Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-18 / 107. szám
Razzia az ABC-ben? Repül a kacsa, kl tudja hal áll meg „Nem rémült, ha vihar támadt, de kiálla vitézül...” Bocskai történetírója Az első hírt kaposvári keltezéssel hallottam: bezártak egy ABC-t, s a bent lévőket igazoltatták, nem munkaidőben lógnak-e a vállalatuktól. „Fel- háboritó'' — mondtam akkor, s informátorom bólintott. „Hát már itt tartunk." Aztán a hír valamivel közelebb jött. Mór Dombóváron is vegzólták — úgymond — a vásárlókat. És miért éppen Pécs maradt volna ki a sorból? Egyesek a Konzumról, mások a Szlivenről, megint mások a Mecsek Áruházról állítják, hogy zordon civilek keresztkérdéseire kellett válaszolniuk az éppen bent tartózkodóknak. Az ajtón se ki, se be. Igazolvány, szúrós tekintet. „Bevásárlunk, bevásárlunk? És éppen munkaidőben?” A Dunántúli Napló ügyeletére telefon fut be: ,,A nagypostán álltam sorba a büfé előtt, amikor igazoltattak. Mu. tattak ők is valami igazolványt, de nem figyeltem meg, mi volt beleírva. Tessék mondani, kinek van joga az ilyesmire? Faggatózni, 'hogy miért nem vagyok a munkahelyemen?" Vehemens barátom kitör:- Csak azt próbálná meg valaki! Hogy egyszerűen letámadjon, a magánügyembe avatkozzon! Milyen jogon? Milyen alapon? Tessék, bilincseljenek meg, tartóztassanak le . . . Pénteken aztán megjelenik az Élet és Irodalom, benne egy glossza, Az Akció. „Sárika" története egybevág az itteniekkel, a népharag megnyilvánulása is hasonló. Azt mondják, nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. De zörög-e egyáltalán? S ha 'igen, honnan fúj a szél? * Konzum Áruház, délelőtt 11 óra. Bár még messze a hétvége, a Húsvét szele megérintette az ABC-t. Ember ember hátán, magyar, szerbhor- vát és lengyel szó keveredik, meg egy-két német. A vásárlók által láthatatlan részben, a raktárakban, szűk irodákban legalább ekkora a nyüzsgés. Szalai Elemérné - titulusa: szintigazgató-helyettes - éppen keksz-utánpótlásért telefonál. — Bezárva az ABC? Itt? — néz rám csodálkozva, amint ihelyére tette a kagylót. - Most hallom először. Nekem aztán tudnom kellene róla, elhiheti. Megkérem, kísérjen ki az eladótérbe egy röpke közvéleménykutatásra. Középkorú — ahogy mondani szokták — jól- szituáIt 'férfi áll a mirelitpultnál.- Nem hallottam róla, kérem. Miért is kellene bezárni? Ez a legjobb élelmiszerüzlet a városban. Akkor már inkább a többivel kezdjék. — Bocsánat, nem úgy értettem. Munkaügyi ellenőrzés miatt. Hogy ki lógott el a munkahelyéről . .. Ketten állunk a buszmegállóban. Miért ne beszélgetnénk? A nyugdíjas asszony a lányáékat jött meglátogatni. Hozott egy kis befőttet, lekvárt, zöldséget, hagymát. Legyen a fiataloknak. Legalább erre ne kelljen költeniük. Kint a szőlőben sokminden megterem. Egyre türelmetlenebbül nézeget arrafelé, ahonnét a buszt várjuk. Siet haza. Még tovább akar menni, ki a szőlőbe. itt a tavasz, neki kell állni a kinti munkáknak. Amióta a férje meghalt, egyedü1 metszi, kötözi, kapálja, permetezi a 300 négyszögöl szőlőt. A gyümölcsfákat is egyedül gondozza. — Magamban sokszor nehezteltem rá, hogy miért csak magyarázza, mutogatja nekem, hogy mit hogyan kell csinálni, miért nerp segít,, amiben tud. Legalább any- nyit, amennyit fáradság nélkül elbír. Tudtam, hogy beteg, kíméletre szorul, inkább nem szóltam, csináltam ma— Ja, arról nem tudok. Sajnos, nem hallottam. Kihez menjünk oda? - bizonytalankodom. Teltkarcsú fiatalasszony: — Most költöztünk Pécsre, én még nem ismerem ki magam. Nem hallottam semmi ilyesmiről. A többi válasz is: Nem. Nem tudom. Nem hallottam. Ekkor az egyik áruházi alkalmazott lép oda, Münszter Andrásáé, az ABC áruforgalmi előadója: — Nálunk nem volt ilyen ellenőrzés, de arról tényleg beszélnek az emberek - nekem az egyik ismerősöm mondta — hogy a gazdasági rendőrség igenis tervez ilyen akciókat. Nekünk mindenesetre nem jönne jól. Sok vevőnket elriasztaná. Pécs, Szliven áruház. Rozgo- nyi Györgyné vezetőhelyettes: — Nagyon sokan kérdezték mór tőlem, de önnek is csak azt mondhatom: ez kacsa. Nálunk nem volt áruházbezárás és kikérdezés, de a Szliven ABC-ben sem, amelyikkel gyakran összetévesztenek bennünket. Én sem örülnék neki, ha valaki elrendelné. Rémhír, fogalmam sincs, kitől eredhet. Közhír, rémhír, híresztelés. Sajátos logikájú láncolat. Makacsul próbálok szemtanút találni, aki látta, elszenvedte a megalázó igazoltatást. Mindig csak az utolsó előtti láncszemig jutok el: „Én nem voltam ott, akitől hallottam, annak is úgy mesélték . .." De hát kinek van jogosítványa arra, hogy járókelőket igazoltasson, nyilvános helyen razziát tartson? Csak a rendőrségnek. — Hohó — 'mondja vehemens barátom - meg a Munkavédelmi Felügyelőségnek. Az utóbbi időben mindent szabad nekik. 'Megállíthatják a vállalati autókat, megszondáztatják a bent ülőket. Még a vezér- igazgatókkal is megfújatják a szondát, s belenéznek a hűtő- szekrényükbe. gam. Most sokszor eszembe jut és örülök, hogy hallgattam. Érezhette, hogy nincs sok ideje hátra, engem akart mindenre megtanítani, hogy legyen aki folytatja, amit ő abbahagy... * Sír egy fiatalasszony az OTP Rákóczi úti fiókjának kellős közepén. Elindult az ajtó felé, aztán hirtelen visz- szafordul, ismét ügyintézőhöz lép. . — Kérem szépen, nekem több pénz kellene. Ha-nem tudom kifizetni a férjemet, nem megy ki a lakásból, hiába váltunk el, pokol marad az életünk. Szóljon a főnökének, hadd beszélhessek vele. Nem kellett szólni, meghallotta és kijött az irodából. Az ám, a Munkavédelmi Főfelügyelőség I * Ezt a szervezetet az 1010/ 1984. számú határozatával a Minisztertanács hozta létre a munkavédelem irányítására, összehangolására és ellenőrzé. sére. Országos hatáskörű szerv, hatóság - tehát nemcsak figyelmeztet, de büntet is. Két éven át csak munkavédelmi feladatokat látott el, az idén februárban azonban a feladatköre kibővült a munkovi- szonyra vonatkozó szabályok végrehajtásának ellenőrzésével. Ennek megfelelően a neve is hosszabb lett: Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, illetve a megyékben felügyelőség. Baranyában tizennégy főt számlál az apparátusuk. Az állítólagos boltbezárásokról Zelelai István csoportvezetővel beszélgetünk. — Az utóbbi hetekben mi is érzékeltük a hatóságellenes kampányt — mondja. — Különböző híresztelések keltek szárnyra, mendemondák, hogy mi emberekre zártuk rá az üzletek ajtaját... De hiszen ön is ismeri valamennyi változatot. Kérem, ez vaklárma, rémhír! Magyarországon ilyenfajta ellenőrzésre senkinek sincs joga. Még a rendőrségnek sem, nemhogy nekünk! Kijelentem, hogy a Baranya megyei felügyelőségről ilyen akció nem indult, s nem is fog indulni. Mi kizárólag a munkáltatónál tarthatunk ellenőrzést.- Tehát nincs kocsimegálli- tás sem? Közúti szondáztatás? — Természetesen ez sem tartozik a módszereink közé.- A munkaügyi ellenőrzések bevezetése után mennyi ener— Nem arról van szó, hogy nem akarunk önnek magasabb személyi kölcsönt adni. Kérem, hogy számolja ki velem együtt, mi marad a fizetéséből, ha kifizeti a lakás törlesztőrészletét, ennek a hitelnek a havi részletét, meg a rezsit. Két gyerekkel hogy tud megélni 1000—1200 forintból? így is nehezen tudnak létezni. Beszélgetnek még egy ideig, a fiatalasszony lassan lecsillapodik, — Nekem az a legfontosabb, hogy végre nyugalom legyen körülöttünk, de azért megpróbálok haiadékot kérni tőle a húszezer forintra — mondja. — Ha nem megy bele, visszajöhetek? Az OTP-s vezető beletorő- dötten rábólint. A fiatalaszgiájuk marod a munkavédelem figyelemmel kisérésére? Amiért 1984-ben tulajdonképpen alapították a szervezetet .. .- Az igazság az, hogy egyelőre még csak ismerkedünk az új feladatkörünkkel. Féléves munkatervek alapján dolgozunk, a két nagy területet nyil. ván egyeztetni kell.- Nem gondolja, hogy a munkafegyelmet elsősorban gazdasági és nem adminisztratív eszközökkel kellene erősíteni?- Tökéletesen egyetértek. Ahol korszerű, biztonságos, termelékeny gépek dolgoznok, ahol szervezettség van, kéznél a munkaanyag, megfelelő a személyzet és nem utolsósorban érdekelt a dolgozó az eredményességben — ott nem kell lazítástól tartani. Sajnos, ez még messze nem általános nálunk. * A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság kérdésünkre a következő hivatalos tájékoztatást adta: „A rendőri szervek nem hajtottak végre pécsi és baranyai üzletekben, áruházakban munkafegyelmi célzatú ellenőrzéseket. A rendőr-főkapitányság meggyőződött arról is, hogy más szerv vagy hatóság sem végzett ilyen ellenőrzést a megyében.” Kéretik tehát megnyugodni - szabad a vásárlás. Bár kétségtelenül üdítő jelenség az unalmas hétköznapok szürkeségében egy kövér kacsa, melynek hallatán szóba elegyednek még a halálos ellenségek is, egyszer minden kacsa terítékre kerül. 'Ezután már csak szemtanúk jelentkezzenek, ha rájuk zárták a boltajtót. Havasi János szony elmegy, de a helyzete nyitott kérdésként ott marad a levegőben ... * A melegítőbe öltözött fiatalasszony hatalmas műanyay lapáttal kotorta a szemetet. Egy kupacba gyűjtötte, aztán három-négy fordulóval a szemetes konténerhez vitte. Néha-néha megállt, kifújta magát, aztán újra kezdte. Négyöt gépkocsi parkolóhelyének megfelelő területről szedte össze a szétszórt hulladékot. Még a hideg napokról maradt, amikor a szemétszállító kocsik nem tudtak bemenni a házakhoz. A lakók — miután megtelt a konténer —, köré hordták a szemetet. Volt, aki nejlonzacskóban, volt, aki dobozban, s volt aki csak egy papírra dobálva. A hó, a jég eltűnt, a szemét ottmaradt. Az új házakba nemrég költözött lakók közül többen akkor értek haza, amikor már a munka végén járt. Még egyedül dolgozott. . . Szamosközy István Bocskai fejedelem udvari történésze, a gyulafehérvári levéltár kon- zervátora, a török elől menekült köznemesi család „sinlő- dő tagjaként" Erdélyben született. A korán árvaságra jutott. tehetséges gyermeket Sombori László fejedelmi tanácsos vette gondjaiba, majd a kolozsvári iskola elvégzése után, Sándor fiával együtt külföldi tanulmányútra küldte, hogy ellenőrizze annak tanulmányait és intézze pénzügyeit. 1587—1590 között Heidel- bergben, a német humanizmus és a kálvini reformáció fellegvárában tartózkodtak egészen Sombori László 1590 decemberében bekövetkezett haláláig, Kovacsóczi Farkas kancellár, a Sombori vagyon kezelője ezután Padovába küldte a két fiatalt, ahol ekkor már csak jogászokat, orvosokat, irodalmárokat képeztek felekezeti különbség nélkül. Szamosközy vagyonos barátjával együtt jogot tanult ott, de bőven maradt ideje történeti és régészeti stúdiumok végzésére is. Magyarország és Erdély sok más tudósával együtt elsősorban ennek az egyetemnek köszönhette tudományos felkészültségét, tárgyilagosságát és a korban nagyon ritka felekezeti türelmességet. Padova városa ebben az időben Velence fennhatósága alatt állott, így Szamosközy megismerhette a gazdag kereskedővárost, de megfordult Somborival Firenzében, Rómában, Nápolyban is. Firenze könyvtárában a római Dáciára vonatkozó emlékek után kutatott, hogy kiegészíthesse otthon kezdett jegyzeteit. A Kovacsóczi kancellárnak ajánlott 15 ívnyi régiségtan „A dáciai feliratos kövek és egynémely régiségek gyűjteménye" címen 1593-ban jelent meg Padovában, majd 1598- ban Frankfurtban is. Szerzője a humanista gyakorlatot követve, „névadó folyójárói", a Szamosról Zamosiusnak írta nevét. A két diák 1594-ben tért vissza Erdélybe, de Báthory Zsigmond véres uralma alatt Szamosközy nem vállalt közhivatalt, hanem a gyufafehérvári levéltárban húzódott meg, ahol kedvére tanulmányozhatta a régi iratokat. Báthory Zsigmond 1598-ban átadta Erdélyt a Habsburgoknak, de mielőtt távozott volna, elrendelte a rá is kompromittáló iratokat őrző levéltár felégetését. Szolgái halomba hordták a „nagy események” emlékeit, csak az maradt meg, amit a levéltárosok elrejtettek őrjöngő dühe elől. Nyolc rettenetes év következett ezután, mialatt több mint tízszer változott az uralom Erdélyben. Borzadva írja Szamosközy, hogy „A föld népe szorult erdőkebelbe, havasokba, hegyekbe, rettenetes nagy Ínségben". A katonák azonban „ . . . erdőkben is felkeresik őket, kegyetlenséget tésznek rajtuk, sokat tűzzel égetnek meg, sokaknak fejét (kötéllel) megtekerik, hogy szemek fejekből kiomlott . . ." A háború beleszólt Szamosközy magánéletébe is. 1599-ben ott volt Sellemberk- nél, Báthory András seregében? Egyik levéltárnok társa, a Baranyából származott Laskái János a csatatéren maradt; Székely Mózes bukása után garázda zsoldosok megölték egyetlen testvéréf. 1603- ban tűzvész pusztított Gyula- fehérváron és a levéltár megmaradt három síekérnyi anyagára becsurgott a víz-a székesegyház romos .tornyában. 1604 elején, háromévi fizetétlenség után mór arról kesereg, hogy „sem élelmem, sem ruhám, sem volamiféle segítségem életem tengetésé- hez nincsen." 1605 októberében indult a Bocskai szabadságharc. Sza- mosközy Bocskai mellé állt és gazdag anyagot gyűjtött ősz sze a szabadságharc történetére vonatkozóan is. A fejedelem udvari történetírójává és a levéltár konzervátorává nevezte ki és gyakran vitte magával, hogy fontosabb eseményeket megörökítsen. Ott volt már fejedelme és Lala Mohamed török nogyvezír 1605. november 11-én, Rákos mezején tartott találkozóján is, ahol a tárgyaló felek kötelezték magukat egymás támogatására és együttes békekötésre. Szamosközy történészhez illő pontossággal rögzítette a hivatalos eseményeket, de ezután a gyulafehérvári torony magányában gyönyörű elégiában siratta el a hat és fél évtizede töröktől uralt Budát . . . Egy másik jegyzetlapról meg az életmű biztosítását váró humanista tekint le ránk, ezt írva, némi iróniával, a ' fejedelem bőkezűségéről : „Vajha nem hitetnél mindig tünde jövővel: Több nekem ajkadról egy kicsi szócska: „Adok!” A szavát megtartó fejedelem ezután 1606. december 17-én kelt végrendeletében 2000 forintot utalt ki „Az Históriákért, melyeket mind magunk, és előttünk való Fejedelmek . . . dolgairól írt Szo- mosközy Uram”, és a végrendelet végrehajtóit esküvel kötelezte azok kinyomtatására. Bocskai gazdag adománya és szigorú meghagyása ellenére nem jelenhetett meg Szamosközy munkája, mert akkor még nem volt készen. Bocskai utóda, Rákóczi Zsig- mond érdemei elismeréseként neki adta Geszthy Ferenc generális gyulafehérvári házát és külön kiemelte az adományozó levélben, hogy „ . .. tehetségének igaz és fényes bizonyítékát adta és naponként adja a hazai történet írásában." Ezt az adományt később Magyargálon egy nemesi birtokkal egészítette ki. Ezután már csak feljegyzései bizonyítják, hogy továbbra is gyűjtötte az anyagot nagy történeti munkájához, de az 1558—1603 közötti évekre vonatkozó hatalmas anyagból csak töredékek maradtak, melyek egy magyar és két erdélyi történet körvonalait mutatják. Van egy külön Históriája is 1594-ből, meg különböző, részben magyar nyelvű jegyzetei. Az első modern, magyar humanista történetíró életművéből mindössze négy kötetre valót tudott megmenteni a múlt század végén Szilágyi Sándor. Különös iátéka a sorsnak, hogy a kitűnő történész igazi nevét, s halálának pontos dátumát egy versből kell megtudnunk: Nem rémült, ha Vihar támadt, de kiálla vitézül, mert igazak dolgát védi az Isten, az Ég. Pusztul a gazság és lehull a bilincs kezükről, szűzi szabadság jő, jámbor erény, meg a Jog. Verse után, amelyet a többi idézett részlettel együtt Geréb László fordított, saját kezűleg írta, hogy fejedelme 1606. december 29-én halt meg egy pénteki napon, egy idegen kéz pedig feloldva a titokzatos S. Z. (Stephanus Zamosius) monogramját, ezt jegyezte alá: meghalt Gyula- fehérvárott 1612. március 29- én. Kiss Z. Géza HÉTVÉGE [rT| Pillanatképek Török Éva 1987. április 18., szombat
