Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-23 / 140. szám

Egyikőjük édesapjáról isko­lát neveznek el munkásmozgal­mi múltjáért, másikuk édesap­ja kétszer is börtönbe kerül ál­lamellenes szerveszkedés vád­jával. Az egyik ösztöndíjasként a Szovjetunióban szerez diplo­mát, a másik levelezőn, mert még a gimnáziumba is nehe­zen került származása miatt. A Török és a Matheovits - róluk lesz szó. Szereplői történetünk, nek, nem hősei. Török íróaszta­la az ablak mellett, a fény bal­ról éri, merthogy a Töröknek jó a rajzkészsége, a Matheo- vits-csal megkonzultált műsza­ki ötleteket ő veti papírra. A Matheovits kettőjük munka­megosztásában a közgazdász - ehhez a tanulmányokat az MLEE szakosítóján végezte: — Komoly iskolának fogtam fel és tartottam a szakosítót, szerettem.oda járni. Dr. Mach Pétertől jó közgazdasági isme­reteket szereztem. Ö tűnik a nyugodtabbnak, megfontoltabbnak, bár amikor beszélgetünk feszült, ideges:- Délutánra idéztek meg a bíróságra devizagazdálkodást sértő magatartásomért. Életem­ben négyszer éltem végig ház­kutatást, háromszor édesapám okán, negyedszer most, mert névtelen beielentés érkezett el­lenem, hogy lakásomon nyuga­ti eredetű áru van elrejtve és valuta. Amikor először volt ház­kutatás nálunk, a nyomozó a perzsaszőnyegen taposta el -a csikket, most naqyon udvarias, emberi kapcsolatra is törekvő fiatalemberek jöttek, önként előadtam mindent kérdésükre, nem kellett kutatniuk: dollár­ban, schillingben és márkában 10 000 forintnyi többlet volt birtokomban a meaenqedett- nél: elkövettem egy baklövést; uqyanis bár ezt a valutát a Magyar Nemzeti Banknál vá­sároltam törvényesen megkere­sett forintért, de nyugati utóm­ról hazajőve, a maradékot nem ajánlottam fel a banknak meq- vételre, s ezért természetesen megkapom a jogos büntetést. Hiszen tény, hogy van ilyen rendelet, s tény, hoqy meq- szeqtem. Többször jártam az utóbbi években nyugaton, tu- ristaútön, hivatalosan is. Van uavanis eav hobbim, verseny­szerűen bridzselek, ez kiutazósi lehetőséaet biztosít, ha a ver­senyt rendező meghívására me­gyek. De voltam turistaúton is, tavaly pedia Kölnbe hívott meq a Brigqs-cég, akikkel üzleti kapcsolatban állunk, az ő kis­motorjaikat is beéoítjük termé­keinkbe. Mi egy új kisdoktor­ral szeretnénk meqielenni. Eqv külkeres közvetítésével azzal fordultam akkor a cég képvi­selőjéhez, hogv grátisz, adja­nak nekünk három kismotort o prototípusok elkészítéséhez. A külkeres először nem akarta lefordítani, én sajnos nem be­szélek nyelveket, ' de mondtam neki, mondja csak, s rólam annyit, hogy bolondos fickó vaayok. A nyugati nem nézett hülvének, beszélt a főnökével, maid mondta, hoay három motort grátisz be foanak kül­deni a kisszövetkezet címére. Fzek a motorok eoyenként 18 000 schillingbe kerülnek, ha úgy tetszik szereztem ingyen ötvennégyezer schillinget oz or­szágnak, s tudom, hogy nem rakhatom a mérleg másik ser­penyőjébe, ellensúlyozni a tíz­ezres valutabűntettemet. . . Vé­gül is, valaki a névtelen feljelen­tésével megakadályozta, hogy egyhamar nyugatra mehessek megint, akár bridzselni, akár üzleti kapcsolatok miatt. De ehhez már hozzá szoktunk, a Törökkel együtt jó néhányszor feljelentettek már bennünket, természetesen névtelenül, most csak az bosszant, hogy egy baklövéssel alapot is adtam hozzá. Apám négy nyelven beszél a magyaron' kívül, nyugdíjat nem kap abból él, hoqy fordít, a legkülönbözőbb dolgokat, most éppen valami kutyatenyésztési szakkönyvet németből. De for­dított krimiket is az Albatrosz sorozatba. Jó néhányat muta­tott olyant, amiben az áll, hogy fordította a fordítói munkakö- zösséq: ezeket a börtönben csinálta. Bíró volt valamikor, aztán az 1947-es választáson, a Demokrata Néppárt listáján országgyűlési képviselő lett. 1949 januáriában letartóztat­ták, majd 12 évre ítélték állam­ellenes bűncselekményért, 1956 nyarán hivatták, hoqy ügyét felülvizsqálták, mondták, hoqy amit elkövetett, azért hét év, ennyi hónap, annyi nap bün­tetés jár, ami a mai nappal letelt, mehet. Többször adott be azóta rehabilitációs mente­sítési kérelmet, most is folya­matban van egy. ötvenhat szeptemberében így engem is felvettek a gimnáziumba, de apám 1964-ben újabb ügy fő­szereplője lett, 10 éves ítéletet kapott, keményen le is ülte. Zárt tárgyalás volt, szerettem volna ott lenni, mert én arról tudtam, hogy nyugdíjasok a szőlőben beszélgetnek, s el­képzelhető, hogy szidták a rendszert. Ö nekem őzt mond­ta nem követett el semmit. El­hiszem, annál is inkább, mert nem volt semmire lehetősége. 1982-ben, amikor lehetőség nyílt, eljöttünk a Törökkel a Vasasból, kisszövetkezetet ala­pítani, s bebizonyítani, hogy a magyar munkás is dolgozhat szocialista körülmények között olyan termelékenyen, mint a nyugatnémet a kapitalizmus­ban. A Töröknek sokat köszönhe­tek, sokszor kiállt mellettem. Remélem, csak 2001-ben megy nyugdíjba: én akkor érem el a nyugdíjkorhatárt, így hát együtt, ahogy együtt hoztuk létre a kisszövetkezetet is. Még a Vasasbanj^cThol szintén el­nök volt, kötelezték arra, hogy töltse be a műszaki vezetői ■munkakört. Volt hat jelölt is, köztük önjelöltek, a Török meg engem választott. Volt is min­denféle vizsgálat ellenünk, hogy ő jogtalanul vesz fel gépkocsi­használatért pénzt, mert hogy a kocsi a felesége nevén volt, dé azt a kutya sem vizsgálta, hogy tényleg szövetkezeti cé­lokra használta-e azt a kocsit, csak azt nézték, hogy haha, neki nincs is kocsija, csak a feleségének. Engem feljelen­tettek, hogy fiktív bérkifizetése­ket eszközöltem, arról elfeled­kezett a névtelen feljelentő, hogy sem munkásfelvétel, sem a bér nem tartozott hozzám . . . A sikerek mindig irigyeket vál­tanak ki. Jó, ezt elfogadom, csak azt szeretném megélni, hogy az irigyek eqyszer nem névtelen feljelentők lesznek, hanem versenytársak, hoqy ők is megmutatják, ők is tudnak dolgozni, nyereséget produkál­ni. Hatvanban érettségiztem, de o gimnáziumom nem továb­bította jelentkezési lapomat. Biztos, hogy tele. vagyok sérü­lésekkel, ezt akarom ellensú­lyozni egy álTabdá bizonyítás­sal, talán agresszív is vagyok, csak az eredmény érdekel. "Ötö-. dikesen célba dobtam saiát apámra: ambiciózus torna'a- nárunk volt, kislabdával célba kellett dobni két medicinlabdá­ra, azt 'mondta, az egyik a Tito, a másik meg a Matheovits apja, na ki találja el őket, de jóval később is, főmérnök ko­romban is tudomására hozták a szövetkezetnek, hogy remélik, nem a dr. Matheovits Ferenc fia képviseli a szövetkezetei a nyugati tárgyaláson. Matheovits László jóval ke­rekebben mondta el a törté­netét, mint ahogy szájába ad­tam e sorokban: talán így próbálva érzékeltetni a látszó­lagos nyugalma mögötti fe­szültséget. Török László mon­dandóját sem könnyű szedett szövegbe foglalni, az ember maga is olyan, mint a higany, elkezd egy mondatot, arról eszébe jut valami, arról me­gint valami, arról egy harma­dik, talán tizedik is, s a mon­dat második fele már arra vo­natkozik, a hallgató meg vagy tudja követni az asszociációs ívet, vagy nem. Beszélgetünk a Szovjetunióban töltött egyetemi évekről, elkezdi a mondatot, közben felugrik, aluminiumpo- gácsát mutct, benne gumigyű­rűk, ez egy kétoldali szivaty- tyú, szabadalmaztatni fogják, csak az a gorfd, hogy függő­leges tengellyel kellene 'felrak­ni a kiskapára, nem vízszintes­sel, s meg kell oldani a moz­gás irányváltoztatását, van ugyan erre műszaki megoldás, de azzal elégedetlen, kicsi a hatásfoka, tehát .jobbat kell ta­lálni — csak akkor nyugodt, amikor a rajzasztal fölé hajol — de amikor beszélgetünk, mindezekről arra ugrik, hogy a szovjet ' piacra kell dolgozniuk, ott most előtérbe kerül a ház­táji. biztos sok kerti kisgépre lesz szükségük, ők meg meg­duplázhatják termelési értékü­ket. Ezt szereti mondani, köz­ben tanórosan mutat a kezével, leginkább az' égre, így adva nyomatékot a következő mon­datnak: méghozzá változatlan árakon. E mondat után következik az, hogy tisztességtelen árképzés miatt is indult ellenük vizsgá­lat, pedig kapájuk olcsóbb, mint másé, aztán erre is le­gyint, tanórosan mutatja me­gint, nem érdekes, irigyek min­dig vannak, de ez nem érde­kes, inkább elszáguld a kíván­csiskodóval a műhelybe, meg­mutatni azt a kistraktort, ami­hez a Matheovits szerzett mo­tort, mór majdnem kész; az ipari vásáron bemutatják, az­tán kapát mutat, két kapálóso­rosat, az első dupla sebesség­gel forog, nem kell tolni, de ha lefelé nyomod a szarvát, hát hátrafelé megy, ugye praktikus. Aztán száguldunk vissza az irodába, s legyint, azt már annyiszor megírták, hogy lett az édesapja iskola­névadó Szabolcson, hiába kér­dezem, hogy jött ő össze a Matheovits-csal, politikai örök­ségben potenciális ellenséggel, legyint: van egy természetes szelekció, úgy került ő is ide, meg én is ide, az számít, hogy dolgozik valaki, ők meg társak abban, hogy meg akarják mu­tatni: a szocializmusban is le­het olyan termelékeny egy munkás, mint a kapitalizmus­ban, s pénzt is kereshet vele. A döntő az, a-mi asztalra kerül, teljesítményben, ami dokumen­tálható, hozzá megfelelő kö­rülmények, a kisszövetkezet is azért jó, mert elvett a teljesít­mény elől egy hatalmas gátat, a bérkorlátot. A 19-es veterán fia, volt vá­rosi pártbizottsági tag, volt társadalmi szakmai szervezet megyei vezetője: „nem hiszem, hogy apómnak, emlékének nagy szerepe lenne az én kar­rieremben, haha, az állandó­an fölfelé ívelt, nem volt visz- szalépés, szívósan, előre min­dig. 19 éves voltam, amikor apámat elvitték a csendőrök, engem nem vettek fel sehová, de 48-ban már a bányánál voltam, talán csillés, amikor jött a szovjet ösztöndíj, többen jelentkeztek, akkor még nem dőlt el semmi, mind visszalé­pett, én voltam az egyetlen pécsi ösztöndíjas, aki kiment. Arra a kérdésre is legyint, van e szerepe a 44-es párttagsá­gának, szovjet diplomájának, az évfolyamtársak közül művé­szeket sorol, akik szintén ak­kor mentek ki, sok kapcsola­tuk azóta sincs egymással.' Ment a Szovjetunióba, mert felsőiparit végzett, nem gimná­ziumot, a jogra is vendéghall­gatónak vették fel, itthon eqyetemre csak gimnáziumot végzettek jelentkezhettek akko­riban. — 54-ben jöttem haza, Kom­lóra kerültem, ott voltam más­fél évig, aztán az Uránhoz, én voltam az első magyar gépész- mérnök - közben egy plexima­kettet kutat elő a rajzasztal alól, mintakeverő-mintavevő: sematikus ábrája most a Fém­ipari Kisszövetkezet emblémá­ja —, tizenhárom év után át­mentem a gépgyárba, majd ti-_ zenkét éviq a Vasas elnöke voltam. Laci viszi a közgazda­sági dolgokat, vele meg tudom beszélni a műszaki problémá­kat. Mi ide a szövetkezetbe csak hozunk, de ha vizsaálat volt, mindig csak azt nézték, vittünk-e valamit, gyanúsítva, sziaorú szemmel néztek, na, jó, nekik az a dolguk, nekünk meq ez. Ami érdekes, az a qazdát- kodáshatékonyság, ennek van­nak persze emberi tényezői is, mi uqvanazok voltunk a Vasas­ban is mint itt, mégis a Vasas trendie messze elmarad a kis­szövetkezet trendiétől, mert a személyi feltételeken túl a forma, a aazdálkodás formája is meghatározó, mi jelentke­zünk mindenféle qazdálkodási kísérletre, mert be kell bizo­nyítani, hogv a szocialista ma­gyar ipar jóval többre képes, s nem igaz, hoay kapitalista eszközökkel. Ezek szocialista eszközök. Eddiq mindenhol volt valamilyen ügyem, csak Komlón nem, abban a másfél évben, utána mindig meggyűlt a ba­jom, aztán el is múltak ezek, mert az az érdekes, ami az asztalra kerül. Sok jó ismerő­söm is van, s ellenséaem is, de ez nem érdekes. Barátom talán eqy, akit vendégségbe hívok. Sok emberrel összevesz­tem, taggyűlésen azon, hogy mi az, hogy oártszerű bírálat. Bírálat van és kész. Valakit meg. bírálok, ezért-azért, konkrét dol­gokért, ha nem tetszik neki, azt mondhatia, nem pártszerű bírálat. . . Vagy mi az, hagy ésszerű kockázatvállalás, koc­kázatvállalás van és kész, ami nem ésszerű, az nem kocká­zatvállalás, hanem hazárdíro- zós. Hát nem? Az ésszerű jel­ző csak arra jó, hogy eMedia a gyávaságot, az óvatossá-- .aot . . . Van eqy öröklakásom, Harkányban egy üdülöm, Pécs- váradon egy gyümölcsösöm és egy gépkocsim, de azt hiszem, soha nem azért dolgoztam, hogv ezek meqlegyenek. Hogy barátom-e a Matheovits? Nem, azt hiszem, nem. Jó kollegám. Bodó László (A cikk megírása után árkaiéit a hír: dr. Matheovits Ferenc mindkét bdrtánSilntet^s^re mentess«aet ka­pott. Rehabilitálták, tehát büntetlen •Ifiéletű.) Kettős portré — történelmi háttérrel Matheovits László Török László Gyerexerelem Nem hiba és nem is poén: igen, így, x-szel. Gyerek és szerelem. Az eltérő írásmód kifejezi az eltérést is q többi szerelemtől, no és oz összetar­tozást, hiszen az érzelmeknek az a vélt vagy valódi összefo­nódása, amit van, hogy szere­lemnek, van, hogy vonzódás­nak, máskor barátságnak, ösz- szetartozásnak hívunk, nem­csak a felnőttek sajátja. A gyerekek is szerelmesek. Sok­szor vadul — ahogy illik, más­kor titkon, megint más alka­lommal parancsra. A gyerek is felnőtt, a maga módján. Múltkor például buszon utazve egy "románc tanúja le­hettem. Egykorú volt a fiú és a leány. Tíz év körüliek. Múló idők bájos derűje jutott eszem­be, ahogy a lányra néztem. „Tette magát", ahogy manap­ság mondanánk. Vagy csak én éreztem így, az öreg harmin­cas? Nem tudom. A lánynak hosszú barna haja volt és állandóan igazgatta. Nem is akárhogy csinálta ezt a mozdulatot. És közben folyton ide-oda sandított, de főleg lo­vagját nézte, a fiút, aki elkísér­te őt ezen a helyi hegyijáraton. Ha a fiú kérdezte, félszovakkal válaszolt és mosolygott. Foly­ton mosolygott. A fiú pedig egyre jobban zavarba jött. Először az iskolai élmények fe­lől érdeklődött, ebből a kívül­álló számára kiderült, hogy egy osztályba járnak. Majd a következő fordulattal az időjá­rás felettébb szeszélyes voltát igyekezett taglalni. De ahogy meglátta ezt a nevetést, ezt u szavakkal alig kifejezhető bájt és női fölénytudatot, egyszerre elhallgatott. És mintha mozdu­latai, gesztusai is követték vol­na a „beszédes" folyamatot. Először élénken gesztikulált, arckifejezéssel is alátámasztot­ta, hogy most szellemeset mon­dott. És csak az ő kedvéért, a mellette ülőért, aki mozdulatai­ban érzékeltette, hogy nő, aki viselkedésben mutatta, hogy tízéves. És így ment a busz év­ezredeknek tűnő megállókat, évezredeknek tűnő percekig. És egymás mellett ült ez a két gyerekember szó nélkül és mozdulatlanul. Egyikük n* ab­lakon bámult ki, mint ki sose látott még fát életében, mási­kuk a busz utasait böngész­te, csakhogy ne arra nézzen, mert meg kellene akkor moz­dulni, mert talán szólni is jó lenne akkor, mert ki tudja, mi következhet?! Meddig tart a gyerexerelem? Mikortól felnőtt-szerelem ez az egész, és hol van a különbség? Kapom sorra a leveleket, meg­keresnek személyesen, hogy megmutassák alkotásaikat. A fiókban" őrzött érzelemtöredé­keket. Egy ifjú ember érzel­meit, amit másról gondol: Ar­ról a másikról. Éppen arról. Idézhetnék, de nem teszem. Ezek az érzelmek sokszor fon­tosabbnak tűnnek, mint a tu­dás, omit hosszú évek során, akár 45 perces órákon is, elsa­játított az ember. Ezeket el le­het titkolni, lehet róluk susogni két szendvics vagy két lecke­írás között a szünetben. Meg lehet mondani anyunak és apunak, hogy tudod, van egy fiú az osztályban, tudod, van egy lány az osztályban, aki . . . Szóval nem is tudom, mi a vé­leményed anyu, mit csináljak? Elmenjek vele fagyizni, megsi­mogassam a kezét, mit szól, he hozzáérek a karjához, egyál­talán, hogyan közelítsek hoz­zá? Én még nem is csókolóz­tam. Mi lesz ha ő igen, és nem tetszik neki, ahogy én esi. nálom, egyáltalán mi az, hogy csók, anyu, apu? Mi az, hogy tartozni valakihez? Az asztal­hoz tartozik a szék. A kabáthoz 'a gomb. Az esőhöz a felhő. Kihez tartozók én? És, ha az a fiú egyszer hosszan rám nézett? És ha az a. lány, nem mondta, hogy . . . hogy nem, akkor mi van? Ki ad nekem erre választ? A kisfiam óvodás Kérdései nem érnek véget. Szeretem, ha érdeklődik, kérdései számom­ra, válaszaim számára kiszá­míthatatlanok. Miért — tuda­kozódik, ha arról szólok, hogy a lányok bizony" meztelenül nem pontosan olyanok, mint a fiúk. Ez lány - mondja ha­tározottan, a négyévesek óva­tos derűlátásával, és máris el­hallgat a társaságban. Anikó­ról beszél, aki a barátja az oviban, és ha megkérdem, fiú-e vagy lány ez az Anikó, határozottan felel: ném tudom, és látom az arcán, hogy tudja. Hát már a picik is . . Gyerexerelem- A létező világ egyik legszebb érzése. Kisem­berek kapcsolata, akik nem tudják, mi az, hogy szerelem, nem tudják, mi az, hogy fiú és lány együtt, nem tudják, mi az, hogy gyűlölet - legfel­jebb gyűlölnek. Nem tudják, 1987. május 23., szombat mi az, hogv szeretet, csak sze­retnek. Csak úgy. És iön az átmenet, amikor kiderül, a Pisti mást szeret, mert múltkor is ránézett o Mar­csira. Amikor kiderül: a Marcsi mást szeret, mert múltkor is . . . Nekünk felnőtteknek. (Mi az, hogy felnőtt — veti közbe kis­fiam) nem marad más, mint hogy ne tévesszük össze a gye­rekes szerelmeket a szerelmes gyerekekkel. Mindegyik elmúlik ugyan, de mindenkori jelenléte öröm. Gyerekkorban, felnőtt­korban, idősebb korban egy­aránt. A gyerekszerelem életre szóló lehet, de nem törvény­szerűen az igazi. Ezért is ha­sonlít , a felnőttszerelemhez. Várni valakire, akinek el lehet mondani, akitől eltitkolhatjuk, akivel megértjük egymást, aki­vel veszekszünk, akit féltünk, aki félt minket, aki legyint és úgy csinál, mintha . . Akire legyintünk és úgy csinálunk, mintha. Felnőttek - és gyerekek. Sze­relmek. Bozsik László HÉTVÉGE 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents