Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-21 / 109. szám
1987. április 21., kedd Dunántúli napló 3 Egy hónap múlva nyit a BNV Egy hónap múlva, május 20- án nyílik a Hungexpo szervezésében a tavaszi BNV, a beruházási javak szakvására. A 85. alkalommal sorra kerülő Budapesti Nemzetközi Vásáron ismét telt házra lehet számítani. Az előzetes jelentkezések alapján a vásárra mintegy 30 ország több mint 1800 kiállítóját várják. A legnagyobb bemutatókat a szovjet, a lengyel, az osztrák és az NSZK- beli kiállítók szervezik. A beruházási javak seregszemléjén ezúttal 12 árucsoportban láthatók majd a gyártmányújdonságok. Az árucsoportok: erősáramú ipar; műszeripar; optikai, akusztikai, film- és színháztechnikai berendezések; bányászat; vegyipar; fémmegmunkálás; gépipar; kohászat; építőipar; járműipar; vízgazdálkodás és környezetvédelem; anyagmozgatás, csomagolás; valamint a biotechnológia. Bőséges gyermekáldást! A húsvéti locsolás eredet-érői A húsvét az ősi hagyományokban, szokásokban gazdag ünnepek között is megkülönböztetett helyen áll. E szokások bősége a tavaszfordulóval függ össze. A földművelő népek életében a tavaszi munkák kezdete mindig nagy esemény volt. Valószínűleg a mi őseink is a tavaszfordulótól számították az új év kezdetét. A locsolás, oz öntözés a termékenységvarázsoló szokások közé tartozik. Már hosz- szú évszázadokkal ezelőtt országosan elterjedt, és általános szokás volt. Húsvét másnapján a férfiak csoportosan végigjárták a lányos házakat, verses köszöntőket mondtak, majd lefogták áldozatukat, amíg egyikük csurom vizesre nem öntözte. A lány persze csak az illem kedvéért rúg- kapált, visítozott, hiszen nagy szégyen lett volna, ha húsvét hétfőjén szárazon marad. Mert a föld is úgy terem jobban, ha öntözik vélték. A legény meg azért kapott a locsolásért tojást, mert a tojás a férfiúi erőnek is régi jelképe. Manapság ezek a tréfás túlzások a kivételek közé tartoznak, de faluhelyen még előfordul — képünk is ezt tanúsítja —, hogy kútból mert veder vizet zúdítanak a lányokra a csoportosan járó legények. Egyébként pedig már csak a szolid jószerével csak szimbolikus. — rózsavizes, kölnivizes locsolás dívik. Pécsett is megindult a prémgörénytenyésztés Sem növelni, sem csökkenteni nem lehet Megmaradnak a pedagógusföldek Baranyában 2500 főt érint Jó üzlet, ügyes vállalkozás Igénytelen, szelíd kisragadozók Falusi pedagógusok panaszolják, hogy az új földtörvény megfeledkezett róluk. Valóban a pedagógusföldekről sem az országgyűlésen, sem a sajtóban egyetlen szó sem esett. A napokban megjelent új földkódex sem említi külön a pedagógusföldeket, a végrehajtásról rendelkező jogszabályokra pedig még hónapokig várni kell. Tekintve, hogy a földtéma a baranyai pedagógusok széles táborát, 36 százalékot érinti, az illetékes minisztériumot kerestük meg ez ügyben. A kérdésünkre, hogy az új földtörvény hoz-e valami változást a pedagógusföldekkel kapcsolatban, s ha igen ez előnyös vagy hátrányos lesz a falusi pedagógusokra nézve? Dr. Jóját László, a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának osztályvezetője azt a választ adta, hogy az új földkódex a pedagógusföldekkel kapcsolatban lényegében nem hoz változást. Egyedüli megkötés, hogy a nagyüzemi tábláktól ilyen címen újabb területeket kihasítani nem lehet, de ez eddig is így volt. Továbbra is érvényes tehát az az alapvető szabály, hogy a meglévő pedagógusföldek területét sem csökkenteni, sem növelni nem szabad. A válasz így első hallásra megnyugtatónak hangzik, minden marad a régiben. Kevésbé megnyugtató, hogy ma — beleértve a Megyei Földhivatalt is — senki nem tudja megmondani, összesen mennyi föld jár Baranyában a pedagógusoknak, s hogy az 1968-as rendelet óta valóban nem nőtt és nem csökkent ez a terület. A földhivatalnál 1972 óta már nem tartják nyilván a volt pedagógusföldeket, amelyeket ma a mezőgazdasági nagyüzemek használnak és ők is tartják nyilván, mert ezek illetményföldek voltak és nem képeznek közös tulajdont. Az nagyjából biztosra vehető, hogy az eredeti terület nem nőtt a megyében. Erre csak egy példa: Amikor Sátorhelyet községgé nyilvánították és a faluban új iskolát nyitottak, akkor az ottani pedagógusok minden fórumot megjártak egy kis pedagógusföldért, mindhiába, a jogszabály ezt nem engedte meg. Az ellenkezője már nem ilyen biztos. Az eredeti terület nyilván megvan, nem lett kisebb,-de sok jel utal rá, hogy az iskolakörzetesítések folytán ma kevesebb falusi pedagógus élvezi ennek hasznát, mint egykoron. A székhelyközségekbe tömörült pedagógusok igényét helyben nem nem tudták kielégíteni. Volt rá eset, hogy a tsz az iskolától 10 —15—20 kilométerre jelölte ki a pedagógusföldet, gyakran erdő szélén kietlen helyen, s ha meg is művelte a tanító, a vadakel- vitték a hasznot, így aztán sokan le is mondtak róla. A beérkező panaszok is jelzik, hogy a falusi pedagógusok ragaszkodnak a földhöz, mert ők anyagilag nincsenek abban a helyzetben, hogy évi 2—3000 forintról lemondjanak. Egy időben szemükre vetették, hogy nem ők művelik meg, csak zsebre vágják a pénzt. Az igazság az, hogy többnyire nem is tehetik, mert a legtöbb helyen a tsz-ek a pedgaógusföldet betették a vetésforgóba, egyik évben kukoricát, másik évben búzát termelnek rajta. A bólyi Kossuth Tsz-ben 27 hektár pedagógusföld forog így évente, 65 bólyi és töttösi pedagógus befizeti a tsz-nek a művelési kötlséget, betakarítás után pedig kukoricában, vagy pénzben kapja meg járandóságát, ami Bolyban átlag 4000—5000 forint személyenként. A képesítés nélkülieknek — számuk 341 a megyében — pedagógusföld nem jár. Bolyban fontosnak tartják ily módon is megtartani a szakképzett pedagógusokat, akik a tsz-tagok gyermekeit tanítják. Szerencsére ma már ez az általános gyakorlat Baranyában, s megnyugtató, hogy az új földkódex ezen a gyakorlaton nem változtat. — Rné — Patkányvadászat céljából már régóta tenyésztik Európában a görényt, ezt a kecses formájú és még vad alakjában is nemes préműnek számító kisragadozót. A prémgörény tenyésztéséről azonban a nyolcvanas évek elején megjelent új magyar mezőgazdasági lexikon még nem tesz említést. Érthető, hisz az első nemesített példányok 1981-ben kerültek be hozzánk Norvégiából. Pécsre Zala megyéből hozta be a prémgörényt két vállalkozó kedvű fiatalember egy, a Dunántúli Naplóban megjelent hirdetés nyomán. Magyar Ferenc postai dolgozó és Ká- lovics Gábor közgazdász ez év márciusában indították be 60 darabból álló közös tenyészetüket a Nagymeszes dűlő 3- ban, Magyarék portáján. A szőlőktől körülvett ház mö_ gött áll a 80 négyzetméteres „pagoda”, négyoldalt nyitott, dróttal körülkerített. A hullámpala tető épp csak az esőtől védi a ketreceket. A prémgörény nem is bírja a zárt helyiséget. A téli hófúvás ellen is elég egy védőfólia. Jelenleg 48 anya és 12 hím éppen szerelmi életet él. Májusra várják a kicsinyeket, anyánként átlag 8-10-et és nyár végén újra ennyit. A májusi fiatalok november-decemberre már prémérettek.- Hinghland 'FITSH a neve ennek a fajtának. A prémgörény szót nem is szeretjük használni, mert ezek a nemesített állatok teljesen szagtala. nők. Egyébként a vadgörény is csak akkor enged ki bűzt a mirigyeiből, ha megtámadják — mondja Kálovics Gábor, miközben vastag kesztyűvel nyúl be a ketrecbe, mert ha szelídek is, fogdosáskor nem árt az óvatosság. Szagot valóban nem érezni, sőt feltűnő, hogy a kis állatok milyen rendszeretők. Az ürülék a ketrecsor szélén potyog le zsinóregyenesen az alászórt szalmára, ellenkező oldalon, mint ahol az ételt kapják. S az anyák a kicsiket is kivonszolják a búvá odúból és rendre szoktatják. Eleinte rókára, nyércre gondoltak, de a prémgörény mellett szólt, hogy mind közül a legigénytelenebb, nem kényes. Elhelyezése egyszerű, aki barkácsolni tud, annak meg egész olcsó. Betegségre nem érzékeny, csak szopornyica ellen kell beoltani. Etetése fillérekbe kerül, olcsó vágáhidi hulladék - csirkefej, -láb, kobzott belsőség — és némi zöld, burgonya, sárgarépa stb. Vettek egy használt hűtőládát, ebben tárolják a megdarált, felfőzött vegyes takarmányt, egy-egy közepes nejlonzacskóban egy napi adagot. így aztán ritkán kell főzni. A napi fejadag állatonként 10 deka, vagyis egy marék vegyes eleség és ivóvíz, ami állandóan előttük van. Hetente felváltva gondozzák. Egy emberre havonta két héten át napi fél óra munka jut, s ezt a főállásuk mellett könnyedén elvégzik. Az export biztos. A nagy nyugati prémaukciókon egyre jobban keresik a nemesgörény prémjét. Itthon élve 500—600 forintért veszik át, a prém ára minőségtől függően 500—1000 forint. De aki jól csinálja, az tenyészállatokat adhat el, az anyákat 3000,- a hímeket 3500 forintért. Kálovicsék tenyésztők, hisz olyan kevés a prémgörény, hogy előbb fel kell szaporítani, csak úgy jut elegendő prém exportra. Céljuk, hogy szakcsoportot alakítsanak, de szaktanácsot minden érdeklődőnek már most is szívesen adnak. Az OT° pedig mezőgazdasági hitelt ad az induláshoz. A kalkuláció szerint egy éveg belül megtérül, s már az első évben valamennyi hásznbt i£ hoz ez a vállalkozás.- Rné Szegedről indult a Magnetolabirint Változatlanul nehéz a feltalálók sorsa. Egy újabb példa, ezúttal Szegedről. Történt, hogy két fiatal építészmérnök és egy matematikus lány, Katona Zsolt, Andó György és Andó lu- lianna, föllelkesülvén a Ru- bik-kocka sikerétől, törni kezdte a fejét valami szellemes játékon. Valami olyanon, amely nem a kocka elvének másolata, nem pusztán logikai készséget kíván, hanem a vakszerencse is szerepet kap benne. így született meg 1984-ben a Magnetolabirint, ami nem más, mint egy mágneses lap, melyen szintén mágnesbetétes bábuk mozgathatók, s a lépések számát nem dobókocka, hanem az állandóan változó mágneses erőtér határozza meg. A 2-4 játékos eredményét Uj játék a láthatáron azonban mégsem csak a véletlen dönti el, hiszen a különböző „erejű" bábuk kiválasztásával, versenybe állításával maga a játékos is befolyásolni tudja, milyen rövid idő alatt érnek versenyzői a célba. A játéktér az első pillantásra a hagyományos dobókockás társasjátékok táblájára emlékeztet (Ki nevet a végén? stb.), de maga a játékfolyamat ezeknél sokkal érdekesebb, izgalmasabb. A Magnetolabirint karrierje akkor kezdődött, amikor 1984-ben az Alkotó Ifjúság Egyesülés Magyar- országon is közzétette egy tokiói nemzetközi játékkiállítás pályázati felhívását. Jelentkeztek a szegediek is, s az eredmény: japán és angol nyelvű díszes okirat, amely tanúsítja, hogy a Magnetolabirint a kiemelkedő pályamunkák (excellent works) közé soroltatott. Egyedül a hat magyarországi pályázat közül. A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz VÖRSAS gazdasági társasága vállalta a játék gyártását. ígéretük szerint a Magnetolabirint legkésőbb karácsonyig az üzletekbe kerülhet - ha lesz, oki forgalmazza. Felhívtuk a TRIÁL-t, amely korábban már érdeklődött a termék iránt, de a gyártás körüli huzavona miatt kapcsolata a feltalálókkal megszakadt. Dancsó Károly beszerzési osztályvezető a következőket mondta el: — Ha a VÖRSAS leteszi elénk a prototípust, a játékszabályt, a csomagolás tervét, a szállítás határidejére vonatkozó javaslatát és az árajánlatot — akkor tudunk érdemben nyilatkozni a forgalmazásról. Eddig csak hallomásból ismerem a Magnetolabirintot. — Bíznak önök a VÖRSAS- ban? — Évente 30 millió forintos forgalmat bonyolítunk le Velük, korrekt partnerek. Mágneses játékról lévén szó, a szegedi találmány jó helyen van, teljesen beleillik a gyártó profiljába. — Megéri feltalálónak lenni Magyarországon? - kérdezem Katona Zsoltot. Végül is a találmányuk sínen van,' a külföldi forgalmazása sincs kizárva, csak ahhoz megfelelő nagyságú széria kellene, hogy külföldi gyártónak ne érje meg „lekoppintani” az első kezébe kerülő mintadarabot. Katona Zsolt mégsem olyan lelkes már, mint három évvel ezelőtt. — Nem nagyon éri meg. Olyan lassan, olyan vontatottan halad az ügyintézés, annyira szubjektív döntések függvénye a siker, hogy nagy-nagy kitartás és lelkierő kell egy-egy találmány révbe juttatásához. A vidékiek helyzete még nehezebb, hiszen nincsenek kapcsolataik, nem ismerik az íratlan szabályokat. Vagyis hát labirintus ez, mágnesek nélkül. Havasi János
