Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-22 / 80. szám

„Abba is hagyhatnám, de nem akarom... • > Egy harkányi vendéglátó- helyen találkoztam Pataky Attilával, az Edda együttes vezetőjével. Illően üdvözöltük egymást. A kézfogásnál akadt némi zavar, mert jobb­jában videokazettát szoron­gatott, karmesteri pálcaként, eddigi pályafutása jelképe­ként talán. Mivel ebben a vendéglőben video is van, rögtön meg is néztük, ö kér­te. Az Edda együttesnek, ahogy Pataky reakcióiból lá­tom, talán az eddigi legna­gyobb sikere: a Sky Chanell elnevezésű európai műholdas műsorban elhangzott a Gye­re, őrült cimű Edda szám angol változatának a buda­pesti Petőfi csarnokban rög­zített koncertfelvétele Mad Girl címmel. Azóta már több külföldi menedzser kereste... — Attila, ez az első kül­földi visszhang?"- Ahogy vesszük. Koráb­ban nyolc hónapig szórakoz­tatózenészként Norvégiá­ban dolgoztam. Nemrégiben Svájcban jártunk egy hétig, naponta felléptünk, rock­kocsmákban meg egyéb he­lyeken. Kérték, magyarul játsszunk. Úgy is jó, szép a nyelvünk. Kaptunk meghívást egy nyári, párizsi popzenei fesztiválra.- Végül is magyar együt­tes az Edda. Az első orszá­gos sikerekor már az volt a feltűnő, hogy munkásruhá­ban játszik a zenekar, és nem a fővárosból, hanem Miskolcról indult. 1980 körül a Piramis-jelenséget, az Ed- da-jelenség váltotta fel, el­sősorban a tinik körében volt népszerű a keményebb zene és az agresszív, nem túl op­timista szöveg. — Azóta volt néhány vál­tozás. A munkásruhát el­hagytuk, hazug lenne már. Edda-felvétel a Sky Chanellen Beszélgetés Patéky Attilával A régiek közül ép maradtam egyedül. A szövegeket én írom, én tartom a kapcsola­tokat ...- Ezek szerint Pataky At­tila a főnök. Mit jelent ez?- Nálunk demokratikus diktatúra van. Mindenki el­mondhatja a véleményét, az­tán döntök és vállalom a kö­vetkezményeket. így együtt rengeteg energiát igényel ez. Egész nap dolgozom: pró­bák, felvételek, koncertek, közönségtalálkozók, új nóták írása, napi 60 telefon ...- Sajnáltatja magát? — Dehogy. Szeretem a mun­kámat. Bár a legkevésbé foglalkoztat az, hogy mikor hagyom abba, de ha egyik napról a másikra be is kel­lene fejeznem valamiért, ak­kor is lenne mire emlékez­nem életem végéig.- Akkor már nincsenek is vágyai?- Komoly terveim vannak, mindig magam elé tűzök va­lamit, csak így tudok dolgoz­ni: szeretném, ha az Edda felzárkózhatna az európai középmezőnybe. Erre látok esélyt az eddigi teljesítmé­nyünkkel és a készen levő újabb két nagylemeznyi anyaggal is.- 36 éves. Nem zavarja, hogy főként tinik az Edda rajongói?- Nem én választottam őket, ők engem. így fogad­nak el és erre büszke va­gyok. Szeretem a sikert.- Amíg nem találkoztunk, úgy gondoltam - főként a színpadi agresszív viselkedé­séből -, hogy markáns, ma­gas férfi.- 176 centi vagyok. Mis­kolcon nőttem fel, vannak rajtam boxernyomok, meg­nézheti! A szövegekben is mindig azt írom, ami engem foglakoztat.- Van egy 11 éves fia, mit szokott kérdezni?- Azt, hogy mikor érek rá, úgy mint mások.- És mi a válasza?- Bár amennyit lehet meg­próbálok vele lenni, és mos­tanában csak mértékkel te­szek eleget a sokféle kérés­nek, s válaszom: „soha, de azért ez nem olyan nagy tra­gédia, igaz fiam?!" Bozsik László Vízum nélkül érkezett... Pumát hajszolnak a Kiskunságban Lehef farkas vagy kutya is? Pumát eleddig csak az állat- kertben és a tornacipőkön lát­tunk. Esetleg a cirkuszban. Most már eredetiben is látha­tó, ha éppen valaki veszi a fáradtságot és becserkészi va­lahol Solt és Kiskunmajsa kö­zött. De vajon pumáról van-e szó egyáltalán? A vélemények megoszlanak. A héten Bács-Kiskunban jár­tunk. (A puma-lázról szóló ri­portunk 28-i, szombati szá­munkban jelenik meg.) A me­gye közvéleményét érthető mó­don élénken foglalkoztatja az egzotikus nagyvad garázdálko­dása. A Kiskunság déli részén inkább farkast, a középső te­rületen - Kiskőrös térségében - inkább pumát kiáltanak. Ed­dig csupán négy ember állítja magáról, hogy jó látási viszo­nyok között távcsövön át meg­tudta figyelni az állatot. Közü­lük az egyik Szenek Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park felü­gyelője, aki határozottan leszö­gezte: pumát látott. Véleményé­nek ellent mondani látszik az a lábnyom, amelyet Kiskunha­las környékén gipsszel rögzítet­tek. A mancsból ugyanis — ez felvételünkön is jól látható — hegyes körmök állnak ki, ami macskaféléknél nyugalmi hely­zetben ritkán fordul elő. (Az állat nyomát egy itatógödör­nél találták meg.) Akármi legyen is a nagyét­kű vendég, a tanyás gazdák, a juhászok jobban örülnének, Tavaszt jelez a „madár- meteorológia" A csillagászati tavasz első napján, szombaton megélén­kült a forgalom a dél-alföldi madárszállókban. A madár-me­teorológia kedvező időjárásvál­tozással biztatja a kikeletre várakozókat. A húszezer hektárt felölelő pusztaszeri tájvédelmi körzetben a kisebb-nagyobb tavakat, vadvizeket valósággal megszállták a lapátcsőrű ka­nalas récék, a fütyülő récék és rokonaik. A mindig nyüzsgő madarak hangoskodása egy- csapásra megszüntette a hosz- szúra nyúlt téli időszak néma csendjét. A vizi madarak lár­májától visszhangzik a táj. Az idei zord időjárás a pa­csirtákat messze délre kénysze­rítette, de már sorra érkeznek a dalos szárnyasok. A tundrák jellegzetes madarai, a vadlibák, ugyancsak enyhülést érezve, északra tartanak. ehany reszletkerdés meg tisztázásra ivar A garázda vad mancsának gipsz- lenyomata A szerző felvétele ha eltűnne végre a területről. Hogy honnan került ide, arról sem tudunk semmi biztosat. Puma hazai állatkertből, cir­kuszból — állítólag — nem hi­ányzik. Őshazája messze van, Észak-Amerikában, így csak va­lamely környékbeli ország, ta­lán Jugoszlávia egyik állat- kertjéből szökhetett meg. Ha farkas, jöhetett a Kárpátokból is. A vadászok mindenesetre nagyon fogadkoznak, bár az az igazság, hogy amikor egyszer- kétszer puskavégre került vol­na a szürke árnyék, senki sem mert rálőni. Lovat viszont már terítettek le Harkakötönyben. Az esti szürkületben pumának nézték . . . Havasi János Vajon megoldódik-e az el­égett Dacia rejtélye? — Március 8-i vasárnapi szá­munkban még így kellett föl­tennünk a kérdést, hiszen még nem dőlt el: bűncselekmény ál­dozata lett-e az autóban égett 26 éves Szikora István, vagy öngyilkosságot követett el. Ak­kor is, akárcsak most, dr. Kod­ba Ferenc őrnagy, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjétől kaptuk a tájékoztatást. Ma már elmondhatjuk: a kérdés eldőlt, a nyomozók teljes felelősség­gel kijelenthetik,, a bűncselek­mény lehetősége kizárva. Óra a hamutartóban Röviden az eset. Február 28-án, szombaton éjfél előtt öt perccel a Tortyogó felé vezető bekötőúton észrevették egy égő Dáciát. A helyszínre érkezett tűzoltók fedezték föl az autó­ban a felismerhetetlenné égett holttestet, amelyről csak a szakértői vizsgálat tudta meg1 állapítani, hogy férfi, akit ké­sőbb sikerült azonosítani a 26 éves Szikora Istvánnal, az autó tulajdonosával. A fiatalember állandó lakhelye Kiskunmajsán volt, de Budapesten dolgozott és ott is lakott egy munkás- szálláson. A szállásról pénte­ken reggel 5.20-kor távozott. Miért nem jelent meg mun­kahelyén? S ha már nem je­lent meg, miért nem szólt oda telefonon, mint minden más esetben tette, ha csak kicsit is késett? Hol járt egész nap pénteken? Egyedül volt-e? Ho­gyan került éppen Baranyába? Hogyan került autóiával éppen erre az ismert találkahelyre, ha egyszer idegen volt számára a vidék? Odavezette talán vala­ki? Miért volt gondosan lecsa­Öngyilkosság a Daciában Nem tértént- bűncselekmény varva a hátsó rendszámtábla és a csomagtartóba rejtve? És hová lett az első? Elhagyott helyen, nyugtatóval A baleset lehetőségét már az elején kizárták. Az, hogy senkivel sem kö­zölte, hová megy pénteken, már eleve arra utal, olyan cél­ja volt, amit mindenképpen el akart titkolni. Nem tudni, mer­re járt egész nap. Zárkózott, emberi kapcsolatokat kerülő személyiségéből logikusan kö­vetkezik, hogyha öngyilkosság a célja, olyan helyet választ magának, ahol őt senki sem ismeri. Nemcsak egyszerűen öngyilkosság lehetett a célja, hanem hogy ezt oly módon kö­vesse el, hogy semmi se ma­radjon utána, még a szemé­lyére utaló nyomok és tárgyak sem. Elindult egy ismeretlen irányba, s addig ment, amíg a benzinből futotta. Elment például a cserkúti benzinkút mellett, de nem tankolt, hanem rátért a tortyogói bekötőútra, ahová már este fél kilenckor megérkezett. Útközben még en­ni sem állt meg sehol; az or­vosszakértői vizsgálat megálla­pította, hogy a gyomor telje­sen üres volt. Azaz mégsen egészen: Eunoctin maradvá­nyait találták meg a boncolás során. üres gyomorral, . majdnem üres tankkal beáll egy számá­ra ismeretlen, félre eső terepre. A cselekvésben egyelőre meg­akadályozzák. S itt lépett be a döntő tanúvallomás: egy szem­tanú olyan kijelentést tett, hogy látott arra kanyarodni egy piros Dáciát, amelyben ketten ültek. Ez, és a két lehaj­tott üléstámla is okozta töb­bek között, hogy egy darabig nem lehetett elvetni a bűncse­lekmény lehetőségét. De jelentkezett az új tanú, s a félreértés tisztázódott. A ma­gát megnevezni nem kívánó tanúnak is piros Daciaja van, ez volt az, amelyben ketten ül­tek, s oda igyekeztek, ahol az öngyilkosságra elszánt fiatal­ember autója — a szintén piros Dacia - már állt. Innen tudjuk, hogy este fél kilenckor már megérkezett ide Szikora István. Tőle kissé beljebb, hallótávol­ságon belül parkolt le a máso­diknak érkezett Dacia, amely­nek utasai háromnegyed 11-ig ott voltak a közelben, s ha bármi szokatlan történik, azt észrevették volna. Amikor há­romnegyed tizenegykor elin­dultak, csak akkor figyeltek föl rá, hogy időközben eltűnt a rendszám az autóról. Meg akartak állni, de észrevették, hoqv ül benne valaki, így to- vóbbhajtottak. Valami katalizálószert hasz­nált, de hogy ez benzin volt-e vagy más, ezt még vizsgálják, mindenesetre olyan tűzgócokat létesített az autóban, hogy a tűzfészekben, ahol ő ült, 8- 900 Celsius-fok volt, és csak az acél maradt meg. Ha később érkeznek a tűzoltók, óhatatla­nul fölrobban az egész kocsi. A vérben talált 32 százalék szén- monoxid egyértelműen bizonyít­ja, hogy élt, amikor a tűz ke­letkezett. S hogy az utolsó percben miért nem ugrott ki? Taián ehhez is kellettek a nyugtatok. Miért? Miért? Hogy az öngyilkosságnak miért éppen ezt az iszonyú módját választja valaki, arra a magyarázatot csak a személyi­ségben lehet keresni. Magá­ba zárkózott, befelé forduló, érzelemvilóqát tekintve elma­radott volt — szellemileg azon­ban egyáltalán nem, s talán éppen ezért mérte föl így a helyzetét. Ahogy mondták, hu­szonhat évét szinte Robinson­ként élte meg, se barátja, se barátnője, se senkije, akivel megbeszélhetné a gondjait. Tudta, hogy Így nem lehet él­ni, s meg is kísérelt ebből ki­lépni. * A rendőség kapujában a a taxira várva láttam, amint a rokonok három átlátszó nejlon­zsákban elviszik a holmijait — ennyi maradt meg abból a fia­talemberből, aki az öngyilkos­ságnak ezzel az országos praxisban még elő sem for­dult módszerével lépett ki a világból. Dücső Csilla Illem kacsa A hír, a keddi lapokból: Életmentő emlékéremmel tüntették ki Horváth László balatonyfenyvesi lakost, a Baranya Megyei KISZ-tábor gondnokát. Horváth László 1987. január 5-én, a fenyvesi strandhoz közeli területen a parttól elszakadt és a Bala­ton északi partja felé sodró­dó jégtábláról kimentette X. Y. helyi lakost. Bár az MTI közleményé­ben szerepelt a neve, hoz­zám küldött magánlevelében a megmentett kérte nevének mellőzését: „Csak az eset­ből leszűrhető tanulságokról írjon. Hangsúlyozza ki, hogy minden jól végződött. . .” Horváth Lászlót régóta is­merem. A fenyvesi KISZ-tábor gondnokának higgadt derű­jét, nyugodt, mindent elvég­ző, akadályt nem ismerő tér. mészetét tanúsíthatják azok a tízezrek is, akik 1975 óta ott táboroztak. Most, hogy telefonon hívom, kéri'f legyek Egy életmentés részletei visszafogott, de szívesen me­sél a körülményekről:- Lementem a lányaim elé, akik a tavon korcsolyáztak, mert a feleségemnek is fel­tűnt, hogy élénk déli szél tá­madt. Egyszercsak látom, benn van egy ember egy nagy jégtáblán. Lombár Gá­bor gondnokkal kerítettünk egy csónakot. Betoltuk a jég. re, aztán kihoztam X. Y.-.t. Én ezekből az ügyekből so­ha nem csinálok problémát. Évek óta vízirendőr vagyok. 1985-ben nyáron is hoztam ki fiatalokat, ezenkívül is volt még négy vagy öt ese­tem ... Az igazság az, hogy ki is gyalogolhatott volna a bajbajutott. . . Ezen a január élőn nem volt' teljesen befagyva a Ba­laton, a tó közepe táján szi­lajon mozgolódott a víz, a part mentén lehetett korcso­lyázni. X. Y. megmentettet, aki szintén Fenyvesen lakik, elérem telefonon. Hangja higgadt és határozott, sze­retné inkább leírni, ami tör­tént, és elküldeni nekem postán. így történt. Részletek háromoldalas, kézírásos leveléből: „Főnököm kérte, hogy egy tizfős olasz csoport libavadá. szatát szervezzem meg, és kiküldött a Balatonra, hogy nézzem meg a vadkacsa- és vadlibacsapatok elhelyezke­dését és állapítsam meg az esti-reggeli „húzás” várható legjobb irányát . . . Vadász­kutyámmal haladtam 5-6 ki­lométert befelé a tavon, a visszaút előtt leültem pihen­ni a jégre . . . Amikor feltá­pászkodtam, döbbentem ta. pasztaltam, hogy a jégmező köztem és a part között hangtalanul kettévált és el­indult befelé velem együtt... Hozzá kell tennem, hogy a Balaton közepén húzódó nyílt vízfelület nem volt túl széles és a két óriási jégmező né­hány perc alatt összeért . . . Erős hullámzásról, apró da­rabokra törő jégtáblákról szó sem volt. . . Többféle módon és úton próbáltam ki­jutni, sikertelenül ... A feny­vesi strandon még ott volt a három ember, akiknek kia­báltam, hogy a strandon van egy csónak, jöjjenek be ér­tem . . . Közben megjelent egy rendőr járőrkocsi, ké­sőbb a tűzoltóság és a men­tők is . . . Jelzéseim után kb. háromnegyed óra múlva Horváth László egy csónak­kal beevezett hozzám . .. Természetesen a kaland rósz. szabbul is végződhetett vol­na, de túlzott életveszélyről nem volt szó . . . Valóban, naponta történik hasonló eset, főként nyáron a Balaton meflett, nyilván­valóan itt is egy „precedens­ről" van szó, amit honorál- . tak. Hiszen, ahogy megtud­tam, a kimentett és a ki­mentő is mentett már embe­reket máskor. Nem szólva a vizirendőrökről - akiknek vi­szont ez a feladatuk. Sajnál­tam volna, ha X. Y.-nal tör­ténik valami, ez pedig reá- fis lehetőség volt. . . Befejező idézet a levél­ből: „Időben visszaértem, az olaszok 225 vadkacsát lőttek, tehát a vadászat gazdasági szempontból is jól sikerült. . . A szabálytalan jégen járá­sért rám kirótt büntetést ki­fizettem. És én is csak a kötelességemet teljesítet­tem . . ." A Balatonnak ezen a ré­szén nagyon ritka az erős déli szél. Bozsik László vasamapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents