Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-02 / 60. szám

n Szovjetunió javasolja: Számolják fel Európában a közepes hatótávolságú rakétákat! BONN: Az NSZK kormánya üdvözölte Mihail Gorbacsov fő­titkárnak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — a fegyverzet más problémájától elkülönítve — kössön szerződést a közép-ha­tótávolságú európai rakéták felszámolásáról. WASHINGTON: A Fehér Ház szóvivője, Dan Howard szerint „az Egyesült Államok kész igen gyorsan letenni a genfi tár­gyalóasztalra javaslatát a kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról”. LONDON: A Sunday Times megállapítja: „Mihail Gorba­csov szovjet vezető nagyjelen­tőségű javaslatot tett az Egyesült Államokkal folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok útjában álló torlaszok szét­zúzására”. RÓMA: Új, fontos, bizonyos vonatkozásaiban kifejezetten „szenzációs” Mihail Gorbacsov legújabb leszerelési javaslata — Írja vasárnapi számában a La Republica című olasz (füg­getlen) napilap. Tiszta ruha fóliában A perdöntó hangszín a • W Demokrácia finn módra A legolcsóbb reklám 1 • az autóverseny Vásárban Világ proletárjai, egyesüljetek I Dunántúli napló XLIV. évfolyam, 60. szám 1987. március 2., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Történelmi lehetőség Reykjavik megmutatta, hogy a nukleáris leszerelés nagyon is megvalósítható politika A Szovjetunió indítványozza, hogy kössenek haladékta­lanul egyezményt külön az európai közepes hatótá­volságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára szombaton este Moszkvában köz­zétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vo­natkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon. A Szovjetunió 1986. január 15-én történelmi léptékű prog­ramot hirdetett meg, a nukleá­ris fegyverek szakaszos felszá­molásának programját. Amikor ezt javasoltuk, abból a szilárd meggyőződésből indultunk ki, hogy a jövő biztonsága nuk­leáris fegyverektől mentes biz­tonság. A szovjet vezetés, az ország védelmi tanácsa, amely­nek vezetését rám bízták, min­dig a figyelmének központjá­ban tartja országunk, szövetsé­geseink biztonságának problé­máit és az egyetemes bizton­ság kérdéseit. A legkisebb mértékben sem kételkedünk abban, hogy a földgolyó biz­tonságát, az emberiség fenn­maradását közös erőfeszítések­kel és politikai eszközökkel, nem pedig fegyverekkel kell szavatolni. A népek, a pártok és moz­galmak túlnyomó többségének józan gondolkodása, az embe­riség léte megőrzésével kap­csolatos természetes cselekvési ösztön kizárja, hogy elfogadjuk az emberiség öngyilkosságá­nak logikáját. A világ előtt vi­selt nagyfokú felelősségtől át­hatva a Szovjetunió azért száll síkra, hogy találjanak kölcsö­nösen elfogadható megoldáso­kat a nukleáris fegyverektől és erőszaktól mentes béke meg­teremtése érdekében. A Moszkvában nemrégiben megrendezett fórumon ismé­telten megéreztük tudomány és kultúra, a politika és a vallá­sok képviselőinek várakozását, aggodalmát, feszült útkeresé­sét, ismét határozottan éreztük, hogy korunk fordulópontot je­lent. Reykjavik megmutatta, hogy a nukleáris leszerelés nagyon is megvalósítható politika. Az izlandi fővárosban egyetlen lé­pésre voltunk olyan döntések egész csoportjától, amelyek ösz- szességükben a nukleáris veszély frontjának mély áttörését je­lentették volna. Ebben rejlik Reykjavik minden nagyszerűsé­ge és tragédiája. A nagyszerű az volt, hogy megnyíltak a nuk­leáris fegyverektől mentes világ elérhető távlatai. A tragédia pedig az, hogy jelentős erők megakadályozták a megálla­podást, továbbra is a nukleá­ris erőre épülő gondolkodás foglyai maradtak. Mindenki számára ismert, hogy mi történt Reykjavik után. Az amerikai kormányzat éles fordulattal eltávolodott az elért eredményektől. A szov­jet—amerikai tárgyalásokat — a dinamizmusuk és konkrétsá­guk növelését célzó erőfeszíté­seink ellenére — ismét előre megfontolt szándékkal akadá­lyozzák. Ugyanazok a politiku­sok, akik Reykjavíkban logikus­nak tartották a hadászati tá­madófegyverek, a közepes ha­tótávolságú rakéták, az űrfegy­verek és a nukleáris robbantá­sok kérdéskörét érintő javas­latok összefüggéseiben egysé­gesként történő áttekintését, ma azzal foglalkoznak, hogy minden egyes területen akadá­lyozzák a megállapodást arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az egyidejű, cso­magonkénti megoldásukhoz. Valójában a tárgyalásokat szűk, önző érdekek akadályozzák, az, hogy nem akarnak lemondani a katonai és technológiai fölény hajszolásáról, a — mindenek­előtt a világűrben megvalósí­tandó — előretörés lehetőségé­vel kapcsolatos illuzórikus szá­mításokról. Az ilyen szemlélet idegen tőlünk, sőt mi több, elfogad­hatatlan számunkra. Elvi ala­pokon nyugvó irányvonalunk, hogy töretlenül keressük a megoldásokat, amelyek meg­nyitják a kölcsönösen elfogad­ható megállapodásokhoz, az egyenlő biztonsághoz vezető utat. Az SZKP KB Politikai Bizott­sága, miután a napokban át­tekintette azoknak a kérdések­nek a körét, amely a nukleáris fegyverektől mentes világ meg­teremtésével kapcsolatos, úgy döntött, hogy még egy jelentős lépést tesz ebben az irányban? A szovjet vezetés nevében ma bejelentem a következő döntésünket. (Folytatás a 2. oldalon) Milanko Renovica nyilatkozata Milanko ■ Renovica, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke, aki az elmúlt napok­ban pártküldöttség élén hivatalos baráti látogatá­son tartózkodott Magyar- országon, péntek este Belgrádba hazaérkezve a következő nyilatkozatot adta: A Magyar Népköztársa­ságban tett látogatásunk­ról hazatérve szeretném ki­fejezésre juttatni megelé­gedésünket, hogy folytat­tuk- a pártjaink közötti párbeszédet, ami mindig hozzájárult a kölcsönös bi­zalom erősödéséhez és kapcsolataink fejlődésé­hez. Rendkívül szívélyes vendégszeretettel fogadtak bennünket. Tárgyalásaink a hagyományos barátság és teljes megértés jegyé­ben zajlottak le. A JKSZ és az MSZMP, Jugoszlávia és Magyarország kapcso­latai az egyenjogúság, a szuverenitás, a területi in­tegritás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös megbecsülés elvein nyugszanak. Kádár elvtárssal és a magyar vezető elvtársakkal rendkívül átfogó és tartal­mas tárgyalásokat folytat­tunk. (Folytatás a 2. oldalon) Busójárás Mohácson A jankelék és a busók vették át a hatalmat vasárnap Mo­hácson. Feketére mázolt álar­cokba és félelmetesre faragott kosfejek mögé rejtőzve, ron­gyokba, bárányszőrőkbe bugyo- lálva ijesztgették a kíváncsis­kodókat, nézelődőket. Hullott a fűrészpor, a hintőpor és a víz a csinosan kiöltözött lá­nyokra: aki menekülni próbált még jobban pórul járt. Töb­ben körbevették, kereplőkkel, kolompokkal riogatták és buzo­gányporral behintették, miköz­ben az oldalát, hátát megta­pogatták harisnyába csoma­golt homokkal . . . Évről évre egyre több nézőt csalogat a sok látnivaló a mo­hácsi busójárásra. Hazai és külföldi turisták lepik el ilyen­kor a Duna-parti várost. Igaz, minden évben más és más programot igyekeznek összeál­lítani, hogy érdekesebbé, emlé­kezetesebbé tegyék a mohácsi téltemető ünnepét. Tegnap dél­előtt az általános iskolások jel­mezes felvonulását és a búsó- maszk-kiállítást lehetett megte­kinteni. Rengeteg vásározó te­lepült ki a belváros főutcái­ra: mézeskalácsosok, kékfestő­árusok, ajándéktárgyasok, ru­ha- és szőrmekereskedők mel­lett kereplőket és álarcokat is kínáltak a sátrakban. A hagyo­mányos búsófej árát bizony megkérték — 1000—1500 fo­rintért lehetett venni egyet. Ál­talában a nézelődők inkább et­tek — pirított napraforgót, kakascukrot, mézeskalácsot — mint vettek. Mindenkit a lát­nivalók kötöttek le. A nap fo­lyamán a városi tanács előtti Főtéren kálózni tanították a vállalkozó kedvüeket. Az igazi látványosság dél­után kezdődött. Akkor már tö­megesen járkáltak a jankelék és a busók, meg-meg kergették, és alaposan beszórták a jár-' kólók ruháit. Három órakor a Kóló-térről megindult a felvo­nulás. Ropták a kólót a népi­táncosok, kocsival és gyalogo­san kísérték őket a jankelék és a búsók. Közbe-közbe, a me­netben iszonyatos buffogással, kormot és koszos rongydarabo­kat Jöttek a tömeg fölé a há­rom ágyúval. A Főtéren felál­lított máglyát — a tél temeté­sének jelképét — a felvonulás végén gyújtották meg, miköz­ben beöltözött maszkások és nézelődők járták a kólót. Adóm E. j Hullámzott a tömeg a mohácsi Széchenyi téren a hatalmas máglya körül. — Bemutatkozott a zágrábi hagyományőrző táncegyüttes. — Busó minden mennyiségben. Proksiza László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents