Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-11 / 69. szám
1987. március 11., szerda Dunántúlt napló 3 Az oktatási törvénnyel kapcsolatos egyetemi tennivalók Nem lesz új felvételi jogszabály Bár az oktatási törvény 1986. szeptember elsején hatályba lépett, a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítások, konkrét jogszabályok szükségszerűen csak utána jelennek meg, a főiskolák, egyetemek pedig jelenleg dolgoznak a törvényhez kapcsolódó belső szabályzataik kidolgozásán. Végső határidejük egyébként 1987. augusztus 31. Úgy is fogalmazhatnánk tehát, hogy az oktatási törvény hatályba lépett ugyan, ám — igen sok területen — érvénybe még nem. Mit is várhatunk egy, szükségszerűen általános szövegezésű törvénytől és keretjellegű végrehajtási utasításaitól? önmagában nyilván semmit. Ám mégis, fordítsuk meg a problémát: mivel az oktatási törvény nagyobb lehetőséget ad o helyi kezdeményezéseknek és döntéseknek • (kivéve például a magasabb poziciójú intézményi vezetők kinevezése körüli döntéseket) igen fontos változásokat hozhat. Ennek megfelelően, igen sok vonatkozásban, más lehet akár ugyanazon képzési profilú vagy ugyanakkor a városban lévő egyetem és főiskola belső utasításokban megállapított élete. Mielőtt felsorolnám a készülő jogszabályok és belső szabályzatok listáját, megemlítem, hogy igen sok szervezett fórumon (intézményi és országos felsőoktatási találkozókon satöbbi) is heves viták kisérték a készülő központi jogszabályokat. Több ponton menet közben — elsősorban a KISZ KB indítványozására — többször is módosított a minisztérium. (Két példa: jelentősen nő a hallgatói részvételi arány az intézményi tanácsokban, valamint a tandíj és más különeljárási díjak nem nőnek olyan nagy mértékben, mint arról először szó volt.) Az oktatók és az egyetemi vezetők pedig elsősorban az oktatói követelményrendszerrel kapcsolatos készülő jogszabályt támadták, úgy érezvén: növekedne az általuk egyébként is jelentősnek minősített leterheltségük. Nem csoda tehát, hogy ez utóbbi minisztériumi rendelet még nem jelent meg: „dolgoznak még rajta" és várhatóan csak a tanév végefelé várható. Szintén Nagy Tibor Gyula, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője mondta kérdésemre, hogy a tandíjakkal és a térítéses hallgatókkal (valutáért hazánkban tanulókkal) kapcsolatos minisztériumi rendelet megjelenése a napokban várható. Nem lesz viszont idén új felvételi jogszabály — hallottam Nagy Tibor Gyulától. A meglepőnek minősíthető döntés hátteréről elmondta, hogy az eredeti jogszabálynak az oktatási törvénnyel nem ellentétes részei maradnak továbbra is érvényben. Az újdonságokkal kapcsolatban az MTI által kiadott és a központi napilapok február 25-i számában megjelentek az irányadók. A főbb, lapunkban még nem ismertetett változások a következők. A szóbeli vizsgán minden felvételiző megkapja kijavított dolgozatát, amellyel kapcsolatban észrevételt tehet. A szóbeli eredményeit a vizsga után közük, és a felvettek és elutasítottak névsorát nyilvánosságra hozzák ... Az idei tapasztalatok alapján elkészül a jogszabály. Késésének oka az is, hogy felelős körökben, több, ellentétes nézet csap össze a felvételi vizsgák, a felvételi rendszer jelenlegi formájának megváltoztatása körül. Az egyetemek és főiskolák jelenleg tízféle (vagy ennél valamivel kevesebb) belső szabályzat kidolgozásán munkálkodnak a megjelent központi rendeletek alapján. Ezek a következők: szervezeti és működési szabályzat (ez az egyetlen, amit végsősoron a minisztérium hagy jóvá, a többinél intézményi döntés elégséges), tanulmányi és vizsga- szabályzat, a nappali tagozatos hallgatók állami támogatásának rendszere, a hallgatói véleménynyilvánítás szabályzata, a közművelődési, a kollégiumi és a tudományos diákköri szabályzat, az intézményhez tartozó tagiskolákkal kapcsolatos szabályzat. Végezetül néhány, az oktatási törvénnyel összefüggő, a minisztériumi rendeletekben már jelzett változást említek: az intézményi tanácsoknak ezentúl egyharmada hallgatókból, egyharmada oktatókból kell hogy álljon. Jelölési és választhatósági joga valamennyi egyetemi polgárnak van. Kiváló eredményt elérő hallgatóknak a második évfolyamtól egyéni tanulmányi rend engedélyezhető. A KlSZ-szer- vezetek mellett, az intézmény- vezetőkkel konzultálva az alakuló öntevékeny csoportoknak óriási szerepük lehet a köz- művelődési, a kollégiumi és a tudományos diákkörök helyi síervezésében is. A hallgató egy alkalommal javíthatja általa el nem fogadott (nem elégtelen osztályzatú) vizsgáját. Az ösztöndíjak elosztásában az intézmények teljesen önállóan dönthetnek. Csak néhány kiemelés. A lényegesebb, hogy az intézményi, az irányított tárcákkal folytatott és a tárcaközi viták után az egyetemek és főiskolák 1987. augusztus 31-ig készítik belső szabályzataikat. Kíváncsian várjuk ezeket. Bozsik László Kicsi teremben nagy élmény Bosnyákest Kökényben Bosnyákbál Kökényben. És a helyi együttes ad műsort a csöpp művelődési házban, amely autóbuszváró és elöljárósági hivatal - is egyben. Egy KÖJÁL-tisztviselő vagy tűzoltó bizonyára a szívéhez kapna, ha látná, mennyien zsúfolódtak össze erre az alkalomra. Van valami reményt keltő és megnyugtató abban, hogy nem Végh Antalra, nem a Z'zi Laborra és színeváltozáson átesett asszonykórusára gyűltek egybe ilyen nagy szómban a kökényiek. A színpadon falubeliek láthatók, olyan fiatalok, akikkel nap mint nap találkozhatnak az utcán is. A helyi gyűjtésű táncok és muzsika varázsa az, ami ösz- szeláncolja az embereket. A bosnyók falu hagyományai elevenednek meg a színpadon, s a nézők tekintetében. Mert Kökény és a többi bosnyák település, Pécs déli karéjában még ma is hagyományőrző falu. Ha nem is a külsőségekben, ide lélekben egészen biztosan. Amelyik falu manapság ki tud állítani egy táncegyüttest, össze tud verbuválni egy zenekart, amely olyan nagy szeretettel fogadja Matusek Lászlót, a nyugdíjas átai tanítót, a magyarországi horvátok néprajzának egyik legavatottabb kutatóját, az megérzett, megértett valamit a hagyományőrzés fontosságából, és jogot formálhat arra, hogy mások is támogassák. A Vujicsics és a Vízin zenekar muzsikusai fellépésükkel, Matusek László saját gyűjteményének gyönyörű ruháival, udvardi fiatalok zenéjükkel és táncos segítségükkel. Itt" látni a nézők között Sebestyén Mártát, az Év Énekesét is. „Hát ő ilyen helyekre is eljár?" - kérdezi valaki mellettem. El bizony, még „ilyenebbekre" is. Ahol az eredeti folklór közelében lehet, ahol egy-egy közösség összejövetelét ünneppé avatja a pénzszagtól mentes amatőr lelkesedés, az azonosságtudat. A kökényi együttest Szávai József vezeti, a Baranya Tánc- együttes tagja. Elkötelezettje a horvát folklórnak, de csodálatos erdélyi (inaktelki) táncgyűjtést is láttam tőle videón. Főhivatását tekintve a lézer alkalmazásával foglalkozó fizikus. Ennyit a sokoldalúságról. A műsor népünnepélybe kezd átfordulni, amikor a színpad előtt fészkelődő óvodások, kisiskolások kört alakítanak és fáradhatatlanul kálózni kezdenek. A közösség nyájmelegét érezni végre valahol, végre vala- hára. Havasi J. Országos oktatástörténeti pályázat Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága és Pedagógiai Bizottsága, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége, az‘ Országos Pedagógiai Intézet és a Pedagógusok Szakszervezete nyílt oktatástörténeti pályázatot hirdetett meg. A pályázatra 1948 előtti történeti értékű tárgyak, dokumentációs anyagok, továbbá nyomtatásban még meg nem jelent, más pályázaton még részt nem vett, helyszíni gyűjtésen alapuló, eredeti forrásismertető tanulmányok küldhetők be. A pályázati anyagdkat a hirdető szervek az Országos Pedagógiai Múzeum új épületének kiállításán szeretnék felhasználni. A tárgyi és dokumentációs anyagok csoportjában iskolai felszerelések, berendezések, tan- és oktatási segédeszközök, iskolai egyenruhák, jelvények, címerek, a pedagógusok életével kapcsolatos használati tárgyak, lakberendezések, vise- letek, tankönyvek, tanítói-taná- ri segéd-, kézi- és évkönyvek, értesítők, oktatási vonatkozású érmek, egy-egy pedagógus életét, munkáját, iskolák működését bemutató dokumentumok, róluk szóló, eddig publikálatlan kéziratok, pedagógiai vonatkozású. kisnyomtatványok, képi emlékek, osztálytermeket díszítő oktatási segédanyagok, régi iskolaépületek, pedagó- guslakákok tervrajzainak és azok leírásának beküldésével lehet pályázni. Minden tárgyról, dokumentumról gyüjtőlapot kell kitölteni a beküldés előtt. A szállítási nehézségek miatt a pályázatra szánt nagyméretű tárgyak fotóját is elfogadják. A megyénként összegyűjtött anyagokat a megyeszékhelyen mutatják be először, ahol egy bíráló bizottság választja ki az országos döntőbe jutottakat. A tárgyak, dokumentumok beküldési határideje 1987. június 1. Baranyában a Janus Pannonius Múzeum újkori osztályán, Pécs, Felsőmalom u. 9. alatt hétfő kivételével minden munkanapon 10-13 óra között veszik át a pályázati anyagokat. A forrásismertető pályázatra eredeti adat- és forrásgyűjtéseken alapuló, fotóval, rajzzal illusztrált, eredeti írásos dokumentumokkal kiegészített munkák beérkezését várják. A pályamunkák terjedelme nem haladhatja meg a 10—15 gépelt oldalt, azokat kettő, lehetőleg gépelt példányban kell elküldeni az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum múzeumi osztályára, 1987. május 15-ig. A beadott pályaművek a múzeum adattárába kerülnek és a továbbiakban a kutatás rendelkezésére állnak. Az országos pályázatot négy, egyéni és csoportos, valamint felnőtt és ifjúsági kategóriában díjazzák. Ennek megfelelően a négy kategória első három helyezettje 1000—10 000 forintnyi pályadíjban részesül. Megyei Könyvtár nyelvi anyagának ezt a részlegét is igyekszik az igényeknek megfelelően bővíteni. Már most vannak eredeti angol és német nyelvű kazettáik, de angol, német, orosz, francia, spanyol és eszperantó nyelvből azonos forgatókönyv alapján készült magyar gyártmányú nyelvvizsga előkészítő filmek is rendelkezésre állnak. Ezek használatára a könyvtárban video és színes televízió készülékeket állítottak üzembe. Mindezeket a szolgáltatásokat egy könyvtárjeggyel igénybe vehetik a látogatók. Videokazettát ugyancsak nagyon rövid időre, 48 órára kölcsönöznek ki, de például kérésre csekély térítés ellenében másolnak hangzóanyagot saját használatra. A nyelvi anyag sokrétűsége ellenére is kihasználatlan a Megyei Könyvtárban. Pedig aki időszűke, változó elfoglaltság miatt nem tud tanfolyamokra eljárni, annak kiváló lehetőséget biztosít a nyelvtanulásra. K. E. ftlyelutanulasí lehetőségek a könyvtárban Kihasználatlanul Könyv, magnó, video mányt találjon magának. Hasonló a helyzet az újságok, fo-- lyóiratok tekintetében is, ezeknek ugyancsak széles választékát biztosítja a könyvtár. A könyvanyaghoz képest valamivel szerényebb, de még mindig számottevő a kínálat a különböző nyelvi hangzóanyagokból. A magyar és külföldi gyártmányú kazetták között, a világnyelveken túl többek között kínai, héber, arab, svéd és portugál nyelven megszólalók is szép számmal előfordulnak. Ezek helyi használatára a könyvtár három fej- hallgatás magnetofon'készül;é- ket biztosít látogatói számára. Napjainkban a video is egyre inkább teret hódít a nyelv- tanulásban. Ezt felismerve a Nyelvtanulás videóval a Megyei Könyvtárban Nyelvkönyveket, segédkönyveket és szótárakat már évtizedek óta vásárol és bocsát olvasói rendelkezésére a Baranya Megyei Könyvtár. A nyelv- tanulást elősegítő különböző hangzóanyagok 6—7 éve gyarapodnak ugyanitt. 1985 óta a legújabb technika, a video is megjelent a könyvtárban, és mint kiderült, az idegennyelvi ismeretek elsajátításában nagyon jól hasznosítható. Az intézmény igen tekintélyes nyelvészeti könyvanyaggal áll a lakosság rendelkezésére. A könyvtár épületének első emeletén lévő nyelvi részlegen szinte minden érdeklődésre számot tartó nyelvből különböző tankönyvek és szótárak találhatók és kikölcsönöz- hetők. Számottevő idegennyelvi szépirodalommal is rendelkezik a könyvtár. Ennek összeállításában. arra is ügyeltek, hogy az egészen alacsony nyelvtudásúnktól kezdve a perfekt tudásúakig, mindenki az igényének megfelelő olvas»88? K ftTli Elmentek a Mentők Kedvelték a nézők a prágai mentőket. Aminthogy kedveltek annak idején a kórházat is a város szélén. Az emberek ugyanis nagyon szívesen néznek hétköznapi történeteket hétköznapi emberekről. Mert ugye mi van hétről hétre: acélos tekintetű és kemény öklű szu- permenek nyűgöznek le bennünket a krimikben. Hölgyeik felülmúlhatatlanok, lakásaik, autóik, életstílusuk úgyszintén. Az emberek éppen ezért szerették a csöppet sem acélos tekintetű Janderát, az ő egészen hétköznapi eseteit a tíz évvel ezelőtti Prágából. Az itthonihoz hasonló zűröket, nyűgöket, apró örömöket. A csehek valahogy értenek az ilyenfajta ábrázoláshoz, a legfelső fokon épp úgy, mint egy hétről hétre ismétlődő, korántsem hibátlan sorozatban. Tudnak a kisemberről világraszóló remekműveket és rendjénva- ló tisztes munkákat készíteni. Némi öniróniával és soksok szeretettel. Mert az utóbbi nélkül az ilyesmi nem szokott sikerülni. , A nézők meg szívesen nézik ezeket a figurákat. Nem is annyira a — többnyire erkölcsi tanulsággal záruló, épületes — történet miatt, hanem a megjelenő alakokért, helyzetekért. Ezért szeretik nálunk pl. a régi magyar filmeket, melyek megint csak figuráik miatt fognak fennmaradni (ha a raktározás is úgy akarja). Épp két mentő között láthattuk Kabos Gyula, Gázon Gyula, Berky Lili és a többiek remeklését. Az eladó villa története csacska volt, nyelvezete pedig égbekiáltóan magyartalan, Kabos és Gázon mégis továbbadtak valamit nekünk ötven évvel ezelőtti mivoltunkról. Szóval így nézegettük a múlt héten a kisembert Prágában, meg a régi Budapesten, közben egy lidérces hangulatú plakát árnyékában beköszöntött a nőnap is, a televízió pedig továbbra is nagy ügyekről I számolt be nékünk. Bemutatta például a nemrég elkészült szovjet dokumentumfilmet Csernobilről, századunk talán leg- kijózanítóbb katasztrófájáról, amit nem a természet, hanem az emberi hanyagság idézett elő. Es ezen a filmen is az emberek voltak a legérdekesebbek. Egyáltalán, a Szovjetunióból mostanában érkező híradások egyre több arcot mutatnak. Evakuált öregasszonyt, fiatal anyát Kijevben, munkást, mérnö- * köt és több Ízben fiatalokat. Olyanokat, akikkel baj van, és akiknek bajuk van a világgal. Az emberarcok - hihetőek. Sokkal inkább, mint a jelszavak. Én már csak egy dolgot várok izgatottan a televíziótól: a szeretni való Jan- dera, a feledhetetlen kis Kabos, a mai szovjet vagy Fülöp-szigeteki kisember után az itthoni átlagembert. Élőben. Apró nyűgeivel és apró örömeivel. Hihető lehetne. G. O. Fotó: Baracs H. Dénes
