Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-03 / 92. szám

1987. április 3., péntek Dunántúlt napló 3 Mekkora <s fagykár? Szőlőmetszés 1987tavaszán Lelki karbantartás Egy idő után törvényszerűen jelentkezik a belefáradás Az utóbbi időben egyre többet lehet olvasni, hallani a haté­konyság növelésének szükségességéről. A közvetlen árutermelés­ben minden megkérdezett tudna néhány megoldásmódot java­solni. De mi a helyzet azokkal a szakmákkal, ahol nem a tech­nika a hatékonyság záloga, tehát a pedagógusi, orvosi, gondo­zói, ápolói, jogászi, sőt tanácsi előadói munkákkal? A szőlősgazdák legfőbb be­szédtémája - egymás után, már a harmadik év tavaszán — mekkora kárt tett a szőlőrü­gyekben a téli zord időjárás. A Kárpát-medencét 1987. ja­nuár közepén és végén, to­vábbá március első felében rendkívül hideg sarkvidéki le­vegő árasztotta el. Mind a há­rom periódusban a hőmérő hi­ganyszála hazánkban sokhe­lyütt több napon keresztül mí­nusz 20 fok alá süllyedt: a hi­deg január 13-án hajnalban érte el mélypontját: Pakson mínusz 30 fokot mértek. A már­ciusi tél a korábbi években még nem tapasztalt erős és tartós lehűlést hozott. Baranyában a hőmérsékleti minimumok ugyan nem voltak olyan alacsonyak, mint a szom­szédos megyékben, de mínusz 20 fok körüli értékek itt is több­ször előfordultak. Van-e téli fagykár a bara­nyai szőlőkben? Hol, mekkora a rügyek pusztulása? Hogyan metsszük a fagykáros tőkéket? A leggyakrabban feltett kérdé­sekre megkísérlek röviden vá­laszolni. Tízezer rügy alapján A jól gondozott, beérett vesz- szejü tőkék szőlőtermesztésre optimális termőhelyen mínusz 17 fokot tűrnek el nagyobb ká­rosodás nélkül. Mínusz 21 fok alatt viszont a legtöbb szőlő­fajtánk rügyei részben vagy teljesen elpusztulnak. A fen­tiekből nyilvánvaló, hogy a ke­mény tél Baranya szőlőskert­jeiben is pusztított. A Kutató Állomás munkatársai a megye legkülönbözőbb területéről ed­dig több mint 10 000 szőlőrü­gyet gyűjtöttek be, amelyet megvizsgáltak és a téli fagy­kár mértékéről most ez alapján adok tájékoztatást. A termőhelytől és a fajtától függően kisebb-nagyobb rügy­pusztulást a megvizsgált ösz- szes ültetvényben találtunk. Előzetes becslésünk szerint Baranyában súlyosan károso­dott (a főrügyek 50—100 száza­léka elpusztult) a szőlőültet­vények egyharmada; közepes a károsodás (20-50 százalékos) a terület másik harmadán é's aránylag csekély a fagykár (0- 20 százalékos) a többi szőlős­kertben. A legnagyobb rügypusztulás - fajtától függetlenül — a hegy lábánál elterülő sík, ke­véssé széljárt, lefolyástalan fekvésű területeken és a völ­gyekben tapasztalható. A jég­verés, az aszály, a buja hajtás­fejlődés mindenütt csökkentet­te a tőkék téltűrését. A fiatal ültetvények is aránylag jobban károsodtak. A legkisebb fagykárt a köz­vetlen környezetből kiemelke­dő, a tengerszint felett 150 mé­ter vogy ennél magasabban fekvő hegyoldalakon, enyhe lejtésű fennsíkokon tapasztal­tunk Szerencsére ebbe a kate­góriába tartoznak a Mecsek al­jai és villány-siklósi történel­mi borvidék legrangosabb dű­lői. A termőhelyek közül a Me­csek térségében aránylag ki­sebb, míg a megye keleti ré­szében (a Dunától Belvárdgyu- láig, illetve Villányig) viszont nagyobb a tél pusztítása. Vil­lányban a márciusi tél az Ooortóban tett nagy kárt. A tápanyaggal harmonikusan ellátott, kiegyensúlyozottan fejlődő, optimális terhelésű ül­tetvényekben szembetűnően ki­sebb a veszteség. A közepesnek minősített ter­mészeti feltételek között a fagy­kár nagyságát, a lehűlés mér­tékén kívül a szőlőfajta ellen- állóképessége döntően befo­lyásolta. Az átlagosnál na­gyobb fagytűrést pl. a Rajnai rizling, Olaszrizling, Chardon- nay, Muscat Ottonel, Cserszegi fűszeres, Chasselas, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet, Bianca, Zalagyöngye fajtákon tapasz­taltunk. Aránylag kisebb fagy­tűrést mutatnak a csemege­fajták (Cardinál, Pannónia kin­cse, Szőlőskertek királynője, Afuz Ali), továbbá a Bánáti rizling, Királyleányka, Oportó, Merlot, Kadarka és a Kármin. A fagykár megállapítása Mivel termőhelyenként és faj­tánként a tőkék károsodásá­ban jelentős eltéréseket ta­pasztaltunk, a metszés meg­kezdése előtt célszerű minden szőlőskertben a fontosabb faj­tákon a fagykár mértékét meg­állapítani. A vizsgálatokhoz fajtánként a véletlen alapján válasszunk ki 10-10 db tőkét, és azokról szedjünk 1-1 db középerős 12 rüayes vesszőt. A rügyeket éles késsel hosszában vágjuk át. Az egészséges rügyek élénk vilá­goszöld színűek. Az elfagyot- tok barnák vagy feketék. Amennyiben a főrügy elpusz­tult, akkor a főrügy melletti mellékrügyeket is vágjuk át. Ezekből minden főrügy mellett több is van. A mellékrügyek fagytűrése általában nagyobb és részben képesek pótolni az elpusztult főrügyeket is. Az elpusztult rügyek aránya a vizsgálat után könnyen kiszá­mítható. Ennek megállapítása azért fontos, mert a metszést csak ennek ismeretében végez­hetjük szakszerűen el. (A beho­zott szőlővesszők rügyeit a Ku­tató Állomás térítés ellenében megvizsgálja). Amennyiben a főrügyek több mint 80%-a elfagyott, akkor számítani lehet arra, hogy a vesszők, a tőketörzsek és a kor­donkarok is károsodtak. A sé­rült tőkerészek foltokban vagy teljes keresztmetszetben bar­nák vagy feketék. A fagykáros tőkék metszése A súlyosan károsodott (a fő­rügyek 50—100 százaléka el­pusztult) ültetvényekben a met­szést rendhagyó módon cél­szerű elvégezni. Ennek lénye­ge, hogy a tőkéken öt-tízszer annyi rügyet hagyjunk, mint normál esetben. A tőketörzs vagy kordonkar perspektiviku­san fontosnak tartott részein a metszés után néhány kétrügyes ugarcsap maradjon, a többi vesszőt pedig 6-8 rügyesre metsszük. Hánaljvesszők meg­hagyására megkülönböztetett figyelmet fordítsunk, mert azok legtöbbször épek, egészsége­sek. Ernyőművelésű (végálló szálvesszős) tőkéken sem cél­szerű a metszés és a szálvesz- sző leívelésének klasszikus sza­bályait betartani, amennyiben a fagykár súlyos. Előnyösebb a múlt évben leiveit szálvesszőket a tőkéken hagyni és a rajta le­vő vesszőket hosszúcsapra met­szeni. Nagyon fontos, hogy a tőketörzs közelében néhány rö­vidcsapot hagyjunk, amelyről 1988-ra életképes szálvesszőt nyerhetünk. Ezt a műveletet előmetszés- nek nevezzük. A végleges ter­helést a csapok, szálvesszők számának esetleges csökken­tésével rügylakadás után vé­gezzük el. A metszés ilyen módon tör­ténő végrehajtásával a fagyká­ros tőkékről is számottevő ter­mést nyerhetünk. Metszésmód­tól függetlenül azokról a tő­kékről, amelyeknek a törzse is súlyosan sérült, jelentéktelen mennyiségű szőlőt várhatunk. A tőketörzs és kordonkor leváltását, felújítását akkor célszerű kezdeményezni, ha az idős tőkerészek többsége el­pusztult és a kordonkaron a rügyfakadáskor semmiféle vagy csak minimális életjelt tapasz­talunk. Ilyen esetben az oltás­hely felett 20-25 cm magasan a törzset a kordonkarral együtt vágjuk le. Az amputált tőkék többségéről több életerős haj­tás fejlődhet, amely alkalmas az új törzs és kordonkar kiala­kítására. Tőkénként 3—4 haj­tást neveljünk. Amennyiben a törzs számot­tevően sérült, de a kordonka­ron biztató életjelt tapaszta­lunk, akkor az azonnali törzs­leváltástól eltekinthetünk. Eb­ben az esetben azonban arra van szükség, hogy a tőke tövé­ből fakadó hajtások közül leg­alább kettőt felneveljünk. A törzsleváltást ilyen esetben egy évvel később végezzük el. A közepesen károsodott sző­lőkben (a főrügyeknek 20—50 százaléka pusztult el) a ter­méskiesést ellensúlyozhatjuk, ha a tőkénkinti rügyterhelést az elfagyott rügyek arányában növeljük. Pl. ha a rügyek 35 százaléka elfagyott, akkor a tő­kén a szokásosnál egyharmad- dal több rügyet hagyjunk meg. Csekély fagykár esetén (a főrügyek 0-20 százaléka fa­gyott el) a szokásos metszési módon és tőketerhelésen ne változtassunk. A rügyek termé­kenysége ugyanis 1987-ben fürtkezdeményekben gazdag, így várható, hogy az egészsé­ges rügyei pótolják a kiesést. A termékeny fajtákon négyzet- méterenként 6—8, a kevéssé termékenyen pedig 10—12 rü- gyes terhelést javaslok. A fagykáros ültetvények met­szésekor szem előtt kell tarta­ni, hogy a kb. 8 milliméteres (ceruzavastag) vesszők sokkal jobban tűrték a telet, mint a vastagabbak. Dr. Diófási Lajos — Az említett hivatásokban az elsődleges munkaeszköz az illető személyisége: a szemlé­letmódja, a másokat megértő, a mások helyzetébe beleélő magatartása, a kapcsolatte­remtő készsége, a szociális (társas) érzékenysége, egyszó­val viselkedésének egésze — mondja dr. Komlósi Piroska pszichológus, a Zsámbéki Taní­tóképző Főiskola adjunktusa.- Az emberek testi, lelki, szo­ciális gondjaival foglalkozó munkakörben dolgozók egyre gyakrabban jutnak el a felis­meréshez, hogy bizonyos kész­ségeik fejlesztésével, vagy nem kívánatos viselkedés-elemeinek leküzdésével, illetve korrigálá­sával sokkal hatékonyabbá válik a munkájuk. Amerikában már a 2. világháborút követő időszakban nagy lendületet vettek azok a csoportpszicho­lógiai ismeretek alkalmazására épülő tréning-csoportok, ame­lyeknek célja a vezetői képes­ségek fejlesztése, a hatéko­nyabb problémakezelési visel­kedések alakítása, tehát sze­mélyiségfejlesztés volt.- Mit tanulnak ezekben a tréning-csoportokban a részt­vevők?- önmagunkról, belső elfoj­tott, illetve nem tudatosult késztetéseinkről, cselekedeteink mozgatórúgóiról, valamint a másokhoz való viszonyulásunk­ról tudhatunk meg sok mindent. Megtanulhatjuk, hogy mások milyennek látnak engem; hogy viselkedésemmel hogyan tudom befolyásolni mások magatar­tását, illetve hogy engem ho­gyan befolyásolnak mások. Azt is megtanuljuk az ilyen „gya­korló-csoportokban ”, hogy meg­értsük saját magunk és mások érzéseit is. Ez az oka, hogy az ilyeneket érzékenységet fejlesz­tő csoportnak is szokták ne­vezni. Most már nálunk is el­terjedtek a különböző csopor­tos fejlesztő programok. Álta­lában művelődési házak mű­ködtetnek önismereti, pszicho- dráma, szociális érzékenységet fejlesztő, vagy a legkülönbö­zőbb elnevezés alatt működő csoportokat. — Milyenek ezek a csopor­tok? — A növekvő igények és a differenciálódó feladatok hatá­sára az ún. kiscsoportos mód­szerek alakultak ki, amelyben 3-16 fő vesz részt. A csoport- foglalkozásokon létrejövő törté­nések, élmények, társas kap­csolatok a személyiség vala­mennyi főbb rétegét — tehát az ‘érzelmi, értelmi, a cselekvésre, fejlődésre, társas viszonyulásra irányuló késztetéseit — meg­érintik. A csoportban kialakuló együttes élmények növelik a csoport összetartó erejét, ami­től az egyén nagyobb bizton­ságban érezheti magát, mint az élet más, valós területein, A csoportban nemcsak biztonsá­got, hanem megértést és vé­delmet is kap. így őszintébben megnyilvánulhat, s ha vala­mely viselkedését a csoport elemzően visszatükrözi, abban a segítő szándékot láthatja, amely az ő fejlődését szolgál­ja. Ezáltal válik pontosabbá az önmagáról alkotott képe és indulhat el a nemkívánatos vi­selkedéselemek korrigálása fe­lé.- Tehát a csoportban nem tanulja meg az új viselkedési módot, csak elindulásról van szó . . .- Azért beszélünk csupán elindulásról, mert ezek általá­ban sok-sok éve, évtizede be- idegződött viselkedési, - viszo- nyulósi — reagálási módok, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra „lebontani", majd „újraépíteni". Vannak azonban csoportmódszerek, mint például a pszichodráma, amely a problémák, konfliktu­sok lejátszásával azok mé­lyebb megértésén túl azt is le­hetővé teszi, hogy újfajta vi­selkedési módokat alakítson ki az egyén.- Aki úgy érzi, hogy szemé­lyisége minden elemében al­kalmas a hatékony munkára, annak jelenthet-e valamit az ilyen tréning-csoport?- A segítő szakmákban dol­gozóknál egy idő utón törvény­szerűen jelentkezik egy „bele­fáradás", „fásultság" érzése, az ún. „kiégési szindróma", ha valamilyen módon nincs meg­oldva a „lelki karbantartásuk". Az ilyen szakmák - tehát az egészségügyi, a pedagógusi, sok jogi, szinte minden szo­ciálpolitikai munka — oly mér­tékben igénybe veszik az egyén teljes személyiségét, hogy már pszichoszomatikus betegségek megjelenésének is nagy lesz a valószínűséqe, vagy ami gya­koribb: pályaelhagyásra kény­szerítik az ebben dolgozót. Mindez meqelőzhetővé válik, ha időben kezd el foqlalkozni az illető saját lelki egészségé­vel. Világszerte elterjedt, hogy a szakmabeliek mentálhigiénés csoportba járnak, melynek cél­ja az előbb említett lelki „karbantartás”, hogy felada­taik színvonalas elvégzésére hosszú időn át alkalmasak ma­radhassanak. Irányi Ágota Őri István pécsi Szőlő utcai kertjében a szőlőjét metszi Kiscsoportosok játék közben a Krisztina téri bölcsődében Fotó: Proksza László Beszoktatás a bölcsődébe Megrázkódtatás nélkül, fokozatosan Amikor a kisgyermek bölcsö­débe kerül, óz anyától való hir­telen elszakadása nagy megráz­kódtatás. így került sor a be- szoktatásra. A módszer lényege, hogy a gyes adta időt felhasz­nálva az anyuka két héten ke­resztül fokozatosan, a tartózko­dási időt napi 1/2—1 órával megemelve hagyja a picit vé­gül egész napra a bölcsödében. — Az ötvenes években egész csecsemőkorban kerültek hoz­zánk a gyerekek, amikor még nem volt annyira erős az anyá­hoz kötődés - emlékszik visz- sza Turbéki íózsefné, a pécsi Krisztina téri bölcsőde vezető­nője. — Ahogy kitolódott a szü­lési szabadság ideje, úgy lett nehezebb a gyerekek átállása. Az érdekükben volt fontos, hogy előtérbe kerüljön a böl­csőde anyai , családi szerepe. Tyeklárné Jelena Pálma és Horváth Gézáné kicsit össze­szorult szívvel leskelődtek a függöny mögül a gyerekektől zsivajos szobába. Vajon meg- nyugodott-e vagy sír még? Nemcsak a gyerekeknek, az anyukáknak is nehéz az elvá­lás, de mindketten szeretnének visszamenni dolgozni. A tipegők szobájában, a vendégasztalnál fiatal házas­pár ül és egy aprócska lány­kát figyel, aki a gondozónő ölében ülve játszik. A 19 hó­napos Roxana nagyon szereti édesapját, ezért kisérte el őket.- Tegnap délelőtt volt ná­lunk családlátogatáson a gon­dozónő és délután mi jöttünk el egy negyedórás ismerkedés­re — meséli Roxana édesanyja, Hangyási Tiborné. - Rosszabb­ra számítottam, mert nagyon fél az idegen gyerekektől, de tegnap már alig akart haza­jönni, s most is csak ritkán fordul hátra, hogy ellenőrizze, itt vagyunk-e még. — Négy éve dolgozom a bölcsődében, így már ezt a módszert tanultam. Nagyon örültem, mert „anya” tudtam maradni - mondja Tonte Gyu- láné gondozónő. — Ha isme­rem a gyerek otthoni környe­zetét, tudom hogyan viszonyul­jak hozzá, mi az, amit nem kap meg odahaza és nekem kell megadnom, mit kérjek a szüleitől. A saját tapasztala­tom is ez, mert a most 9 éves lányomnál nem volt beszokta­tás és talán a hirtelen elvá­lásunknak volt köszönhető, hogy amikor óvodába került egy évig visszahúzódó volt, nem barátkozott senkivel. A beszoktatás során jobb a szü­lőkkel való együttműködés, ami azért fontos, mert amíg ők gyakorlatias, mi szakmai szem­mel látjuk őket. A nagycsoportban két kis­gyermek utcai ruhája miatt válik ki a csoportból. A kis­lány Julika nem mozdul anyu­kája, Balog Jánosné mellől, a kisfiú, Péter már beszélget a gondozónővel.- Péterrel, úgy néz ki nem lesz baj, a kislánnyal azonban nem erőltetem az ismerkedést, megvárom, amíg ő közeledik hozzám — válaszol Kutasi Ilona gondozónő. — Ha nem lenne a beszoktatás, Julika valószí­nűleg pánikba esne, állandó­an sírna. A módszer előnye vi­tathatatlan. Természetesen plusz feladatokat ró ránk, de az eleinte kialakult jó kapcso­lat a gyerekkel megkönnyíti a további, egész évi munkánkat. Németh Anita

Next

/
Thumbnails
Contents