Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-28 / 86. szám

Á Salátától a Rigliig Az eligazításon közel száz rendőr és munkásőr vett részt. Pár perccel később tizenegy csoportban, tizenegy autóban indultak a város különböző pont­jaira: országos akció keretében délután 4-től éj­félig razzia volt csütörtökön Pécsett. A feladat: a közutak, járművek és vezetőik ellenőrzése, búvóhe­lyek felkutatása, közterületek figyelemmel kísérése, fertőzött vendéglátóhelyek, pályaudvarok, a vásár- csarnok, veszélyes és utazó bűnözők ellenőrzése, a kábítószerrel való visszaélés felderítése. mjf'.íf'A Nagy Gábor őrmesternek, a fiatal, jó megjelenésű, a belvá­ros kis utcáinak hátsó, düle- dező udvaraiban otthonosan mozgó rendőrnek talán fél má­sodperc sem kell a kocsiból szálláshoz. Mire mi kikászáló­dunk a kék-fehér Ladából, már az ajtó apró, kosztól homályos üvegablakát kocogtatja. A ref- es azonban nem jön ki. Egy cédulát találunk, a piros tollai írt ákom-bákom betűk szerint „KOPOGJUNK, MERT MÉLYEN ALSZOM." Ez a Tettye utcában volt. Perczel utcai átjáróház. A lépcsőházban egy kis helyiség, valaki, valamikor egy kivénhedt heverőt hozott ide, kedvelt szál­lása lett a csövezőknek. Pa­naszkodnak a lakók: sokan vannak, nem valami szépek ... Az ajtó most zárva. A Piros ró­zsában jeles tö­meg. A sűrű cigarettafüst­nek szinte ár­nyéka van, ki­száradó és frissen feltöltött poharak sa- vanykás bűze falként csap az orromba. Az öreg hobó foghíjas szájá.- ból alig értem, amit mond. Nem, nem dolgozik. Laká­sa sincsen. Itt alszik, szem­ben, az utca másik oldalán félig lebontott romos házban, ötvenéves, de — mint ma­gyarázza -, „hülye vagyok, le- kiskorúsítottak . .." És a szociá­lis otthonban meg akarták erő­szakolni. Férfiúi erényeit ez na­gyon bánthatta, mert elszö­kött. „Magas termetű férfiöltöny eladó" - olvasom a Kóczián utcai ház bejáratára erősített céduláról. A rendőrautó egy­szerre érkezett egy taxival. A taxiban a rendőrök régi jó is­merőse, a Szőke hölgy. Nincs túl nagy zavarban. Lopás, ga­rázdaság, stb. Szekrényéből előkerül a Trikós lovag. Bilincs kattan a csuklóján, kitiltották korábban a városból. Most ót- kozódik.- Bűntanya ez! Egyszer fel­gyújtom benzinnel! Nem lehet tudni, kire haragszik. A Szőke hölgy sem marad egyedül ... Éjjel 11-kor, Kuba. Pár órá­ja az itteniek közül jónéhány arcot a Salátában láttunk. Részeg, rekedt hangú nő til­takozik: miért pont őt viszik be?! Amikor ő a családfenn­tartó! Piros, sáros gumicsizmá­ja az egyik érve:- Nézze meg! Ez is azért van, mert kenyeret adok a gye­rekeimnek. Kabátján a jelvény, egy óri­ási K-betű. Hablatyol még ki­csit, azután határozottan leszö­gezi :- Ittam egy pohár sört! Ket­tőt. . . Innen már eltéveszti a szá­molást. Egy 14 éves cigánylányt el­visznek a presszóból. Figyel­meztették már tegnap is, teg­napelőtt is, meg azelőtt is. Anyja óvja: vigyázz magadra, Babi! Kalkán István rendőrhad­nagy rezignálton nézi. Fiatal­ember, de megszámolni sem tudná, hányszor hallott-látott már ilyent. Egy kövérkés fickó lódul ki a kocsmából, majd­nem orra bukik, amikor meglát­ja az egyenruhás rendőrnőt, Nesz Magdolna őrmestert.- Még ilyet — motyogja -, még ilyet. . . Ez egy csendes nap volt: csü­törtök, fizetést nem osztottak sehol, nem volt közsegély sem. Néhány keresett ember meg­lett, néhány nagyhangú, csak önítéletében menő, amúgy kis­stílű bűnöző, egy országos kö­rözött beleakadt a razzia háló­jába. Én meg azon töröm a fejem, amit a cigányasszony kiabált, közel az éjfélhez, a lá­nya után:- Vigyázz magadra, Babi! * A kocsiparancsok Hegyi Győző rendőrhadnagy listáján tizenhat név. Többszörösen bün­tetettek, ref-esek, kitiltottak. Pipacs utca: sártenger, kidőlt kerítések, téglakupacok az út mentén. A bordóra vakolt, sár­ga csíkkal díszített ház előtt egy taxi áll. A sofőr, egy szőke fiatalember, kétségbeesetten magyaráz: több mint kétszáz forint volt a számla! A szem­üveges fiú, akit fuvarozott, eb­be a bordóra mázolt házba ment be, hogy mindjárt hozza a pénzt. Aztán kijött egy hosz- szúhájú, középkorú asszony, a kezén sok-sok aranygyűrű csil­logott, s mondta, hogy fölös­leges várnom. Eltűnt a fiú, s eltűnt az asszony is. A házban néma csend. üres szo­bák a folyosó egyik oldalán, a másikon zárt ajtók. Amint körbejárunk a hátsó udvarban, percek alatt benépesül. Kucs- más, jumbósapkás férfiak, fia­tal nők, tucatnyi gyerek vesz körül bennünket. Szemüveges fiú? — Itt nem volt senki. — Sokgyűrűs asszony? - Ja, a Ljuba, az nincs itthon! - mond­ják kórusban. — Jött a sofőrje, s elmentek a bontáshoz. Végül — halljuk - a szemüveges fiú a hátsó udvaron át meglépett a Légszeszgyár utca felé. Né­hány perc múltán már a ház kapuján kopogtatunk. Harminc körüli, vékony nő sopánkodik: nem, dehogy ismerj a szemüve­gest! Már mennénk, de a kint várakozó munkásőr int fejével az ablak felé. Visszalépünk, a szekrényajtó résnyire nyílik. — A Ljuba mondta, hogy jöjjek taxival, majd ő fizeti — méltat­lankodik a húsz év körüli, szemüveges fiú, amint kezén a bilincs kattan. A Légszeszgyár utcai sorom­pónál két fiatal nő ismerősként integet.- A város legnagyobb mar- kecolója - int Hegyi Győző a zöldszoknyós, aranyfüggős lány felé. Indulnak az éjszaká­ba a barátnőjével. Földúton döcög a terepjá­rónk, Milcsi, az önálló gazdál­kodó háza felé. A negyven- nyolv éves férfi többszörösen büntetett előéletű, lopás, be­törés, garázdaság a múltja. A, nem tesz ő már semmit! — fo­gad bennünket élettársa. - Tudja megöregedett, és beteg. Most is az orvosnál van. — Ké­sőbb visszajövünk, - hagy üze­netet a kocsiparancsnok, s útunkat a város felé vesszük. Szerencséje van „Turcsinak”, a harminchat éves ref-es asszony­nak, otthon találjuk. Készsége­sen nyújtja a személyi igazol­ványát, benne a ref-határozot egy példánya. Eddig tiltott határátlépésért, sikkasztásért, testi sértésért, lopásért volt bün­tetve. Most pedig kitiltva a szó­rakozóhelyekről, a Konzum, a Centrum, a Mecsek és Belváro­si Áruházból. 1981 óta szinte folyamatosan ref-alátt áll a „Turcsi", aki mindig „lebukik", mondják róla. Hősök tere, Mólom, Füzes dűlő. Tömör sötétségben, sár­ban botorkálunk, kutyák voní­tása kísér. A kopogtatásra fé­nyek gyúlnak, ajtók nyílnak. — Már jártak itt, fogadnak. Dol­goznak a KMB-sek is — mond­ja Hegyi Győző. Későre jár. A Márvány ven­déglő ajtaján lakat. Raji kocs­ma. Néhány késői vendégnek taxit hívnak, mi pedig kocsink­ba ültetünk egy dülöngélő fia­tal hölgyet. A közsegélyes Mir- csit, minden este itt iszik. Éjféltájt még dolgoznak a kapitányságon. A széken ku­porgó tizenötéves Erzsikével nem először találkozom az éj­szakában a razziákon. Most ki­vételesen nem a barátnőjével, hanem az édesanyjával ücsör­gött a Kubában, onnan hozták be. — Hogy hányszor találko­zunk még itt? — Ki tudja? — néz rám sö­tét szemével. * Holdfény eszpresszó. Az ak­ciócsoport megjelenésekor a sűrű füstfelhőben úszó helyiség néhány asztalánál izgatott fész- kelődés kezdődik, az iszogatok többsége azonban nyugodtan beszélget, kortyolgatja sörét. A pultnál ketten dülöngélnek. Az egyik rendőr a bejáratot zárja, a csoport parancsnoka, Máté lános főtörzsőrmester és Gol- váth Gabriella őrmester meg­kezdi az igazoltatást. A csinos rendőrnő jelenléte szemmel lát­hatóan nyugtatólag hat. Egy fiatalember, miután átadja a személyi igazolványát, alapo­san végignézi a hölgyet, elis­merő jelzőkkel próbálkozna, de Máté főtörzsőrmester belé fojt­ja a szót. A dzsekis fiú vissza­kozik, elnézést kér. Az oszlop melletti asztalnál hárman isz­nak, a szakállas fiatalembernél qondok vannak: két hónapja Pécsett él, de bejelentett la­kása-, munkahelye nincs. Miből él? Kikisérik a rendőrségi au­tóhoz - közben fiqyelmeztetik oz üzlet személyzetét, hogy ré­szegeket ne szolgáljanak ki - a részletek maid a kapitány­ságon kiderülnek. A presszó előtt kisebb csooort indulna befelé, az igazoltatást nem ke­rülhetik el. Eavikük fennakad a rostán, az alacsony, bandzsq cigányfiú közveszélyes munka­kerülő. Vonakodva, de ő is be­ül a kocsiba. — Ehhez nincs joguk! — erős- ködik a szakállas .útban a ka­pitányság felé. A Budai vámnál egy kislány ócsorog az éjszakában. Mint ki­derül, 11 éves, s némi rábeszé­lés után bevallja, hogy két napja szökött meg otthonról, s egy hete nem volt iskolában. A szülei nem keresték... Öt is bevisszük, a szüleit távirati­lag értesítik. Még egy szökött gyerek. Rá­dión utasítást kapunk: menjünk György telepre, mert állítólag délután ott látták a hétfőn el­tűnt 12 éves kislányt. A szülök is ott várnak. A helyszínen a leány édes- cnyja reszket az idegességtől.- Azt mondják, hogy a völgyben vannak elhagyott há­zak . . . Talán . .. A sötétben elindulunk lefelé, a zseblámpák fényei omladozó vakolatú, ablak nélküli épülete­ket pásztáznak. A kislány se­hol. A kutatás holnap folyta­tódik. Rendőrségi felügyelet alatt lévők ellenőrzését kezdjük. A Nagybányai úti völgyben, a Rigliben zömök, tetovált fiatal­ember fogad, őt keressük. Má­té főtörzsőrmester ismerősként üdvözli, minden rendben van nála, dolgozik. Vékony, fekete hajú élettársa elégedetten mo­solyog a szobában. Fehérhe­gyen az egyik ház legfelső szinti lakásában barátságos a fogadtatás, csupán az egyik szobából néz ki ijedten egy ól- mosszerű, idős asszony.- Csak nincs megint valami baj a fiammal? Úgy félek . . . A rendőr és a fia együtte­sen nyugtatják, csupán a szo­kásos ellenőrzésről van szó. Már az autóban mondja Máté főtörzsőrmester, hogy ez egy veszélyes bűnöző volt, de egy éve jó útra tért. Vasason nem örülnek nekünk: a ref-es, kö­vér cigányasszony szakadt hó- lóingben, „makszosan” hömpö­lyög a szobában, hol szitkozó­dik, hol eltorzult arccal vigyo­rog. Alacsony, nyüzge élettár­sa hajtogatja: „ilyen későn, ilyen későn, ez mégsem eljá­rás."- Tudja, mit mondok magá­nak főtörzs úr, még egyszer ki­lenc utón ide nemi engedek be rendőrt! A fene egye meg, csak lehet magánéletem! A rendőrségi felügyelet azon­ban ezzel is jár. Az oldalt irták: Marton Gyöngyi, Mészáros Attila, Roszprim Nándor. Fotók: Cseri László. HÉTVÉGE 1987. március 28., szombat Ilii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents