Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-20 / 137. szám
1987. május 20., szerda Dunántúli napló 3 Levéltári évkönyv Somogy megye múltjáról Érdekes és tanulságos történeti adatok Méltatlanul kevés szó esik a levéltári kiadványokról. Ezek a testes könyvek talán még sohasem szerepeltek könyvnapi terülj-terülj-asztal- kán, nem hallunk róluk ismertetést a rádió reggeli könyvajánlatában. Pedig mennyi érdekes és tanulságos történeti adat, mai viszonyainkat magyarázni tudó felismerés rejlik bennük! Ezúttal a Somogy Megyei Levéltár 17. évkönyvét tartjuk a kezünkben. A kötet ünnepinek is nevezhető, hiszen a szerkesztőt, a hetvenedik évébe lépett tudós levéltár-igazgatót, dr. Kanyar Józsefet köszöntik tanulmányaikkal munkatársai és történész kollégái. Tizennyolc cím a tarlalom.- jegyzékben. Két tanulmány a somogyi pálosokról, két útleírás. Mindkettő érdekessége, hogy külföldi írta. Jóin Péter cikkében egy németalföldi utazó, Jakob Tollius buda, élményeiről olvashatunk. Tollius közvetlenül a töröktől való visszavívása után járt o magyar királyi fészekben, s beszámolójában ismét megerősítést nyer az ismert tény; a felszabadítás művelete óriási károkat tett a várban és a városban. A másik „idegenkezű" írás egy 1843-ban kelt belga konzuli jelentés Mogyarcrszág kereskedelméről. (Varas Károly teszi közzé.) Mintha csak ma született volna a trieszti hivatalnok néhány megállapítása. Arról panaszkodik, hogy a világszerte keresett bánsági magyar búzát monopolhelyzetben lévő kereskedőházak közvetítésével lehet csak beszerezni. „Ez pedig annál zavaróbb körülmény, mert napjainkban minden kereskedelem általános törekvése arra irányul, hogy minél jobban közelítse a termelőt a fogyasztóhoz . . ." De a mához szól Szili Ferenc tanulmánya is, amelyben Somogy megye út- és közlekedési viszonyait tárgyalja a kései feudalizmus korában. A dolgozatból egyebek között kiderül, hogy a múlt század elején Kaposvár még korántsem játszott központi szerepet Somogybán. A Dél-Dunántúl központja Nagykanizsa volt, a drávai, szlavóniai, balatoni kereskedelmi és pos- tautak találkozásában Hasonló témával foglalkozik T. Merev Klára (Városia sodó településtípusok a századfordulón) és Kiss Géza (A délkelet-somogyi Dráva völgy horvát községei 1711 és 1848 között). Érdekes tanulmányokat találunk a hazai németség történetéből is, 7/7 kovszky Lóránt és Bognár Ti bor tollából. A szerkesz*ő, dr. Kan-,ar József a török hódoltság alatt (lényegében 1710-ig) Zalához csatolt Somogy megye történetéből ad szemelvénye két a korabeli közigazgatás tükrében. A szerző c tőle megszokott érzékletes stílus ban tárgyalja az eseményeket. A munka ráirányítja a figyelmet olyan tényekre, amelyekről a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség is hajlandó elfelejtkezni: nevezetesen, hogy az ország elmaradottságát nem csupán a 150 éves török uralomban kell keresnünk, hanem a felszabadító Habsburgoknak o nemzetet kizsigerelő politikájában, a nyakunkra szabadított rácok és más harácsoló katonák pusztításában. A 17. kötet - az előzőekkel együtt —, Kaposvárott rendelhető meg, a Somogy Megye, Levéltárban. Havasi J. Fellebbezések középfokú iskolákba Kétszáztíz fellebbezési kérelem futott be a megyei tanács ille tékes osztályára a középiskolai felvételikkel kapcsolatban. A gimnáziumokban és szakközép- iskolákban egyébként százki- lencven helyet tartalékotok erre a célra. Természetesen nem olyan arányban, ahogy a fellebbezők szerették volna. Különösen erősödött idén oz a korábbiakban is meglévő tendencia, hogy a pécsi gimnáziumokban óhajtanának mind többen tanulni, ugyanakkor a más városokban található gimnáziumokba sokszor annyian sem pályáznak, ahány hely lenne. Az aránytalanságokon, a vágyak és realitások közti különbségen az sem segített, hogy az eredetileg is magas osztálylétszámokat több pécsi, központi gimnáziumban, a Zrínyi kereskedelmi szakközépben is tovább emelték. ötezerötven nyolcadikos végez idén Baranyában, 181 kivételével valamennyien továbbtanulnak. A megyében összességében több mint hatezer középiskolai férőhely van. Népgazdasági, társadalmi érdekek rövidebb és hosszabb távú kívánalmai miatt is sokszor eltérnek egymástól o jelentkezők szándékai és a meghirdetett keretszámok. Kétségkívül elszomorító az érdekeltek számára, ha nem az első helyen megjelölt intézménybe jutnak, kétségkívül elgondolkoztató számukra, ha a másodiknak megjelölt iskolába sem sikerül bejutni, és legfeljebb vigasznak jó, hogy később, egyéni ambícióval ez az „elcsúszás" korrigálható. A szakmunkásképző intézményekben más a helyzet. Itt is van mód a fellebbezésre, és erre az idő is adott még, hiszen ezeken a helyeken augusztus közepéig is elhúzódik a felvételi időszak. „Cserébe" viszont a keretszámok bő vítését itt szükségszerűen több helyen kell egyeztetni, hiszen az esetek többségében és elméletileg a férőhelyeket az a szféra adja, ahova majd dolgozni mehet a végző szakmunkás. A szakmunkásképzőkkel kapcsolatos fellebbezési kérelmeket a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztályára kell mielőbb beadni. Bozsik L. Táncosok. ötuösök. muzsikusok Vázlatok egy középiskoláról Nem művészképző, de... A Pécsi Művészeti Szakközépiskola bár voltak előzményei e minőségében idén húsz esztendős. Neves művésztanárok keze alatt készültek és készülnek itt ma is a fiatalok a három tagozaton. Négy szakosztállyal (grafika, ötvös, szövő, kerámia) működik a képző- és iparművészeti, a Pécsi Balett művészeivel szoros kapcsolatban a táncművészeti és a Pécsi Szimfonikusokkal a háttérben a zeneművészeti tagozat. Az intézmény ma a város két különböző pontján működik: születési helyén, az István tér 8. szám alatt és a két éve megnyílt Radnics utcai iskolában. Itt a zeneszobákat, a táncosok próbatermeit, az ötvösök, szövők, keramikusok műtermeit, a rajztermeket készítették el két éve. Tágas hallal tervezte Gettó József az iskolát és 250 személyes koncertteremmel. A diákok ma a két iskola között ingáznak, illetve a menza és a diákotthon további pontjai között. Biztató jel, hogy az elmúlt hetekben a TÁÉV megkezdte az iskola tan. termi részének földmunkáit, továbbá kilátás van arra, hogy a fiúk a közeli pártiskolán kapjanak kollégiumi elhelyezést. Ezt az igazgató újságolja, Tasnádiné Rónaky Edit, akinek ez a második tanéve a Pécsi Művészeti Szakközépiskola élén. Magyar-történelem szakos tanár, aki a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesi teendői utón lett a művészeti szakközépisko. la igazgatója. Elődje, Gelencsér Géza 18 évet töltött e poszton nyugdíjba vonulásáig. Tasnádiné Rónaky Editet úgy ismerhették a megye pedagógusai, mint aki nemcsak szűkén vett szakját tartotta szem előtt. Az általa szervezett továbbképzéseken az irodalom, a történelem mellett a képző- és a népművészet emlékei, a hangversenyek ugyanolyan fontossággal szerepeltek.- Tüskés Tibortól, egykori tanáromtól kaptam ezt az út- ravalót - mondja -, mindig ez vezérelt a munkámban, s közrejátszott abban, hogy elvállaljam ennek az iskolának a vezetését. A Pedagógiai Intézetben töltött 12 év alatt is állandóan tanítottam, mégis mind jobban hiányzott az iskola, a gyerekek közelsége . . . Mikor bemutatja iskoláját, szavai nemcsak a diákokról, a tanárokról, a tervekről, hanem önmagáról is sokat elárulnak:- Úgy érzem, nálunk családiasabb a légkör az itteni kis létszámból és az oktatás inti- mebb jellegéből fakadóan (egy vagy négy-öt tanulóval foglalkoznak a mi szakmai tanáraink). Érvényes ez a gyerekek, az elsősök és a ,,nagyok" közötti kapcsolatra, az összetartásukra is. Itt több a kötetlen forma, mint más iskolában. Művészeti tárgyakat nem is lehet másképp tanítani. Eszményi volna, ira rapszodikus időbeosztásra kényszerülő növendékeink saját, az iskola közelében álló kollégiumban lakhatnának . . . Van persze előítélet is a mi iskolánkkal, a gyerekeinkkel kapcsolatban. Előfordul, hogy csak az eltérést, másságot észleli a külvilág és azt kevésbé, hogy érző, érdeklődő és szeretni való gyerekek a növendékeink. Ez a másság, nekem, a kívülállónak például az iskola dekorációjában nyilvánul meg. láttára óhatatlanul eszembe jut, mennyi ötlettelen, néha ízléstelen dekorációt látni iskolákban, gyermekintézményekben. Itt más. Főként az új épületben. Mindenütt a tanulók által készített grafikák, szellemes címlaptervek, finom faliszőnyegek, kerámiák, elegáns ötvösmunkák és sok-sok virág .. . Volt alkalmam néhányszor részt venni az iskola egy-egy jeles napján: láthattam táncosaik tehetséges záróvizsgáit a színházban, hallgathattam nyilvános hangversenyeiket. Karácsonykor itt a hallban felállított óriás fenyőre a gyerekek által készített leheletfinom díszek kerülnek és hangversenyt adnak a növendékek a hall „kék szalonjában". A hagyományos művészeti napon kiállítás nyílik. Szereplője az a növendék, aki a legjobb volt az egykori tanáruk, Bizse János emlékére meghirdetett képző, művészeti veisenyen. A legutóbbi nyílt napon a fúvósok adtak hangversenyt és persze, műsort a táncosok. És gobelinképet avattak az előcsarnokban, a szövősök közös munkáját, meg egy állandó kiállítást Martyn Ferenc Berzsenyi-rajzaiból a tanári szobában. Aki részt vett már ilyenfajta rendezvényükön, s látta, mint figyelik egymás munkáját, produkcióját a zenész-, képzőművész-, táncosnövendékek a ta. náraikkal, az megsejthet valamit az iskola különleges légköréből.- Mi nem művészeket képzőnk az idekerülő 14 éves liaA diákok alkotásai díszítik az iskola folyosóját tolókból — fogalmazza meg az évek hosszú során kiérlelt gondolatot az igazgatónő. — Művésztanáraik arra készítik lel őket, hogy majdan művésszé képezhessék magukat. Tehát akár a többi középiskolában, nálunk is a szakirányú továbbtanulásra készülnek a diákok. Sokan mennek minden év folyamról pedagóguspályára, sokan zenetanárnak. Első nekifutásra kevesen kerülnek be a Képző, és Iparművészeti Főiskolára, de második, harmadik próbálkozásuk sikerülni szokott. Ráadásul az itt szerzett tudás mesterségbeli ismeret is, mert hisz zenekari tagként, kirakat- rendezőként, dekoratőrként is szívesen alkalmazzák a nálunk végzetteket. Táncosaink mindig el tudnak helyezkedni hazai és küllöldi együtteseknél, társulatoknál. — Mindenkinek nagyon láj- folytatja az igazgatónő -, hogy a még oly gondos felvételi vizsga ellenére is elsőben, sőt másodikban, harmadikban kirostálódik jó néhány tanulónk, aki nem bírja a képzés erősségét, ütemét, nem lejlődik megfelelően szakmából. És a további vágyak: ha egységes volna - mert nem az- a közismereti tárgyak anyaga a három tagozaton, s ha jobban megalapozná á szakképzést. Szeretnének zeneszerzést előkészítő tagszakot indítani, képzőművészeti-videós szakosztályt, textiltervezői szakkal bővíteni a szövősökét. Filmklubot, művelődéstörténeti előadássorozatot szeretnének indítani. Kapcsolatot teremteni- valami külföldi iskolával — mert bármily hihetetlen, még nincs ilyen. Gállos Orsolya Két leöweys kórus vendégszereplése Két kórus vendégszerepeit külföldön a közelmúltban a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumból: a női kar dr. Szabó Szabolcs vezetésével Belgiumban, a gimnázium német nemzetiségi tagozatának leánykara dr. Szabó Szabolcsúé vezetésével pedig az NSZK-ban. A női kar megérkezése után rögtön fellépett Wetteren városában egy másfél órás koncerttel, ezt két újabb hangverseny követte, az egyik Huy városában, a másik pedig Gent- ben. A pécsi lányok a magyar kórusirodalom sok szép alkotásaival szerepeltek: Bartók, Kodály, Bárdos, Várnai, Csenki müveivel, és mindenütt forró ünneplésben volt részük. A koncertek szervezői nem titkolták, hogy a kórus hivatalos meghívásának propagandacél- ja is van: az énekkar abból a városból érkezett, amely 1988-ban az Európa Cantat- nak, a kórusmuzsika nagy találkozójának színhelye lesz, és amelyen belga kórusok is részt vesznétr majd. A leánykát Giessenben adott hangversenyt nagy sikerrel, az ottani Herder Iskola jubileuma és a Liebig Egyetem magyar hete alkalmából. A kóruséneklést németül előadott versek, hangszeres kamaradarabok színesítették. Mindkét együttes programját úgy állították össze a vendéglátók, hogy városnézésre, az ország természeti és műemléki nevezetességeinek megismerésére is maradjon idő. Képernyő *Wt A Hét Sugár András műsorvezetése a Hét megújult programjában kevésbé ceremoniális, mint volt oz előző főszerkesztőé, Hajdú Jánosé. Hajdú sokat elemzett, szertartásszerű meghajlásával ünnepélyessé tette a vasárnap esti összefoglalót a hét legfontosabb eseményeiről. Kicsit beavatás jellegűvé emelte a képernyőről sugárzott információkat, a politikusokkal folytatott beszélgetéseket. Magabiztos eleganciája imponáló volt, és a néző valóban úgy érezhette, hogy vasárnap este 19 és 20 óra között bepillanthat a világ- politika kulisszatitkaiba, vagy a magyar gazdaság és a tudományos, műszaki fejlesztés boszorkánykonyháiba. A különböző tömegkommunikációs műfajok természetüknél fogva eleve igénylik az időnkénti felfrissítést, még az olyanok is, mint a legnézettebbnek tudott Hét című műsor is. Más arcok, úi rovatok, más műsorszerkezet tűnt fel pár hete a vasárnap esti szignál után. Mindenekelőtt pedig Sugár András derűt és biztonságot sugárzó orca. Haidú mea- hailását Suaár barátságos fejbiccentése váltotta fel. Ha az előző főszerkesztőnél beavatottnak érezhettük magunkat, akkor Suaárnál az az érzésünk, hnnv mindahhoz, ami a nagyvilágban történik a Fidzsi-szi- aetektől a Perzsa-öbölig, Moszkvától Washingtonig, a legszemélyesebb közünk van. Rá kell jönnünk végre, hogy a világ valóban falu naayság- nyira szűkült össze, tehát a háború meg a béke, a környezetvédelem, a műszaki haladás, az informatika fejlesztése mindig mindenütt összefügg. E témákról szólt a vasárnap esti Hét is, erre irányult a Hét kérdése, és az elhangzott beszélgetések mintha azt tükrözték volna, hogy az embenség - legalábbis a jobbik fele - elérkezett a kijózanodás állapotába. Annak a tudomásul vételéhez, hogy nem lehet ipart telepíteni a környezetvédelem figyelmen kívül hagyásával, nem lehet büntetlenül tovább pusztítani a Föld erdeit, melyekben bolygónk élővilágának 80 százaléka él, és nem lehet következmények nélkül megváltoztatni a folyók irányát. Napjainkig nemzedékek nőttek fel abban a hitben - a magam nemzedéke is —, hogy az ember legmagasztosabb feladata leigózni a természetet. Ma arra kell megtanítani felnőtteket és gyerekeket, hogy az élet, minden élei — emberé, állatoké, növényeké - védelemre, gondoskodásra szorul. A józanok úgy tartják, hogy a borúlátóknak, a pesszimistáknak kedvez igazán ez a világ, hiszen ők felkészülnek a dolgok kedvezőtlen alakulására, és a nem várt, kedvező fordulat esetén igazán ők örülhetnek. Sugár Andrást figyelve azt találgatom, vajon a derű-, látókhoz, vagy a pesszimistákhoz tartozik-e. És úgy vélem, bizakodásában, meg a derűje mögött mindig meghúzódó árnyalatnyi szomorúságban ott o tudás, a világ dolgainak tudása. És e dolgok nemcsak az éhező milliókat jelentik, hanem a Hét emberét is, a vasárnap bemutatott néptanitó-párttit- kárt, akiről minden interjú helyett beszédesebben szóltak az új életre keltett település lakói — a KISZ-titkártól a kovács- mesteren ót a plébánosig. G. O.
