Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-26 / 143. szám

2 Dunontüit napló 1987. május 26., kedd Kádár János köszöntése NAGYVILÁGBAN (folytatás az 1. oldalról) hogy zsenik, korszakos jelentő, ségű emberek századok mércé­jével mérve is ritkán születnek. Többen vannak, akik bizonyos tulajdonságokat, képességeket tekintve kiemefkedöek, de azok sem túl sokan. Viszont több az átlagos képességű ember. S -ezzel korántsem akarok bárkit is 'lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képessé­gű embert? Az, amit hétköznap így szoktunk mondani: szükség van rá. £z óriási hajtóerő. Eszembe jut egy pátíai kis­birtokos. aki annak idején ke­ményen ragaszkodott földjéhez és nem nagyon akart belépni a szövetkezetbe. Ez nála majd­nem emberi tragédiához veze­tett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meglepetésemre hallottam, hogy az illető a szövetkezet megbecsült tagja, sőt brigád­vezető. Találkoztam vele és megkérdeztem: mi indította magát arra, hogy 63 éves ko­rára vállalja a brigádvezetést? Gondolkodott, majd így vála­szolt: azt mondták, hogy szűk. ség van rám. Csak ennyi! S ez képessé tesz egy embert, hogy erejét megfeszítve még többet hozzon ki önmagából. Sokat segít a kötelességtu­dat is. Már munkásemberként megtanultam, a munkásmoz­galomban még inkább: ha egy feladattál megbíztak, s azt el­vállaltad, akkor minden erőd­del azon legyél, hogy teljesítsd c megbízatást. Én eszerint él­tem és élek. Manapság sok emberben fel­vetődik, hogy van-e értelme a harcnak, a munkának? Az én életutam és élettapasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van értel­me. Losonezi elvtárs. említette, hogy én a régi időkben illega­litásban is dolgoztam. S ami­kor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítélni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthysta ellenforradalmi rendszer, a ka­pitalizmus minden átka sújtja: a kizsákmányolás, a munka- nélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbizonytalan­ság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmiségiek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gondo­lok, akkor azt kell mondanom: van értelme a harcnak és a munkának, mert az óriási ered. ményeket hozott. A magyar nép a második világháborút követő időszakban történelmi sikereket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Végesza- kadt a kapitalista kizsákmá­nyolásnak, a földesúri önkény­nek. Kiegyenesedhetett a dol­gozó ember, a munkás, a pa­raszt, az értelmiségi öntudatra ébredt, s az egyes embernek, meg társadalmi osztályának egyaránt méltósága lett. Né­pünk a szó igaz értelmében felszabadult, nemcsak a hitleri fasiszta megszállás, hanem a kapitalista rendszer alól is. Ez ‘harcunk legnagyobb történelmi vívmánya. Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiatalab­bak azonban nem. De nekik is tudniuk kell: Magyarorszá­got egykoron Európa legelma­radottabb országai között tar­tották számon. Elmaradottsá­ga olyan nagy volt, hogy a felszabadulást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdését célozta. Óriási eredmény, hogy ez sikerült. S közben az életkörülmények is megváltoztak. 1956-ban ismét mélypontra kerültünk. De ab­ból is kikapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bű­völetébe esnénk, arra azért hi­vatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Magyarországon az ipar termelése háromszorosára, a mezőgazdaságé kétszeresé­re növekedett, s az életkörül­mények is ennek megfelelően változtak. Gyarapodtak az em­berek, bővült a személyi tulaj­don, arányosan egybevetve még nagyobb mértékben, mint a nyugat-európai fejlett tőkés országokban. Megfelelő színvo­nalú lett az ellátás, s bár egyidőbén még féltünk is — úgymond - fridzsider-szocializ- mus „veszélyétől" ma tény, hogy a családok csaknem 90 százalékának van hűtőszekré­nye, mosógépe, nem is beszél­ve a televíziókészülékről és sok minden másról. Minden harmadik család személygép­kocsival is rendelkezik. Mindez a történelmi eredmények közé tartozik, amelyekért érdemes volt harcolni és dolgozni. Kedves Elvtársak! Mai helyzetünket az jellem­zi, hogy jelentősek a vívmá­nyaink, de érződnek a fejlő­dés gondjai is. Szemünkre ve­tik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. De mi -művel­tebb, egészségesebb, színvo­nalasan ellátott, szociális biz­tonságban élő lakosságot aka­runk, s ennek alapja az ered­ményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibonta­kozás útját. Ha kellő felelős­séggel fogunk hozzá, s haté­konyan dolgozunk, akkor vég­re is hajtjuk ezt a felada­tot. Pártunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk sokkal nagyobb ne­hézségeken is úrrá lett, s ha ésszel dolgozunk, tisztességgel végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a kibontakozás lehetőségét és tovább halad­hatunk a szocializmus felépíté­sének útján. Most már nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többől van szó! Meg kell szilárdítanunk az alapokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltételek adottak: szilárd a rendszerünk, erősek a gazdasági alapok és nagyok a szellemi erőforrások. S mindez együttjár az akarat­tal, azzal, hogy az emberek így nyilatkoznak: rendezzük ügyeinket, teremtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre aka­runk és fogunk építeni. Mi a pártban és az országban is tovább akarunk haladni az eddiai irányba; még demokra- tikusabbá akarjuk tenni a párt­életet és az ország közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb számban kapcsolód­hassanak be a kérdések el­döntésébe. Javítanunk a pártmunkát, a munkastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben kicsit sok a szöveg, sok a for­malitás. Egy-egy kérdésen el tudunk merengeni esztendőkia. Ezen változtatni kell; ésszerű­en. bürokráciamentesen kell dolgozni. A reformok útián akarunk haladni. A pártnak, az ország vezetésének szembe kell néznie a reális valósággal, a szoci­alista építés napi kérdéseivel, s az új kérdésekre meg kell tanulni új módon válaszolni. Ez a reformok sorozatából áll. A forradalmon belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet, csak ellenforradalmat. De a forradalom nyitotta úton az előrehaladáshoz reformok­ra van szükség. Új és új meg­oldásokat kell kutatni és o párt szüntelenül ezt tette és teszi a jövőben is. Ehhez ké­rünk támogatást a dolgozó tö­megektől, az ország lakossá­gától. A feladat ismert: előbb kell megteremteni azt, amit azután elosztunk. A szocialista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekeltséggel. A fejlődés­nek olyan szakaszában va-. gyünk, amikor önmagában sem az öntudat, sem az ér­dekeltség nem elegendő. Mindezekre gondolva szólok arról — s nem akarok általá­nos érdemekből magamnak tő­két kovácsolni, de talán nem értenek félre —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hi­bánk ellenére alapjában tel­jesítette. S amit 1956 végén o megújított vezetés ígért, azt is betartotta. így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben is. A párt erejét az egységből me­ríti, ami kiállásban, cselekvés­ben nyilvánul meg, s e cse­lekvés feltételeit kell megte­remteni. Nem változott szövetségi po­litikánk sem, ugyanazt tesz- szük, amit eddig, de még job­ban. Ne feledjük, hogy ez a szövetség hogyan és miié szü­letett. Pártonkívüli barátaink­kal, a munkásokkal, a oarasz- tokkal, az értelmiségiekkel a népi hatalom, a szocialista társadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfejlesz­tésére, a nemzet becsületének visszaszerzésére és gyarapításá­ra, a nép és a nemzet boldo­gulására szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erő­síteni szövetségi politikánkat. Emellett kell kiállniuk a kom­munistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez n való­ban népi programhoz, hiszen jól tudjuk, hogy a szocializmus híve nemcsak az, akinek párt­tagsági könyv van a zsebében. Javíthatatlan optimista va­gyok — mondják rólam. Igen, ilyen vagyok, ilyen a világné­zetem, ezt diktálják élettapasz­talataim. Mindig, minden hely­zetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S ezen nem változtatok a jö­vőben sem. Köszönöm a figyelmüket, kö­szönöm, hogy jelenlétükkel megtiszteltek. Az SZKP KB üdvözlete Kádár Jánoshoz Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletét intézett Káder Já­noshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárához Az üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, va­lamennyi szovjet kommunista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi önnek. Az ön életútja, a forradal­már és kommunista életútja — méltó példája a marxizmus— leninizmus eszméi iránti hűség­nek, a munkásosztály ügye szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fokú fele­lősségnek. A szocializmus lét­rejötte és megszilárdulása Ma­gyarországon, az országnak a gazdasági és kulturális fejlő­désben, a szocialista demok­rácia tökéletesítésében elért eredményei, a nemzetközi kö­zösségben élvezett tekintélye megbonthatatlan kapcsolat­ban áll az ön alkotó gondol­kodásával és önfeláldozó, sok­oldalú tevékenységével Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialista kö­zösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fej­lesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban, a forradalmi erők ak­cióegységéért és összeforrottsá- gáért folytatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kom­munistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk hű ba­rátját, a következetes interna­cionalistát, a pártjaink és né­peink közötti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének aktív harcosát tiszteli oz ön személyében, ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszinteség, bizalom és elvtársi viszony megszilárdítását szol­gálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kivánunk önnek, drá­ga Kádár elvtárs, jó egészsé­get, frissességet, újabb sikere­ket a béke és a szocializmus javára, a testvéri magyar nép érdekében kifejtett tevékenysé­gében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Kitüntetés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kódár János elvtársat, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkárát a szovjet és a magyar nép kö­zötti testvéri barátság és min­denoldalú együttműködés fej­lesztésében szerzett érde­meiért, a béke és szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdem­rendjével tüntette ki A rendeletet A. Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és T. Mentesasvili, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának titkára írta alá. PIÉRT TANSZERVÁSÁR - GONDTALAN NYARALÁS! Az 1987/88-as tanévre kötelező és ajánlott egységcsomagok, iskolatáskák, t tolltartók és egyéb tanszerek teljes választéka már most megvásárolható. Aki május 18. és 30. között a PIÉRT szaküzletek „Tanszer sarkaiban” vásárol, 200,- Ft-onként sorsjegyet kap. ^Nyeremény: Nyári táborozás Zánkán, Csillebércen Sorsolás: Június 12-én. A sorsjegyeket a boltokban elhelyezett gyújtóládákba kérjük bedobni. NYARALJ A PIÉRT-TEL! Magyar—osztrák gazdasági tárgyalások ■Robert Graf osztrák szövet­ségi gazdasági miniszter má­jus 24-én és 25-én - a BNV megtekintésére — Magyarorszá­gon tartózkodott. Fogadta őt Marjai József miniszterelnök, helyettes, megbeszélést folyta­tott Veress Péter ‘külkereskedel­mi miniszterrel a két ország közötti gazdasági kapcsolatok­ban még meglévő akadályok elhárításáról. Találkozott Ka- polyi László ipari miniszterrel, és megtekintette a BNV-n ki­állító osztrák cégek pavilonját, valamint néhány fontosabb gépipari cikket előállító ma­gyar vállalat termékeit. ♦ WASHINGTON: Nyugat- Európába utazott Caspar Weinberger amerikai hadügy­miniszter. Részt vesz a NATO- hadügyminiszterek brüsszeli ta. nácskozásán, de előzőleg Bonnban tárgyal Manfred Wör- ■nerrel, az NSZK hadügyminisz­terével. Weinberger — a The Washington Times értesülése szerint — a hagyományos fegy­verekről is tárgyalni kíván a NATO-ban. Washington min­denképpen ki akarja vívni, hogy a tagállamok évente leg­alább három százalékkal nö­veljék katonai kiadásaikat - ennek a korábbi megállapo­dásnak csupán kisebb részük tesz rendszeresen eleget.-f ATHÉN: Görögországban népszavazást tartanak az or­szágban lévő amerikai katonai támaszpontok sorsáról - jelen­tette be vasárnap este And- reasz Papandreu görög minisz­terelnök. — Az Egyesült Álla­mok már jelezte, hogy tárgya­lásokat kiván kezdeni a jövő év végén lejáró támaszpont­szerződés megújítására, s ha a hivatalos kérés megérkezik, a görög kormány először a lakos­ság véleményét akarja megis­merni ebben a rendkívül fon­tos kérdésben - mondta. ♦ WASHINGTON: Nyolc­százezer ember jött el a Gol­den Gate-híd születésnapjára vasá-nap réggé! San Francis- cóból és a környékről. Az „Aranykapu" öböl felett átíve­lő óriáshtd ötven évvel ezelőtt nyílt meg a forgalom előtt s mindmáig nemcsak forgalmá­val, hanem eredeti, szép épí­tészet: megoldásával is kitűnik a hasonló függőhidak közűi. ♦ PÁRIZS: Franciaország még nem véglegesítette álláspontját a rövid hatótávolságú európai rakéták kivonása ügyében - mondotta vasárnap Jean-Ber- nard Raimond külügyminiszter. Az sincs kizárva, hogy a bonni kormány döntéséhez alkalmaz, 'kodnak ebben a kérdésben, ami június 4-re várható. A Irancia-nyugatnémet csúcsta­lálkozó után tartott pénteki kö­zös sajtóértekezleten Mitter­rand elnök világosan állást loglalt a kettős nulla megoldás mellett, bár jelezte, hogy Párizs ebben a kérdésben „nem akar elébe vágni vagy nem akarja megzavarni a bonni döntést". Magyar-svájci külügyminiszteri tárgyalások Dr. Vórkonyi Péter külügymi­niszter, aki hivatalos látoga­tást tett Svájcban, hétfőn meg­beszélést folytatott vendéglá­tójával, Pierre Aubert.rel, a Svájci Államelnökség elnöké­vel, külügyminiszterrel. A szí­vélyes légkörű találkozón átte­kintették a két ország kapcso­latait, s megelégedéssel álla­pították meg, hogy azok az élet minden területén kielégí­tően fejlődnek. Vórkonyi Pé­ter és svájci kollégája egyet­értett abban, hogy a kapcso­latok további fejlesztésére mindkét fél részéről megvan a szándék. A gazdasági kapcso­latokban célszerű növelni a külkereskedelmi forga'mat sta­bilabbá tevő, korszerű együtt­működési formák részarányát. ♦ 4 VARSÓ: „Van lehetőség az áttörés-e a fegyverzetcsök­kentésről és a biztonsági kér­désekről folyó kelet-nyugati párbeszédben” - mondotta a lengyel televíziónak adott va­sárnapi in'erjújában Edward Kennedy szenátor, aki a len­gyel pa-íament meghívására folytatott néhány napos tárgya­lásokat Lengyelországban. ♦ PEKING: Kim Ir Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság elnöke hétlőn befe­jezte ötnapos hivatalos baráti látogatását Kínában és külön- vonattal hazaindult Tiencsin. bői. Kim Ir Szén hivatalos tár- gvalásainak befejezése után a hétvégét Tiencsin kikötőváros­ban töltötte. Itt adott búcsú­ebédet tiszteletére Csao Ce- jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbí­zott lőtitkára, a kinai állam­tanács elnöke. Az ebéden mondott pohárköszöntőjében Csao Ce-jang és Kim Ir Szén egyaránt sikeresnek minősítet­te a látogatást, amely fontos hozzájárulás a két párt, a két nép és a két ország baráti kap. csolatainak és együttműködé­sének elmélyítéséhez. Szovjet-argentin együttműködés Vasárnap érvénybe lépett a Szovjetunió és Argentína meg­állapodása a dél-atlanti vize­ken, többek között a Mafvin- szigetek térségében folytatan­dó halászairól és oceanológiai kutatásról. Az egy évre szóló szerződés értelmében - melyet Raul Al- fonsin elnök tavalyi moszkvai látogatása alkalmával írtak alá — a Szovjetunió koncessziót kapott évi 180 ezer tonna hal halászására a Malvin-szigetek környéki vizeken. A zsákmány 30 százalékát köteles megvá­sárolni, a többit a két ország közösen értékesíti. A szovjet halászhajókon a legénység 10 százalékát argentinok fogják kitenni. A megállapodást argentin részről azért tartják fontosnak, mert a Malvin-(Falkland-)szi- getekkel kapcsolatos viszály miatt Anglia megtiltotta Ar- gentítának az ottani halászást. A szovjet—argentin megálla­podással egyidejűleg hasonló halászati együttműködés kez­dődött Bulgár'a és Argentína között is.

Next

/
Thumbnails
Contents