Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)

1987-05-15 / 132. szám

1987. május 15., péntek Dunántúlt napló A bíráló észrevételek nyomán iskolai változások Kevesebb lesz a munkafüzet Hegszűnik sok feleltető lap Új tankönyvek készülnek Módosítják néhány tantárgy anyagát az általános és közép­iskolában, más tárgyak anya­gát átrendezik, s néhány eset­ben új koncepciót is kidolgoz­nak: új tankönyvek jelennek meg, megszűnnek munkafüze­tek és feladatlapok. Ennyi a hír röviden, amit szerdán Bu­dapesten az Országos Pedagó­giai Intézetben sajtótájékozta­tón közöltek. Hogy jó hír ez vagy rossz? Rossz hír azoknak, akik amúgy is túl soknak talál­ják a változást iskoláinkban. de jó hír azoknak, akik éppen a kevés változás miatt bírálják az oktatási kormányzatot: sze­rintük ugyanis az iskola által nyújtott műveltség alatta ma­rad korunk követelményeinek. Talán segít az intézkedés meg­ítélésében, ha hozzáfűzzük: oz 1978 és 1982 között bevezetett új tantervek, tankönyvek vissz­hangja alapján korrekcióra, helyesbítésre kerül sor, mert oz akkori jelentős tartalmi és for­mai változások nem mindenben igazolták a reményeket. Sőt! Miről is van sző? Az -oktatás tartalmának korszerűsítésére elindult folyamat első szakasza az 1978 és 1982. közötti idő­szak, amikor alapvető változá­sok következtek be a tananyag nagyságában, összetételében, a feldolgozás módszerében és szemléletében. Az új tantervek például jobban támaszkodtok a szaktudományokra, (ez világ­szerte tapasztalható), csakhogy ez néhány területen együtt járt a tananyag mennyiségének nö­vekedésével és a követelmények emelkedésével. A tantervek a korábbi utasítási jelleg helyett keret-jellegűek lettek, de a pe­dagógusok gyakran nem tudtak mit kezdeni a megnövekedett szabadsággal. Újdonság volt az is, hoqy a tananyagot - kö­telező - törzsanyagra és a tehetséggondozásra és felzár­kóztatásra egyaránt alkalmas kiegészitő anyagra bontották. Jobban körülírták a követelmé- nveket, és megjelent a kötele­zően használt taneszközök jegy­zéke. Az új tanterveket és órater­veket rövid előkészítés után túl gyorsan vezették be: az iskola­típusok között nem volt elég kapcsolódási pont, nem épül­tek elégqé egymásra. Időköz­ben az akkor hat napos hétről áttért az iskola az ötnapos hét­re, de a megtanítandó anyag változatlan maradt. Új típusú ismeretek jelentek meg: előbb a zsebszámológép, majd a mik­roszámítógép, a biotechnológia stb. S miközben az egyes tudo­mányok képviselői azért kon­gatták a vészharangot, hogy az iskola nem tart lépést ezzel a fejlődéssel, a közvélemény - pedagógusok, szülök, sajtó, — azon aggódott, és nem ok nél­kül, hogy gyerekeink nem tud­nak beszélni, olvasni, számolni — gyakran alapfokon is alig. Ez a szerdai sajtóértekezlet­nek is egyik központi témája volt. Dr. Benedek András, az OPI főigazgqjóhelyettese el­mondta: a felmérések nem igazolják általában a művelt­ség csökkenését, de a különb­ség a legjobbak és a legrosz- szabbak között sokkal nagyobb, mint 10-15 évvel ezelőtt, és növekedett az „alsó tartomány". Egyre több a ,másodlagos anal­fabéta", aki tud ugyan Írni és olvasni, de ezt nem tudja esz­közként használni a műveltség megszerzésére, tanulásra. A te­levízió elterjedésével ez világ­jelenség, nem véletlenül szere­pel az olvasás, a beszéd — ál­talában a kommunikációs kész­ség fejlesztése az ENSZ és az UNESCO tervei között is ki­emelten. Ez azonban számunk­ra nem vigasz, és - mint egyik újságíró elmondta - nem csu­pán a televíziót kell ezért hi­báztatni. Hátha az olvasásta­nítási módszerek is ludasak, hátha az általános fegyelmezet­lenség, a tesztlapok sokasága is, amely fogalmazás nélküli fe­lelésre serkent és a munkafüzet is, amely nem kényszerít olva­sásra, dolgozatírásra. Szóba kerültek a matematika oktatás hiányosságai. Az OPI illetékese szerint nem az új módszer a hibás, hibás volt vi­szont az a döntés, amely az eredetileg kislétszámá osztályok számára kidolgozott kisérleli módszert minden iskola minden osztálya számára kötelezővé tette, így megbillent az új és a hagyományos elemek egyen­súlya a matematikaoktatásban. 1984-ben elkezdődött és most befejeződött ezeknek a bíráló észrevételeknek a szám­bavétele, és kidolgozták a szükséges korrekciókat, amelyek bevezetés - pontosabban át­vezetés - után az általánoi is­kolában ez év szeptemberétől érvényesek, a középiskolában a jövő év szeptemberétől. A vál­tozások alapelve: nincs szük­ség átfogó reformra (világszer­te a folyamatos korszerűsítés a leghasznosabb gyakorlati- de szükség van arra, hogy állan­dóan figyelemmel kísérjék, ho­gyan válnak be a tantervek, könyvek. Az OPI az eddiginél fokozottabban kíván támasz­kodni a gyakorió pedagógusok véleményére — a mostani válto­zásban is nagy szerepe volt a szülői és iskolai „nyomásnak", ahogy egy illetékes fogalma­zott. A szükséges korrekciókról, változásokról részletes Útmu­tatót készíttetett az OPI, amely­nek még ebben a tanévben el kell jutnia minden érdekelt pe­dagógushoz. A változások szem­pontjai: a tanithatóság, a ,ta- nulhatóság, a korszerűség — minőségi engedmények nélkül. Mit fog látni mindebből a szülő? Átrendezik például az 1—4. osztály matematika anya­gát és a rajzot. Csökkentik a munkafüzetek számát - néhány tárgynál meg is szűnik, — pél­dául a sok bírálatot kapott al­sós technika tantárgyban, de itt továbbra is lesznek kísérletek. Más megoldást választanak az 1—3. osztály környezetismereté­nél. Gondolkodnak arról, hogy természetismeret címen össze­vonják a két tárgyat. Megszűnik hatvanféle feleltető lap. Nem lesz kötelező a sokféle eszköz, a pedagógus szabadon hatá­rozza meg, mit kér. 1989-ben új elsőosztályos tankönyvcsalád jelenik meg, többféle tanítási módszerből választhat a peda­gógus. A gimnáziumban na­gyobb mértékű lesz a változás a fizika, a technika, a történe­lem és a magyar tanításában. A nagy vitát kavart irodalom­tankönyv helyett újabb jelenik meg, bár nem egyértelműen el­utasítónk a vélemények: az OPI-nak például 15 eltérő vé­lemény van a birtokában erről az egyetlen tankönyvről. A sajtótájékoztatón a peda­gógusoknak mondtak köszöne­tét az oktatási szakemberek, mondván: az elmúlt évek „is­kolai megrázkódtatásaiban" a pedagógus személye stabilizáló tényező volt, és erre — a pe­dagógusok kritikai észrevételei­re — ezután is számítanak az OPI-ban, amely az eddiginél kevésbé lesz elutasító, sokkal inkább tanácsadó és tanácsot kérő szervezet. G. T. Ősztől új szakok indulnak az agráregyetemeken Ősszel új szoko'kon kezdő­dik meg a képzés a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőfokú oktatási in­tézmények egy részében, iga­zodva a nagyüzemek igényei­hez. Főleg a gyakorlatban még inkább hasznosítható is­meretanyag oktatását szélesí­tik. Az élelmiszer-feldolgozás fejlesztése megköveteli, hogy a gyártási folyamatok irányí­tására jól felkészült szakem­berek kerüljenek ki a Kerté­szeti és Élelmiszeripari Egye­temről is. Az intézményben szeptemberben indítják össze­sen 160 hallgatóval az élel­miszertechnológus üzemmér­nök-, illetve mérnökképzést. Hasonlóan egymásra építik a Gödöflőj Agrártudományi Egyetemen a vállalatgazdasági üzemmérnök-, illetve mérnök- képzést. Az új szakon 90 hall­gató a gazdaságok mikro- ökonómiai sajátosságairól sze­rez beható ismereteket, ám a nagyobb közgazdasági kör­nyezet legfontosabb összefüg­géseivel is megismerkednek. A tiszántúli térségek nagyüze­meinek szakemberellátását ja­vítja, hogy a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem hódmező­vásárhelyi főiskolai karán - ahol megszűnik az állategész­ségügyi üzemmérnökképzés - 70 hallgatóval állattenyésztő üzemmérnök szak indul. A munkában, hivatásának teljesítésében A párttag mutasson példát A címadó mondat a XIII. pártkongresszuson elfogadott szervezeti szabályzatban fog­lalt követelmények egyike. Je­lentőségét nem szükséges hangsúlyozni, hiszen köztudott, hogy eddig is minden társada­lom a munka által fejlődött, gyarapodott és gazdagodott. Az emberiség a Földön minden értéket a munkának köszönhet, így volt ez eddig, és így lesz a jövőben is. A szocialista cé­lokért küzdők mindig is igaz­ságtalannak és embertelennek tekintették a kizsákmányolást, és annak minden módjával szemben álltak. Társadalmi tö­rekvéseink legfontosabbika, hogy minden munkaképes em­ber dolgozzék, munkája ará­„Egy hosszabb folyamat első lépéseit tesszük../* Kemény munkával, követ­kezetesebben, aktívabban Éppen három hónapja, hogy Kovács Bélát megválasztották a szentlőrinci nagyközségi pártbizottság titkárának. A harmincnyolc esztendős fiatal­embernek azóta problémái vannak az idővel, napjai 48 órából „állnak”, gondja, hogy még nem jutott el mindenho­va, hogy még nem tett meg mindent. Magas mércét állí tott - önmaga elé is. — Vagy így, vagy sehogy - mondja határozottan. - Kü­lönben semmi értelme nem lenne a dolgoknak . . . Húsz pártalapszervezet, -szer­vezet tartozik a pártbizottság­hoz, összesen 430 kommunis­ta. Irányításuk, összefogásuk nem kis feladat. Kovács Béla vállalta. Munícióit sokfelől hoz­ta: dolgozott a MÉV-nél, mint gépkezelő, volt képesítés nél­küli tanító — majd elvégezte a Tanárképző Főiskola törté­nelem szakát, a 4 éves szako­sítót —, párttitkárként több éven át dolgozott a szabad­szentkirályi termelőszövetke­zetben. Gerdéről származik: a község 27 évig otthona volt. Most Szentlőrincen lakik. — Párttitkárként is pedagó­gus vagyok - vallja. - Nyilván más formátumú feladatokat látok el, mégis úgy gondolom, elsődleges az emberekkel való foglalkozás . . . — Megismerve a területet, ma melyek a legfőbb célkitű­zései, a legfőbb tennivalók? — A közélet pezsdítése, egy kissé magasabb fordulatszámra való kapcsolás. Ez az amit el­várnak tőlem, ez az amit sze­retnék tenni. Következetesebb, keményebb munkára sarkallni a környezetet. Jobb hozzáál­lást, nagyobb következetessé­get várok minden fronton. Nemrégiben összehívták a körzetben gazdálkodó intéz,- mények, vállalatok, cégek ve­zetőit, megalakították úgymond a vezetők „klubját”. Ez pél­dául korábban Szentlőrincen hiányzott: a koordináció, az egymás munkájának-felada- tainak ismerete, az esetleges közös cselekvés, egymás segí­tésének fóruma. Pedig - mint kiderült — igény volt rá.- A gazdaságok érdekei több ponton találkozhatnak. Akár szállítási feladatokról, al­katrészellátásról, egyéb ter­melési kérdésről van szó. A ter­melőszövetkezetet szanálták, az állami gazdaság .is éppen nullponton állt. Én elsősorban a párttagokon keresztül várok kibontakozást, keményebb munkát, alkotó légkórt. A gaz­daság motorjait kell felpör­getni. Egy térképet mutat: Szent- lőrinc és vonzáskörzete. Sorol juk csak: Csonkamindszent, Kacsóta, Királyegyháza, Su- mony, Gyöngyfa, Cserdi, He- lesfa, Dinnyeberki, Bükkösd, Gilvánfa tartozik hozzájuk - egyelőre. De tudjuk, a körzet vonzása még ezeken a közsé­geken túl is kiterjed. — A településfejlesztést mind­ennek tudatában kell végezni - jegyzi meg Kovács Béla. - Biztos, hogy sok mindenre nem futja, a szelektálás, a rangso­rolás elkerülhetetlen. A pénz­eszközöket koncentrálni kell. A pártbizottság megkezdte a koordinálást; a község veze­tőivel, a gazdasági egységek vezetőivel. Gyorsan kiderült: a településpolitikában is előbbre lehet járni - összefo­gással. — Úgy ítélem meg, hogy egy hosszú folyamat első lépéseit tesszük. Lépünk a nagyobb nyíltság, a jobb információs csatornák kiépítése, a közös­ségi gondolkodás felé. A tit­kári értekezleten végrehajtó bizottságunk állásfoglalását képviseltem, amikor azt mond­tam: a követelményeket emelni kell, a színvonalas pártmunkán keresztül próbáljuk az eredmé­nyeket kikovácsolni . . . Nem titok: Kovács Béla cél­kitűzéseivel hamar szövetsége­seket nyert, a visszajelzések egyértelműen igazolják: helyes úton jár. Egyik munkatáisa fo­galmazta meg tréfásan- ami­óta itt van, e három hónap alatt hatot öregedtünk. Azaz, ha van megoldandó feladat, van cél — jobban esik a munka. Kozma Feienc Magyar-szovjet textilipari vegyes vállalatot alakítanak Árucsere-megállapodást kö­tött a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Litván SZSZK-ban működő Li- nasz Lenipari Egyesülés. A szovjet fél ez év második felé­ben 420 ezer négyzetméter pamut-len összetételű szövetet szállít, a Buda-'Flax pedig ezt pamutból és szintetikus szövet­ből készült gyermekruházati termékek, valamint női és férfi­dzsekik szállításával viszonoz­za. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a két cég magyar-szovjet vegyes vállalatot alakít. A tervek sze­rint közös beruházással korsze­rű textilüzemet építenek a Szovjetunióban, ahol a kör­nyék lentermését dolgozzák fel. A magyar fél tőkével, va­lamint az amerikai egyesült államokbeli Werner cégtől át­vett és jól bevált munkaszer­vezési tapasztalatokkal járul hozzá a közös üzem megvaló­sításához. Az előállított ter­mékeken a két partner 50-50 százalékos arányban osztozik. Ily módon a Buda-Flax na­gyobb mennyiségű lenszövet­hez jut, tovább bővítheti az ebből készülő, beJ- és külföl­dön egyaránt egyre népsze­rűbb, keresettebb termékek gyártását. nyában részesüljék a javakból. Napjainkban a szocialista építésnek egy viszonylag ne­hezebb, bonyolultabb szaka­szába érkeztünk. Számtalan gonddal, újabb és újabb prob­lémával találjuk szembe ma­gunkat. A nehézségek láttán jócskán akadnak, akik nem győznek panaszkodni. Ma azonban a cselekvésre, a mun­kára, a bajok orvoslására, a hibák felszámolására kell össz­pontosítani a figyelmet és az erőt. E nehezebb helyzetben a megoldás kulcsa az, hogy min­denütt jól, felelősségteljesen, tudásunk legjavát adva dol­gozzunk. Hazánkban ma közel kilenc- százezer párttag van, valósá­gos hadsereg, ha összefogunk és egyet akarunk. Eddig és a jövőben is a kommunisták meghatározó erőt képviseltek országunkban. Az utóbbi több, mint négy évtized alatt a párt vezetésével, a kommunisták cselekvő részvételével ez a nép jelentős alkotások létrehozója, nagy vívmányok letéteményese lett. Van mit gyarapítanunk. Ebben a ma élő kommunista nemzedékeknek részt kell vál­lalnia, ez becsületbeli ügyünk és jól felfogott érdekünk is. A párttagok példamutatása a munkában és a hivatás tel­jesítésében alapkövetelmény, mely azonban számos össze­tevőből áll. A munkafegyelem, a technológiai fegyelem, a munkavédelmi rendelkezések betartása, csakúgy, mint a lelkiismeretes munka igény a kommunistákkal szemben, de még többet kell igényelni tő­lük: a példamutatást. A kom munista akarva-akaratlan min­tát ad a környezete számára, s ezt a mintát utánozzák, kö­vetik. A példa a magatartás és a norma egységében jelenik meg, ha a párttag a szocialis­ta normáknak megfelelő pél­dát tud nyújtani, akkor lehet reményünk arra, hogy ezt má­sok követik. Igaz, ugyanez vo­natkozik a rossz példára is, ami sajnos hamarabb talál kö­vetőre, mint' a jó. A személyes példa alapja a szakmai tudásra, politikai meggyőződésre és erkölcsi ma­gatartásra épülő tekintély. Ezt mindenki csak maga vívhatja ki, kevés hozzá a pénz, az összeköttetés, a beosztás, de döntő a munka. Ez akkor is így van, ha sokan másként vélekednek. Az ügyeskedő, spekulációra számító, munka nélkül qyarapodó embert lehet irigyelni, esetleg utánozni, de tisztelni, tekintélyként elfogad­ni nem. A szervezeti szabályzat által megfogalmazott követelmény nemcsak a termelőmunkában, a fizikai dolgozókra érvényes, mint ahogy a különböző vitá­kat kavaró intézkedések sem. Hivatalokban és intézmények­ben, kereskedelemben és köz­lekedésben, országos irányító apparátusokban és kulturális műhelyekben, a betegágynál és a szerkesztőségekben min­denütt, ott is ahol csak egy kommunista dolgozik — sőt ott még inkább — példás helytál­lást kell tanúsítani a munká­ban. A pártszervek és szerve­zetek feladata, hogy megköve­teljék és számonkérjék mind­ezt, törekedve arra, hogy a párttagok belássák a köteles­ségük teljesítésének fontossá­gát, s annak önkéntesen te­gyenek eleget. Ha viszont elő­fordul, hogy valaki megsérti a szervezeti szabályzat ezirányú előírásait, azzal szemben a pártfegyelmi felelősségre vonás eszközét is szükséges igénybe venni. Bízva abban, hogy a kommunisták híven teljesítik a vállalt kötelességeket, erre mind kevesebb esetben kerül sor, valamennyien példásan helytáHűnk a munkában. Takács Györgyné dr., az MSZMP KEB osztályvezető helyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents