Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-29 / 146. szám

1987. május 29., péntek Dunántúli napló 3 Keresztes Zoltán felvétele lUemzetí Atlasz Több éves előkészítő munka után még ebben a hónapban utolsó térképek is elkészülnek Magyaror­szág új Nemzeti Atlaszá­hoz, amely a tervek sze­rint 1989-ben jelenik meg. Hazánkban utoljára 1967- ben adtak ki Nemzeti At­laszt. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Földrajz­tudományi Kutató Intéze­tének koordinálásában ké­szülő új atlasz az 1980- as évek első felének álla­potát tükrözi, de tartal­mazza az elmúlt húsz év­ben lezajlott legjelentő­sebb gazdasági és társa­dalmi változásokat is. Az új Nemzeti Atlasz 273 térképoldalon, több mint 400 térképen és az azokat kiegészítő grafiko­nokon áttekintést ad egye­bek közt hazánk természe­ti adottságairól és erőfor- rá sairól. Kulcsos gyerekek Több idő és türelem kellene a neveléshez A pedagógusok egybehang­zó véleménye szerint hazánk­ban évről évre romlik a csalá­di nevelés színvonala. Ez az újonnan iskolába érkező gyer­mekgenerációk egyre fokozódó neveletlenségében, a labilis ér- zelemvilágú, nehezen nevelhető gyerekek sokasodásában egya­ránt lemérhető. De nemcsak a pedagógusok vélekednek Így, a szülők több­ségének is hiányérzete van. Pontosan tudják, hogy sokkal több időt, türelmet kellene a gyerekek nevelésére szánni. A nyolcórai munka, a gmk, az utazás, a bevásárlás, főzés, ta­karítás után ugyan hol van az Már Genfben uan a három pályamunka Képünkön balról Streicher András, Szundy Gáoor és Fendrik Péter, a harmadik B. osztályból Fotó: Szundi György lffilagtelefon MCívészetis diákok sikere Szinte nincs olyan hét, ami­kor hírt ne adhatnának arról, hogy valamelyik pécsi iskola diákjai pályázatokon, tanul­mányi versenyeken jelentős si­kert értek el. A közelmúltban a Pécsi Művészeti Szakközép- iskola három harmadikos ta­nulójának sikeréről számolhat­tunk be: elvitték az első, a harmadik és az ötödik helyet a posta hírközlési pályázatán. Hárman adtak be Pécsről pá­lyamunkát, mindhárman nyer­tek és mindhárman továbbju­tottak a nemzetközi versenyre. A harmadik B osztály tanulói: az első helyezett Szundy Gá­bor, a harmadik Fendrik Pé­ter, az ötödik Streicher And­rás. Tanáruk Geller B. István. — A szűkszavú híradásból nem derült ki, hogy milyen pá­lyázat volt ez tulajdonképpen. Hogyan kerülnek a művészeti szakközépiskolások egy hírköz­lési pályázatra?- A pályázati kiírást a szü­leim vették észre a Képes Hét­ben és a Zalai Hírlapban — mondja Fendrik Péter.— Svájc­ban a Nemzetközi Távközlési Hivatal hirdetett meg egy pla- kátpólyázatot, végül is fiata­loknak, mert a részvételi kor­határ 18 év volt. A távközlés­sel kapcsolatban álló, több témát jelöltek meg, Így pél­dául a telefont, a számítógé­pet, televíziót, műholdat. Ezek jelentőségét kellett megfogal­mazni a plakát, a reklámgra­fika nyelvén. Mindhárman rek­lámgrafika szakosok vagyunk, s a téli szünetben készítettük el pályázatunkat, mert decem­ber 31-ig fel kellett küldeni Budapestre, a Magyar Posta propagandaosztályára. — Igen, mert nem közvetle­nül Svájcba kellett küldeni a plakátokat, hiszen nem mind­egyik munka kerülhet oda, csak az, ami a hazai előzsűri- zésen az elsők között szere­pel. Az itteni értékelés alap­ján mindhármunk plakátját már továbbították is Genfbe - veszi át a szót Szundy Gá­bor. — Áprilisban volt a ma­gyarországi zsűrizés, s a dija­kat május 18-án vehettük át a Magyar Posta székházában. Szundy Gábor és Streicher András a telefont, Fendrik Pé­ter a műholdat választotta témául. Nagyon nehéz úgy beszélni — s igazából nem is nagyon lehet - olyan képről, grafikáról, ez esetben plakát­ról, amit az ember nem lá­tott, s csak leírás alapján is­mer úgy-ahogy. Megkértem őket, próbálják elmondani, mi­lyen megoldást választottak. Mindhárman azt mondták, hogy tulajdonképpen nagyon egyszerű, szinte banálisnak möndható ötleten alapult munkájuk, semmi elvont nincs benne - dehát végül is egy plakát attól igazán jó, ha a lényeget megragadva minden­ki számára érthető üzenetet közvetít, felhívja a figyelmet, s ötletes. Szundy Gábor pla­kátján, aminek a zsűri a „Vi- lágtelefon” elnevezést adta, a sötét csillagos égbolt előtt egy piros telefonkagyló lát­szik, két végén a két fél föld­gömb. Streicher András pla­kátján egy űrhajós áll a Hol­don egy telefonfülkénél, egy egészen régi típusú készülék­kel a kezében, körülötte a kozmosz. Fendrik András pla­kátján a Föld látszik két kü­lönböző oldaláról, valahogy úgy, ahogy a térképek magya­rázó ábráin látható, és egy műhold. Tudom, ezek a leírá­sok túl leegyszerűsítettek, hoz­závetőlegesek csupán, de leg­alább valami halvány fogal­mat alkothatunk a nyilván jól sikerült munkákról, hiszen el­lenkező esetben nem jutottak volna el Svájcba, ahol egyéb­ként október 20-a és 27-e kö­zött, a hírközlési világkiállítá­son dől majd el a végső ered­mény. — Egyáltalán nem számítot­tunk rá, hogy mindegyikünké tovább jut. Most az izgat bennünket leginkább, hogy kik kerültek közénk, vagyis hogy ki lett a második és ki a ne­gyedik. Ezt nagyon szeretnénk tudni. — A többiek nem vettek részt a pályázaton? — Nem, csak mi hárman, de ez azt jelenti, hogy ketten nem pályáztak, ugyanis mind­össze öten vagyunk harmadikos reklámgrafikusok. Pécsi diákok sikeréről szól­tunk, de az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy ők csak mint di­ákok pécsiek: Gábor dunaúj­városi, András szekszárdi, Pé­ter zalaegerszegi . Dücső Csilla a csodalény, aki még képes naponta odaadással végighall­gatni csemetéit, majd minden Fontos részletre kiterjedően megbeszélni az elhangzotta­kat? A szaporodó konfliktusok aztán gyakran hirtelen cselek­vésre késztetik őket, tűzoltó- munkával, látszatmegoldások­kal próbálják menteni a ment­hetőt. Ilyenkor lépnek életbe a szülői szigor, a büntetés kü­lönböző fokozatai, s a látszóla­gos siker láttán gyakran men­tesülni érzik magukat a szülők a felelősség alól, a további eredménytelenség okát esetleg a tanárokban, az iskolákban keresve. Mi okozza ezt a társadalom- naik is komoly problémát okozó jelenséget? Az okok oly szer­teágazóak, hogy feltérképezé­sük szinte lehetetlen. A nők tömeges munkábaállása min­denképpen ide sorolható. A „kulcsos gyerek" fogalma nem véletlenül vált korunk nevelési állapotainak egyik jellemzőjé­vé. Nagy kár, hogy épp az utóbbi évtizedekben tűnt el a nagycsaládos életforma is, pe­dig a nyugdíjas nagyszülők so­kat javíthatnának a család napi gondjainak megoldásá­ban — miközben az idősek magányosságának társadalmi gondja is enyhülne. De ha ma már törekszünk is a nők rövi- debb munkaidejére, á két-há- rom generáció újra összeköltö- zésére, vajon nem illúzió? Hi­szen megváltoztak körülménye­ink, lehetőségeink, értékrend- szerünk, ideáljaink. Sok szülő másra nevel szó­ban, s más péjtját nyújt ma­gatartásával. Azt mondja gye­rekének: Ne hazudj! De a te­lefonban időnként letagadtatja magát. Vagy mondja azt: ne lopj! De azért elégedetten ál­lít haza fusimunkával készült, /agy „szerzett" tárgyakkal. Pa­poljon mértéktartásról, miköz­ben ő maga igyekszik mérték­telenül élvezni mindazt, ami­re csak módja van? Mindehhez még hozzájön a különféle pedagógiai áramla­tok zűrzavara: az a legtöbb szülőig eljutott ugyanis, hogy a poroszos szigor káros, és már idejét múlt dolog, de .az új nevelési irányzatokból so­kan csak annyit jegyeztek meg, hogy engedékenynek kell lenni. Ezzel legalább annyit ár­tottak gyerekeiknek, mintha verték volna őket. S kérdés: hogy nevelik majd utódaikat ezek a fiatalok, akik maguk is a nevelési kultúra változásai­nak áldozatai? Hogy családi nevelési kultú­ránkban önleépítő folyamat zajlik, jelzi a fiatalok tömegei­nek deviáns viselkedése is. Emelkedik a fiatalkorú bűnö­zés aránya, gyakran szembe­sülünk dühöngő, randalírizó, garázdálkodó tizenévesekkel, szedi áldozatait az alkohol, a narkó, s még nem beszéltünk azokról, akikkel látszólag min­den rendben, de neveltetésük alapvető hiányosságai miatt érzelmi nyomorékokként élik le életüket. Nem hisszük, hogy van vala­milyen csodaszer, amelyikkel e súlyos gondokon egycsapásra segíteni lehet. Mégis, azzal a reménnyel kezdünk e cikkünk­kel egy új nevelési sorozatot, hogy némi kapaszkodót nyúj­tunk a szülőknek e kaotikus nevelési viszonyok között. Barta Zsuzsa Nagy sikerű KFT-koncert volt tavasszal a Do-Zso-ban Az ifjúság pécsi szabadidős lehetőségeiről tárgyalt e héten a KISZ Pécs Városi Bizottsága. A pécsi fiatalok helyzete pi­henési, szórakozási szempon­tokból sokkal kedvezőbb, mint a kisebb településeken. Mégis sokan egyáltalán nenr élnek vele. Hogy miért? A háztar­tások legtöbbjében található rádió, televízió, lemezjátszó, magnó, esetenként már kép­magnó is. Sokan megeléged­nek ezzel, kényelmességből nem mozdulnak ki hazulról. Pedig Pécsett több mozi, szín­ház, hangversenyekre, koncer­tekre alkalmas hely és kisebb- nagyobb művelődési ház van vonzó programokkal. A komoly­zenei hangversenyek kedvelői se panaszkodhatnak a kíná­latra Pécsett, s szép számmal szerveznek könnyűzenei ren­dezvényt is. A nagyobb kon­certek számára a sportcsarnok, a POTE-aula és a PMSC-pálya ad helyet. A „sztárolt” hazai és külföldi zenekarok (Csil- lagfény-disco, Omega, LGT, Z'ZI Labor. . .) belépőjegyei igen drágák. Ugyanez mond­ható el a Do-Zso, Nevelési Központ és Ifjúsági Ház által szervezett koncertekre. A Bu­dapest Sportcsarnokban fel­lépő nyugati együttesek meg­tekintése, meghallgatása még ezeknél is többe kerül. Sajnálatos, hogy a jazz-ze- nei kultúra csak csekély mér­tékben jelenik meg a város zenei életében, pedig igény lenne rá. Az IH-ban bizonyos mérvű jelenléte felfedezhető — Dixiland-párbaj, jazz-teázó — de ez kevés. A Do-Zsoban leginkább az avantgárd rock képviselői lépnek fel. A többi művelődési házban nem lehet felfedezni semmiféle sajátos arculatot, profilt. Eltűntek a táncos, szórakoztató rendezvé­nyek közül az előzenekarok fel­lépésével szervezett bálok. Maradt a disco — de ez sem minden rétegben népszerű. A vendéglátóhelyeknél ta­lálható rétegekre specializáló­dó törekvés, ezek azonban nem elsősorban a fiatalokat vonz­zák. A Diáktanya talán egy hétig működött a meghirdetett profillal. A művelődési házakban las­san megszűnőben vannak a bevételt nem hozó kiscsopor­tok, klubok, amatőr művelődési műhelyek. Szabadtéri pálya elegendő számban van., szinte valamennyi iskola, intézmény és több munkahely rendelkezik olyan területtel, mely alkalmas a kulturális sporttevékenységre. Ezek a létesítmények a helyi igényeket kielégítik, sőt az utóbbi időben a környékbeli lakosság részére is megnyitják a kapuikat. A jó példa erre Kertváros: sok a lakótelepi bi­tumenpálya, a „dühöngő”, és itt van a város egyetlen sza­badidős központja. A többi városrész mozogni vágyó la­kossága hasonló adottsággal rendelkező létesítményeket ta­lál a pécsújhegyi stadionban és a Ho Si Minh-parkban. A jégpálya a pécsi fiatalok és idősebbek rendelkezésére áll — nyáron teniszpályaként haszno­sítva is. A családi kiránduló­programok leggyakrabban a Mecsekre vezetnek. Az érdek­lődők részt vehetnek szervezett túrákon is. Fedett sportpálya igen kevés van. A Nevelési Központ sportegysége tárgyi feltételei átlagon felüliek. Ezért keresik fel sokan. Fontos lenne, ha a KISZ Pécs. Városi Bizottsága támogatósá­val egy olyan komplex-sza­badidőközpont létesülne, mely a kulturális, sport- és különbö­ző szabadidős tevékenységek­nek helyet tudna adni. Erre jó lehetőség lehetne a Balokóny- liget ilyen irányú hasznosítása. A tervet már elkészítették. E szerint itt helyet kaphatna mi­nigolf-, teke-, tollaslabdapálya, hajómodellezés, csónakázás, szertorna, kondicionálás. A meglévő épületekből szaunát, soláriumot, kozmetikát lehetne kialakítani. Épülhetne tejbár­ételbár is. Megőriznék az uszo­dát, a szabadtéri színpadot, és a pihenőparkot. Az üzemelte­tést több intézmény-vállalat társulás formájában vállalhat­ná. Mindez természetesen terv, és ezért csak körvonalakban jelzi a lehetséges megoldáso­kat. Feltétlenül érdemes lenne a Balokányliget megmentésére és lehetőségeire, adottságaira alapozva, a hasznosításán gon­dolkodni. Ádám Erika Az ifjúság szabadidős lehetőségei Pécsett Komplex szabadidőközpont lehetne a Balokányliget Eltűntek a bálok* maradt a disco

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents