Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-11 / 100. szám

Erdély története Mai hazai tudományossá­gunk kiemelkedő alkotásai kö­zé tartozik ez a három kötet. Frdély történeti ábrázolásai­nak hosszú sorában a legter­jedelmesebb, legteljesebb, legsokoldalúbb. Kétezer olda­la ötvenhét fejezetet és ezer­harminchárom ábrát, képet, táblázatot, térképet foglal magában. Jeles szakértők munkája. Köpeczi Béla főszer­kesztői, Mokkái László, Mácsy András és Szász Zoltán szer­kesztői irányításával Barta Gá­bor, Bóna István, Köpeczi Bé­la, Makkal László, Miskolczy Ambrus, Mácsy András, Péter Katalin, R. Várkonyi Ágnes, Szász Zoltán, Tóth Imre, Tró- csányi Zsolt, Vékony Gábor jegyezte egy-egy korszak be­mutatását. Vállalkozásuk több, mint tíz éve indult. Kiderült közben, hogy a források és értelmezé­sek köre széles, ugyanakkor hiányos és ellentmondásos. Ezért a szerzők „nemcsak lel­dolgozott forrásanyagra és ta­nulmányokra támaszkodtak, hanem ahol lehetett, igyekez­tek maguk is alapkutatásokat végezni" — tájékoztat az Elő­szó. Bonyolultabb feladattal is találkoztak. Nevezetesen, hogy a századok óta együtt élő ma­gyarok, románok, szászok tör­ténészei „eltérő nézeteket lo- galmaztak meg olyan kérdé­sekről, mint az egyes etniku­mok kontinuitása, Erdély álla­miságának jellege a külön­böző periódusokban, állam és etnikum viszonya a történelem során, az osztályharc és a nemzeti függetlenségi harc összefüggése a régiókban és egész Európában, a soknem­zetiségű és a nemzeti állam helye és szerepe." Ehhez iga­zodó módozatokat és eszközö­ket kellett hát választaniuk Fenntartották az egyéni kuta­tásból származó egyéni véle­mény jogát. Minden fonto­sabb esetben jelezték a bizo­nyítottság szintjét, a megin­gathatatlan állítástól a több irányú föltételezésig. Szilárd és nyitott szerkezet épült ilyen­formán, a lezártság és a ki- egészithetőség jegyében. En­gedve a kényszerűségnek is. Az összes szálat a kezdetektől csak 1918-ig vezethették, mint­hogy ,,Erdély története 1918 után Románia történetének ré­sze .. . Széles történelmi kör­kép helyett csak a fejlődés nagy vonalait tudjuk vázolni, a történeti kutatás mai állása mellett részletes elemzésre nem vállalkozhatunk." Cáfolhatatlanul józan meg­állapítás. összhangban áll a mű eszmei és szakmai igé­nyességével. Ezen a tudós munkaközösség főleg azt ér­tette, hogy ,,a történeti ténye­ket kell tekintetbe venni. . ., az adott kor körülményeinek figyelembevételével kell ele­mezni és értékelni". Továbbá: „Szemléletünket a történeti materializmus alapkategó­riáinak alkalmazása jellemzi, miután meg vagyunk győződve arról, hogy a történelem első­sorban a társadalmi haladás és az ezzel szemben fellépő erők küzdelmeinek története, még ha ezek a küzdelmek szo­ros kapcsolatban vannak is a különböző etnikumok, népek és nemzetek fejlődésével, s a 18. század végétől a nemzet, a nemzeti állam kialakulásá­val Ionodnak össze". Szakítást jelentett ez az iga­zoló, leleplező, példálózó, szó­val céloksági rendeltetésű tör­ténetírással -, de a szakítás túlzó nyomatékossága, gör- csössége nélkül. Az Erdély története szemléletében, mód­szerében, hangnemében érett tárgyiasság és tárgyilagosság uralkodik. Közelebbről a tör­téneti materializmus korszerű tárgyiasságára és tárgyilagos­ságára ismerhetünk, ami itt az eszmék keletkezését, pályáját, hatását is a folyamatok szer­ves részeként követi nyomon, tartózkodva a külsőséges mi­nősítéstől, azaz a minősítést az anyagi és szellemi ténye­zők és erők adott állapotában, szerepében érzékeltetve. így egy-egy korszak politikai, vi­lágnézeti, tudományos, művé szeti, vallási törekvései mint természetes életjelenségek bontakoznak ki, nem pedig mint félig-meddig idegen já­rulékok, vagy kivételes rangú rendezőelvek. Ennek köszön­hető, hogy az országtudat, nemzettudat, nemzetiségtu­dat, közösségtudat erdélyi vál­tozatai páratlan élességgel és árnyalatossággal . sorjáznak korszakról korszakra, a tartal­maknak és arányoknak azzal a hitelességével, ami csak ele­ven és teljes összefüggésből táplálkozhat; noha épp itt nem feledkezhetünk el a vi­szonylagosságról, a lezártság, és a kiegészíthetőség említett párhuzamosságáról. Kivált az 1867 utáni magyar, román, szász nerhzeti és nemzetiségi mozgalmakat sikerült sokré­tűen megjeleníteni, érdekek, elvek, érzelmek, szükségessé­gek, lehetőségek sűrű és forró közegében. Ez a mű tisztult szemléletének egyik legmeg­győzőbb próbája. Itt is, másutt is a kapcsola­tok tágítása törte az utat. Tér­ben és időben az aprólékos okfejtés és hasonlítás végül nagyvonalú rendszerezésre jutott, egyebek közt a római hódítással és a magyar állam- alapítással határolható sza­kaszban. Egészében új kép formóltatott Dacia-Erdőelve eme kilenc évszázadáról. Majd a kisebb-nagyobb mozgások, változások pontosan illeszkedő hálózata a Kárpátok hágóin érkezett magyarság tüzetesebb ismeretéhez kínált fogódzókat. Ezek szerint valószínű, hogy Erdély, a gyulák és az öt ős­foglaló nemzetség földje, illet­ve az esztergomi-székesfehér­vári királyi központ viszonya értelmezheti a „fekete" és a „fehér" magyar megkülönböz­tetést is. Nem etnikai különb­ség volna ez, „ . . . inkább ar­ra kell gondolni, hogy a .fe­hér' és a .fekete' jelzők a türk népek szokása szerint politi­kai-katonai rangsort, uralkodó és alávetett, István-kori vi­szonylatban az utóbbi ,aláve­tendő1' népet vagy néprészt jelentenek". Ugyancsak a te­lepülésterület és a helynév­adás rétegeinek időrendi vizs­gálatából következtethető, hogy „a székelység zöme leg­alább a 11. század eleje óta lakja Erdélyt, és első erdé­lyi szállásai a Marostól délre, a déli és a keleti határhegy­ség lábáig húzódva terültek el". Fonalként, bizony vörös és fekete fonalként húzódott vé­gig Erdély századain a szün­telenül torlódó bajok elütő, sőt gyakrabban ütköző orvos­lási szándékainak külön pár­viadala. Fájdalmas mérleg, hogy itt kis haladásért is nagy árat kellett fizetni. Bevégzett dolgok élő tanulsága aztán, hogy jó és rossz megoldás egyként sokban függött társa­dalmi, nemzeti, nemzetiségi önismeret és politikai gyakor­lat kölcsönösségétől. Elsőren­dű szerepe volt, van, és per­sze lesz ebben a történetírás­nak. Szorosabban annak, hogy ma és holnap milyen alapot nyújt a politika választásai, döntései számára. Innen néz­ve a történetírás felelősséget visel a tudományosságon kívül is. Esetünkben ez közös fele­lősség. „Erdély különleges et­nikai és kulturális egység Kö­zép- és Kelet-Európábán, hely­zetének alakulása befolyásol­ja ennek a régiónak fejlődé­sét, különösen Románia és Magyarország együttműködé­sét, amelynek erősítése romá­nok és magyarok közös érde­ke" — összegez a Kitekintés. - „A jövő kutatóinak leiadata az alaposabb feldolgozás, s a fejlődési tendenciák tovább­gondolása is". Jó lelkiismerettel nyugtáz­hatjuk, hogy az Erdély törté­nete derekasan megfelelt eb­ben is a rá eső feladatnak és felelősségnek. Kezdeménye­zése mindenképp folytatást érdemelne. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.) Sz. Á. A Kanári-szigetek hét nagy és több apró szigetből álló szigetcsoport az Afrikához kö­zel, Spanyol-Szaharával egy magasságban. Már az ókorban tudtak létezéséről. Spanyolor­szághoz tartozik, annak ide­jén vulkánkitörések következté­ben emelkedett ki az óceánból. Az Európát, Afrikát és a Kö­zel-Keletet Amerikával összekö­tő hajóút fontos kikötője. Ne­vezték már Boldogok szigeté­nek is. Őslakói a guancsók a csatákban kutyákat hajtottak maguk előtt, állítólag innen ered a sziget neve. Canis ugyanis latinul kutyát jelent. Másfél millió ember él itt, ösz- szesen 7200 négyzetkilométe­ren. De hogy él? Ügy, hogy nem tudja, mi fán terem a té­likabát és fogalma sincs a fű­tésről. Minek is kellene tudnia yóluk, hiszen mindig tavasz van. A leghidegebb hónap a március, okkor 18,6 fok oz át­laghőmérséklet. A legmele­gebbet általában augusztusban mérik, akkor 28 fok a maxi­mum. Ami per­sze annyit is jelent, hogy februárban 23 fokos meleg­ben fürödtünk az óceánban, ami 19 fokos volt. Akkor. Szokott ennél még élvezhe­tőbb lenni, hi­szen hőfoka a márciusi 18,74- es és a csú­csot jelentő szeptemberi 23,34-es átlag között ingado­zik. Az ottani szállodatulajdonosok úgy csá­bítják a külföldieket, hogy ál­landó napsütést ígérnek. Nem is kockáztatnak sokat ezzel, mert 270 a napsütéses napok száma évente. Júniusban, júli­usban és augusztusban egy csepp eső sem szokott esni. Igaz, máskor sem sokkal több. És ha már süt a nap, akkor annak ereje is van. A bennszü­löttek mondták: jó lesz vi­gyázni a napozással, ugyanis napernyő alatt ülve is le le­het égni. Ez sokaknak sikerül. Főleg a gyanútlan német turis­táknak (rengeteg van belőlük), akik tejfehér bőrükkel kime­részkednek a napra, • aztán szinte percek alatt pórul jár­nak. Állandóan enyhe szél len­gedez, a tűző napon sem iz­zad az ember, emiatt sokkal könnyebb „odakozmálni". A strandok délelőtt 10-től népesülnek be. Addig szinte halott a város. Ottjártunkkor, februárban reggel fél 8-kor is sötét volt, a nap 3/4 8 körül kelt fel ... és este 7-ig, 6-ig keményen sütött. Az üzletek, az áruházak is 10-kor nyitnak, dél és 5 óra között szinte semmit sem lehet nyitva találni, csak a nagyáruházakat, amelyek 10—19 óra között non stop üzemelnek. A megnyújtott ebédidőben mindenki pihen. Ki a szállodá­ban, ki otthon, ki a parti ho­mokban. A strandon temérdek a felsőrész nélkül napozó, für- dőző hölgy — korra való tekin­tet nélkül. A 70 éves dédnagy­mama (persze, külföldi) éppúgy nem titkol semmit deréktól fel­felé, mint mondjuk a 20 esz­tendős, fölöttébb kívánatos leányzó. Las Palmas a Kanári-szigetek nagyságra harmadik legna­gyobb szigetén, az 1532 négy­zetkilométeres Gran Ganarián fekszik, 14 km-es karéjban nyú­lik el a parton és a part felet­ti teraszon. Háromszázhetven ezer lakosa van. Bevásárlópa­radicsomnak tartják, mert nin­csenek vámkorlátozások. Min­dent lehet venni. A legtöbb kis üzlet főként fényképezőgé­peket, órákat, híradástechnikai cikkeket árul, számunkra hihe­tetlen olcsón. Többnyire a Tá­vol-Keleten készített, nem híres márkájú termékeket kínál, ame­lyekre lehet alkudni. Akár a kezdeti ár egynegyedét is le lehet faragni az alkudozás so­rán eljátszott mindenféle trük­kel. Elképzelhető, hogy az eladónak mennyibe kerülhetett, ha elad automata fényképező­gépet forintra átszámítva kö­rülbelül ezerért, autórádiót hat­százért. Persze, ezek a legol­csóbbak. Az egymásba érő, ilyen profilú kisboltokat jobbá­ra Indiából, illetve arról a kör­nyékről érkezettek üzemeltetik, angolul jobban tudnak, mint spanyolul. Az ott eltöltött 10 nap alatt szerzett ismerő­söm mesélte, hogy az újsá­gokban olvasta: tavaly 35 ezer bevándorló jött illegálisan Spa­nyolországba. Zömük Las Pal­masban szállt partra. A kapi­tányokat lefizetve vagy egysze­rűen a hajókra fellopózva el­rejtőztek a világ más tájain a a tengerjárókon és más ki­sebb vízi alkalmatosságokon, és amikor ide értek, előmerész­kedtek. Természetesen majd mindenki vagy akkor, vagy ké­sőbb papírok híján ezeket szándékosan otthon hagyták — lebukott, de a kihallgatáskor csak a nevüket voltak hajlan­dók elárulni, azt nem, hogy honnan jöttek. Akkor meg hova toloncolják vissza őket? Ma­radtak Spanyolországban. S mivel hajójegyre, repülőre nincs pénzük, a Kanári-szige­teken tengődnek. Ök üres, mások ellenben te­li zsebbel élvezik az örök ta­vaszt. (Utóbbiak sincsenek ke­vesen). Mint például azok, aki­ket Maspalomasban, ebben a Las Palmastól 40 km-re lévő luxushelyen láttunk. Hipermo­dern szállodákban laknak, dél előttől estig a hotel parkjában töltik az időt. Az óceánvizzel töltött fürdőmedence közelé­ben, nyugágyon. (A nyugágy itt egy napra 2000 peseta, 100 méterrel arrébb, a szabad strandon csak 100. Körülbelül 3 pesetc ér 1 forintot.) Ele­gáns pincérek kószálnak ál­landóan a pálmafákkal teli parkban, s mindent kivisznek, amit a vendég kér. Reggelit, ebédet, italokat, szivart és so­rolhatnám. A tengerpart felett kétfedelű repülőgépek cirkál­nak, és hatalmas reklámfelira­tokat húznak maguk után. Kü­lönben Maspalomas környéke még melegebb klímájú vidék, ahol már sivatagra emlékezte­tő homokdűnékkel is találkoz­tunk. A Kanári-szigetek vulkanikus talaján nem sok minden terem meg. Ami viszont igen, az bír­ja o napot. Olyan édes na­rancsot még életemben nem ettem, mint amilyen az oda. valósi volt. A növényzetet il­letően eléggé vegyes a kép, fenyőt, pálmát, gesztenyefát, kaktuszt sokfelé lehet látni. Az útikönyv nem túloz a növény­zetet illetően sem: itt az árok­parti giz-gaz is megnézni való csoda. A déligyümölcsök közül sok banánt és narancsot esznek, de fogy az alma és a körte is tisztességgel. Mivel van vita­mindús salátájuk, gyümölcsük éppen elég, az étkezésnél nem takarékoskodnak egyikkel sem. Érdekességként tovább­adom, hogy is állt össze egyik Az orok tavasz szigete ebédünk, amit a Hotel Impe­rial éttermében ettünk. Először is feltálalták a salátástálat. Ez nyers paradicsomból, uborká­ból, csíkokra vágott fejes salá­tából, olajbogyóból állt. Aztán leves jött, benne rákkal, kagy­lóval, majd tintahal rántva, borjúszelet roston sütve és a végén sütemény vagy gyümölcs. Ha az utóbbit választotta va­laki, akkor két-két banánt, na­rancsot és almát hoztak ki ne­ki Ha még maradt ereje enni. Amennyire nyugodt emberek a kanári-szigetiek, annyira ki tudnak vetkőzni magukból, ha futballról van szó. A stadion­ban őrjöngenek, szinte önkívü­leti állapotban szurkolnak. A Las Palmas—Barcelona mérkő­zés előtt egy tucat, nőnek öltö­zött néző lepte el a játékte­ret. Körbe futották a pólyát, belülről próbálták harisnya- nadrágban, szoknyában, sár­ga női parókában buzdításra serkenteni a lelátón helyet fog­lalókat. Ott élő alkalmi isme­rősöm mondta: mintha a szomszédban lakó tanárembert .vélte volna felfedezni egyikük­ben. A gyanúját az is megerő­sítette, hogy tudta: a gyermek- nevelésben türelmes, halk sza­vú pedagógus él-hal a fociért. A las palmasiak egyébként is játékos kedvűek: pénzbe dominóznak, sok lottót és sors­jegyet vesznek, amelyeket erő­szakos mozgóárusok tukmálnak rájuk, és bingóznak. Bingónak azokat a játékautómatákat hív­ják, amelyeken a csúcsnyere­mény 5000 és 10 000 peseta. Bisztrókban, szállodai hallók­ban sok az ilyen automata, kö­rülöttük éjjel-nappal lehet lát­ni szerencsevadászokat. Olyan olcsó a benzin, hogy gyalog csak azok járnak, oz odavalósiak közül, akik sétál­nak a parton. Egyébként min­denki taxit int le, amely potom pénzért szállít. Sokszor néhány méter megtételére is igénybe veszik a kockásokat. A taxin kívül is sok a gépkocsi, mert nem kerül sokba. Főleg az az autó, amelyet a spanyo­lok gyártanak. Mint például a Seat Marbella, ez 611 ezer pesetába kerül. Az ottaniak szerint egy új Mercedesért 1,5 milliót kell fizetni, ami a magyar autóárakat ismerve, nem sok. Az autók pedig éktelenül du­dálnak. Ha megindulnak, ha fékeznek, ha indexelnek — napközben és éjjel is. Ez leg« feljebb csak a külföldinek tű­nik fel. Akik rengeteg pénzt hagy­nak ott a Kanári-szigeteken. S cserébe sok mindent kapnak. Mert bár gyárak is vannak e csodálatos földdarabon, a szi­getek mégis csak az idegenfor­galomból élnek. Elég jól. Mert o turistainvázióra bízvást szá­míthatnak a jövőben is. Horváth László 1987. április 11., szombat HÉTVÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents