Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)
1987-03-21 / 79. szám
Néhány kérdés a bányászati keresetkiegészítésről További munkavállalás, második szakma Beszélgetés cfr. Korompay Péterrel, az Ipari Szénközpont vezetőjével A mecseki bányászok érdekében tett igen jelentős intézkedésnek minősíthető a Miniszter- tanács tavaly november végén hozott határozata, amely lehe: tővé tette, hogy a közvetlenül a termelésben dolgozó szénbányászok 4000 műszak teljesítése, az egészségre legártalmasabb föld alatti munkakörökben dolgozó uránbányászok 3000, egyéb föld alatti munkakörökben dolgozó uránbányászok pedig 4000 műszak teljesítése után az egészségre ártalmas munkahelyekről kikerüljenek és keresetkiegészítésben részesüljenek. Ennek mértéke a bányászok utolsó munkában eltöltött három esztendő hűségjutalommal megnövelt átlagkeresetének 63 százaléka. Ugyanakkor a bányászati keresetkiegészítésben részesülők más munkakörben, akár más vállalatnál, szövetkezetnél, bármely egyéb, kereső foglalkozásban hasznosíthatják munkaképességüket. A kormányhatározat teremtette formát a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál 1990 végéig, a Mecseki Szénbányáknál 1994- ig vezetik be. A kormányhatározat végrehajtási utasítása most készül. Véglegesítésének részletkérdéseiről tárgyalt február elején Pécsett, a MÉV központiában a Magyar Tudományos Akadémia uránipari elemző állandó témabizottsága. Az ülés után a bizottsáq titkárával, dr. Korompay Péterrel, az Ipari Minisztérium ioari szén- közoontiának vezetőjével beszélgettünk.- Hogyan került ez a téma az MTA uránipari elemző állandó bizottságának ülésére? — Ez az akadémiai bizottság ielentős szerepet töltött be a kormányhatározat előkészítésében azzal, hogy tudományosan meaalaoozta, mikor, mennyi föld alatti műszak teljesítése után következik be a bányászoknál a visszafordíthatatlan eqészséqkárosodás és munka- képesséa-csökkenés. Ennek megelőzését szolgába a kor- mánvhatározat. Véarehaitási utasításának tervezetét szakértői szinten vizsqáltuk mea, állást foalaltunk néhánv vitatott, pontosításra szoruló kérdésben.- Néhány ilyen kérdés a mecseki bányaüzemekben is megfogalmazódott. Például, hogy mennyire kötelező érvényű ennek a bányászati keresetkiegé- szitésnek igénybevétele? Ha valaki már letöltötte a meghatározott műszakszámot, orvosilag is igazolhatóan iá eaészségi állapotban van, és folytatni szeretné a föld alatti termelő munkát, megteheti-e? — Szó sem lehet róla. A kormányhatározat alapindítéka — a mecseki bányászatban foglalkoztatottak egészségvédelme volt. A bányászati keresetkiegészítésre való jogosultságot meghatározó műszakszámok hosz- szú évek kutatásának eredményein és orvosi vizsgálatok tapasztalatain alapulnak, s ezt a határidőpontot jelölik meq, amikor méq nem következik be megfordíthatatlan súlyú egészségromlás, de ami után már annak veszélye fokozottan, felgyorsuló folyamatként jelentkezik. örvendetes, ha a bányász 4000 vagy 3000 műszak után jó egészségi állapottal rendelkezik — hist éppen ez a cél, további fokozottabb kockáztatását azonban nem lehet megengedni. A vájvégről bányászati keresetkiegészítésre jogosultan kikerülök a munkaerejüket, a saját és a népgazdaság hasznára tovább kamatoztathatják, akár más nehéz fizikai munkát is vállalva, csak a mecseki bányászatra jellemző, speciális egészségkárosító körülmények közé nem kerülhetnek vissza. — Mi van akkor, ha a bányász kilép a vállalatától és máshol vállal ugyancsak lokozott egészségkárosodással veszélyeztető munkát?- A munkakönyvbe bejegyzik, hogy bányászati keresetkiegészítésben részesül. Új munkáltatója ezt látja, és nem foglalkoztathatja egészségre ártalmas körülmények között. Egyébként ennél az adminisztratív jellegű megkötöttségnél is lényegesebb visszatartó erőt jelent az, hogy a munkavállaló kettős keresetkiegészítésben nem részesülhet. Tehát a bányásznak nem éri meg olyan újabb munkát vállalnia, amelyhez az egészségre ártalmas munkakörülmények miatti kereseíkiegé- szítést úgysem kaphatja meg. Bizottsági ülésünkön az is szóba került, hogy egy egészség- ügyi követési rendszert is ki kell alakítani: az új munkahelyen hogyan alakul a bányász egészségi állapota.- Milyen hátrányokkal jár, ha a bányászati keresetkiegészités- ben részesülő nem vállal újabb munkát, megelégszik csupán azzal, illetve alkalmi munkákból származó jövedelemmel egészíti ki, vagy éppenséggel háztáji gazdálkodásra adja a lejét? Nem válik-e Így munkakerülővé? Ehhez a körhöz tartozóan: a bányászati keresetkiegészítés reálértéke is legalább úgy karban lesz-e tartva, mint a nyugdijak? — A bányászati keresetkiegészítés törvényes és rendszeres jövedelem, tehát a munkakerülő életmód felvetése szóba sem jöhet. Az a bányász azonban, aki megelégszik a keresetkiegészi- téssel, nem vállal a szolgálati éveit gyarapító munkát, saját magát hozza hátrányos helyzetbe. A kormányrendelet arra kívánja ösztönözni a bányászokat, hogy tovább hasznosítsák munkaerejüket. Éppen ezért a bányászati keresetkiegészítés egy fix összeg, amely nem növekszik évről évre, viszont akkora jövedelemmel egészíthető ki, amekkorára csak telik a bánvász munkaereiéből. szorgalmából, tehetségéből. A másik hátrány a további munkát nem vállalót a nyugdíjkorhatár elérésekor éri. A nyugdíj megállapításának alapja a szolgálatban eltöltött évek száma. A nyugdíj alapja a bányászati járadék összege és az újabb munkahelyen elért átlagkereset. Érzelmi okokból, megszokásból sokan szívesen maradnának korábbi vállalatuknál, s az is, hogy akár ott, akár egy új munkáltatónál azok járnak jobban, akiknek másik szakmájuk is van. A másik szakma megszerzését szorgalmazó vállalati törekvések eddig nem hozták meg a kívánatos eredményt. . .- A Minisztertanács a múlt év novemberében döntött a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának előmozdítására rehabilitációs alap létesítéséről. Ez rehabilitációs műhelyek kialakítására ösztönzi a vállalatokat. A bányászati keresetkiegészítésben érintett két mecseki bányavállalatot méginkább erre szorítja munkaerőhelyzete. A másik szakma megtanulásához szükséges feltételek megteremtését most mór a bányászok is jobban igénylik majd, hiszen a másik szakma '10 százalék plusszal jár a hűségjutalomban. Az pedig, mint ismeretes, egyik alapja a bányászati keresetkiegészítés összege megállapításának.- Sokakat foglalkoztaf, miként számítják a műszakokat, különösen visszamenőleg?- Csak a ténylegesen teljesített műszakok számítanak, tehát az úgynevezett törvényesen igazolt távollétek nem. Ezek viszamenőleg is megálapithatók, ha a régi műszaknaplókból nem is, de a bérlajstromokból igen. Természetesen annál, aki 25-30 éve dolgozik a bányában, felesleges számolgatni, hogy megvan-e a meghatározott műszakszáma. Annál, akinek csak 15, illetve húsz éve van, nagy valószínűséggel meg lehet állapítani az igényjogosultsághoz szükséges műszakszámot. Ehhez a témához tartozik az a rendelkezés, hogy aki öt évre, vagy azt meghaladóan megszakítja a munkát, a mecseki bányászatban, majd visszatér, az korábbi műszakszámait elveszti, azok számítása a nulláról indul újra. Dr. Korompay Péter elmondotta, hogy a végrehajtási utasítás valószínűleg márciusban elkészül, hogy hozzá igazodhassanak a vállalati kollektív szerződések. A bányászati keresetkiegészítésre vonatkozó rendelkezések mór ebben az évben élni fognak, noha az is bizonyos, hogy az igényjogosultság feltételeivel már most is rendelkezők még 5—9 éviq sorban állnak. A tervezet ütem szerint évente bányavállalatonként 100-120 fő részesülhet a bányászati kere- setkiegészítésben. Dunai Imre Müszakváltás a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzemében Fotó: Läufer L. Jő minőségi! viz Iceli a varosnak Átütemezték Szigetvár vízprogramját Vízmű támogatás és bankhitel Szigetvárnak ■ több vízre van szüksége, ám még ennél is fontosabb, hogy jó minőségű legyen az, amennyi most van. Több hivatal, vállalat, intézmény gyors és rugalmas összefogásával már el is kezdődött az a program, amelynek eredményeként az év végéig ammónia- és vasmentes vizet fogyaszthatnak a város lakói. Méghozzá egy olyan technológia alkalmazásával, amely többmilliós beruházást helyettesít. • A város hét kútja naponta 2500-3000 köbméter vizet ad. A 3000 m:1 a kapacitásuk felső határa, s nyáridőben el is fogy ez a mennyiség. A biztonságos ellátáshoz és Sziqetvár fejlesztéséhez tehát több vízre lenne szükség. Épp ezért a VII. ötéves terv kialakításakor a legfontosabb feladatok között szerepelt a további víznyerő helyek kutatása, illetve bekapcsolása. Tavaly télen azonban olyasmi történt, ami új helyzet elé állította a város vezetését. A KÖJÁL mérései szerint az ammónia- és vastartalom miatt sürgősen közbe kell avatkozni, tisztítani kell a vizet. Az idei fejlesztési tervet megvitató tanácsülés előtt mindössze egy bő hónapjuk volt a város vezetőinek arra, hogy átgondolják a .feladatok rangsorolását, és beszéljenek a tanácstagokkal, támogatást kérve az új helyzetben. Az ugyanis biztos volt, hogy a több vizet adó, illetve a minőséget javító program együtt nem megy, nincs rá pénz. A tanácsülés a minőség javítása mellett döntött és felhatalmazta a tisztség- viselőket 5 millió forint bankhitel felvételére. Ez a pénz hiányzott ugyanis a húszmillió forintos programból, melyhez a Baranya Megyei Vízmű Vállalat — mint szolgáltató — 5 millióval hozzájárult. A többit a városi tanácsnak kellett biztosítania. A víz minőségének javítására szolgáló - a korábbi években a MÉLYÉP- TERV áltai-készített — csaknem 80 millió forintos program helyett egy olyan technológiát alkalmaznak, amelynek bevezetése a kiszolgáló egységekkel együtt 20 millióba kerül. Mindezt a Baranya Megyei Tanács, a Szigetvár Városi Tanács, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Baranya Megyei KÖJÁL és a Baranya Megyei Vízmű Tanultunk a történelemből Dr. Tilkovszky Lóránt egyetemi tanár a „Háromszáz év együtté/és” konferenciáról Szeretném kerülni a nagy szavakat. Mégsem nyilatkozha- tom másként e tanácskozás jelentőségéről, mint hogy az mérföldkő a barátságos kien- gesztelődéshez vezető úton, a magyarországi németség egész kérdéskomplexuma tekintetében. Igen jó légkörben folyt a konferencia, mértékadó magyar politikusok jelenlétében, számos tudós részvételével, szoros együttműködésben a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége képviselőivel, és — amit különös örömmel említek, — az NSZK-ból, NDK-ból, Ausztriából érkezett — egykor magyarországi német — vendégeink aktív részvételével a vitában. Nézőpontjaink némileg különbözők, s ez természetes. A jó szándék, a megértésre törekvés tekintetében azonban szemlátomást közös nevezőn vagyunk. Ez nagy dolog, ha meggondoljuk, mily időket éltünk ót. Hazafias Népfrontunk főtitkára szívemből szólt a tanácskozást üdvözlő beszédében. A magyarországi németek egész történetére vonatkozóan valóban az együttélés a kulcsszó. Előadásomban magam is azt hangsúlyoztam, hogy a magyarországi németség magatartását a két világháború között és a második világháború éveiben, nem szabad globálisan és differenciálatlanul megítélni: hogy ez a feszültségekkel teli korszak legfeljebb 25 évet jelent, __ tehát csupán epizódot képez — békés és gyümölcsöző együttélésünk három évszázados történetében. A tragikus kérdés így hangzik: miként volt lehetséges, hogy egy egész nemzeti kisebbséget — Magyarország lakosságának igen értékes részét — oly globálisan és nyersen hazaárulónak bélyegezték és az országból nagyrészt kitelepítették? A magyar történetírás állás- foglalása ebben a kérdésben sok éven át épp oly rossz és helytelen volt, mint az a politika, amely akkor a történet- írás számára is meghatározó volt. Ezek az idők szerencsére már elmúltak. Az áttörés nem volt könnyű: hosszú folyamat volt az. Közben történetírásunk sajnos igen sokat veszített hiteléből: tulajdonképpen meg is tudom érteni az izgatott, elkeseredett, vádló hangokat a másik oldalról. Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy az onnan érkező túlzó vélemények, s az itteni reagálás, nem jelentéktelen nehézségeket okoztak éppen azoknak a történészeknek, akik nálunk ezt az áttörést óvatosan előkészíteni próbálták. Mi a jelenlegi helyzet a maVállalat összefogása tette lehetővé. Az eljárás lényege, hogy már a vezetékben elkezdik kezelni a vizet, s így nem kell magán a telepen egy újabb, nagy költséggel járó tározót építeni. A technológia ismert, a vízmű laboratóriumi körülmények között többször ellenőrizte, mindezek alapján reméli, hogy az év végéig a próbaüzem eredményei is igazolják őket. A szigetváriak és a szakemberek véleménye egybehangzó: ezt a programot nem lehetett elodázni, ugyanakkor a város vezetésének arra is gondolnia kell, hogy honnét és mikor kapnak több vizet. Ezért változatlanul a tervidőszak feladatai között sezrepel a rózsafai térség kutatása, és ha onnét vizet kapnak, akkor a város és környéke egy kisebb regionális rendszeren át jut vízhez. E rendszer első lépcsőiéként az épülő becefai és hoboli törpevízmű kapcsolódik Szigetvár ivóvízhálózatához. T. É. gyár történetírásban? Nekünk, történészeknek, szabad kezünk van; tudományunk disciplínái- nak megfelelően tevékenykedhetünk. Nem kell, hogy szolgái legyünk a politikának, hanem gyakran van lehetőségünk arra, hogy tudományos tanácsokat adjunk a politikának olyan kérdésekben, amelyek a történetfelfogást, a közvélemény helyes irányítását illetik. Egykét kivételtől eltekintve, senki sem akarja többé a magyarországi németek kitelepítésének oly kínos és szomorú történetét helyes és elkerülhetetlen tettként jellemezni, hanem mint katasztrófát, amely őket sújtva, a hazának, Magyarországnak is súlyosan ártott. Az 1919—1944/45 közti magyar nemzetiségpolitika a legnagyobb mértékben felelős azért, hogy a magyarországi németség jogos kívánságai mindegyre kielégítetlenek maradtak, és hogy a harc a nemzetiségi jogokért részben olyan helytelen vágányra futott, amely a hazai németség és Magyarország számára egyaránt veszélyes volt. Ily módon a német nemzetiségi kérdés, amely Magyarországon alapjában véve kulturális kérdés volt, egyre inkább politikummá vált, és a magyarországi németség tulajdonképpen áldozatává lett a magyar politikának, a náci Németország politikájának, a Volksbundnak nevezett - náci orientációjú — magyar- országi német népcsoportszervezet politikájának. Nem elég Németországnak Magyarországra gyakorolt nyomásáról beszélni; nem kevésbé fontos a magyar revíziós politika bírálata, hiszen ez a politika maga kereste oly nagyon a náci Németország támogatását. A Volksbund szerepe véleményünk szerint igén káros volt a magyarországi németségre, de azt — a maga egészében — o magyar kormány politikája szolgáltatta ki ennek a „népcsoportpolitikának’': az 1940. évi bécsi ún. népcsoportegyezménnyel, és a magyarországi SS-toborzásra vonatkozóan kötött három egyezménnyel. Ez a tanácskozás úgy tekinthető, mint az ártatlanok erkölcsi rehabilitációja. Nekünk történészeknek őszinte szándékunk, hogy tudományos eszközeinkkel megpróbáljuk visszaadni a magyarországi németségnek a történtek nyomán oly igen megrendült öntudatát, önbecsülését. Enélkül elképzelhetetlen a hazai németek Magyarországon megmaradt részének egészséges fejlődése. A mai nemzetiségpolitikánkhoz vezető út nem volt könyv nyű és problémádon. Természetesen büszkék vagyunk elért eredményeinkre, de nem mondjuk, — mint néhány más államban teszik, — hogy a nemzetiségi kérdést megoldottuk. Érezzük további feladataink nagyságát, s az a véleményünk, hogy a nemzetiségi kérdés állandó gondoskodást igényel. Hasonló magatartást kívánunk azon magyarokkal szemben is, akik kisebbségként élnek más országokban, — anélkül, hogy nemzetiségpolitikai vonatkozásban mintaállam szerepében ’akarnánk fellépni. Nemzetiségpolitikánk erkölcsi alapokon nyugszik; a nemzetiségi jogokat tettekkel garantáljuk országunkban, függetlenül attól, hogy másutt hogyan bánnak testvéreinkkel, üres szólamok, blöffök helyett olyan nemzetiségpolitikát igyekszünk megvalósítani, amely bizonyíthatja, hogy tényleg tanultunk a történelemből. Az együttélés, a kulturális kölcsönhatás nagy, történelmi érték; ezt feltétlenül szeretnénk megőrizni. 1987. március 21., szombat HÉTVÉGE