Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-25 / 83. szám

1987. március 25., szerda Dunántúli napló 3 II kétnyelvű oktatásról és másról Ki tanítja majd az egyszeregyet? F elröppent a hír, hogy a pécsi Belvárosi Általános Isko­lában az ősszel nem indul újabb nemzetiségi kétnyel­vű osztály. Mindenesetre furcsa lenne, hiszen tavaly vív­ták ki a német tannyelvű képzés lehetőségét, s máris vége volna? Nem. mindez félreértés csu­pán, amely már tisztázódott. Mi több: meg is szerezték a bajai tanítóképzőből az induló osztály tanítóját. A kétnyelvű oktatás problé­mája azonban sokkal szerte­ágazóbb és mélyebb annál, semhogy egy apró félreértés tisztázásával megoldható len­ne. A nemzetiségi oktatás gondjai nem választhatók el a mai magyar oktatási rendszer egészének gondjaitól. Közis­mert tényeket kell felsorol­nunk: nem megfelelő számban és minőségben történő peda­gógusképzés, területi arányta­lanságok, a tanári hivatás anyagi és erkölcsi megbecsü­lésének, s ebből következően a szakma presztízsének csök­kenése, a pálya elnőiesedése és a pályaelhagyás. Ezek a je­lenségek okok és okozatok egy­ben, szorosan összefüggenek egymással, társadalmi és gaz­dasági helyzetünkkel. Ki vitatná, hogy az oktatás kulcsa a pedagógusképzésben van. Ma már egységesen ide számít az óvónőképzőtől a böl­csészkarig valamennyi felsőfo­kú iskolatípus. Ha ezek az in­tézmények csupán a szűkén vett oktatásügy „káderután­pótlását" biztosítanák, akkor is kevésnek kellene tartanunk a felvételi keretszámokat. Hogy a nemzetiségi oktatás­nál maradjunk: a JPTE Tanár­képző Karának német nemzeti­ségi szakán évfolyamonként 30-40 diák tanul. A szerb-hor- vát szakon 8-10. A bajai Eöt­vös József Tanítóképző német szakára 15, a szerb-horvát szakra 10 jelölt vehető fel. Ak­kor, amikor gombamódra sza­porodnak a nemzetiségi nyel­veket oktató osztályok, s álla­mi célkitűzés az idegennyelvű képzés kiterjesztése! Számolva a természetes lemorzsolódás­sal, katasztrofálisan kevés taní­tóra lehet számítani. Baján például az idén (céí(!) szerb- horvátos tanítónő végez, a nyolc németesért pedig máris összevesznek az iskolaigazga­tók. Hiány van tehát a legtöbb pedagógiai szakterületen. A fővárosban magasabb a képe­sítés nélküli tanítók aránya, mint némely falusi iskolában. A vidéki gimnáziumok jórésze nehezen jut megfelelő szakpá­rosításé tanárhoz, az aprófal­vak általános iskoláiról nem is beszélve. S ezt a tanárhiányos helyzetet súlyosbítja más pá­lyák elszívó hatása. Tolmács, fordító, idegenvezető, újság­író, kiadói lektor, könyvszer­kesztő, politikai munkatárs, kül­kereskedelmi levelező, tudomá­nyos kutató nagy számban ke­rül ki a pedagógusképző in­tézményekből, hiszen munká­jukra szükség van, sajátos képzési intézményhálózatuk pe­dig nincs. Ök volnának a pályaelha­gyók? Nem, pályaelhagyóknak nem őket tekintem, hanem azt a ta­nárt, aki benzinkutasnak, ló­ápolónak, butikosnak, pulyka­tömőnek megy el - többnyire kényszerűségből. Aligha felté­telezhető ugyanis, hogy hosszú éveken keresztül azért töltött álmatlan éjszakákat a könyv fölött, hogy fóliasátrat fűtsön a kertjében. Ha ezt akarta, már 16 éves korában megtehette volna. A jövedelmi viszonyai késztetik a pályaelhagyásra. S ezzel elérkeztünk a magyar ok­tatási rendszer másik neural­gikus pontjához. A kereslet-kínálat egyelőre meg nem cáfolt törvénye azt mondatja velünk, hogy amiből hiány van, ahhoz csak drágán lehet hozzájutni. Nos, a peda­gógusok magyarországi hely­zete megcáfolni látszik az ér­téktörvényt. Kevés van belőlük, mégis olcsó az áruk. A mai fi­zetési nomenklatúra szerint egy kezdő pedagógus 3700-tól 5900 forintig terjedő sávban kaphat fizetést. Bolyban, ahol nagyon, de nagyon nagy szük­ség volna németül tudó föld- rajztanárra, 4000 forintot tud­nak felajánlani a kezdőknek. Ha gyakorlott pedagógust kap­nának, az ajánlat 5500 forint volna! A magyarországi átlag- kereset a hivatalos statisztika szerint 6200 forint... A bajai tanítóképzőben hiába keres­nek adjunktust, docenst. Egyet­len középiskolai tanár sem vál­lalja, hogy 1000-1500 forinttal csökkenjen a havi jövedelme. Ilyen fizetések mellett cso­dálkozhatunk-e, hogy még a nemzetiségi tudattal a pályára indult nevelő is inkább a biz­tos megélhetést nyújtó gazda­sági, uram bocsá' szabadúszó életformát választja? Az egyéb­ként is rosszabbul fizetett nő­kön vagy a kisebb teljesít­ménnyel lavírozgatni akarókon kívül melyik felelős családfő meri vállalni ma a pedagógu­si pályát? Csak akkor, ha va­lami mellékkeresetre is kilátá­sa van. Ez viszont éppen a főhivatásától szívja el az ener­giákat. Aki a magyar oktatási rend­szer problémáit gyökereiben és hosszú távra akarja megolda­ni, a következő kérdésekkel kell hogy szembenézzen: Tartható-e sokáig, hogy a valós igényektől elszakadt fel­vételi keretszámok határozzák meg az értelmiség-képzést? Politikus dolog-e meghirdet­ni olyan oktatási-nevelési prog­ramokat, amelyeknek nincs meg a személyi és anyagi feltétele? S ha mór meghirdettük, nem kellene a feltételeket is bizto­sítani hozzá? Tisztázódott-e végre, hogy szüksége van-e az országnak húsz-harminc év múlva is kép­zett szakemberekre, s ha igen, megkapja-e az oktatásügy az ehhez szükséges állami prefe­renciákat? Meddig tartható fenn az ok­tatás és a tudományos kutatás szétválasztása, eltérő értékelé­se és finanszírozása? (Nem mintha a kutatás agyontámo­gatott lenne . . .) A kérdések eredője többnyi­re egy jól hallható szó: pénz, ami nincs. De ami van, azt vajon jól használjuk-e fel? Di­vat ma a szelektív fejlesztésről beszélni. (Sajnos, évek óta csak beszélni.) Sokak meggyő­ződése, hogy az oktatásügy­nek a lista vezető helyén kel­lene állnia. Hogyan várjuk el a termelés felfutását, a „kor­szerű követelményekhez való alkalmazkodást", ha maholnap nem lesz, aki az egyszeregyet megtanítsa? Havasi János Bolgár anyanyelvi oktatás Pécsett A Baranyában élő bolgárok onyanyelvének ápolására, fej­lesztésére tanfolyomot szerve­zett a pécsi Bolgár Klub. Az oktatás két szinten folyik: kü­lön a gyerekeknek, akik már Magyarországon születtek és külön a felnőttek számára, akiknek többsége Bulgáriából vándorolt be hazánkba. A klubnak négyszáz kötetes könyvtára van, a bolgár nyelvű könyvek - az olvasás öröme mellett - az anyanyelv ápoló, sái is segítik. A bolgár barátsági klub há­rom évvel ezelőtt alakult meg a Hazafias Népfront pécsi bi­zottságának ösztönzésére, tá­mogatásával. A klub által szervezett programok jó lehe­tőséget nyújtanak a baranyai bolgároknak nemzeti hagyo­mányaik őrzésére. ' Pécsi siker Kecskeméten Van Magyarországon egy múzeum, amelynek bejáratánál Kempelen Farkas, Brunszvik Teréz, Kiss Áron, Neumann Já­nos és Rubik Ernő képei fo­gadják a látogatót. A játék az, ami közös a sakkozógép felta­lálójának, az első magyar óvo­da létrehozójának, az első ma­gyar gyermekjátékgyűjtés meg­szervezőjének, a modern számí­tógép-elmélet kidolgozójának és a bűvös kocka feltalálójának életművében. A Szórakaténusz Játékmúzeumban vagyunk Kecs­keméten. * A Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum 1981 óta működik egy erre a célra emelt épü­letben: tervezője a hagyomá­nyos népi építészet elemeit is felhasználta, és igen célszerű­en alakította ki a bemutató termeket, műhelyeket. A mú­zeum célja, hogy az ország, valamint az egész magyar nyelvterület hagyományos gyer­mekjátékait és a hozzátartozó szokásokat gyűjtse, rendszerez­ze, tudományosan feldolgozza és bemutassa. A vitrinekben apáink, nagy­apáink játékaival éppen úgy találkozhatunk, mint a maiak­kal. Kukoricacsutóból készült hegedűk és a Lego között vagy száz év városi és falusi fiú- és lónygyerekeinek játékai: fa és kö építőkockák, Mőrklin fém­építők, hajasbabák, babaszo­bák, hajtogatás, kivágás papír­idomok, labdák, karikák, búgó­csigák, társasjátékok. A gyűjtemény ma már tíze­zer darabra rúg. A gyűjtés for­rásai változatosak. A játékgyá­rak dokumentációszerűen meg­küldik termékeik egy-egy pél­dányát, a múzeum a gyártók felkérésére pedagógusok köz­reműködésével egy-egy proto­típus vizsgálatát is elvégzi. A Szórakaténusz megszervezte já­téktervezők találkozóját. Gyak­ran hirdet pályázatokat — így például ennek révén sok régi babára tettek szert a múzeum munkatársai, de például figye­lemmel kísérik az újsághirde­tésben is. Kerül a múzeumba réqi játék qyűjtőktől, hagya­tékból, régiségkereskedőktől és természetesen ajándékozás ré­vén. A most látható japán já­tékokat például egy Kecskemé­ten, a Kodály intézetben ta­nuló japán házaspár ajándé­kozta a Szórakaténusznak. Köl­csönöznek más múzeumoktól — például a pécsi Janus Panno­nius Múzeumtól is —, az olyan néprajzi műhelyek pedig, mint Lukafa, valóságos aranvbányát jelentenek a kecskeméti mú­zeumnak, hiszen az itt dolgo­zó népi iparművészek maa'ik is készítenek régi népi játé­kokat. * A Szórakaténusz nemcsak gyűjti a népi kultúra emlékeit: a maga eszközeivel tanít is en­nek megbecsülésére. Óvodá­sokkal, általános iskolásokkal jótszóház, szakkör keretében is. mertetik meg a népi kézműves hagyományokat. Gyöngyfűzés, faragás, agvaaozós és számos hasonló foglalkozás várja a qyerekeket. Pedaqóqusok, népi iparművészek segítik őket. Az úgynevezett jeles napokon a népszokásokkal ismerkedhetnek Szórakaténusz Játék a múzeumban meg a gyerekek, az óvóképző hallgatói játékelméleti speciál­kollégiumokra járnak ide. Já­téktörténeti tanulmányok cím­mel pedig módszertani kiad­ványsorozatot jelentet meg a múzeum. A szakemberek munkáját könyvtár segíti, ahol régi ifjú­sági lapok, mesekönyvek talál­hatók, a különböző pályáza­tok, gyűjtések, feljegyzések kéziratai, dokumentációi az adattárban vehetők kézbe. A fotó- és diatár megörökíti az állandó és időszaki kiállítások fel előttünk: Ormánság, Mold­va, Galga-mente, Kalocsa, Kecskemét tradíciói jelentek meg a színes lány- és fiúru­hákban. Az iskola sportcsarno­kában pedig a már-már elfe­ledett, de a mai gyerekek szá­mára is érdekes csülközés, mé­ta, karikahajtás, labdadóié volt a program. A pécsi iskolások a Szóraka­ténusz meghívására (a múzeum vezetője egy fesztiválon látta a csoportot) 50-en utaztak Kecs­kemétre: negyediktől nyolcodi. kig minden korosztály képvisel­Népi játékokat tanulnak a gyerekek a hétvégi foglalkozáson (Méhesi Éva felvétele) anyagát éppen úgy, mint a gyűjtésekét, sőt a módszertani foglalkozásokat is. Mindez ré­sze annak a törekvésnek, hogy Kecskeméten létrejöjjön egy kéziratokból, fényképekből és más dokumentumokból álló or­szágos játéktörténeti nyilván­tartás. * A népi kultúra hagyományai­nak ápolása a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál kecskeméti ese­ményeinek is része volt: az el­múlt vasárnap - mint a tele­vízió Hétvége műsorában is láthatták a nézők — játékna­pot rendeztek a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskolában. Az egyik rendező éppen a Szó­rakaténusz volt. Hét gyermek- csoport lépett fel eqv tágas la­kótelepi iskola aulájában, köz­tük a pécsi 39-es dandár úti általános iskola tánccsoportja Wéber Belőné vezetésével. Játéknap volt ez valójában, nem egyszerű szereplés, mert - mint az utóbbi időben szo­kásos -, a legtöbb csoport nem eléqszik meg a táncok, népi játékok bemutatásával, hanem tanítja is a vállalkozó qyere­keket. Ezen g vasárnapi dél - előttön p magyar gyermeknép­táncnak és gyermekjátékoknak csodálatos sokszínűsége villant ve volt. Ormánsági játékukat Bückler Andrea, a Nagy Lajos Gimnázium tanára gyűjtötte, moldvai csángó táncukat pedig Bodai József, a Mecsek Tánc- együttes vezetője jegyezte le Egyházaskozóron élő csángók­tól. A pécsiek a műsor elején szerepeltek, és mindjárt jó hangulatot teremtettek: hosszú taps és televíziófelvétel kísérte a műsort. Nemcsak a közön­ségnek tetszettek a tánc, ha­nem a buzgón fényképező és jegyzetelő jppán szakemberek­nek is, akiknek kérésére a ma­gukkal hozott Magyarország- térképre büszkén jegyeztük be, hol van Pécs. A sportcsarnok­ban a pécsiek a Magas kapós és a Dűl a baba kondás nevű játékot mutatták be a közön­ség előtt. * A Szórakaténusz játékmúzeu­mot ajánljuk figyelmébe a ki­rándulásokat szervező iskolák­nak: ha hosszabb-rövidebb or­szágjárásuk ideién arra vezet az útjuk, Kecskemét más ne- vezetesséaeinek megtekintése után ne kerüliék el e hazánk­ban eavedülálló múzeumot. A játszóházban szombaton és vasárnap is vannak foglalkozó­Pályázat videok A legutóbbi néhány évben megyénk viszonylag élénk könnyűzenei életet mondhatott magáénak. Ez most is így van, hiszen Baranyában napjaink­ban is több mint 30 együttes működik kisebb-nagyobb si. kerrel, olyanok, amelyek saját zenéjüket igyekszenek népsze­rűsíteni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy szinte egy­től egyig kudarcra vannak ítélve, anyagi és egyéb támo­gatók híión képtelenek az ér­vényesülésüket elősegítő átütő sikerek elérésére. Pedig most, amikor úgy tűnik, újra az élő zene kerül előtérbe, bizonyos fokú menedzselés nélkül még az amatőr zenészek sem gon­dolhatnak vágyaik megvalósu­lására. Ezen a társtalanságon, támasznélküliségen a Megyei Művelődési Központ igyekszik most változtatni Baranyában. Jó alkalmat adott erre a Hungaroton Start lemezmárka, a Magyar Televízió és a buda­pesti Petőíi-csarnok által kö­zösen kiírt országos pályázat. A felsorolt szervek olyan video- rock börzét hirdettek meg, amelyre amatőr rockzenekarok­ról készített videoklippekkel lehet pályázni. A lehetőség elsősorban a fővárosi együt­teseknek kedvez, könnyebben tudják biztosítani maguknak a videofilmekhez szükséges anyagokat. Hogy a baranyaiak ne szen­vedjenek jelentős hátrányt, a meqyéből induló hat zenekart a Megyei Művelődési Központ segíti a pályamunkák elkészí­tésében. A szöveges ismerte­tőt, valamint a kazettás hang­anyagot már megküldték ma­gukról a nevezők, a rendezők ezek alapján döntik el, a to­vábbiakban kitől kérik a vi- deoklippeket is. Az együttesek saját erőből nem tudnák el­készíteni ezeket, viszont az MNK irányításával és több művelődési intézmény közre­működésével nagyobb az esély a színvonalas pályamunkák megszületésére. A filmek elké­szítésénél elsősorban a zene­karok tagjainak elképzeléseit igyekszenek megvalósítani, de a technikai támogatáson túl a tartalmi kivitelezésben ötletek­kel is segítik őket. Baranyából az Üjmenüett, az SK, az Item klán, a Metál és a De ja’vu együttesek neveztek. Az eredményhirdetés után a legjobbak Budapesten, a Pe- tőfi-csarnokban lépnek fel, il­letve bemutatják őket a televí­zió Sárga tengeralattjáró című műsorában. A megyénkből si­keresen szereplő zenekarok a tervek szerint a Pécsi Közössé­gi Televízió, illetve a Magyar Rádió és Televízió körzeti stú­dióinak adásában kapnak majd nyilvánosságot. K. E. Uép&rnyő etőftM Családi kör A polgári kényelem min­den kellékével berende­zett, tágas városi lakásban él egymástól teljesen el­idegenedve az idősödő házaspár. Gyermekeik ha­zalátogatnak az anya névnapjára, amikoris ki­derül, hogy nincs közük egymáshoz. Ezek a család­tagok csak az igényeiket jelentik be egymásnak, de a kölcsönösségről, a vi­szonzásról mintha nem is hallottak volna. Kihűlt otthon, kihűlt szívek - hogy „elavult" fogalmak­kal éljünk. Arony János ember- és hazamelegségű nagy ver­sének, a Családi körnek címét kölcsönvéve, évek óta fut a televízió peda­gógiai műsora. Korábban párperces jeleneteke: mu­tattak be - kevésbé sike­rültén — főként a gyer­meknevelés területéről. Aztán a pszicho'ógus (Ranschburg Jenő) elem­zései következtek a lá­tottakról. A műsor egy ideje meg- újulóban van, és jó ideje kerek sztorikat, amolyan családi tévéjátékokat mu­tat be. Most már nem annyira tanmesét, pársze­replős szituációt, hanem jellegzetesen mai családi konfliktusokat a maguk teljes bonyolultságában. Legalábbis ez a műsor újabban kitűzött célja és mondhatni, sikeresek a megoldásaik. így láthattuk a közel­múltban a háromgyerekes családban a középső, a sikertelen és ezért pótcse­lekvésekbe, például lo­pásba menekülő kisfiú tör­ténetét. Aztán az elvált fiatalasszonyét, aki édes­anyjával együtt neveli kis­lányát és felnőtt fejjel próbálja meg a zsarnok szülői szeretet szorításából való kiszakadást. Ezek a minidrámák — bizonyára pszichológusok segítségé­vel készülnek - megpró­bálják megmutatni a csa­ládi bajnak a még alig észrevehető eredőjét. És mivel egyetlen ilyen prob­léma fölfejtésekor bomlás­nak indul a szövet és to­vábbi bajok, gondok sora válik láthatóvá, a Családi kör filmjei kísérletet tesz­nek, hogy a rendelkezésre álló negyven-ötven perc­ben e mélyebben meghú­zódó bajokra is rámutas­sanak. A sorozat januárban tovább gazdagodott, mi­vel ettől fogva a nézők is bekapcsolódhatnak a mű­sorba telefonjaikkal, le­vélben feltett kérdéseik­kel. Családi társalgót kí­ván kialakítani a műsor szerkesztősége, ami a mű­sor fejlődését figyelve nem Játszik lehetetlennek. Pedagógia, család- és gyermekpszichológiai problémákban akar segí­teni a megújult Családi kör és tudományos elem­zések, száraz leírások he­lyett a televízió eszközei­vel akarja megmutatni, kitűnő színészekkel elját­szatni az adott emberi helyzetet (Tanay Bella leg­utóbbi alakítása például külön szerepelemzést ér­demelne). A családsegítő szolgá­latra pedig — jól tudjuk - minden formájában szük­ség van. Meg kell tanítani az embereket arra, amit alkalmazkodásnak, kölcsö­nösségnek, türelemnek ne­veznek. És meg kell taní­tani a szeretetre is. G. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents