Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-11 / 69. szám

1987. március 11., szerda Dunántúlt napló 3 Az oktatási törvénnyel kapcsolatos egyetemi tennivalók Nem lesz új felvételi jogszabály Bár az oktatási törvény 1986. szeptember elsején hatályba lépett, a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítások, konk­rét jogszabályok szükségsze­rűen csak utána jelennek meg, a főiskolák, egyetemek pedig jelenleg dolgoznak a törvény­hez kapcsolódó belső szabály­zataik kidolgozásán. Végső határidejük egyébként 1987. augusztus 31. Úgy is fogal­mazhatnánk tehát, hogy az ok­tatási törvény hatályba lépett ugyan, ám — igen sok terü­leten — érvénybe még nem. Mit is várhatunk egy, szük­ségszerűen általános szövege­zésű törvénytől és keretjellegű végrehajtási utasításaitól? ön­magában nyilván semmit. Ám mégis, fordítsuk meg a prob­lémát: mivel az oktatási tör­vény nagyobb lehetőséget ad o helyi kezdeményezéseknek és döntéseknek • (kivéve pél­dául a magasabb poziciójú intézményi vezetők kinevezése körüli döntéseket) igen fon­tos változásokat hozhat. En­nek megfelelően, igen sok vonatkozásban, más lehet akár ugyanazon képzési profilú vagy ugyanakkor a városban lévő egyetem és főiskola bel­ső utasításokban megállapított élete. Mielőtt felsorolnám a ké­szülő jogszabályok és belső szabályzatok listáját, megem­lítem, hogy igen sok szerve­zett fórumon (intézményi és or­szágos felsőoktatási találko­zókon satöbbi) is heves viták kisérték a készülő központi jogszabályokat. Több ponton menet közben — elsősorban a KISZ KB indítványozására — többször is módosított a mi­nisztérium. (Két példa: jelen­tősen nő a hallgatói részvé­teli arány az intézményi ta­nácsokban, valamint a tandíj és más különeljárási díjak nem nőnek olyan nagy mér­tékben, mint arról először szó volt.) Az oktatók és az egye­temi vezetők pedig elsősorban az oktatói követelményrend­szerrel kapcsolatos készülő jogszabályt támadták, úgy érezvén: növekedne az általuk egyébként is jelentősnek minő­sített leterheltségük. Nem cso­da tehát, hogy ez utóbbi mi­nisztériumi rendelet még nem jelent meg: „dolgoznak még rajta" és várhatóan csak a tanév végefelé várható. Szintén Nagy Tibor Gyula, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője mondta kér­désemre, hogy a tandíjakkal és a térítéses hallgatókkal (va­lutáért hazánkban tanulókkal) kapcsolatos minisztériumi ren­delet megjelenése a napokban várható. Nem lesz viszont idén új fel­vételi jogszabály — hallottam Nagy Tibor Gyulától. A meg­lepőnek minősíthető döntés hátteréről elmondta, hogy az eredeti jogszabálynak az ok­tatási törvénnyel nem ellen­tétes részei maradnak tovább­ra is érvényben. Az újdonsá­gokkal kapcsolatban az MTI által kiadott és a központi na­pilapok február 25-i számában megjelentek az irányadók. A főbb, lapunkban még nem ismertetett változások a követ­kezők. A szóbeli vizsgán min­den felvételiző megkapja ki­javított dolgozatát, amellyel kapcsolatban észrevételt tehet. A szóbeli eredményeit a vizs­ga után közük, és a felvettek és elutasítottak névsorát nyil­vánosságra hozzák ... Az idei tapasztalatok alapján elkészül a jogszabály. Késésének oka az is, hogy felelős körökben, több, ellentétes nézet csap össze a felvételi vizsgák, a felvételi rendszer jelenlegi for­májának megváltoztatása kö­rül. Az egyetemek és főiskolák jelenleg tízféle (vagy ennél va­lamivel kevesebb) belső sza­bályzat kidolgozásán munkál­kodnak a megjelent központi rendeletek alapján. Ezek a következők: szervezeti és mű­ködési szabályzat (ez az egyet­len, amit végsősoron a mi­nisztérium hagy jóvá, a többi­nél intézményi döntés elég­séges), tanulmányi és vizsga- szabályzat, a nappali tagoza­tos hallgatók állami támoga­tásának rendszere, a hallgatói véleménynyilvánítás szabály­zata, a közművelődési, a kol­légiumi és a tudományos diákköri szabályzat, az intéz­ményhez tartozó tagiskolákkal kapcsolatos szabályzat. Végezetül néhány, az okta­tási törvénnyel összefüggő, a minisztériumi rendeletekben már jelzett változást említek: az intézményi tanácsoknak ezentúl egyharmada hallgatók­ból, egyharmada oktatókból kell hogy álljon. Jelölési és választhatósági joga vala­mennyi egyetemi polgárnak van. Kiváló eredményt elérő hallgatóknak a második évfo­lyamtól egyéni tanulmányi rend engedélyezhető. A KlSZ-szer- vezetek mellett, az intézmény- vezetőkkel konzultálva az ala­kuló öntevékeny csoportoknak óriási szerepük lehet a köz- művelődési, a kollégiumi és a tudományos diákkörök helyi síervezésében is. A hallgató egy alkalommal javíthatja ál­tala el nem fogadott (nem elégtelen osztályzatú) vizsgá­ját. Az ösztöndíjak elosztásá­ban az intézmények teljesen önállóan dönthetnek. Csak néhány kiemelés. A lényegesebb, hogy az intéz­ményi, az irányított tárcákkal folytatott és a tárcaközi viták után az egyetemek és főisko­lák 1987. augusztus 31-ig ké­szítik belső szabályzataikat. Kíváncsian várjuk ezeket. Bozsik László Kicsi teremben nagy élmény Bosnyákest Kökényben Bosnyákbál Kökényben. És a helyi együttes ad műsort a csöpp művelődési házban, amely autóbuszváró és elöljá­rósági hivatal - is egyben. Egy KÖJÁL-tisztviselő vagy tűzoltó bizonyára a szívéhez kapna, ha látná, mennyien zsúfolód­tak össze erre az alkalomra. Van valami reményt keltő és megnyugtató abban, hogy nem Végh Antalra, nem a Z'zi La­borra és színeváltozáson áte­sett asszonykórusára gyűltek egybe ilyen nagy szómban a kökényiek. A színpadon falube­liek láthatók, olyan fiatalok, akikkel nap mint nap találkoz­hatnak az utcán is. A helyi gyűjtésű táncok és muzsika varázsa az, ami ösz- szeláncolja az embereket. A bosnyók falu hagyományai ele­venednek meg a színpadon, s a nézők tekintetében. Mert Kö­kény és a többi bosnyák tele­pülés, Pécs déli karéjában még ma is hagyományőrző fa­lu. Ha nem is a külsőségek­ben, ide lélekben egészen biz­tosan. Amelyik falu manapság ki tud állítani egy táncegyüt­test, össze tud verbuválni egy zenekart, amely olyan nagy sze­retettel fogadja Matusek Lász­lót, a nyugdíjas átai tanítót, a magyarországi horvátok nép­rajzának egyik legavatottabb kutatóját, az megérzett, meg­értett valamit a hagyományőr­zés fontosságából, és jogot for­málhat arra, hogy mások is tá­mogassák. A Vujicsics és a Vízin zenekar muzsikusai fel­lépésükkel, Matusek László sa­ját gyűjteményének gyönyörű ruháival, udvardi fiatalok ze­néjükkel és táncos segítségük­kel. Itt" látni a nézők között Se­bestyén Mártát, az Év Éneke­sét is. „Hát ő ilyen helyekre is eljár?" - kérdezi valaki mel­lettem. El bizony, még „ilye­nebbekre" is. Ahol az eredeti folklór közelében lehet, ahol egy-egy közösség összejövete­lét ünneppé avatja a pénz­szagtól mentes amatőr lelkese­dés, az azonosságtudat. A kökényi együttest Szávai József vezeti, a Baranya Tánc- együttes tagja. Elkötelezettje a horvát folklórnak, de csodála­tos erdélyi (inaktelki) táncgyűj­tést is láttam tőle videón. Fő­hivatását tekintve a lézer al­kalmazásával foglalkozó fizikus. Ennyit a sokoldalúságról. A műsor népünnepélybe kezd átfordulni, amikor a színpad előtt fészkelődő óvodások, kis­iskolások kört alakítanak és fá­radhatatlanul kálózni kezdenek. A közösség nyájmelegét érez­ni végre valahol, végre vala- hára. Havasi J. Országos oktatástörténeti pályázat Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a Haza­fias Népfront Országos Honis­mereti Bizottsága és Pedagó­giai Bizottsága, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége, az‘ Orszá­gos Pedagógiai Intézet és a Pedagógusok Szakszervezete nyílt oktatástörténeti pályáza­tot hirdetett meg. A pályázatra 1948 előtti tör­téneti értékű tárgyak, dokumen­tációs anyagok, továbbá nyom­tatásban még meg nem jelent, más pályázaton még részt nem vett, helyszíni gyűjtésen alapu­ló, eredeti forrásismertető ta­nulmányok küldhetők be. A pá­lyázati anyagdkat a hirdető szervek az Országos Pedagó­giai Múzeum új épületének ki­állításán szeretnék felhasználni. A tárgyi és dokumentációs anyagok csoportjában iskolai felszerelések, berendezések, tan- és oktatási segédeszkö­zök, iskolai egyenruhák, jelvé­nyek, címerek, a pedagógusok életével kapcsolatos használati tárgyak, lakberendezések, vise- letek, tankönyvek, tanítói-taná- ri segéd-, kézi- és évkönyvek, értesítők, oktatási vonatkozású érmek, egy-egy pedagógus éle­tét, munkáját, iskolák működé­sét bemutató dokumentumok, róluk szóló, eddig publikálat­lan kéziratok, pedagógiai vo­natkozású. kisnyomtatványok, képi emlékek, osztálytermeket díszítő oktatási segédanyagok, régi iskolaépületek, pedagó- guslakákok tervrajzainak és azok leírásának beküldésével lehet pályázni. Minden tárgy­ról, dokumentumról gyüjtőlapot kell kitölteni a beküldés előtt. A szállítási nehézségek miatt a pályázatra szánt nagyméretű tárgyak fotóját is elfogadják. A megyénként összegyűjtött anya­gokat a megyeszékhelyen mu­tatják be először, ahol egy bí­ráló bizottság választja ki az országos döntőbe jutottakat. A tárgyak, dokumentumok bekül­dési határideje 1987. június 1. Baranyában a Janus Panno­nius Múzeum újkori osztályán, Pécs, Felsőmalom u. 9. alatt hétfő kivételével minden mun­kanapon 10-13 óra között ve­szik át a pályázati anyagokat. A forrásismertető pályázatra eredeti adat- és forrásgyűjté­seken alapuló, fotóval, rajzzal illusztrált, eredeti írásos doku­mentumokkal kiegészített mun­kák beérkezését várják. A pá­lyamunkák terjedelme nem ha­ladhatja meg a 10—15 gépelt oldalt, azokat kettő, lehetőleg gépelt példányban kell elkül­deni az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum múzeumi osztályára, 1987. május 15-ig. A beadott pályaművek a mú­zeum adattárába kerülnek és a továbbiakban a kutatás ren­delkezésére állnak. Az országos pályázatot négy, egyéni és csoportos, valamint felnőtt és ifjúsági kategóriában díjazzák. Ennek megfelelően a négy kategória első három he­lyezettje 1000—10 000 forintnyi pályadíjban részesül. Megyei Könyvtár nyelvi anya­gának ezt a részlegét is igyek­szik az igényeknek megfelelő­en bővíteni. Már most vannak eredeti angol és német nyel­vű kazettáik, de angol, német, orosz, francia, spanyol és esz­perantó nyelvből azonos for­gatókönyv alapján készült ma­gyar gyártmányú nyelvvizsga előkészítő filmek is rendelke­zésre állnak. Ezek használatá­ra a könyvtárban video és szí­nes televízió készülékeket ál­lítottak üzembe. Mindezeket a szolgáltatáso­kat egy könyvtárjeggyel igénybe vehetik a látogatók. Videoka­zettát ugyancsak nagyon rö­vid időre, 48 órára kölcsönöz­nek ki, de például kérésre cse­kély térítés ellenében másol­nak hangzóanyagot saját hasz­nálatra. A nyelvi anyag sok­rétűsége ellenére is kihaszná­latlan a Megyei Könyvtárban. Pedig aki időszűke, változó el­foglaltság miatt nem tud tan­folyamokra eljárni, annak ki­váló lehetőséget biztosít a nyelvtanulásra. K. E. ftlyelutanulasí lehetőségek a könyvtárban Kihasználatlanul Könyv, magnó, video mányt találjon magának. Ha­sonló a helyzet az újságok, fo-- lyóiratok tekintetében is, ezek­nek ugyancsak széles válasz­tékát biztosítja a könyvtár. A könyvanyaghoz képest va­lamivel szerényebb, de még mindig számottevő a kínálat a különböző nyelvi hangzó­anyagokból. A magyar és kül­földi gyártmányú kazetták kö­zött, a világnyelveken túl töb­bek között kínai, héber, arab, svéd és portugál nyelven meg­szólalók is szép számmal elő­fordulnak. Ezek helyi haszná­latára a könyvtár három fej- hallgatás magnetofon'készül;é- ket biztosít látogatói számára. Napjainkban a video is egy­re inkább teret hódít a nyelv- tanulásban. Ezt felismerve a Nyelvtanulás videóval a Megyei Könyvtárban Nyelvkönyveket, segédköny­veket és szótárakat már évti­zedek óta vásárol és bocsát olvasói rendelkezésére a Bara­nya Megyei Könyvtár. A nyelv- tanulást elősegítő különböző hangzóanyagok 6—7 éve gya­rapodnak ugyanitt. 1985 óta a legújabb technika, a video is megjelent a könyvtárban, és mint kiderült, az idegennyelvi ismeretek elsajátításában na­gyon jól hasznosítható. Az intézmény igen tekinté­lyes nyelvészeti könyvanyaggal áll a lakosság rendelkezésére. A könyvtár épületének első emeletén lévő nyelvi részle­gen szinte minden érdeklődés­re számot tartó nyelvből kü­lönböző tankönyvek és szótá­rak találhatók és kikölcsönöz- hetők. Számottevő idegennyel­vi szépirodalommal is rendel­kezik a könyvtár. Ennek össze­állításában. arra is ügyeltek, hogy az egészen alacsony nyelvtudásúnktól kezdve a per­fekt tudásúakig, mindenki az igényének megfelelő olvas­»88? K ftTli Elmentek a Mentők Kedvelték a nézők a prá­gai mentőket. Aminthogy kedveltek annak idején a kórházat is a város szélén. Az emberek ugyanis nagyon szívesen néznek hétköznapi történeteket hétköznapi em­berekről. Mert ugye mi van hétről hétre: acélos tekin­tetű és kemény öklű szu- permenek nyűgöznek le bennünket a krimikben. Hölgyeik felülmúlhatatla­nok, lakásaik, autóik, élet­stílusuk úgyszintén. Az em­berek éppen ezért szerették a csöppet sem acélos te­kintetű Janderát, az ő egé­szen hétköznapi eseteit a tíz évvel ezelőtti Prágá­ból. Az itthonihoz hason­ló zűröket, nyűgöket, apró örömöket. A csehek valahogy érte­nek az ilyenfajta ábrázolás­hoz, a legfelső fokon épp úgy, mint egy hétről hétre ismétlődő, korántsem hibát­lan sorozatban. Tudnak a kisemberről világraszóló remekműveket és rendjénva- ló tisztes munkákat készíte­ni. Némi öniróniával és sok­sok szeretettel. Mert az utóbbi nélkül az ilyesmi nem szokott sikerülni. , A nézők meg szívesen né­zik ezeket a figurákat. Nem is annyira a — többnyire er­kölcsi tanulsággal záruló, épületes — történet miatt, hanem a megjelenő alako­kért, helyzetekért. Ezért sze­retik nálunk pl. a régi magyar filmeket, melyek megint csak figuráik miatt fognak fennmaradni (ha a raktáro­zás is úgy akarja). Épp két mentő között láthattuk Ka­bos Gyula, Gázon Gyula, Berky Lili és a többiek re­meklését. Az eladó villa története csacska volt, nyel­vezete pedig égbekiáltóan magyartalan, Kabos és Gá­zon mégis továbbadtak va­lamit nekünk ötven évvel ezelőtti mivoltunkról. Szóval így nézegettük a múlt héten a kisembert Prágában, meg a régi Buda­pesten, közben egy lidérces hangulatú plakát árnyéká­ban beköszöntött a nőnap is, a televízió pedig to­vábbra is nagy ügyekről I számolt be nékünk. Bemutatta például a nemrég elkészült szovjet dokumentumfilmet Cserno­bilről, századunk talán leg- kijózanítóbb katasztrófájá­ról, amit nem a természet, hanem az emberi hanyag­ság idézett elő. Es ezen a filmen is az emberek voltak a legérde­kesebbek. Egyáltalán, a Szovjetunióból mostanában érkező híradások egyre több arcot mutatnak. Evakuált öregasszonyt, fiatal anyát Kijevben, munkást, mérnö- * köt és több Ízben fiatalo­kat. Olyanokat, akikkel baj van, és akiknek bajuk van a világgal. Az emberarcok - hihetőek. Sokkal inkább, mint a jelszavak. Én már csak egy dolgot várok izgatottan a televízi­ótól: a szeretni való Jan- dera, a feledhetetlen kis Kabos, a mai szovjet vagy Fülöp-szigeteki kisember után az itthoni átlagembert. Élőben. Apró nyűgeivel és apró örömeivel. Hihető le­hetne. G. O. Fotó: Baracs H. Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents