Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-15 / 104. szám

1987. április 15., szerda Dunántúlt napló 3 ....... ..... HHBI ■ Cilinlö lehetőség a nyelutnnuläsra Magyarországon a kerami­kusokat az Iparművészeti Főis­kolán, a szilikátipari mérnököt a Veszprémi Vegyipari Egyete­men képezik. Az Egyesült Ál­lamokban mindkettőt ugyan­azon az egyetemen. Ami csak azt bizonyítja, hogy manapság a keramikus mérnök, vegyész és művész egy személyben. Schrammel Imre keramikus meséli ezt a Siklósi Alkotótelep udvarán: kis műhelyében port­rék, lebegő nőalakok, de a ke­mencében épület-díszítőele­mek égnek. Én a művészetről kérdezem, ő — látszólag - mű­szaki kérdésekről beszél. — A kerámia ősi szakma, amely a második világháború után hallatlanul nagy fejlő­désnek indult. Az űrkutatás, c mikroelektromkai kísérletek mel­léktermékeként új anyagok jöt­tek létre, amelyek átalakították a kerámia technikáját és tech­nológiáját, az eredmények fel­használhatókká.- váltak az épí­tőipar, a művészet számára is.' A fazekas régen természetes anyaggal dolgozott és 900 fo­kon égette ki az edényét. Ma a természetes anyaghoz (az agyaghoz) különféle adaléko­kat adunk, amelynek hatására megváltoznak az alapanyag tu­lajdonságai - az égetés hőfo­ka is más: 1000 fok feletti — és ehhez a másfajta anyaghoz keresi meg a művész a meg­felelő formát. Olyan sokféle anyag létezik már, hogy a mű­vészek nem tudnak mindegyik­kel dolgozni: többnyire egyet kiválasztanak maguknak. — Magyarország hol tart ma ebben a folyamatban? — Körülbelül tíz évvel hát­rább, mint a világ élvonala. Amikor mi, harmincévesek utazni kezdtünk a hatvanas években, Nyugaton készen ta­láltuk mindezt. Hazajöttünk az­zal a szándékkal, hogy mi is megpróbáljuk meghonosítani az új anyagokat. Siklósnak ép­pen ebben volt nagy szerepe. 1969-ben a siklósi telep afféle tanulóbázisnak indult: elkezdte helyét keresni az a nemzedék, amely még hagyományos kép­zést kapott, de már tapasz­talhatta a változást. Kialakítot­tunk magunknak egy viszony­lag jól kézben tartható és Ma­gyarországon állandóan be­szerezhető anyagot, amely na­gyon sok célra használható: szobornak éppen úgy, mint edénynek vagy épületdísznek. Siklós fejlődése modellezi az egész magyar finomkerámia jö­vőjét: a nagyipar rekonstruk­ciója hasonló módon történt. — Pénteken nyílik a Pécs> Kisgalériában a kiállítása. Mit látunk ott? — Szinte kizárólag azokat a vázlatokat, tanulmányokat, amelyek a pécsi színházhoz ké­szült kerámia relief születése idején készültek. A magyaráza­tot kissé messzebbről kell kez­denem. A gyors urbanizáció, az iparosított építészet sok gya­korlati hasznot ígért a lakók­nak annak ellenében, hogy le­mond az épület díszítéséről. Ki­derült azonban, hogy — lásd házgyári építészet - túl nagy áldozatot kell ezért hozni: a lakóknak nemcsak a praktikum, hanem a közérzet is fontos. Ezért az építészek a társművé­szetekhez fordultak: a kerami­kus, szobrász, kertész segítsé­gét kérték az esztétikum, a mi­nőség megteremtésében. En­gem is foglalkoztatott, hogyan lehet a korszerű szilikátanya- gokat mai szemléletnek meg­felelő formába önteni. A kata­lógusban közzéteszem siklósi naplómat: itt készült a színház kerámia falképe is, akkori töp­rengéseimet, kételyeimet — egy alkotó vívódásait — tartalmaz­za a napló őszintén, utólagos javítás nélkül. — Műhelyében egy furcsa épület makettjét látni: mintha két fél ház lenne öszeilleszt- ve ...- Ez nem más, mint a buda­pesti Vidám Park leégett és újjáépített elvarázsolt kasté­lya. A homlokzati díszeket ké­szítem kerámiából. A ballusz- terbabók még égetésre várnak, de a párkányelemek már kike­rültek a kemencéből. Sietni is kell: a hosszú tél miatt késésben van az égetés, május 1-jén viszont már nyitnia kell az elvarázsolt kastélynak. G. T. Schrammel Imre az elvarázsolt kastély makettjével és a már elkészült ornamentális elemekkel. Fotó: Proksza László Bábszínház Indiában, közművelődés Kertvárosban Az indiai nemzetközi báb- fesztiválon Magyarországról a Bóbita Bábszínház társulata vett részt. Ahhoz, hogy eljus­sanak a fesztiválra, segítséget kaptak az MTA-SOROS Alapít­ványtól: pályázatukat elfogad­ta az Alapítvány értékelő bi­zottsága és két hét alatt meg­kapták a 200 000 forintot.- Nagyon örültünk, hogy el­utazhattunk a fesztiválra. Nem mindennapi élményt jelentett a társulat számára és sikeres előadásaink felkeltették a nagyszámú publikum érdeklő­dését a magyar bábművészet iránt. Indiában a bábjátéko­kat mindig vegyes korosztály Várja a jelentkezőket a bólyi német diákotthon A bólyi általános iskolai Német Nemzetiségi Diákott­hont 1976-ban alapították ab­ból a célból, hogy segítséget nyújtson a német származású szülők tehetséges gyermekei­nek, különösen a kisebb fal­vakból jövőknek az anyanyelv ápolásához, a továbbtanulás­ra való eredményes felkészü­léshez. Az első évben 86 diák jelentkezett, aztán a létszám fokozatosan leapadt 40—50 fő­re. Jelenleg mintegy 60 lakója van az épületnek. Időközben megkezdődött a kétnyelvű ok­tatás a bólyi iskolában, s ez­által lehetővé, sőt kívánatossá vált, hogy már első osztályos korúkban kollégisták legyenek a nem bólyi illetőségű kisdiá­kok. Csakhogy sok szülő — érthetően — idegenkedik at­tól, hogy 6-7 éves gyermekét elengedje a családból. Vala­mit valamiért — mondják ez­zel szemben a bólyiak, akiket a kollégium által kínált lehe­tőségekről a helyszínen kér­deztünk meg. Magyarlaki lózsef, a diák­otthon vezetője:- Növendékeink a Bólyi Ál­talános Iskola német nemzeti­ségi kétnyelvű és nyelvoktató osztályaiba járnak. Az általá­nos képzésben a kedvező tár­gyi és személyi feltételek, a Képernyő el&tt nyelvi képzésben pedig a nyelvi laboratórium, a jól ellá­tott könyvtár és képzett nyelv­tanárok biztosítják az ered­ményességet. Otthonunk la­kóinak felügyeletéről, nevelé­séről gyakorlott, megfelelő szakos, német képesítésű, egyetemet, illetve főiskolát végzett nevelők gondoskodnak. Munkájukat gyermekfelügye­lők segítik. Nem titok, hogy „honvágyspecialista'' Is van közöttük, aki fölkarolja a pi­tyergőket. A napirend nem olyan szigorú, mint általában a kollégiumokban. A hálószo­bába nappal is bemehetnek pihenni a gyerekek. A család­tól sem szakadnák el, hiszen már pénteken délután haza­utazhatnak és vasárnap estére jönnek vissza.- 1Mekkorák a szobák? A testvérek együtt lakhatnak?- Nyolc, és tizenkét ágyas szobáink vannak. Otthonos, családias szobák, emeletes ágyakkal. A testvérekkel kap­csolatban az a tapasztalatunk, hogy sokat cívódnak egymás­sal, ezért szerencsésebb, ha külön szobában helyezzük el őket. A szülők egyébként bár­mikor eljöhetnek meglátogatni őket. A szabadidőt igyekszünk hasznosan eltölteni velük. Sportolhatnak, sók játék, né­met nyelvű különóra várja őket. Csekély térítésért - mintegy 270 forintért - óriási lehetőség ez: teljes ellátás mellett intenzív nyelvtanulás, nyelvgyakorlás. Ezt az NDK. ból áttelepült családok is se­gítik, hiszen kollégista gyerme­keik más nyelven nem is tud­nak beszélni, mint németül. A közös játék, az állandó együtt- lét megsokszorozza a nyelvta­nulás eredményességét. Növendékeink közül többen az NDK-ban töltenek egy hó­napot. Családok vendégelik meg őket, aztán a német gye­rekeket látják vendégül az it­teniek. A nyelvtanulást szol­gálja egyébként a helyi ha­gyományok összegyűjtése, a népi játékok előadása is. Mindent egybevetve, úgy érezzük, kárpótlást és óriási segítséget kapnak cserébe diákjaink azért, hogy a csa­ládtól hosszabb időre el kell válniuk. Ezáltal önállóbbak is lesznek, s ez nem utolsó pe­dagógiai szempont. A jelent­kezési határidő: április 30., sa pályázók május 15-én felvételi beszélgetésen vesznek részt a bólyi iskolában. Várjuk a je­lentkezőket Baranyából, a Dél-Dunántúlról. Az Elet él Ady módjára ma ismét nagy­betűvel kell írni ezt a szót, elet. Oly féltenivaló lett, oly törékeny. Mi, emberek zúdítunk rá össztüzet, amikor bemocskol­juk a levegőt, a folyókat, ami­kor savas eső tizedeli erdein- ket — már amit meghagytunk belőlük. Most már nincs miről hallgatni, most már nemcsak a gondolkodó kevesek kiáltják, hogy vigyázni kell az Életre. Mondhatná valaki, mi köze a környezetszennyezésnek dr, Czei- zel Endre előadássorozatához. Ügy vélem, elég sok köze van, hiszen Czeizel is olyan veszé­lyekről beszél, amelyek az em­ber, illetve konkrétabban, a magyarság egészségét, megma­radását veszélyeztetik. Van mit átadni tapasztalatainkból a pusztulástól fenyegetett emberi­ségnek — mondta nemrég egyik írónk. Hát igen. Elég hosszú felsorolni, mi mindenben kerül­tünk egy fekete ranglista élére az elmúlt 25-30 évben. És mi­ért született ennek letörésére egészségügyi kormányprogram, melynek része a Czeizel-féle előadássorozat is. Azon folya­mat következményeiről van szó, amikor hazánkban is gyorsabb fejlődést vett a városiasodás, az iparosodás addig nem látott méreteket öltött, amikor gyö­keresen megváltozott a közle­kedés struktúrája, és elterjedt az automobilizmus. Amikor fal­vak, országrészek ítéltettek élet- képtelennek, s lakóik arra kény­szerültek, hogy megváltoztassák lakóhelyüket. Mikor a család­anyák munkába álltak, és gye­rekeiket már hajnalban bölcső­débe, óvodába vitték. Emlékszem jól, mint vágytunk utolérni a fejletteket, az urba- nizált, fényes, csillogó országo­kat, s próbáltuk legalább külső­ségekben utánozni őket. Köz­gazdászaink, politikusaink ma azt mondják erre, túlfogyasz­tottuk magunkat. 'Gazdasági értelemben és úgy is, hogy a gutaütésig ettük, ittuk tele magunkat, és a pénz­hajszában megfeledkeztünk sze­retteinkről. Hajlamos vagyok úgy feltenni a kérdést, hogy magánemberként azzal fizettük meg a túlfogyasztás és a többi árát, hogy a világranglista élé­re ugrottunk az alkoholfogyasz­tás és az alkoholbetegek, az öngyilkosok számát illetőleg. Egyszersmind nálunk születik a legkevesebb gyerek, sok a vá­lás - de elég ennyi is a feke­telistából! Az Élet maga a hit és a biza­kodás. Hajlamos vagyok hinni is, Czeizel Endrével együtt, aki eddigi hét előadásában mind­egyre azt sulykolta a tévénéző négymillió magyarba — bár néz­ték volna ennyien! — hogy nem végzetről, nem magyar átokról van szó. És elvezetett e sorsun­kat rontó betegségek eredőihez, gyökereihez. Megmutatta, ho­gyan tudunk segíteni magun­kon. Talán csak az iskolát, a kultúrát emlegette a kelleténél kevesebbszer. Mi, magyarok, ma is a vir­tusok népe vagyunk. De ma mást kellene érteni virtuson. Ma az az igazi magyar virtus, ha megálljt parancsolunk az önpusztításnak, ha odahajolunk szerelteinkhez, a közösséghez, ha a rombolás helyett az épí­tésre, az Életre koncentráljuk erőinket. Gállos Orsolya nézi meg és a felnőttek épp­úgy szeretik, mint a gyerekek. Két darabot vittünk magunkkal, a Péter és a farkast és az Ál­latkerti sétát. A kedves bábok, a humoros történetek, a zenei ötletek — noha az európai ze­ne kevéssé ismert Indiában -, meghódították a közönséget. A fesztiválon kívül is számos előadást tartottunk, meghívtak minket például egyetemekre, játszottunk külön felkérésre minisztereknek — eleveníti fel az élményeket Kós Lajos, a Bó­bita Bábszínház vezetője. — A kétszázezer forint ele­gendő volt -a turnéhoz? — Nem. Kerestünk még tá­mogatókat és több helyről elő­re elkértük a fellépési díjunkat, azon előadásaink díjait, ame­lyeket majd még az idén tar­tunk náluk. Indiában teljes el­látást kaptunk, de az útikölt­ség és a csomagok igen sok­ba kerültek. Tizenheten utaz­tunk és 480 kilogrammot nyom­tak a csomagjaink. — Elvittük a szükséges díszleteinket, a vi­lágítási felszereléseinket.. — Említette, hogy beadtak egy újabb pályázatot is az MTA-SOROS Alapítványhoz. Mit tartalmaz ez a kérelem? Szeretnénk egy videopar- kot kiépíteni és' oktatói mód­szertani videofilmeket készíte­ni. Mivel mi vagyunk négy me­gye bábművészeti módszertani közponja, ezeket a filmeket ki­válóan hasznosíthatnánk. Vá­laszt egyelőre még nem kap­tunk, így ez még csak terve­ink egyike. * Szintén sikerrel pályázott a pécsi Apáczai Nevelési Köz­pont Művelődési Háza: az MTA-SOROS Alapítványtól két­százezer forintot kaptak a köz- művelődési és közösségi akti­vitást növelő művelődési ott­honi tevékenységük kifejleszté­séhez, amint ezt a beküldött pályázat címéből megtudom. Mit is foglal magában ez az összetett elnevezés? — Egy közművelődési tevé­kenységsorozatot, elképzelése­ink részletesen kidolgozott ter­vét. Az összeg felhasználásá­ról még nem érkezett meg a döntés, lehet, hogy a felsze­reléseinket bővíthetjük a két­százezer forinttal, de lehet, hogy a programsorozat meg­valósításának másik fázisánál hasznosíthatjuk — mondja Egyed Kálmán, a művelődési ház igazgatója. Nézzük, mi is található a tervezetben. Üj formákkal, esz­közökkel szeretnék korszerűsí­teni felnőttnevelési módszere­iket. Folytatják a népfőisko­lái sorozatukat és közreműköd­nének tanulópárok, tanulókö­rök létrehozásában) Kísérlet­képpen elindítanának a Lvov- kertvárosi Közösségi Televízi­óval egy felnőttoktatási soro­zatot. Tanácsot is nyújtva fog­lalkoznának például egészség- ügyi, gyermeknevelési, közéleti kérdésekkel. A még távolabbi elképzelések között szerepel egyetemi, főiskolai előkészítő nyelvtanfolyamok indítása is. Gondoltak a közösségszerve- -zésre, közösségfejlesztésre, foly­tatni kívánják a múlt évi sike­res, gyermekeknek szóló társa­dalomismereti táborukat (ehhez a KIC,Z KB-tól is kaptak támo­gatást). Közösségi és kulturá­lis programokat szerveztek már egészségkárosodott gyerekek­nek. Klubot hoznának létre a számukra és szeretnék, ha be tudnák őket vonni a művelődé­si ház több rendezvényébe, a könyvtár és a fonotéka kínál­ta szolgáltatások használatá­ba. Labdajátékokat, kirándulá­sokat szerveznének a Nevelési Központ sportkombinátjával kö­zösen. A művelődési házban három éve jött létre a közös­séglélektani műhely, amelynek foglalkozásai népszerűvé vál­tak, ezért a továbbiakban új programokkal is bővítik a kö­zösséglélektani műhelyt. B. A. Egy régi új mesterség: a keramikus Mérnök, vegyész, művész egy személyben Az MTA-SOROS Alapítvány ösztöndíjasai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents