeztek róluk. Mi pedig félünk, hogyha nem tudunk bért emelni, ennek lét- számeláramoltató hatása lesz. Most az első negyedév ered- ményei jók voltak, emiatt még külön nehéz megmagyarázni a helyzetet. Abban reménykedünk, hogyha a vállalat pénzügyi helyzete rendezett lesz,1 talán-talán mégis kapunk lehetőséget valamennyi bérfejlesztésre idén. Talán születik ilyen döntés még az év folyamán, nagyon bízom benne. A mi szakszervezeti munkánkat nagyon nehezíti, hogy a nem vállalati szintű döntéseknél többet nem tehetünk, csak jelezzük, továbbítjuk a kérést — de ezt meg is tettük. És most vá runk. Dücső Csilla
