Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-14 / 103. szám

1967. április 14., kedd Dunántúli napló 3 Az idén többet vár az ország a mezőgazdaságtól Élénkülés az állatfelvásárlásban - Teljes körű vetőmag-ellátottság - Gondosabban bánni a gépekkel Megújulási törekvések Baranyában Gyártmányfejlesztés gyártásfejlesztés helyett — A szabályzóváltozások nem használnak A szalántai Hunyadi Termelőszövetkezet sertéstelepe Műszaki fejlesztés. Valószínű­leg a legtöbbet emlegetett fo­galom, mely gczdasági életű ik olyannyira várt élénkülését sür­getve szóba kerül. Bár a törek­vések arra irányulnak, hogy az újítások, találmányok nyeresége a gyakorlatban is kézzel fog­ható legyen, ma már az is lát­ható, hogy az utóbbi időben született központi intézkedések egyike-másika nem szolgálja maradéktalanul e célokat. Me­gyénk helyzetét vizsgálva a Népi Ellenőrzési Bizottság tárt föl a közelmúltban olyan hiá­nyosságokat, melyek hátráltat­ják az újdonságok megjelené­sét a termékváltásoknál. A pél­dákat fölvillantva érdemes ta­lán néhány további tanulságot is megfogalmaznunk. Mindenekelőtt egy általános megállapítás: az újítások, ta­lálmányok jelentős hányada anyagpótló, import- vagy alkat­részkiváltó ötlet. Fölmerülhet a kérdés, hogy jó-e ez? Népgaz­daságunk közvetlen érdekéről, érdekeiről van szó, nem kell tehát elítélnünk a gyakorlatot. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szellemi energia bizonyos fokú pazarlása, leértékelődése ez. A problémák gyakorta kisszerűek, megoldásuk mégis jelentős pénzt és időt emészt. A pénz vakvágánya az is, hogy a mű­szaki fejlesztésre tervezett ösz- szegekből elsősorban a gyárt­mányfejlesztési témák megva­lósítására koncentrálnak a gaz­dálkodási egységek, a gyártás- feljesztési és technológiai kérdé­sek olykor nem kapnak megfe­lelő hangsúlyt. Érdemes egy pillantást vetnünk az év ele­jén megjelent újítási föladat­tervekre: kevés kivétellel ezek is a gyártmányfejlesztéshez vár­nak tippeket. Az itt elért eredmények ta­lán a Zsolnay Porcelángyárban o legszembetűnőbbek. Első­sorban a szigetelők között je­lentek meg döntően külpia­cok meghódítására szánt újdon­ságok. Fejlesztések, továbbfej­lesztések jellemzik a sellyei Agrokémia Szövetkezet folyton változó termékszerkezetét is. Exportképességének megőrzé­sét tartja szem előtt a Sopiana Gépgyár, palackzáró, palettá- zó, pántoló, csomagoló beren­dezéseik átlagos életkora — a piaci megjelenésük óta eltelt idő — három-négy év körül mozog. Vezérlésük, részegysé­geik fiatalabbak: folyamatosan cserélődnek. Pozitív példákat sorolhatunk az élelmiszeripar­ból, gondoljunk a Baromfifel­dolgozó Közös Vállalat tovább­feldolgozó üzemére, melynek nyomán bővült a töltelékáruk kínálata, vagy a Baranya Me­gyei Állatforgalmi- és Húsipari Vállalat ismert beruházásaira. Az anyag- és energiatakaré­kosságot szolgáló változások zömében az energiaforrások váltását jelentik. Az üzemek át­térnek olajról szénre, pakurá­ról gázra, városi gázról föld­gázra. Az újítások között szép számban szerepelnek ide vo­natkozók, kisebb beruházások is kapcsolódnak. A költségek növekedésének egyik forrása komoly szorító erőt jelent. A Mohácsi öntödében az alap­anyag módosításával csökken­tették a nyersvas arányát a gépöntvénytöredék javára. Hőenergiát takarítanak meg egy szárítási technológiai át­alakítással Sellyén. A Zsolnay Porcelángyárban az edényszá­rítók hulladékhőjét iqyekeznek újra hasznosítani. A Pécsi Pan­nónia Sörgyárban pedig meg­valósították az alkoholos vizhű- tés kiváltását közönséges vízzel. A gazdasági egységek ma­gatartását sokszor a rövid tá­vú gondolkodás jellemzi, ezen a szemüvegen keresztül in­kább úgy tűnik, hogy az anyag- és energiatakarékosság sem perspektivikus célokat tart szem előtt, hanem elsősorban az árbevétel, illetve a belföldi piacokon értékesített cikkek nyereséghányadának növelésé­re irányul. A cél persze gyakor­ta nem is lehet más, mint a tal­pon maradás. A rövid távú gondolkodásmód kialakulásá­ban döntő szerep jut a gazda­sági szabályzók rövid távú ér­vényének. Hogy ne minden áron a me'gtérülés érvényesüljön, ha­nem díjazhatok legyenek azok is, akik egy-egy ötlettel jelen- keznek, gondolkodnak, az újí­tási pénzeket az érdekeltségi alap helyett költségből fizethe­tik a cégek. Ez is kétarcú do­log. Az ötletgazda környezete nyilván megértőbbnek bizo­nyul, hiszen az összegek nem saját zsebéből vándorolnak az újítóhoz. Ugyanakkor félő. hogy a megtérülés, a gyakor­lati hasznosulás olykor elsik­kad majd. Megszűnt a műszaki fejlesz­tési keretek kötelező képzése. Az eredetileg e célra tervezett összegeknek viszont bizonyta­lan a fölhasználása. A veszte­ség fölszámolását, a nyereség bővítését szolgálhatják az ere­deti célok helyett. Sajnos, erre is van megyei példa. Sz. Koncz I. Lezajlott a párizsi nemzet­közi élelmiszeripari termékkiál­lítás, melyen a kiadott két nagydíj közül az egyik Ma­gyarországra került: az újdon­ságdíj aranyserlege. A másfél hetes árubemutatón többek között a durum búzából készí­tett tésztafélék, a bioaroma fűszerkeverék, a napraforgó- és kukoricavetőmag hívta fel a magyar cikkekre a számtalan látogató figyelmét, köztük Jacques Chirac francia minisz­terelnökét és Francois Guilla­ume mezőgazdasági miniszte­rét. Ott volt a magyar standon a Baranya Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat leg­újabb kínálata is: a füstölés nélkül hosszabb ideig tárolha­tó, alkalmi elnevezésű Etoile és Premier készítmények. A piaci igények felmérésére megfordult Párizsban Stercz Je- nőné dr., a Baranya Megyei Bár élelmiszeriparunk tavaly valamelyest elmaradt tervétől, nem elhanyagolható, hogy 1986-ban húsfogyasztásunk 1,1 kilogrammal, tejfogyasztásunk háromnegyed literrel, gyü­mölcsfogyasztásunk 1 kilo­grammal nőtt egy főre vetít­ve. Ez még akkor is szép - mondotta nemrégiben Papócsi László mezőgazdasági és élel­miszeripari miniszterhelyettes, ha figyelembe vesszük lakos­ságunk túlfogyasztását a telje­sítményekhez képest, valamint a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar 80 millió dolláros el­maradását exporttervétől. így is 600 millió dolláros aktívum­mal zárta a tavalyi évet. Jelentősen növekedett a ser­téslétszám, 8,2-ről 8,6 millióra, és minden eddiginél nagyobb mértékben emelkedett barom­fiállományunk, Gondok a ké­rődzőknél vannak. Bár a mi­niszterhelyettes utalt arra, hogy amíg a marhahús-előóllitással 100 forintból tudunk kihozni egy dollárt, addig a mennyisé­gi növelés nem is lehet cél. A minőségi húselőállításra kell törekednünk. A szükséges te­jet ezzel az állománnyal is meg tudjuk termelni. A juhászat kapcsán említést érdemel, hogy a pecsenyebá­rány magas piaci ára már a tenyészállományt veszélyezteti. Ilyen áron ugyanis a gazdál­kodóknak még a tenyészálla­ÁHV gazdasági igazgatóhe­lyettese, akitől megtudtuk, Franciaországban elsősorban a főzött, pácolt áruféleségek ke­resettek, főként a tömegáru­ban. Az Étoile és a Premier ilyen füstölés nélküli áru. A kulent, buldent, stifoldert kuri­ózumnak tekintik a franciák. Ök inkább a sonkafélék, vala­mint a paradicsommal, papri­kával és különböző zöldségfé­lékkel ízesített, úgynevezett mo­zaik termékeket kedvelik. Nagy a választék, a kisujjnyi vékony­ságútól a kályhacső-vastagság- ig kaphatók füstölt vagy nem füstölt kolbászok, felvágottak. Magas a higiéniai színvonal, jel­lemző, a sajtot is kesztyűben vágják. Ami a bemutatott pécsi húskészítményeket illeti, volt érdeklődés, remélhetően a Ter- impex közreműködésével be le­het maid jutni erre a piacra is. L. Cs. K. tokát is érdemes vágásra érté­kesíteni. A pillanatnyilag meg­szerezhető nagyobb árbevétel mellett azonban nem szabad­na megfeledkezni a jövő ter­melési alapjairól sem. Tavaly a növénytermesztés­ben a kalászosoknál volt a legnagyobb kiesés. A másfél millió tonnás elmaradást ga­bonában a kukorica viszony­lag jó termése végül is egy­millió tonnára csökkentette. Re­kordtermés volt viszont napra­forgóból és minden eddiginél jobban alakult a zöldségpiac. Zöldségnél és gyümölcsnél si­került az árnövekedést 3 szá­zaléknál megállítani. Ha a bur­gonyát is figyelembe vesszük, akkor 5 százalékos volt az ár­növekedés. Ez utóbbinál ugyanis a termelői és kereske­dői érdekellentétet nem tud­tuk feloldani. A kormány emiatt előre garantált áron való állami megrendelésekkel igyekszik biztonságot nyújtani a burgonyatermelőknek. Van már idei mérlegünk is. Élénkülő termelési kedvet mu­tat az első két hónap hét szá­zalékkal növekvő állatfelvásár­lása a tavalyi január-februári­hoz képest. Sertésnél kilenc­százalékos az emelkedés. Két százalékkal nőtt a tejtermelés. Jó a kötésállománya a kon­zerv- és hűtőiparnak, és biz­tos megrendeléseket tudhat magáénak a borászat is. Nem javult viszont a zöldségnél, gyümölcsnél a szerződések megalapozottsága. Teljes körű vetőmagellátott­ságra lehet számítani. Van elég mag a fagyások miatti pótlásokhoz is. A 16 millió ton. nás gabonaterv erről az oldal­ról biztosítható. Napraforgóból a tavalyi mennyiség megter­melését irányozták elő. Cukor­répából az ország szükségle­teinek kielégítése a cél. Fű- szerpaprikából tavaly 100 000 tonna termett a szokásos 60 000 helyett. A felesleget ne­héz értékesíteni a világpiacon. Az egészségesebb táplálkozás felé való elmozdulást mutatja, hogy egyre nő a belkereske­delem igénye a növényolaj iránt. Idén ez 53 000 tonna. Ennek palackozásához már új ipari beruházások szükségesek. Ami az exportlehetőségeket illeti: a mezőgazdasági és élelmiszeripari árualap döntő része már most vevőre talált. A nominál árak 8-10 száza­lékos növekedése azonban csak a dollár árfolyamesését képes kiegyensúlyozni. A tájékoztatón több aggódó kérdés is felvetődött. Többek között, hogy mezőgazdaságunk elöregedő gépparkjával, vagy a rendelkezésre átló és behoz, ható szűkös fehérjekeretekkel ieljesíthetők-e a jelentős nö­vekedést előirányzó tervek? A miniszterhelyettes a géppark kapcsán elmondta, hogy a mezőgazdaság nem engedheti meg azt a luxust, amit a het­venes években: nem lehet öt­évenként lecserélni gépeinket, összehangoltabb, átgondol­tabb, az értékek megőrzésére irányuló gépészetet szükséges kialakítani és a hazai gépfej­lesztésnek is jobban kell szol­gálnia az ágazat igényeit. A fehérje- és egyéb import szempontjából hangsúlyozta, hogy a többlet árualap, a többlet export megteremtésé­hez szükséges importkereteket feltétlenül biztosítani kell. Erre törekszik a kormányzat is. Dr. •Papócsi László kiemelte, hogy az érdekeltségi rendszernek úgy kell kapcsolódnia a sze­lektív fejlesztéshez, hogy ne fékeződjenek le a dinamikus folyamatok. Napjaink mező- gazdaságában ugyanis nem az időjárás, hanem ez a megha­tározó. Balog Nándor Mit mutat a kristálygömb? Ezúttal nem egy külpolitikai beszámoló, hanem a Compu- terworld—Számítástechnika április 8-i száma tudósít ar­ról, hogy nincs egység Nyu- gat-Európában. Természete­sen nem is a NATO-ról, vagy a Közös Piacról van szó, ha­nem a számítógéppiacról, a gyártók úgy érzik, hogy csak szigorú szabványosítással vehetik fel a versenyt az IBM- mel szemben. Az európai piac a világpiac részeként szere­pel abban a cikkben, amely — hogy a címét idézzük — bepillantást enged a kristály­gömbbe, megmutatja a jö­vőt, az évtized végére várható forgalmat. A magyar piac sem marad ki az ehavi első CW—SZT- ből, bár itt a szerkesztők úgy döntöttek, hogy vágyálmok helyett jobb a tényekkel szem­benézni, s az 1986-os hely­zetképet vázolták föl. Ebből megtudhatjuk, hogy 1986 vé­gére a professzionális alkal­mazásra szánt gépek piacán gyakorlatilag egyeduralko­dóvá váltak az IBM személyi számítógépekkel kompatibilis (azzal azonos felépítésű) mik- rogépek. A cikk egy táblá­zatban sorolja fel az új fej­lesztések eredményét, az 1986-ban megjelent hazai professzionális személyi szá­mítógépek gyártóit. A gyártók táblázatának böngészése már csak azért is tanulságos, mert kiderülhet, hogy olyanok is megkapasz­kodhatnak a piacon, akikre nemcsak a laikus, de még a szakember sem számít. A ta­valyi BNV egyik meglepetése például az volt, hogy a sok számítógép közül az egyik a „Vörös Csepel"-t fütyülte, méghozzá jogos büszkeség­gel, hiszen a Csepel Transz­formátorgyárban készült. „Majd elmúlik" — gondolták sokan — „úgy látszik a szá­mítógépgyártáson nálunk mindenkinek át kell egyszer esni". De Csepelen nem múlt el ez a „gyermekbetegség”, sőt a szakmai közvélemény általános megrökönyödésére a Csepel Elektronic előkelő negyedik helyezést ért el az OMFB-pályázaton. A hazai kristálygömb — legalábbis ha a mostanában megjelent cikkeket egymás mellé tesszük — mindenféle m képet mutat a tudományos parkokról, szinte minden új­ság feltette már a maga kér.- dését, hogy lesz-e Duna-parii Szilicium-völgy. A CW—SZT ezúttal nem kérdést, hanem választ közöl, a Budapesti Műszaki Egyetem szellemi ka­pacitására, valamint az Ipari Minisztérium és az OMFB ne- gyedmilliárd forintjára épülő tudományos park terveit. Pécsi töltelékáruk bemutatkozása Párizsban Körkép a műszaki fejlesztésről Miniszterhelyettesi tájékoztató Hűtőgépeiéin gyártó gépsor vezérlőberendezésének szerelése a Sopiana Gépgyárban. Fotó: Prokszo László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents