Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-29 / 117. szám

1987. április 29., szerda Srnrnm—mm—mmmmmm—mmmmmmmmmm Dunántúli napló Nincs lényeges változás Jelentkezések a pécsi felsőoktatási i ntézményekbe Kevés lesz a középiskolai tanár A korábbi évekhez hason­lóan alakult a pécsi felsőok­tatási intézményekbe jelentke­zők száma és arányuk, összes, ségében a tavalyinál mintegy százzal többen kívánnak be­jutni a JPTE három karára, a POTE-ra, a PMMF-re és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő. iskola pécsi tagozatára. Az egyetlen változást is csak hosz- szabb időszak áttekintése után észlelhetjük. E szerint az ed­dig is népszerű intézmények, szakok iránt a korábbi 4-5 évihez képest nagyobb az ér­deklődés, míg a kevésbé „ked. veit” párosításokra még keve­sebb a jelentkező. Ez a ten­dencia az elkövetkező időszak, ban várhatóon tovább erősö­dik majd, hiszen a középisko­lákban egyre többen tanulnak 1992-ig, míg az egyetemi-fő­iskolai keretszámok növelésé­ről nincs szó a tervekben. Az előbbiekben vázolt té­nyek nem véletlenek, hiszen hosszú-hosszú évek óta — te­kintet nélkül az országban le­zajlott változásokra (a szakem. bérigény megváltozására) - gyakorlatilag változatlan szer­kezetű felsőoktatási szakokra és képzési lehetőségekre me­hetnek a középiskolát végzet­tek. A felsőoktatás struktúrája nem követte sem a demográ­fiai hullám változásait, sem azt, hogy - főként a különbö. ző pedagógus szakokon vég­zettek iránt - egyre nagyobb az ipari, mezőgazdasági vál­lalatok, a különböző appará­tusok igénye. így alakulhatott ki egyebek mellett az a szo­morú helyzet, hogy mostanság már illetékesek által bevallot­tan is a középiskolában kívánt tanári létszámnak csak kéthar­madát tudják az egyetemek ki­elégíteni. Illetve: akkor lenné­nek erre képesek, ha minden végzős egyenesen egy-egy is­kolába menne tanítani. Pilla­natnyi adatok szerint azonban az ilyen helyeken végzők húsz­huszonöt százaléka nem pe­dagógusnak megy. Más kérdés, hogy az újdon­ságok sem mindig nyerik meg a potenciális jelentkezők tet­szését. Idén „két és fél újdon­ság” van a pécsi felsőiskolák­ban és egyik sem bizonyult túi. ságosan népszerűnek. A JPTE Tanárképző Karának főiskolai képzésében először indított biológia-kémia szak azon ke. vés párosítások közé tartozik, ahova annyi jelentkező sincs, mint ahány hely. Ugyanígy járt a PMMF'-en idén bevezetett műszaki informatika szak is, ahol például a meghirdetett ötvenes keretszámra 25 köz­vetlen pályázó akadt, ami még akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk, hogy a PMMF más szakjaival szoros összefüggés­ben van a műszaki informati­ka, és így az oda jelentkezők is számításba jöhetnek. Az említett „fél" újdonság az olasz képzés, ahova összesé­gében éppenhogy meghaladja a jelentkezők száma a keret­számot, ami viszont azért ért­hető, mert igen kevés középis. kólában tanulnak még olaszul a diákok. A fentiekből az a következ­tetés is levonható, hogy az új­donságok, az általában több éves késéssel, vagy több éves „koraisággal" induló újak nem feltétlenül nyerik meg a végzősök tetszését, en­nek következménye pedig csak a tanárhiány és a nem meg­felelő képesítésű helyettesek sokasága lehet. (Ismeretes, hogy a lakosság számához vi. szonyítva Európában Magyar- országon van szám szerint a legtöbb felsőoktatási intéz­mény, ugyanakkor a megfele­lő korosztály létszámához vi­szonyítva hazánkban tanulnak legkevesebben felsőoktatási intézményekben.) A jelentkezési adatokat ta­nulmányozva továbbra is nagy versengés lesz a pécsi orvos- egyetemen, hiszen itt az álta­lános orvosi szak 170 helyére 453, a fogorvosi szak 20 he. lyére 70 pályázó akadt. A JPTE Jogi Karán 95 helyre 255- en, a Közgazdasági Kar 100 helyére 206-an kívánkoznak, nappali tagozatra. A JPTE Tanárképző Kara mindig egy kicsit más. Szük­ségszerű is ez, hiszen a kar képzése igen sokrétű. Az egye­temi képzésben az irodalom­magyar nyelv párosítás a leg­népszerűbb: 61 jelentkező 12 helyre. A főiskolai képzésben a földrajz—biológia és a föld­rajz-testnevelés szakokra több mint ötszörös a túljelentkezés. (A viszonylag alacsony keret­számok a testnevelés szakok esetén — főként ilyen érdeklő, dés mellett - azért is érthetet­lenek, mert az egész ország­ban hiány van megfelelő test. nevelés szakos tanárból.) Nép­szerű a német—választott páro­sítás is, itt 24 helyre százan felvételiznek majd. Most is csekély az érdeklő­dés a matematikával és a fi­zikával párosított szakokra. E sorok írója kíváncsi, hogy, ha jövőre reál szakokon is bein. dúl az egyetemi szintű tanár­képzés Pécsett, mennyire vál. toznak ezek az arányok?! A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán meglepetést keltett, hogy a korábbi évekhez képest jóval többen kívánkoznak épü. letgépészeti szakra (hatvan hely, 158 jelentkező), a többi szakon a jelentkezők száma éppen meghaladja a keretszá­mot, de kétszeres túljelentke­zés sehol sincs. Végül még egy megjegyzés. Valamennyi intézményben a levelező és esti tagozatra je­lentkezők aránya azonos a ta­valyi adatokkal vagy alig tér el attól. Bozsik L. Képernyő Francia zenemüvek — francia karmesterrel Á Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertje Ismét vendégkarmesterrel — ezúttal Lucien-Jean-Baptiste ve­zetésével - lépett a közönség elé a Pécsi Szimfonikus Zene­kar hétfőn este, a POTE aulá­jában. A külföldi hangverseny- útról nemrég hazatért együttes Debussy, Saint-Seans és Cesar Franck egy-egy művét tolmá­csolta váltakozó színvonalon. Az Egy faun délutánja című Debussy-darab a szerző új uta­kat kereső, kolorithatásokat elő­térbe helyező művei közül va­ló. A karmester könnyed, ele­gáns felfogásban képzelte el a darabot. Erről győzött meg a Faun első két témájának be­mutatása, valamint a fúvós­hangszerek visszafogott játéká­ra törekvés. A mű további ré­szében azonban az egész ze­nekaron megszólaló, harmadik téma inkább romantikus, mint impresszionista irányba vitte a darabot. S, hogy Debussy e remekművét nem tudtuk mara­déktalanul élvezni, az elsősor­ban a bizonytalan szólambelé­péseknek, apró, ritmikai pon­tatlanságoknak köszönhető. Saint-Saens h-moll hegedű- versenyét Cyermán István elő­adásában hallottuk. E ritkán hallható versenymű nyitó téte­le sodró, lendületes indítás­sal kezdődött. A témák szép átadását zavarta azonban az, hogy a szólista és a zenekar ritmikailag nem volt mindig szinkronban. Gyermán István könnyed, gyönyörű hegedüjáté- ka, a témák szép lekerekítése, s a zenekarral kölcsönösen jó összjáték jellemezte a lassú té­tel előadását. Ez az olaszos hangvételű, siciliano-ritmusú té­tel (Andantino quasi allegret­to) a versenymű előadásának kiemelkedő pontja volt. A sok kromatikus hanggal tarkított, szövevényes, sokrétű zenei szö­vetből felépülő zárórészben a karmester nem kevés erőfeszí­tés árán tudta csak kézben tartani a zenekar és szólóhe­gedű közös játékót. Szuggesztív indítás, tudatos felépítés, homogén zenekari hangzás jellemezte Cesar Franck d-moll szimfóniájának előadását. A háromrészes szim­fónia Franck életművének tö­mör foglalata. Az első tételben a mély vonósok egyöntetű meg­szólalása, a középső tételben pedig a borongás hangulatú, visszafojtott hegedűhangzás volt élményszerű. A réz- és fafúvó­sok sokszínű hangját a finálé mozgalmas, frappáns részében éreztük kiemelkedőnek. T. Zs. Versenyző két számítógéppel Országos döntő Pécsett szakközépiskolásoknak Első ízben rendezte meg a JPTE fizika tanszéke a szak­középiskolások országos fizika- versenyének döntőjét. Hatszá- zan indultak országszerte az iskolai és megyei versenyeken, a legjobbbak - tizenegy tanu­ló - Pécsett vetélkedtek. Az öt legjobb fizikából megkapta a felvételi vizsga maximális pont­számát. Terveikről az első há­rom helyezett tanulóval beszél­gettünk. Nyerges Gyula, az esztergo­mi Bottyán János Műszeripari Szakközépiskola tanulója lett az első.- Szerencsém volt — mondta a verseny után. - Csillagászat­tal is foglalkozom, s az egyik feladatként olyan méréssoroza­tot kellett elvégezni, amelyet csillagászatból már ismertem. Nyerges Gyula minden szak­mai, fizikai és matematikai ver­senyen indult, az utóbbiból má­sodikos kora óta a döntők résztvevője. Órákon a tovább­tanulók csoportján belül is kü­lön példákat old meg. Általá­nos iskolában a kis matemati­kusok országos versenyének legjobbjai közé került. Még­sem gimnáziumba jelentkezett, mert tanulmányi átlagát lehúz­ták a humán tárgyak.- Szükség van gyakorlati ér­zékre is — folytatja a beszél­getést. — Hiszen sok eszközt házilaq kell barkácsolni. A fi­zikát öveges professzor szeret­tette meg velem. Műsorsoroza­tát úgy négyéves koromban lát­hattam a tv-ben. Élmény volt. Csodálatos dolgokat mutatott Verseny közben a JPTE fizika tanszékén Fotó: Kiss László meq nagyon egyszerű eszkö­zökkel. Jelentkezési lapját az ELTE matematika-fizika szakára ad­ta be, de később a csillagá­szatot is fel szeretné venni har­madik szakként. A második helyezett, a pécsi Széchenyi István Szakközépis­kolába járó Török Sándor, ma­kói. Nem a lakóhelyéhez közeli Szegedre jelentkezett, nem akart kollégista lenni. Pécsett a nagymamájánál lakik, ahol a számítógép is elfér. Már két gépe van, mivel nemrég meg­nyerte az Apáczai Nevelési Központban rendezett számító- gépes versenyt, és egy C 64-es gépet kapott. Az elsőhöz nem futotta speciális magnóra, így kapcsolót készített, amivel nor­mál magnó is csatlakoztatható a számítógéphez. A Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szeretne továbbtanulni. A harmadik diák, Bene Já­nos a debreceni Mechwart András Szakközépiskolából jött. Másik két társával ellentétben -ő csak a fizikaversenyen in­dult. Szabadidejében sokat sportol, úszik, teniszezik, és ér­dekli századunk első felének magyar történelme. Ö is villa­mosmérnök szeretne lenni. ' Porth E. Magánélet Újra fontos lesz napjaink­ban a magánélet. Legalábbis többet beszélnek róla. Azt mondják, jobban oda kellene figyelni egymásra, vigyázni a családra, jobbá tenni a kap­csolatainkat. Mert az ember számára mégiscsak fontos, hogy milyen környezetben cse­peredik fel, és a társadalom­nak sem mindegy, hogy em­beri selejt vagy emberi minő­ség kerül ki a családi fész­kekből. Ma újra sokszor hall­juk az ősrégi felismerést, hogy az egyén boldogsága egyenes arányban áll sok-sok egyén, azaz a közösség bol­dogulásával, és a boldogulás tudománya sem azonos sok­sok egyéni önzés összegező­désével. A Magyar Televízió prog­ramjai közül is jó néhány mu­tatja ezt az érdeklődést a ma­gánszféra iránt. Talán azért is, mivel nem lehet minden este a közel-keleti válsággal és az olajsejkek hálószoba- titkaival traktálni a magyar nézők millióit, és mivel egye­lőre kevés gazdasági siker­ről, kevés látványos avatás­ról lehet beszámolni, inkább vitákat — kitűnőeket - köz­vetít ma a tömegkommuniká­ció, kezdeményezésekről tud hírt adni de amíg mind­ezek gyümölcsét is le tudjuk szüretelni, addig is foglalkoz­zunk a mai ember magán­életével. Az érdeklődés óriási. Máskülönben hogyan arat­hatott volna olyan átütő si­kert az utóbbi évek három cseh filmsorozata? Mint te­levíziónk nemrég hírül adta, magunk is készítünk hasonló, kisemberekről szóló, családi filmsorozatot. Lesz magyar nemzeti „szappanopera”, amit minden második csü­törtökön odaadással figyel­hetünk. De amíg elkészül a televíziós Szabó-család, itt van a Nyolc évszak, a bájos Brigitta és társadalmi környe­zete a maga rendkívül színes magánéletével. Az ügy jó ke­zekben volt, mert ugye, ki más működött közre a forga­tókönyv elkészítésében Szabó György mellett, mint a mai magyar magánerkölcsök kitű­nő ismerője, Miskolczi Miklós. Mint emlékezetes, Miskolczi jó ideje gyűjti e témakör szí­nes és meglepő történeteit. Az általa összegyűjtött ese­tekből jelentek meg szigo­rúan szociográfiai művei, mint a Színlelni boldog sze­retőt, valamint a Hazudni boldog hitvest. Hogy e műve­ket nem úgy olvastuk, mint szigorúan szociográfiai műve­ket, az csak a magánélet, az intimitások, ha úgy tetszik, a pletykák iránti éhségünket leplezi le. E hálás és jól jö­vedelmező témakör azóta meglehetős irodalomra tett szert hazánkban. De vissza a Nyolc évszak­hoz, melyben nemcsak az a megnyugtató, hogy előbb- utóbb mindenki megtalálja a párját, hanem az is, hogy a kitűnő szereplők a magyar át­lag feletti nívón élnek — ház­gyári lakása talán csak Alex- nek van, de amilyen rossz fiú, nem is érdemel mást. Érde­kesek a Nyolc évszak össze­foglalói a filmek elején: sut­togó női hang meséli el, mint alakul tovább Brigi sorsa, hogy is áll most Alexszel - mint mikor barátnők foglal­ják össze tőmondatokban, ká­vét kavargatva, valami presz- szóban a közelmúlt esemé­nyeit: találkozást, válást, ösz- szeveszést, kibékülést, három perc alatt. Mert így van rá idő. G. O. Soros­ösztöndíj Gyermek­rajzok állandó kiállítása? „Pályázatom célja az álta­lános iskolai cigánytanulók ál­landó képzőművészeti kiállítása anyagának megteremése a tá­mogatás két éve alatt; az ál­landó kiállítás megrendezésére alkalmas helyiség kialakítására irányuló szervező munka, tár­sadalmi és intézményi segítség megszerzése." Egy pályázat első mondatai ezek, a címzett a Magyar Tudományos Akadé­mia Soros Alapítványi Bizott­sága, az ösztöndíjat kérte — és megkapta — Pongrácz Éva pé­csi rajztanár.- 1970-ben végeztem a pé­csi Tanárképző Főiskolán, Kom­lóra mentem, ahol sok cigány- gyerek van - mondja a tanár­nő. - Megismerkedtem Koltai Magdolna rajz-szakfelügyelővel és az ő révén a cigánygyere­kek fantóziadús rajzi világával. Ezek a gyerekek sokat mesél­tek az életükről és szívesen raj­zolták le élményeiket, emlékei­ket. Rajzaikban kilépnek a hét­köznapi élet korlátozottságá­ból, ősi kultúrák nyomai tűn­nek fel témáikban, színeikben, formáikban: rítusok, tabuk, mágikus elemek. Jó érzékű ta­nárokkal tanítottam együtt: va­lamennyien fontos pedagógiai eszköznek tartották, hogy ezen a területen is megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkozzunk a cigánygyerekekkel. — Tíz év után a pécsi Neve­lési Központba kerültem, de a pécsszabolcsi iskolában rajz­szakkört vezetek — itt is sok a cigánygyerek -, bekapcsolód­tam a dr. Várnagy Elemér egyetemi docens által vezetett szociológiai kutatásba, amely a szabadidővel foglalkozik. Meggyőződésem, hogy a ci­gány kultúra elemeinek beépí­tése a pedagógiai folyamatba jó eredményeket hozhat a ci­gánygyerekek személyiségé­nek fejlesztésében. Pongrácz Éva elméleti mun­kásságát számos hazai és kül­földi publikáció, nemzetközi kongresszuson való részvétel mutatja, gyakorlati eredmény pedig az, hogy tanítványai kö­zül sokan nyertek díjakat hazai és nemzetközi kiállításokon rajzokkal, festményekkel. A ta­nárnő viszontláthatta gyerekei képét a Pécsi Galériában, Zán- kán, az úttörőtáborban; Kalá- nyos Gyöngyi Artyekben, Orsós Anna Moszkvában nyert, má­sok Japánból, Indiából hoztak haza díjakat. Pongrácz Éva a művészeti szakközépiskolások több generációjával is foglal­kozott, és nemcsak cigánygye­rekekkel: az 1980-as Nemzet­közi Gyermek Képző- és Ipar- művészeti Kiállítás angol nyel­vű prospektusának címlapján is két pécsi lány, Odrobina Márta és Szabó Erika festmé­nye látható. A teljes lista hosz- szú lenne.- A pályázat egy állandó kiállítás létrehozásához kért segítséget. Hol lenne ez? — A helyről még korai volna beszélni, ötleteim vannak, dön­tés még nincs. Ügy képzelem, egyharmad része állandó len­ne a kiállított anyagnak, a töb­bi — pályázatok, szakkörök, tanítási órák eredménye — vál­toznék. Most az eddigi anyag összegyűjtésével és feldolgozá­sával foglalkozom. G. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents