Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-26 / 114. szám

A közösség tagjai nem sajnáljak az időt es az energiát Fácánnevelő vadászok Dr. Bodnár Józsefet nem érdekelték a fácánok: a disz­nókkal foglalkozott, meg a marhákkal. Komótosan és pre­cízen vágta apró darabokra a húst a konyhában - het­ven embernek kellett az elnök, Éva László szakirányításával - ebédet főzni. Ez a hetven em­ber majdnem pontosan annyi, ahány tagja van a Tenkesi Kittenberger Kálmán Vadász- társaságnak, akik tegnap a még harmattól csatakos fű­ben kezdték el a társadalmi munkát, hogy déli 1 órára el­készüljön fácánnevelőjük. (Már ebéd közben mondta a tár­saság egyik legidősebb tagja: ő még ilyent nem tapasztalt, hogy ennyien vettek volna részt az önkéntes közös munkában!) „Kittenbergerék" amúgy is jó hírű társaság Baranyában, ám a sportvadászaik közül azok, akiknek nincsen golyós puskája, nehezen jutnak zsák­mányhoz, mert a terület dön­tően nagyvadas, szarvasok, őzek, vaddisznók adják az állományt. A tegnap épített fácánnevelőben pedig hama­rosan „működésbe lép" ötven kotlós (Bár kappanok lenné­nek!) - törölte meg az egyik vadász izzadt homlokát —, azok sokkal felkészültebb „anyák” . . .), s a remélt vég­eredmény: 1250 fácáncsibe cseperedik tollassá, felnőtté a nevelőben. Ez persze vadászati lehető­séget jelent a sörétes puská­soknak. Mégpedig egy olyan területen, ahol gyakorlatilag nincsen fácán — Grécpuszta környékén —, annak ellenére sem, hogy a szomszédos domb­oldalon húzódó erdő neve: Fácános. Nyilván régen egé­szen más volt a helyzet. (Van ellenben itt néhány pár holló: visszhangzóan gurgulázó hang­jukra fel-felkapják a fejüket a fácánnevelőt építő vadászok. A holló azonban védett: ritka már a fekete is nagyon.) Egy ilyen és ekkora fácán­nevelő elkészítése másfélszáz­ezer forint. Ennek jó részét kímélték meg a társaság tag­jai a társadalmi munkával. így amikor a vadászmester, Szenes Zoltán azt mondta: jók a gaz­dasági mutatóik, ebben az is benne van, hogy a közösség tagjai nem sajnálják az időt és az energiát, ha társaságu­kért dolgozni kell. Eljön az ideje a vadászatnak is. M. A. Megrendelők az NSZK-tól Kanadáig A Luft-star az idei sztár Az IFOTES elnöke Pécsett Elfelejtettünk beszélgetni egymással Készülnek a színes sátrak a BUDAFLAX tabi kempinggyá­rának varrodájában Fotó: Proksza László- A pécsi SOS-Élet telefon- szolgálat 1979 óta tagja az IFOTES-nek, vagyis a Telefon- szolgálatok Nemzetközi Szerve­zetének. A pécsi telefonszol­gálat e hát végén megrende­zett tudományos konferenciá. jón részt vett a svéd Peter Stern, az IFOTES elnöke és in. terjút adott a Dunántúli Napló számára.- Mióta léteznek a világon ilyen segítő telefonszolgála­tok?- A telefonszolgálatok kez­dete az 50-es évekre nyúlik vissza. Először Európa nagyvá­rosaiban jöttek létre azzal a céllal, hogy az embereknek se­gítséget nyújtsanak krízishely­zeteikben és ezzel tulajdon­képpen öngyilkosságot meg. előző tevékenységet folytattak. 1960-ra már Európa 10 orszá­gában 43 ilyen telefonszolgá­lat volt ismert, ma pedig szá­muk ennek sokszorosára nö­vekedett.- Milyen igény provokálta ki ezeknek a létrejöttét?- A segítő telefonszolgála­tot azok az emberek hívják fel, akik valami miatt krízis- helyzetbe jutottak, akik úgy érzik, nem bírják tovább és egyetlen megoldásnak az ön- gyilkosságot tartják. Nekik próbál segíteni a szolgálat. A problémáikat nem tudja meg­oldani, nem is az a feladata, csupán a krízisen átsegíteni.- Sokszor az ilyen embernek elég az, hogy ez a szolgálat létezik, hogy bármikor, az éj­szaka bármelyik órájában fel­hívhatja őket, hogy névtelen maradhat, mert így őszintéb­ben tud megnyilatkozni legrej. tettebb gondolatairól is, és hogy egyáltalán beszélgethet valakivel saját magáról. Mert korunk nagy baja, hogy elfe­lejtettünk beszélgetni egymás­sal. Az is jellemző, hogy ma már a beszélget szó helyett sokszor a kommunikál szót használják. Ez pedig egészen más.- Mi a véleménye a ma­gyarországi, az európaihoz ké­pest kiemelkedően magas számú öngyilkosságokról?- Nem vagyok hivatott er­ről véleményt mondani, hiszen nem itt élek, nem itt dolgo. zom. Annyit azonban tudak, -hogy önöknél régebben is ma­gasabb számban fordult elő, mint más országokban. Általá­ban jellemző a növekedő ten­dencia. így önöknél is, de itt már eleve magasabb értékről indult. A nagyobb mértékű magyarorszáqi növekedés oka lehet az is, hogy itt, mint hal­lottam, nőtt az alkoholfogyasz­tás, az alkoholizmus és az ön. gyilkosságok száma között pe­dig szoros összefüggés van. Megfigyelték, hogy azokban a családokban, ahol öngyilkos­ságot követett el valaki, a ké­sőbbi generációk öngyilkossá­gai is gyakoribbak. (Rossz példaadás az utódoknak.) Ahol nagy az öngyilkosok szá­ma, sok az ilyen család is. Mindannyian szeretnénk ezt a folyamatot visszafordítani, ezért jött létre a telefonszol­gálat nemzetközi szervezete, és ezért van jelentősége az ilyen konferenciáknak is, hogy segítsük ebben egymást. Sarok Zsuzsa A hazai sátortermés több mint 90 százalékát a BUDA­FLAX tabi kempingcikkgyá­rában varrják-készítik; a túra­sátrak 30-féle, a lakósátrak 40-féle változatát. Így- a nyár- elős tavaszon a kempingezők széles táborát, a leendő sáto- rozókat bizton érdeklő infor­mációkkal szolgálhatunk, melyben Varga István igazga­tó volt készséges segítőtársunk. A gyár modeflezői nemcsak saját tapasztalataikra hagyat­koznak; NDK-s, holland és NSZK-s kapcsolataik az euró­pai élmezőnybe vitték őket, s immáron 20 esztendős sátor­varró tradíciókkal rendelkez­nek. Legmutatósabb portékáik ott vannak a „Mehler"-kataló- gusban, eljutnak a világ szin­te valamennyi országába — közvetve vagy közvetlenül —, érdekeltségük, lerakatuk van Ausztráliában, az USA-ban, Kuvait'ban vagy éppen Sierra Leonéban. Több világszabadal­muk van, köztük a sótorváz kapcsolószerkezete. A tabi gyár 260 milliós termelési érté. két mondhat magáénak éven­te. Legnagyobb sátraik vevője a nagykereskedőkön keresztül a Nemzetközi Vöröskereszt és a nemzeti Vöröskereszt-szerveze­tek; katasztrófák, földrengések idején telepítik ezeket a 25- 50-80 négyzetméteres tábori sátrakat, s ezekben rendeznek be kórházakat, éttermeket. (Sokat vittek belőle pl. a me­xikói földrengés idején.) Kö­zépméretű lakósátraikat a nya. ralni-kempingezni vágyók ve­szik; 4-6-8 személy kényelmes otthonai ezek néhány hétre vízparton és hegyvidéken. Ke­resett modellek a Clara, a Mo­naco, a Granada, a Rio, az Orchidea, Tahiti vagy éppen a Rimini fantázianévre hallga­tók. Túrasátraik - Rosetta, Su­dan, Taormina, Kuckó, Pilis - könnyedek, gyorsan telepíthe­tők. E kategóriába tartozik idei szenzációs új termékük, a Luft-star. A Luft-star mindennel együtt 3-5 kilogramm súlyú, fémtar­tozékoktól „mentes". Váza vé­kony tűzoltótömlő, mely 20 atmoszférát kibír, egy közönsé­ges autópumpóval feszesre fújható, stabillá tehető, majd mint a többi sátor — zsinórok­kal rögzíthető. Hálóhely 3—5 személy számára - az idén 2200 darabot gyártanak belő. le, s bíznak abban, hogy ke­resett termék lesz. Hasonló új­donságuk a Karmen-poliészter szövetből fölálló, különlegesen könnyű, alumínium vázú sátor­család, a Kapos, az Ifi és a Pilis túrasátrak, melyek 2-3 személyesek. Többcélú és többféle kerti pavilonjaik is közkedveltek; fő­leg a külföld nyúl utánuk. Idei új termékük a Parti-pavi­lon, mely a kölni világkiállítás egyik szenzációja volt, s melyből mintát kértek Kanadá­ból, az USA-ból. Gyártanak emellett mindent, amihez a ponyva kellékként szóba jöhet: gépkocsitakarót, szélvitorlát, erős raktársátrakat, utánfutók kiegészítő sátrait, gyermek­fürdőmedencét, mely egykettő. re összerakható. Például ők készítik a pécsi kisszövetkezet utánfutóinak sátorrészét is. Kozma Ferenc Egy felhőmentes, friss, nap­fényes tavaszi reggel már eleve jókedvre deríti az em­bert és még vásárlásra is jó hangulatban indul: kelle­mes érzéssel szemléli a vá­sárcsarnokok, boltok zöldsé­gespultjait, amelyek már színesednek a primőr zöld uborkától, korai sárga papri­kától, a sárgáspiros jonatán almáktól, piros retekcsomók­tól, haragoszöld parajtól, nagy fej káposztáktól. Szép a világ, válogassunk. Igaz, a primőr drága, de hát ké­sett a tavasz, különben is még csak április van, a primőrt nem szokás kilókkal mérni . . . A káposzta nem primőr, természetszerűen még tava­lyi. Egy férfi a pultnál a szivéhez kap, amikor közlik vele, hogy a jo kétkilós fe­jeskáposztáért „lesz szíves majd hetvenegy, azaz 71 fo­rintot fizetni . . . ' Aztcn ék­telen káromkodásba kezd és szidalmaz élőt és holtat, ahogy csak a száján kifér. A közelében állók pedig eltű­nődhetnek: ugyan kinek éri meg a hetvenegy forintos ká­poszta? Még ha szabadáras is, ugyan milyen alapon, mi­lyen elgondolás alapján kér­nek kilónkénti káposztáért 34 forintot, amikor egykilós sú­lyút elvétve ha talál a vá­sárló és az óra önmagában is felháborítóan sok? De csak Pécsett, mert — egészen ér­dekes módon — a fővárosi vásárcsarnokban mindössze 16—18 forint? Eszébe juthat a vásárlónak, hogy a káposz­tát az állatokkal is feletet­ték, annyi termett valame­lyik évben, és ilyenkor várha­tó, hogy a következő eszten­dőben az egekig verik fel az árát. A vásárlót nem érdeklik a magyarázatok, amelyek időnként elhangzanak, hogy Kenyér és káposzta mit, mikor, miért ennyiért . . . stb. Van, amit megért, mél­tányol, de azt nehezen szív­leli el, ha bolondnak nézik. És milyen érdekes: haza­térve a vásárlásból hallja, amint a rádió reggeli műso­rában egy magas beosztású állami tisztségviselő az egész­séges táplálkozás és életmód előnyeit ecseteli, mondván, hogy „így tavasszal . . .” fo­gyasszunk sok zöldségfélét, sok vitamindús ezt meg azt, mert így, meg úgy . . . amúgy. A káposzta az egyik legzöld- ségesebb zöldség. — Na de ennyiért?! Mesélek mást. Egyszer megfogadtam, hogy soha többé nem háborgók a női harisnyanadrágok ügyében, mert semmi értelme, minden őszön visszatér örökzöld té­maként: nincs. Ha van, rossz a méret, kevés a választék, pocsék a minőség. Hasonló­képpen unja már az ember — szintén évtizedek óta —• az ünnepek előtti kenyérgon­dokat. Különösen a pestiek gondja visszhangzik az or­szágban, ha egyszer ünnep előtt elfogy a kenyér. Kicsit büszkélkedtem is, hogy ná­lunk, ugye, vagyis Pécsett, szóval ilyesmi szinte elő sem fordul mostanában. Jó az összhang a sütőipar és a ke­reskedelem között. Tévedtem. Tegnap délelőtt már kenyér­hiány volt a város több boltjá­ban. ügyeletünkre a vásár­lók betelefonáltak, hogy üre­sek a kenyérpultok, de a vásárlók tömege sort áll és várakpzik. Pedig nincs is ün­nep, a vasárnapot leszámít­va. Mit gondolnak, miért volt fönnakadás a kenyérellátás­ban? A kereskedelem — a sütőipar szerint — 38 mázsá­val kevesebb kenyeret ren­delt. A pékek gyanakodtak, kevésnek találták, ezért ők még néhány mázsával „rá­tettek" a hajnali sütésnél és több nagyobb boltnál érdek­lődtek is: elég lesz e a ke­nyér? Igen. Ez volt a válasz. És nem lett elég. Azért nem lett elég — ez az én véle­ményem —, mert az igazi meleg, tavaszi hétvégeken a tömeg megindul a kertekbe, szőlőkbe, gyümölcsösökbe, korábban kelnek, korábban lepik el a boltokat és vala­mivel több kenyeret vásárol­nak. Ez így van minden ta­vasszal és nyáron. (Ősszel, szüretidöszakban is.) A ke­reskedelem nem így látja a dolgokat. Nem tudom, hogyan latja. De azt már valakik megérthetnék, hogy a ke­nyérnek soha nem volna sza­bad felkerülnie a hiánylis­tára. A kapcsolat-ok a polgárok kapcsolal-ai is T estvér­városok napján 1957. április 28-án — te­hát pont 30 éve - alakult meg a franciaországi Aix- Les-Bainben a Testvérvá­rosok Világszövetsége (UTÓ), ennek az emlékét őrzi minden év áprilisá­nak az utolsó vasárnapján a Testvérvárosok Világnap­ja. Joggal mondhatnánk: egy világnap a sok közül, amik egytől egyig valami fontos dologra irányítják az esztendő egy napján a közfigyelmet. Úgy véljük, a Testvérvárosok Világnap­ja valamelyest azért ki­emelkedik a sorból, hiszen napjaink legfontosabb, „közszükségleti cikkét”, a békét szolgálja. A városok kapcsolata el­kerülhetetlenül a városok polgárainak a kapcsolatát is jelenti, ez pedig a testvérvárosi kapcsolatok országokat átszövő háló­zata, ezzel egymás alapo­sabb megismerése révén — a nemzetek közötti jobb megértést szolgálja. Ennek gyakorló részesei, művelői lehetünk hosszú idő óta mi, pécsiek is. A város ép­pen 30 esztendeje, vagyis a Testvérvárosok Szövetsé­ge létrejöttének az évében lépett azóta is virágzó — és egyre virágzóbb! — testvérvárosi kapcsolatra a finnországi Lahtival, ami égy figyelemre méltó fo­lyamat elindítója lett. Más- _fél évtizedes a hivatalos pécs—eszéki kapcsolat, ami talán a két város közel­sége folytán a legsokolda­lúbb, a leggyümölcsözőbb, és túlzás nélkül minden­napinak is mondható. Er­re egészen friss példát em­líthetünk: mint lapunk más helyén is olvasható, teg­nap Eszék PMSC labda­rúgó-mérkőzést láthattak a pécsiek. Évtizedünkben két újabb testvérvárosi kapcso­lat született: 1983-ban a törökországi Kütahyával, tavaly ősszel pedig az NSZK-beli Fellbachhal. Ezek a hivatalosan dekla­rált, kölcsönösen egyezte­tett program szerinti együtt­működéssel fémjelzett kap­csolatai Pécsnek (amiket természetesen számos vál­lalat, intézmény spontán alakuló kapcsolata tesz tel­jessé). De van a testvérvá­rosi kapcsolatoknak egy másik érdekes vonulata is, ami a testvérterületek kap­csolatából fakad. Baranya megye iiyen kapcsolatot alakított ki a szovjetunió- beli Lvov területtel és a bulgáriai Szliven megyé­vel. Ennek természetes kö­vetkezménye lett, hogy a két területi székhely és Pécs között is szerteágazó és gyümölcsöző kapcsolatok születtek. Most formálódik a kapcsolat Krakkóval, s a régebbi kapcsolat erő­södése várható Schwerin- nel. E felsorolásnak helye volt e napon, hogy lássuk: va­lamennyi fél számára hasz­nos mozgalomról van szó. És ennek egészen sajátos továbbfejlesztését kezde­ményezte Fellbach polgár mestere, aki azok megis­merése végett felvette a kapcsolatot Pécs más test­vérvárosaival. H. I. U----------------1 1 vasárnapi a Rádió mellett...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents