Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-30 / 147. szám

1987. május 30., szombat Dunántúli napló 3 Kadar Janos köszöneté Őszinte köszönetemet feje­zem ki a párt-, állami és tár­sadalmi szervezeteknek, a gyá­rak, a vállalatok, a termelő­szövetkezetek, a kulturális, az oktatási és más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 75. születésnapom alkal­mából kollektív vagy egyéni jó­kívánságaikkal, figyelmessé­gük más megnyilvánulásaival megtiszteltek. Ezúton köszönöm meg a szü­letésnapom alkalmából kül­földről, pártoktól, állami és társadalmi szervezetektől és magánszemélyektől kapott üd­vözleteket, jókívánságokat. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­rának 75. születésnapja alkal­mából számos köszöntő táv­iratot küldtek külföldről is. Az SZKP Központi Bizottsá­gának szívélyes üdvözletét és jókívánságait korábban már ismertettük. Meleg hangú üd­vözletét küldött: Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára, Gustáv Husák Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Erich Honecker, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, Nico­lae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Pórt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, Milanko Renovica, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága elnökségének elnöke, Kim Ir Szén, a Koreai Munka­párt Központi Bizottságának főtitkára, Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Kaysone Phomvihnne, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központ! Bizottságának főtit­kára, Dzsambin Batmönli, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtit­kára, Nguyen Van Linh, a Viet­nami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, valamint a szocialista orszá­gok több vezető politikusa, közéleti személyisége. Kifejezte baráti jókívánságait az MSZMP főtitkárának a világ számos kommunista pártja, il­letve azok vezetője. Szívélyes üdvözletét küldött Kádár Jánosnak: Mauno Koi- visto, a Finn Köztársaság elnö­ke, Radzsiv Gandhi, India mi­niszterelnöke, Richard von Weizsäcker, a Német Szövet­ségi Köztársaság elnöke, Hel­mut Kohl, az NSZK kancellárja, dr. Franz Wranitzky osztrák kancellár, Ingvar Carlsson, Svédország miniszterelnöke, to­vábbá a világ számos más po­litikai és közéleti szeméi, isége. üdvözletek érkeztek pártoktól és mozgalmaktól, magánsze­mélyektől, valamint a hazánk­ban akkreditált diplomáciai képviseletektől is. Baranya küldöttsége Krakkóban Együttműködési megállapodás E héten Krakkóban tartóz­kodott Baranya megye és Pécs küldöttsége. Tegnap Krakkó város hiva­talában Horváth Lajos, a Ba­ranya Megyei Tanács elnöke és Tadeusz Sa/wa tanácselnök aláírta a két megye közötli együttműködési megállapo­dást. Ebben a tanácsok, tudo­mányos intézetek és felsőokta­tási intézmények közötti ta­pasztalatcserék, kulturális és művészeti együttműködés, ke­reskedelmi, építészeti, környe­zetvédelmi és ifjúsági szerve­zetek közötti, kapcsolatielvétel szerepel. Az együttműködési szerződés aláírásánál jelen volt Rajnai József, az MSZMP Boranya Megyei Bizottságának titkára és Piti Zoltán, Pécs város ta­nácselnöke, valamint Aoolina- ry Kozub, Krakkó város tanács­elnöke. Horváth Lajos a sajtónak adott nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy a magyar fél a munkakapcsolatok felélénkü­lését várja többek között az aláírt szerződés alapján is. Már jelenleg is folyamatban vannak tárgyalások egy építő­ipari közös vállalatról. A délutáni órákban a dele­gációt fogadta Wlodyslaw Kaczmarek, a LEMP Krakkói Bizottságának titkára. A ven­dégek megismerték a krakkói pártszervezetek munkáját, ak­tuális politikai kérdésekről tár­gyaltak, valamint Krakkó és a Vajdaság gazdasági, politikai és kulturális életével ismer­kedtek. Wladyslaw Kaczmarek a gazdasági élet problémáiról szólva többször is hangsúlyoz­ta, hogy azok megoldásában igen sokat segít a magyar ta­pasztalatok ismerete. A vendé­geket a legjobban a lakótelepi pártbizottságok munkája érde­kelte, valamint az állampolgá­rok jogsegélyszolgálata. A ta­lálkozón részt vett Marian Ku- lig, Krakkó tanácselnök-helyet­tese is. A küldöttség tegnap este hazaérkezett Pécsre. Medgyessy Péter pénzügyminiszter Eszéken Napirenden a kishatárforgalom (Tudósítónktól) Csütörtökön Eszéken tárgyalt Medgyessy Péter pénzügymi­niszter, a magyar—jugoszláv ipari, tudományos és technikai vegyesbizottság elnöke, továb­bá Györke Sándor, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagy­követe. Felkeresték az Eszék Export—Import munkaszerve­zetet, ahol tárgyalásokat foly­tattak a kishatárforgr,lomról, valamint a két ország további gazdasági együttműködéséről. Az eddigi együttműködésről Nedeljko Stevic, az Osijek Ex­port—Import vezérigazgatója adott tájékoztatót, valamint Grujica Djukanovic külkereske­delmi igazgató. Mindketten hangsúlyozták, hogy a magyar —jugoszláv kishatárforgalom rekordéve az 1983-as esztendő volt, amikor cégük 56 millió dolláros forgalmat bonyolított. A tavalyi évben mindössze 36 milliós volt a forgalmuk, és az idei év első négy hónapjá­ban. 6 millió dollár. Az Osijek Export—Import vezetőivel foly­tatott megbeszélések során Medgyessy Péter pénzügymi­niszter a magyar bankokkal való szorosabb együttműködést és a kölcsönös információ ja­vítását szorgalmazta a megha­tározott üzletek esetében. Ez­után a Saponija vegyigyárban tettek látogatást a magyar ven­dégek, akik hasonló megbe­széléseket folytattak a Sapo­nija magyarországi együttmű­ködését illetőleg. Vera Kovacic A műszaki fejlesztés lehetőségei Pécs iparában ____________________ ___________________________________r___________ T udás és tenniakarás Az MSZMP Pécs Városi Bizottsága csütörtöki ülé­sén a műszaki fejlesztés feltételeiről és lehetőségei­ről készült jelentést tár­gyalta meg Pécs város ipa­ri tervezetei vonatkozásá­ban. A jelentéshez Novak Szilveszter, a pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegé- szitést. Ebből közlünk egy részletet. A városi pártbizoltság egy különbizottság és szakértők részvételével 26 gazdálkodó egységnél részletesen vizsgálta a műszaki fejlesztés lehetősé­geit és feltételeit. Felhasznál­ta a megyei és a városi NEB részvizsgálatait, összegző meg. állapításait, az apparátus és szakértők egyéb tapasztalatait. A pártbizottság elé bocsátott vitaanyagot megvitattuk a mű. szaki fejlesztésben érdekelt, különböző szakemberek cso­portjaival, társadalmi szervek képviselőivel. Véleményt mond­tak a tudományos-kutató mun­kával foglalkozók, a gazdál­kodó egységek műszaki tevé­kenységét irányító főmérnökök, a Dolgozó Fiatalok és a Fia­tal Műszakiak-Közgazdászok Tanácsának tagjai, valamint a pártbizottság gazdaságpoliti­kai munkabizottsága. Lassú a korszerűsödés A város jelenlegi ipari szer­kezete az 1970-es évek köze­pére alakult ki. Az élelmiszer­ipar és a könnyűipar országo­san is jelentős súlya mellett szembetűnő a gépipar és hát­téripar országosnál kisebb aránya. Az elmúlt években nem honosodtak meg új, ma­gasabb műszaki színvonalat hordozó tevékenységek a vá­rosban, igazán korszerű, ma­gas technológiai színvonalat képviselő termelő egységekben szegényes a város. így az át­rendeződés elsősorban saját bázison történhet, nem kizárva új szervezetek létrehozását. Napjainkban tehát a vállalati termékszerkezet változtatásá­nak van nagyobb realitása. A termelő állóalapok bruttó értékeinek bővülése az elmúlt években nem volt elegendő az állóeszköz-álomány korösz- szetétele romlásának megaka, dá+yozására. Valamennyi ága­zatban jelentős a ,,0"-ra leírt gépek, berendezések aránya, de az elöregedés a gépipar­ban volt a legerőteljesebb. Nem terjed az elektronika, számítástechnika, alacsony az automatizáció. Az ipari termékszerkezetre a rendkívül lassú korszerűsödés a jellemző. Néhány kivételtől eltekintve folyamatosnak szin­te csak az élelmiszeriparban mondható. (Tejipar, Dohány­gyár, Húsipar.) Az összefüg­gés nyilvánvaló: a korszerűség folyamatos fenntartása a gyártmányfejlesztés mellett a gyártás, a technológia fejlesz, tését is igényelné. Ám, ha a nyereségnek mindössze 10—15 százaléka marad vissza a vál­lalatnál, abból nehéz érdem­leges fejlesztést végrehajtani. De amit lehet, azt időben kell felismerni és egyúttal megcsi­nálni. A vitákban egymással ellen­tétes vélemények is elhangzot­tak. Egyszerre érzékelhető a mai vezetők erőteljes felelős­ségét hangoztató és az ezeket felmentő, a szabályozókat, köz. ponti szerveket okoló nézet. Vagy: érdemleges előrelépésre helyileg nem sok lehetőség van, az kizárólag az országos elmozdulásétól függ. A párt szerepéről is eltértek a véle­mények. Egyesék szerint nincs a pártnak lehetősége a mű­szaki haladás gyorsítására. Az tény, hogy sok helyen párt- szervezeteink nem álltak a mű­szaki megújulás ösztönzésének élére. Gyenge a kezdeménye­zőkészség, hiányzik a számon­kérés. Fellelhető ebben a mi irányító, segítő munkánk gyen. gesége is. A különbizottság véleménye: helyzetünket jól ismerjük, ez fontos, de a kívánt cél eléré­sét biztosító eszközök ma még csak részben állnak rendelke­zésünkre. Felfogásunk szerint pártbizottságunknak most is kettős feladatnak kell megfe­lelnie: 1. Azokat az okadályozó té­nyezőket - melyek meg­szüntetése meghaladja le­hetőségeinket, hatáskörűn, két - jelezzük az irányító szerveknek. 2. Sorra vegyük azokat a ten. nivalókat - elsősorban po. litikai eszköztárunkat figye­lembe véve —, amelyek a szükséges irányba befolyá­solhatják a folyamatokat. Az elsőhöz kapcsolódóan: a szabályozás nem kedvezett az elmúlt években a hosszabb tá­vú érdekeket kifejező műszaki fejlesztésnek. Bizalmatlanság és érdektelenség kialakulását tapasztaljuk. Az az igény fo­galmazódott meg, hogy a sza. bályozás jobban kényszere­sen, a támogatások pedig ősz. töhözzék a műszaki fejleszté­seket. Ezt szolgálják azok a javaslataink, amit az állás- foglalásban megfogalmaztunk: technológiát korszerűsítő be­rendezések felhalmozódási adó alóli mentesítése, rekonstruk­ciók, fenntartások összekap­csolása, külföldi kapcsolatok ösztönzése, tanulmányutak. Öntevékenyebb szerepvállalás Saját dolgainkat illetően: A műszaki fejlettség színvo­nalát és annak alakulását az anyagi tényezők mellett dön­tően befolyásolja az emberi tényező, a termelésben és fej­lesztésben részt vevő emberek térentakarása, tudása, szakér­telme, műveltsége. Ma az ún. „humán környezet” megbecsü­lése, ösztönzése elmarad a szükségestől. E területen a tu­dati tényezők, a differenciálás, az érdekeltség, a mikrokör- nyezet olyan alakítása, mely elismeri az alkotó tevékenysé­get, elsőrendű politikai fel­adat. Fel kell ismernünk, hogy a technikai fejlemények radiká- isan módosítják a munkavég­zés körülményeit, megváltoz­tatják az ember szerepét a termelésben és minőségileg új követelményeket támasztanak c dolgozókkal szemben, még­hozzá a felelősségteljesebb és öntevékenyebb szerepvállalás irányában. Azzal számolha. tunk, hogy csökken a közvet­len fizikai munkát végzők kö­re, tevékenységükben mindin­kább oz összeszerelési, fel­ügyeleti, irányítási, ellenőrzési és karbantartási funkciók ke­rülnek előtérbe, ugyanakkor eiőteljesen nő a marketing, a kutatás, a fejlesztés, a szelle­mi háttértevékenység és a ter­mékekhez kapcsolódó szolgál­tatások területén foglalkozta­tottak köre. Alkalmazkodni kell ahhoz a tényhez, hogy egyre inkább a termékekben meg­testesülő szellemi munka hatá­rozza meg a gazdálkodók jö- vetíelm' helyzetét. Ez a tény nemcsak a termelés területén dolgozóknak ad feladatot. Át kell gondolni, hogy oktatási és képzési rendszerünkben ho- gya i illeszkedjünk az új köve­telményedhez. A szakmunkás- képzésben is elengedhetetlen a: új technikák, technológiák ismerete, a tárgyi, személyi fel­tételek javítása. Növekvő szerepe van az ál­talános műveltség elmélyítésé­nek is, ezen múlik azon sze­mélyiségjegyek (intelligencia, kötelességtudat, igényesség, ítélőképesség, együttműködési készség, fegyelmezettség, fele­lősségvállalás) kifejlődése, ami az új technika megköve­telte munkakultúrához elen- gedhe'etlen. Legfőbb kritérium az eredményesség A pécsi tapasztalatok is iga­zolják, hogy az emberi tényező nemcsak a jövő, hanem a je­len szempontjából is perdöntő. A tudás, a tenniakarás, a le­leményesség, az öntevékeny cselekvés még anyagi erőfor­rásokat is tud helyettesíteni. A város iparában dolgozók képessége és felkészültsége a mai fe'odatoknak megfelelnek, de ezt nem használjuk fel elég hatékonyan. Az emberi ténye­zőkben rejlő belső tartalékaink mozgósítása politikai feladat is. Nagy nyomatékkai kell ezt hangsúlyozni, mert jelenlegi feszültségeink mellett ez olyan erőforrás, amelynek bővítésére még van lehetőségünk. A viták során megoszlottak a vélemények a vezetés szere­péről. Abban mégis egyetér­tésre jutottunk, hogy a mű­szaki fejlesztést alapvetően befolyásolja a vezetők szem­lélete, tevékenysége. Kezde­ményező és vállalkozó szelle­mű vezetésre van szükség. A vezetés minősítésének legfőbb kritériuma az eredményesség. Nem véletlen, hogy sikeres vállalataink élén a mai köve­telményeknek megfelelő sze- rr.é^iségek állnak. Támogatjuk a vállalkozó szellemű, rendet, fegyelmet követelő eredmé­nyes vezetőket. Az ilyen veze­tői- kiválasztása, kinevélése pártszervezeteinknek is egyik 'égjelentősebb feladata. Új­fajta munkastílust, módszert követel ennek biztosítása az új irányítási formákban is. A munkaszellem javításának sokrétű feladatai közül kieme­lem még a tudati mo.tivációt. Több példával bizonyítható, mennyire fontosak az egyéni magatartást befolyásoló nem anyagi tényezők, pl. vágy a sikerélményre, a szakmaszere­tet, az előmenetel az érvé­nyesülés igénye, az alkotó, készség és felelősségtudat és a politikai elkötelezettség. Kü­lönösen fontos a mozgósító erejű perspektíva a fiatalok számára. Nem meglepő, hogy a „Jövőnk a tét” akció is azok­nál o vállalataiknál hozott si. kereket, ahol von elképzelés a vóllclaí fejlesztésére (Hunor, Húsipar). Úgy látjuk, hogy a gazdasági és politikai vezetés sok helyen nem vállalja fel ezeknek a motívumoknak a feltárását, mozgósító erejük hasznosítását. A vizsgálatban, a vitákban résztvevők hangsúlyozták,- hogy a vállalatok nem élnek elég bátran a műszaki fejlesztésben kiemelkedő fontosságú műszaki értelmiség érdekeltségének, ösztönzésének fejlesztésével, utat törnek ezen a területen is a nivellációs tendenciák. Ennek következtében a telje sítmények is elmaradnak a szel­lemi kapacitásoktól. Létezik „műszaki restség" is, tehetsé­ges, innovatív szakemberek termeléstől való idegenkedése, érdektelenség az új ismeretek megszerzése, a továbbképzés területén, alacsony a nyelvtu­dási szint. Elmúlt évi munkájáért öt vál­lalatunk érdemelte ki a kiváló címet, tizenegyen kaptak je­lentősebb elismerést. Szembe­tűnő, hogy kiemelkedő gazda­sági eredményt csak ott értek el, ahol a műszaki feljesztés- ben elmozdultak, ahol volt erő a piaci kereslet változtatásá­hoz igazodni, ahol a termék­szerkezetváltás nem kampány- feladat, hanem a napi munka szerves részévé vált Többen felvetették, hogy a város ipari szerkezetében ága­zati aránymeghatórozásekra, a konkrét leépítendő és fejlesz­tendő területek kijelölésére is vállalkoznunk kellene. Úgy vél­tük, ez nem lehet feladatunk. De a szükséges elmozdulások kívánatos főbb irányaira javas­latokat tettünk. A műszaki fejlesztés során tapasztalhatók együttműködési zavarok. Ráolvasással ezt nem lehet gyógyítani, de javulást várunk a nagyobb érdekeltsé­get előmozdító, általános for­galmi adóról, a tartós üzleti kapcsolatok felé terelő va- gyonérdekeltségről, a külföldi partnerekkel való együttműkö­dés lényeges könnyítéséről. Fontosnak tartjuk az élelmi- szeripari gépgyártás komp­lexebbé tételét, a fejlesztés­ben érdekeltek gyümölcsözőbb együttműködését. Ezekre mór van példa: Tejgazdasági Ku­tató Intézet — Pollack M. Mű­szaki Főiskola, Sörgyár — Me­zőgép stb. Felgyorsítani a fejlesztést! A pártszervezetek mozgósí­tása, öntevékeny kezdeménye­zőkészsége nélkül a műszaki fejlesztés felgyorsításában nem érhetünk el eredményt. Az em­beri erőforrás felértékelődésé­nek korszakában különösen fontossá válik a pártszerveze­tek irányító szerepe az adott munkahelyi közösség belső éle­tének formálásában. A megvalósulás érdekében szemléleti-cselekvési egységre van szükség. Ezért a pártbi- zottsógi ülést követően az ipar­ban dolgozó kommunista veze­tőkkel, pártszervek titkáraival aktívan tárgyaljuk meg a vég­rehajtás feladatait. Számítunk az oktatás, a szakmai, tudo­mányos és érdekképviseleti szervekben dolgozó kommunis­ták, vezetők közreműködésére, további kezdeményezőkészsé­gére. PB 2-A típusú palack ki-, berakógép szerelése a pécsi Sopiana Gépgyárban Fotó: Proksza László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents